Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-01-31 / 5. szám

38 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ténni, kivéve ha ezt az intézők egyike minden résztvevő lovarral hivatalosan közli. 89. §. Ha valamely ló vonakodnék egy akadályon átmenni, akkor oly nézőnek vagy lovainak, ki a versenyben nem vesz részt, nem szabad azt átvezetni vagy egyéb módon átsegíteni. 90. Oly akadályversenyben, melynek feltételeiben ki van téve, hogy csak vadászlovak futhatnak, csak oly lovak vehetnek részt, melyek valamely falka-nagy által aláirt bizonyítványt mutatnak fel, melyben bizonyittatik, hogy ugyanazon ló legalább háromszor vadászott rendesen valamely falkával. Oly lovak, melyek a megelőző 12 hónap alatt 500 frt értékű nyilvános akadályversenyben résztvettek, kizárvák. 91. §. Urlovar-versenyekben mint lovarok résztvehetnek : 1. a bécsi, pesti, londoni és párisi JockeyClubok tagjai; 2. az Union-Club, a prágai Adels-B.essource, a pozsonyi Club és a baden-badeni Internationale Club tagjai ; 3. A Magyar-Osztrák birodalom, Németország, Francziaország és Anglia állandó hadseregeinek tisztei. 4. Oly urak, kik a bécsi vagy pesti Jockey-Club két tagja által ajánltatnak s a közös Versenybíróság (Versenyszabályzat 73. §-a) által elfogadtatnak. Ha egy lovar arra csábittatik, hogy gazdája engedelme nélkül lovagoljon, akkor az ki őt erre csábította vagy alkalmazta 500 írttól ! 1000 frtig terjedhető birságra Ítélendő. 3, 8. Urak és idomárok minden ez ügybeni panaszai a lovar-egylet versenytitkárához intézendők, a ki köteles a legközelebbi választmányi ülésen ezeket előterjeszteni, s a választmány azután a vizsgálat alapján határozatot hoz. A versenyszabályzat 74. és 75. §§-ai azonban érvényben maradnak. 4. Valameddig valamely lótulajdonos, idomár vagy lovar vonakodik a rá szabott bírságot megfizetni, s a meddig egy lovar a lovaglástól fel van függesztve, — addig mindazon lovak, melyek tulajdonában vannak, vagy általa idomíttattak vagy lovagoltattak, mindazon pályákon, melyek a közös versenyszabályzatot elfogadták, disqualificálva vannak. 5. §• A fentebb enilitett bírságokból befolyó pénzek megsebesült vagy szerencsétlenül járt lovarok és lovászfiuk segélyezésére fordíttatnak. Azok a választmány keze alatt maradnak, — a mely felettök rendelkezhetik. Udvari vadászat. Itt az ideje, midőn róka komában fölébred a szerelmi vágy, s hangja a szokottnál is csúnyább lesz oly annyira, hogy még a pávákéval is \ersenyezhet. Minden vadásznak tehát ép ilyenkor van kedve leginkább vadászni e falánk inyenezre, ki ugyan szükség esetén beéri békák-, egerek-, vakandokoks bogarakkal is, de mint valódi inyencz az őzgidák, nyulak s baromfiak pecsenyéjét sokkal jobban kedveli. A weidlingi vadas kerület tudvalevőleg igen bővelkedik ez elhírhedt, s versben s prózában anynyiszor megénekelt »Ravaszdi család« gyönyörű példányaival, s f. hó 8-án tartatott itt az első udvari vadászat rókára. A 11 órakor kedvező idő mellett kezdődött vadászaton megjelentek ő fensége Fer. Károly föherczeg, Thurnburgi Latour táborn. ö exeiája, gr. Waldburg, gr. Bombelles, dr. Bielka házi orvos s az erdész és vadász személyzet. A föherczeg ö fensége 3 rókát teritett le, és egyet meglőtt. Latour tábornok kettőt, és gróf az akadály versenyszabályzat Waldburg négyet lőtt meg, kettőt elhibázott, és A gát-versenyek szabályai egészben megegyeznek az akadályverseny-szabályzattal, a következő két szakasz kivételével, mely módositandó : 5. §• »Nyeretlen ló« (Maidenhorse) az, mely nyilvános pályán nem nyert gátversenyt 200 frt o. értékben. »Nyertes lónak« az tekintetik, mely nyilvános pályán gátversenyt 200 frt o. értékben nyert már. 10. Megegyez megfelelő pontjával az utolsó mondatig, mely 3 lövés nélkül menekült, ekkép javítandó : Hároméves ló September 1-je előtt nem futhat gátversenyben. Gátverseny nem lehet rövidebb 2400 me- j kát meg sem láthatta. Természetes, hogy az térnél (1 '/г mértfld) s legalább hat sövény nedves sötétségben tartott 2 utolsó hajtás a kell a versenyzőknek átugratniok. Szabályzat a lovarok (Jockeys) szolgálati viszonyáról. (Az ausztriai Jockey-Club 1870. január 21-ki közgyülé- | sének s 1870. ápril 20-iki választmányi ülésének határozata.) 1- §• Hogy Ha valamely lovar kielégítő ok nélkül vonakodnék elvállalt kötelességének pontosan megfelelni, az esetben 100 írttól 500 frtig terjedhető pénzbirságra Ítélhető és egy bizonyos ideig a lovaglástól felfüggesztendő. Sajnos, egy óra felé oly sürü, s valóságos londoni köd szállott alá, hogy egyik vadász a mási"У kivánt eredményt nem nyújtható. A vadásztzemélyzet csak egy nyulat lőtt. j A fél háromkor végződött vadászat eredménye 7 róka s 1 nyul, a gr. Waldburg által megsebesített két róka másnap kimúlva feltaláltatott. (Jagd Ztg.) MDáss-táefee. vadásztak a b.