Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-02-07 / 6. szám

FEBRUÁR 7. 187 7. VADÁSZ- ES VERSENY-LAP 43 röje're 5 '/

2 kgrammal több, de nem halmozva. Magyarországban ellett mén vagy kancza ivadékára 2'/

2 kgr., mindkettő ivadékára 4 kgrammal kevesebb. Tét 150 frt, fele bánat. A második ló a tétösszeg felét nyeri. Nevez, zárnap aug. 1. Második nap, vasárnap sept. 30. ÁUamdij 200 drb 10 frcos arany. Futhat minden a magyar-osztrák birodalomban nevelt 3 éves ló. Táv. 2000 meter. Teher 56 kgr., kanczára 1 '/

2 kgr. kevesebb. Magyarországban ellett mén vagy kancza ivadéka 2

1/

2 kgr., mindkettő ivadéka pedig 4 kgr. kevesebb. Tét 100 frt, fele bánat. A második ló a tét s bánatok felét nyeri. Nevez, zárnap aug. 1. (Jóváhagyások a nm. m. kir. földmiv.- iparés keresk. minisztérium által bevárandó.) Verseny-naptár*. (Racing Fixtures.) Bécs (tavaszi) april 2., 15., 22. Prága (tavaszi) april 8., 10. Pozsony april 27., 29. Pest (tavaszi) május 6., 8., 10. Bécs (nyári) május 21., 24., 27. Lemberg Kassa sept. 8. , 9. Dehreczen sept. 15., 16. Kolozsvár sept. 21., 23. Sopétm sept. 2 9., 30. Prága (őszi) sept. 28., 30. Pest (őszi) okt. 7., , 9. <ödöllö okt. 14. Nyitva Bécs (őszi) okt. 21., 22. Pardubitz okt. 28. ternativ hypothesis maradna fenn, mely szerint és — ez az egyetlen fölvehető eset, — az Anchitberium, a Hipparion és a ló külön-külön időszakokban lett teremtve ; már pedig erre nincsen semmi tudományos adatunk, tehát csak a priori felvétel volna. Midőn e tárgyat kutatás alá vetettem, Európa összes gyűjteményei állottak rendelkezésemre és mondhatom, hogy Larter jeles párisi tanárral folytatott levelezésem után vele ugyanazon, fönemlitet

