Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-12-26 / 52. szám

384 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. DECZEMBER 26. 1877. A pálya háromnegyedéig Snleiman vezet, ekkor Babér feljön ét játszva nyer, némi küzdelem Snleiman és Madár közt a második helyért. M. As agárdi falka. (Folyt, és Vége.) 18-ik rend. vad. — Decz. 7-én. Mut. Hantosi ka,téli). Falka lattu. A N-loóki pajtáskerti vetésen felvett nyul 20 perczes run alatt az ágotai tarlókra fatott, hol jobbra fordult és Tótmajor mellett el a hantosi nagy remiebe váltott, itt megfordult éa Tót majornak tartott, mig a vetésen küldtetett. — A fentemiitett N-loóki vetésen nyul ugrott, ez a hantosi nagy remisen keresztül а kis remisebe menekült, honnan kizavartatott, éa a Hantoa-Loóki út mentében, az ut melletti szántás barázdájában elfeküdt, de észrevétetett, s ekkor az előbbi nyomon a kis remise féle vissza iramodott s annak szélén killeltetett. A run 39 perczig tartott. — A Jánosmajori vetésen ugró nyul, a Gardán át Kis loók felé tartott, itt aszántáson megfordult s a Gardán vissza a János majori kukoriczásba menekült, hol 31 perczig tartó run után killeltetett. — Megyjegyzendö : miszerint az ez napi három run minden check nélkül folyt le. l'J-ik rend. vad. — Decz. 10-én. Meet: Agárdi kastély. Falka sebes. A felső ut melletti szántáson nyul ugrott, ez a laposban lévő kis árkon át, a vasúthoz, s innen vissza az erdő alá vitt, hol | balra fordult és az uj korláton át 32 perczes • run után a temetőhöz iramodott, hol killeltetett. — Az erdő melletti vetésen felvett nyul a nagy Brucken át, Dinnyés felé futott, de nemsokára jobbra fordult, és a kis Bruckon vissza, a vasúton át vitt, innen pedig ismét vissza egyenesen a szellőbe menekült, honnan a kertbe váltott és 25 perczes run után killeltetett. — A szérűskerten túli lóheres tarló melletti vetésen nyul kelt, ez egyenes iramban az ujfalusi remise mellett el, a Seregélyes-ujfalusi uthoz vitt, hol jobbra fordult, a falka itt — több nyul ugorván — két-felé hajtott, a nagyobb része friss nyomott követett, inig Spidy és Patience a régi nyul után futva azt az ostorász jelenlétében nyilt Hacke-him után ki/lelték. A vadászat 40 perczig tartott 20-ik rend. vad. — De«. 11-én. Meet: Sárosdi kastély. Falka lassú. A téglatói vetésen falvett nyal а canalison át, Károly major mellett el, a Keresztúri határba vitt, itt megfordult és a canalishoz vissza futott, itt elveszett. A darusi szérűskert mellett nyul ugrott, ez 16 perczes run alatt Kaiser majoron át a hantosi erdőbe menekült. de kizavartatott és Kaiser majornál killeltetett. — A hantosi zsellérföldeken felvett nyul, a darusi kukoriczás és vetésen át a keresztúri bidhoz iramodott, itt baba fordult, s a hantosi gyep és perkáti vetésen keresztül a hantosi erdőbe menekült, honnan kizavartatott s vissza a hantosi gyepen át, a darusi szérűskert melletti vetésbe, s innen a szomszéd kukoriczásba váltott; a későre haladott idő gvengité a szimatot, a minek folytán nyulunk 1 óra és 40 perczig tartó vadászat után elveszett. 