-iek karácsony előtt Van itt a mi környékünkön egy hires »Csellag város«, mely nem csak arról nevezetes, hogy utczái nem sárosak, — száraz időben, — vagy pedig hogy van utczai világítása, állván ez egy lámpából mely egy korcsma előtt, a ki- és bemenő vendégek nem kis örömére büszkén fényt Egy bizonyos istállóhoz állandóan szegő- ! áraszt el maga körül, de nevezetes ezen »város« dött lovar gazdája beleegyezése nélkül nem lo- már magában azért is, mert létezik ott egy divagolhat más személynek; és e tilalom át-Jszes vadásztársaság, állván ez 10 kemény Nimhágása esetén a fentebb emiitett büntetéssel ( ródból, szent fogadalom által összeenyvezve a sújtható. [sport nemes gyakorlatára; — többször gyűléseket tartván, e szent czél előmozdítására, melynek mozzanatait azonban a profán világ előtt homályos titok fedi, — erről csak is az előbb említett »egyetlen« lámpa tudna felvilágosítást adni, — midőn is t. i. a nimródok megejtett közgyűlés után (melyre 2 rendes tag megjelenése elegendő) magasztos eszmék által felbuzditva, — s annak malasztos cseppjei által megtöltve haza felé vándorolnak, — sa lámpa előtt még egy végszóra megállnak. Történt pedig a mult év karácsony hetében, hogy összeültek ők gyűlést tartani, s — határozatba ment, hogy illenék a szent ünnepekre — nyulat enni — se magasztos czél elérhetése végett — vadászatot tartanak. Mert tudni való dolog, hogy ezen határban vadászni nem szabad senkinek — a ki nem akar, s agarászni éppen nem, kivált ha agara sincs, — de más különben igen. Miután elnök a gyűlést egy szép csattanós, a szent czélt magasztosan kiemelő körmönfont dictióval megnyitotta, mindjárt a tárgyra tértek, annak körülményes és tüzetes fejtegetésében első sorban megemlékezvén a szükséges elemózsiáról és még szükségesb italokról. A társaság latszólagos feje és elnöklő alelnöke, az egész társaság viharos éljenzései alatt kiosztotta a betöltendő szerepeket és pedig sjloni bölcseseggel ilyformán. Miután Deciliter *) urnák legtöbb a bora — az hoz bort, — Karpfenthah r ur pedig halárendás és igy halböségben úszik, az hoz halat — sütve ; az elnök ajánlkozott egy cziliuder carmivativára — s végül Kapselhuber miután nem csak hogy legtestesebb, hanem a legtöbbet eszik és iszik is — fogja e mindent czepelni. Megvirradt a nagy nap. — Teljesen felkészülve, vérmes remények által felduzzadt keblekkel, útra indult a compánia, füles koma rettentő pusztítására, elől Kapselhuber az elemózsiás tarisznyával, mely mellett csendes méltósággal lógott a 3 pintes kulacs. (Elől azért kellett mennie, mert félt a compánia, ha hátul megy, hogy holmi ürügyek alatt elmaradozván megdézsmálja a kulacsocska tartalmát.) Utána szép sorban jöttek a többiek. A falu — akarom mondani város végén erősítőül egy kissé carminativáztak, s mint illő a butykost legutoljára adván Kapselhubernek, ne hogy elsőnek kezibe kapván kiigya mind. Kapselhuber amint meglátja, hogy még elég folyadék van a butykosban, örömiben akkorát ugrott, h"gy elcsúszván az ülő szerszámjára esett, — a carminativás bütykös pedig darabokra törvén drága tartalma szétfröcscsent. Volt erre nevetéssel vegyült kis káromkodás No de csak, hogy nagyobb baj nem történt, szépen tovább ballagnak. Egyszerre Kapselhuber el kezd fészkelődni, jobbra-balra néz, de nem vévén észre semmit, tovább ballag ; de végre ugy tetszik előtte, mintha háta vizes volna, megtapogatja, hát uram fia ! kabátja, nadrágja csupa viz. Mi történt itt? Megvizsgálván a dolgot, kisült, hogy biz esés közt a kulacs elrepedt, s az csorog most. Volt erre ijedelem. Tüzetes vizsgálat után kiderült, hogy már alig van a kulacsban valami. Hamarjában mit volt okosabbat tenni, mint kiinni a még megmaradt borocskát. Meg is tették. Eddig csak jó lett volna a dolog, de most honnan vesznek bort. De Zeiselmeier ur a társ iság legvirgonczabb tagja kifundálta, hogy menjenek most elébb arra a »betekints« csárda felé, ott megtöltvén egy pár czilindert borral, onnan kezdjék meg a vadászatot. Dörgő lelkes éljenzés fogadta az indítványt, és a társaság újra útra kelt cscnkitatlan jókedvvel. El is értek szerencsésen a »betekints«-be, ott pedig volt ugyan bor, de flaskát nem adhatott a csárdás. Itt ismét Zeiselmeier fényes tehetsége tündökölt, kitalálván, hogy hát egyenek itt kissé és igyanak, aztán vadásznak. Ugy is tettek. Elővették az elemózsiás tarisznyát, s hozzáláttak tartalmához. *) Az illető vadász neve.