t, következtetésre jutottam. Tény, hogy a vázolt történet oly világos, miszerint senki sem lesz, ki ellentétes következtetést vonni tudna. Az idő folyamában őslénytani búvárlatok nemcsak mind tágabb s tágabb ismeretet szolgáltattak nekünk a ló-faju alakok sorozatáról, hanem fokonkint képesekké levénk e sorozatban tátongó hézagokat kitölteni s láthatárunkat a múltba jó messzire ki is terjeszteni. Nem kis mértékben eszközölték ezt éppen a legutóbbi idők és —- mondhatni — váratian helyről. Önök tudják, hogy Amerika felfedezésekor itt sehol sem lelték a ló nyomát ; valamint ismeretes azon bámulat is, melylyel a benszülöttek elteltek, látva embert lóháton. Mindazonáltal, mihelyt ezen földrészen földtani kutatások lettek téve, találtattak lovak maradványai, oly lovakéi, milyenek a mi élő európai lovaink, még pedig nem csekély mennyiségben ugyanazon legfelületesebb rétegekben, miként ez Európában történt. Nem tudni, —- s nem is hozatott fel ez irányban semmi, — nem tudni mi okból, de annyi tény, bogy a lónak ezen continensen való felfedezését megelőzőleg valamely korban ki kellett halnia. Az utóbbi években az itteni nyugati tartományokban oly vastag harmadkori rétegek fedeztettek fel, melyek a harmadkori sziklák legkiválóbb sorrendszerüségét mutatják s e mellett rendkívül alkalmasak szerves maradványok főntartására, ugy hogy erről Európában addig fogalmunk sem volt. Valóban példátlan épségben szolTiz év egy vasárnapi puskás életéből. (Folytatás.) IV. {Melyben kézzelfogható módon bebizonyittatik, hogy a Lefauchenx meg Lancaster jobb az elöltöltőnél.) Géza barátom voltaképen nem volt szenvedélyes vadász s azt inkább csak uri kényelemmel szerette űzni. De tapasztalva saját szenvedélyemet s látva, hogy a vadnak az időjárás szerinti holfekvése, mikénti keresése s lövése körül némi tapasztalataim vannak, maga is mindinkább rákapott e nemes portra s főkép lövési ügyességben egyre haladván, később külön verseny is támadt közöttünk : kettőnk közül ki lövi meg egy-egy kimenetelre a legtöbb vadat. Főleg tavaszkor gyakoroltuk ezt nagy hévvel a pusztán itt-ott létező mocsáros-zsombékos területen, s az ott rendesen megjelenő sárszalonkákon. Nem mondhatnám, hogy tuczatszámra szedtük le őket; de a ki tudjatavaszszal mily mesz sze kel e vadnem három osztályabelijének főleg középsője: a par excellence sárszalonka (Moorsclmepftí) ; mily csúfosan czikázik hol földszint, hol egyenest fölemelkedve a (nálunk általában Becassine-nak nevezett) törpe, mig csak a szőrszalonka (Tiszamentén néma sárszalonka, Haarvagy Doppelschnepfe) száll nagy kényelmesen — az beéri vele, hogy egy-egy menetre 6—8 darabnál nem vittük többre, s nagyon megörültünk, ha egyikünk egy tuczatot szedhetett aggatékra, mely számot többnyire csak 2—3 vizi csibével lehetett kiegésziteni. Oszszel persze máskép ment, lia száraz éggáltattak azok nekünk teljes ásatagokat. A mi I pedig a lovat illeti, Leidy s mások kutatásai ezen maradványok közöl nagy számú ásatag lovat hoztak napfe'nyre, azonban csak ujabb keletű kutatások, mint például Marsh tanáréi, nyújtottak nekünk helyes fogalmat azon roppant éiték s tudományos fontosságról, melylyel ezen lerakodmányok dicsekszenek. Alkalmam volt az ő gyűjteményét New-Haven-beu látni és lelkesedéssel mondhatom, miszerint mind a gond, mind pedig a nagy terjedelemre nézve, melylyel a maradványok rendezvék, nincs hozzáfogható. E gyűjtemény a legmeglepőbb adatokat szolgáltatta a ló származás-történetéhez és hozzá tehetem, miszerint ezen Marsh tanár által nyújtott adatok teljesen alkalmasak bizonyítani, miszerint a tulajdonképeni lószabánynak bölcsője Amerika, mintnogv itt az elsődleges élet és a módosulások, melyeken a ló átment, sokkal jobban vannak megtartva, mint Európában . . . Az ő gyűjteményéből származik a lónak pliocen-korbeli alakja a Pliohippus, melynek némi különböző volta végtagjai alakjának és őrlő fogai rövidebb koronájának a lóétól eltérésében áll. Ezután azon alak következik, mely az európai Hippariont képviseli- a Protohippus. Utóbbinak három lábujja s oly mellső karja, lába és foga van, mint