21-ik rend. vad. Dec. 12-én. — Meet: Dinynyési csárda. Falka sebes. A dinnyési vetésen felvett nyul a szomszéd kukoriczáson át a laposba vitt, innen balra a szántásba^váltott, s a szerecsenyi tagon át, Markusovs/.ky majorja mellett el a seregélyesi tarlókra vitt ; itt sok nyul ugrott, mindazonáltal a falka által az ujfalusi rcmieebe hajtatott, hol azouban a még nagyobb számú friss nyul miatt elhagyatott. — A dinynyési tarlón nyul kelt, ez 7 perczes run alatt, a nagy Bruckon át, az agárdi temető melletti kukoriczásba vitt. A mindinkább aláhulló hó megrontá a szimatot, s igy ezen nyulunkkal sem számolhattunk be. 22-ik rend. vad. — Decz. 14-én. Med. Hantosi kastély. Falka lassú. A N-loóki pajtáskerti vetésen nyul ugrott, ez egyenes iramban a hantosi nagy remisebe vitt, hosszabb check után a remise melletti tarlón ismét felvétetett és a nagyloóki erdőbe futott, hol elveszett. A ruu 22 perczig tartott. — Az erdő melletti vetésen felvett nyul 17 perczes run alatt, a Világos majori kukoriczásba futott, itt jobbra fordult és a N.-loóki erdő szélén killeltetett. — A N-loóki szántáson nyul ugrott, ez a hantosi conventionális tarlókon át a Hantos-Loóki útra vitt, innen az úttól jobbra fekvő szántáson keresztül a Nagyloóki kertbe iramodott e's a Szélmalomnál elveszett. 23-ik rend. vad. — Decz. 15-én. Meet : N-loóki belmajor. Falka sebes. A János majori vetéeen felvett nyul a nagy Gardának irányában az ágotai Garda majori vetésen, sok friss nyul között keresztül hajtatva, a Szilvamajori kukoriczásba vitt, hol elveszett. A run 28 perczig tartott. — A N-loóki pajtáskerti vetéeen nyul ugrott ez 12 perczes run alatt a nagy Gardán át az ágotai vetésre futott, itt megfordult és ismét a nagy Gardához vitt, az időjárás hidegre fordult, minek folytán nyulunknak sikerült megmenekedni. Egy résztvevő. A ló boneztana. I. köt. Dr. Szabó Alajostól. Végre ismét egy jelentékeny mii megjelenését jelezhetjük az effélékben szegény magyar irodalomban, mely az utóbbi évtizedben a nevetségig gazdag volt ugyan mindenféle lepke és pók-faunák ; európai, indiai, chinai és japán drámai irodalmak 77 egynehány ágainak ismertetésében, — de vajmi kevés oly szakmunkát hozott létre, — például a lótenyésztésben — mely nemzetgazdászatunk ez egyik főágának okszerű ismertetésére vezetne. Tagadhatatlan hogy lovakról — akár tenyésztés akár idomítás vagy élettani tekintetben — nem oly könyü köteteket irni, mint a fentebb jelzett állatokról, s ennélfogva a legnagyobb elismerés illeti az állatgyógyintézet néhai igazgatóját, hogy számos évi tapasztalásait a Lóboncztanának megírására forditá. A mü mint hallottuk 3 kötetből fog állni. Az I-sö kötet a Csontok ismertetését tartalmazza s minden könyvárosnál megszerezhető. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. * * * Das Edelwild. Monographischer Beitrag zur Jagdzoologie stb. Von Raoul v. Dombrowski. Harminczöt ábrával a szerző rajza után. A mult hette gyakorlott szeme, hogy e ló a kitűnő versenyló jellegével bir. Szárazabb, csinosabb fejet csak ritkán lehet látni; egész külseje inkább a könnyű agarat juttatá eszünkbe dus izomzata mellett is, semmint egy tömör, erőt kifejthető gépet. Első lábai tökéletesek, kifogástalanok, habár kissé rövidek voltak, szemei bátorak, minden szilajság kifejezése nélkül. A közönség átalában kevés figyelmet tanusitott iránta ; minden szem inkább a gyönyörű alakú Coriolanuson állapodott meg. Nem csoda, ha Berkley Holt is, szemlélődése után a közönséggel volt egy véleményen. — Ez a második ló, — gondolta, — noha sokkal jobb, mint némelyek álliták, egyátalában nem lesz ránk nézve veszélyes. A Two Thousand nyerője sokkal többet igérö ló. — Nos, Darlington, — szólt az öreg ménes mester, Calvert, midőn az idomár közelébe férkőzhetett, — mint vélekedik ön ezekről ? Melyik főzhetné le Coriolanust? Oly gyönyörű állat ez, a minőt csak festeni lehet ! — Igaza van, Calvert s en örülök, hogv ön oly jó véleménynyel van Coriolanus iránt. — Nos, hát nem ez a fökedvencz ? — Drága Calvert barátom, tudja meg, hogy BeggermaD jobb ló. A versenynek