azokat leírtam volt. Ez a következő okokból több értékkel bir, mint az európai Hipparion : az ugyanis előbbi ment emennek némely oly tulajdonaitól, melyek azt tüntetik fel, miszerint az európai Hipparion inkább csupán egy oldalágnak mint egyenes vonalbani sarjadéknak tekintendő. Követi azt a sorban a Miohippus alakja, mely megközelitőleg megfelel annak, mit európai Anchitberium névvel jeleztem, csakhogy az némely érdekes különösséggel bir. Ugyanis a. három lábujjon, — középső s két oldalin — kivül még egy negyedikkel bir, — mely aztán az emberi kéz kisujjának felel meg ; mig amannál ennek, mi a ló oldali ujja, csnpán durványa látható. Ezen köalju nyaraink el nem fogyasztották a halomi tavak vizeit, hol nyaranta többnyire kellemes kacsázás is került. Tgy folytattuk aztán őszig, mikor már a fogoly is nyújtott élvezetet, miközben egyszer-másszor túzok — egy izben törpe túzok — is akadt, mig télire a vidék legszámosabb vadja, a nyul nyújtott legtöbb élvezetet, bár ez legtöbbnyire csak körvadászatokon volt nagyobb számmal ejthető. E körvadászatok — más ezres nyulejtéshez képest szintén kicsiben, — nagyon élvezetesek voltak. Többnyire csak válogatott kis társaság gyűlt egybe. Néha a hölgyeket is bevontuk a mulatságba, olykép intézvén a dolgot, hogy déltájban a legjava kör közepébe álltak be szánokon s a mint a kör mind összébb szorult épen körülöttük esett a legtöbb vad, lövészeink nemes ambitióval igyekezvén, bogy a nők minél több » roulé «-t lássanak, kivéve lia róka-koma volt a körben a mi néhányszor szintén sikerült s a melynek elejtője természetesen a nap hőse lett. Nem éltünk ugyanis Angliában, hol a sport e neme örökké kizárta volna az illetőt a társaságból, de nem létezvén még akkor a vörös kabátosok nemes csapata sem, mely későbbi területükön elkövetett e bünt szintén alig bocsátotta volna meg az akkor teljesen bona-fide cselekvő lövészeknek. Az ily körvadászatnak egyébiránt egyizben majd drágán adtam meg az árát. A Lefaucheuxfegyverek még az időtájt csak elvétve voltak egy-egy szerencsésb halandónak birtokában. Magam is csak előtöltővel dolgoztam, mi ama körvadászatokon nélia ugyan kevés volt, de az előítélet még az uj találmány ellen szólt. Egyik ily körvadászat alkalmával a kezdetben említetI rülmény az európai lerakodmányok részéről vezetett be bennünket a ló történetébe. Mig ellenben az amerikai harmadkorszakiaknál a sorozat lehalad egészen az eoeen alapjáig s éppen eme régibb sziklák szolgáltatják a szóban forgó maradványokat. A Mesohippusnak nevezett miocén alaknak mellül és hátul három ujja és széles csontlécze van a kis uj képviseletére. Az orsó- és singcsontok teljesek, a sip- és szárcsont határozott. a fogak pedig anehitheroid rövid koronájuak. Azonban valamennyi között bizonyára a legfontosabb leletet az Orohippus képezi, mely az eocen formatiónak legrégibb részéből veszi eredetét és az ismertek között a legrégibb alak. A mellső végtagon teljes négy, a hátsón teljes három űjj, továbbá jól kifejlődött sing- és szárkapocscsont és egyszerű mintájú fogak : ezek jellemző tulajdonai. Önök látják, miszerint ezen nagyszerű búvárlatok képesítették önöket megismerni a ló- typus történetét ép ugy s akként, miként ezt a fajkeletkezés elvcinek ismeretével mondhatnám, megjósolhattuk volna. Jelenlegi ismeretünk tökéletesen igazolja reményünket az iránt, bogy hi majd az alsóbb eocen rétegek és azok, melyek a kréta- korszakba tartoznak, napszinre hozandották lófaju állatmaradványaikat, akkor első sorban fogunk találkozni egy libán elül négy ujjal és egy hüvelyk-durványnyal biró ló-szerű teremtinénynyel. Azután fokozatosan az ötödik ujj durványa fog azokhoz csatlakozni, mig végre el fogunk érkezni az ötujjas állatokkoz, a melyekből több mint valószínűleg ez egész sorozat teli eredés- és kiindulási pontját.« Huxley másik előadásában, melyet а »London Institution« (Finsbury Circus) tagjai előtt tartott, ujabb kutatásainak fölemlitése után röviden öszszegezi a ló származására nézve eddig nyert adatokat, mint ez tömör kivonatban itt következik. Huxley összehasonlítja a közönséges ló (Equu -