egy óra leforgása alatt vége; azonban ha ön most valakinek ezt mondaná, kikaezagnák. Mint ön látja, a közönség a pej mént bámulja, holott a fekete a legjobb ló istállónkban. — No, én is a közönség véleményében osztozom, — szólt Calvert. — Szemre-főre iiaza lehet ; de nyereség tekintetében a feketéé az előny. — S tudja-e ezt Mr. Luxmoore. — Bizonynyal s a szerint intézte fogadásait is. Most elváltak egymástól a beszélgetők, mert Coriolanus ép fölnyargalt az induló pont felé. — Mit szól ön e lovakhoz, Jim? — kérdezé Harold, barátját. — Jó esélylyel biró állatok, — viszonzá Laceby. — De azt is meg kell adni, hogy Ptoleiny is átkozottul »fit.« Szeretném már látni The Felont is. Én azt hiszem, ez lesz a legveszélyesebb versenytárs. A mult évben nagyon jó lónak mutatkozott. — No, az én véleményem az, hogy a fekete megfelel neki tökéletesen. Lehet, Coriolanus is megteszi a maga kötelességét. Egyébiránt meglássuk, mit hoz a közel jövő ! Berkley Holt szeretett volna egy két szót váltani még Sam Burtonnal. Kissé aggódtatá őt a Coriolanus kitűnő volta. Sam észre vette ezt s szemével vágott egyet, mely mintegy ezt látszott jelenteni: »Ne féljen; ha tőlem függ, Coriolanus nem fog nyerni.« A lovak megindultak s canterben vágtattak el az állvány előtt. Ptolemy, zöld-fehér csikós testtel, volt a vezető ; utána The Felon iparkodott s nyomban utána Caraway ; mindkettő egész erejét fejtette ki ; Coriolanus azonban átalános csodálkozást fejtett ki határozott, szép stylü iramával. A lovak mind a legnagyobb közelségben haladtak egymás után. Csakhamar azonban felnyomult Beggerman a mezőny élére s átvette a vezetést. Csak most kezdtek e rejtélyes lóra mindinkább figyelni. Berkley nagy izgatottsággal nézte látcsövén a lovak küzdelmét. Néhány másodpercz múlva Coriolanus is fölküzdte magát a vezetőhöz s egyszerre látni lehetett, a mint a halom tetejére értek, hogy a két istállótárs közt leez élénk küzdelem az elsőség fölött, s a nép harsány kiáltással jelzé, hogy a kedvencz meg van verve s Holt láthatta, miképen biztatgatja lovarja The Felont. Midőn a halmon alányargaltak, Caraway küzdte magát föl a második helyre, mig Ptolemy és Beggerman derék futásban rohantak előre a mezőny élén ; The Pelon a háttérben maradozni kezdett ; a Two Thousand-nyerö egész hosszában kinyúlt s megelőzte Carawayt, azonban Ptolemy gyorsan felszökkenve, átvette a vezérszerepet. »Ptolemy nyer!« orditá a tömeg. Beggerman azonban nem soká hagyá neki az elsőséget és Coriolanussal az első és második helyre felszökve, oly sebes iramban repültek a czélpont felé, melyet ellenfeleik nem tudva tartani elmaradoztak. Már csak arról volt szó, hogy a Luxmoore színeit vivő két ló közül melyik lesz az első. Sam Burton egészen az utasitás szerint lovagolt s a távoszlopig a második helyet szilárdul megtartotta; innentől kezdve heves küzdelmet fejtett ki ellenfelével, de hasztalan volt e két ló harcza, mert a Beggerman lovasa egy ostorcsapással előreszökkenve, fél hoszszal diadalt aratott. — Brávó ! — kiáltott föl Laceby. — Teringettét, Harold, ez gyönyörű futás volt. Éljen a fekete-vörös szin ! Hurrah ! — s Laceby, minden hidegvére daczára, örömkiáltással dobta föl kalapját a levegőbe, mint egy neophita. — Végünk vau ! — mormogá Berkley Holt a fogai közt, leszállva az állványról. — No, ezt nem hittem volna, hogy a Derby-kedvencz ily kudarezot valljon ! * * * A közönség nem igen volt megelégedve Beggerman diadalával. A nagyobb rész The Felonra fogadott, s Beggerman sok szép pénzt elrabolt tölök. A Grosvenor Gardenben azonban nagy volt az