Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-12-12 / 50. szám

370 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 19, 21 és 22 napjain fognak megtiltatni; mely, tekintve hogy nagyvad szépen van, nemkülönben hogy sok (fiizfa) puskás is jön össze, eredméuydus és mulatságosnak Ígérkezik. Ugyaninnen irják hogy gr. Esterházy, itteni revierjciben 50 db szarvastehenet akarna lelövetni — erdő növelés miatt, — de az erdészeti személyzet 250 dbot javasolt. E szám ugyan nagynak tűnik föl azok előtt, a kik az uradalmi erdőségek roppant vadállományát nem ismerik ; de a kik minap Xyirád határában a mintegy 1G0 dbból álló falkát, fényes nappal a mezőre kijönni látták : azokat ezen ujabb intézkedés éppen nem lepi meg. Hogy ezen tudósításnak alapja van, annak bizonyítására álljon itt a devecseri fővadász urnák hozzánk intézett levele, mely a következő: »Idei vadász-saisonunk a lehető legnagyobb csendben múlik el. De nem is csoda, midőn csak néhány hónapja még, hogy felejihetlen urunk és Iegjol b vadászunk nincs többé. Pedig a sárosfő-i ősrégi erdők, még most is oly népesek mint hajdanában ; és bámulva szemlélheti a szenvedélyes vadász a fövadnak egész falkáit, a melyek GO — 100-val egy csapatban a legnagyobb szabadságban, és gond nélkül élnek, az itt nagy mennyiségben előforduló tölgymakkal. A svájezi stylben épült kis vadászlak, a mely egy nagy rónaságon álló magános kis dombot koronáz meg, barátságosan mosolyog, a most már téli ruhájukban pompázó tölgyesekre. — De a kéksárga zászlót nem lengeti a szellő — meztelenül kimagasló rúdja szomorúan hozza emlékünkbe jó urunkat. Móricz gróf, a ki ez idén az istvándi erdőben nem is vadászott, néhány napig tartózkodott itt a rigyetés alkalmával. Minden kiséret nélkül érkezett ide, és gyorsan egymásra következve 3 db erős szarvast lőtt le. Ha ugyan Móricz gróf fiatalságánál fogva nem is bir még a vadászathoz szükségeltető hidegvérrel, de mindenesetre egy, — az öregebb vadászoknál is ritka, — jó tulajdonsággal bir, bogy t. i. egy rosz lövés, vagy egy roszul sikerült vadászat nem kedvetleniti el. A vadállományra a legnagyobb gondot fordítja, a mi legjobban kitűnik abból, hogy esik hosszú gondolkozás után tudta elszánni magát arra, hogy az állományt 24 ábbal kevesbítsék ; — daczára annak hogy most legjutalmazóbb a vadászat, midőn a vad egészen szelid, és lövés után is csak ritkán iramodik el, A kijelölt 24 dbból eddig mindössze csak ne'gy ejtetett el, a mi tekintve a roppant nagy vadállományt, nagyon csekély eredmény ; de oka abban lelhető, hogy majdnem az egész vadászszemélyzet más felé volt elfoglalva. Annál dúsabb lesz mindenesetre a siison vége, a miről, igen t. szerkesztő urat, okvetlen tudósítani fogom.*) A fiatalabb urak köziil csak Jenő gróf volt itt a nyáron egy alkalommal, hogy fiatal kacsákra vadásszon, а mi azonban nagyon roszul ütött ki, a mennyiben a kacsák föl nem repültek ; ennél sokkal jobban sikerült egy másik vadászat a hol a grófon kiviil csak a vadász személyzet vett részt, s a melyen 65 db nyul, 1 db róka és 1 fáczány ejtetett el.« Kiváló tisztelettel В i s с 1 1 fővadász. Gróf Károlyi Alajos, Borostyánkö-stoinfai erdőmesteri hivatalától, a következő levelet vettük: Igen t. Szerkesztő ur ! Stomfa nov. 10. 1877. Gróf Károlyi Alajos ur ö exja, Borostyánkőstomfai uradalmainak 10 évi vadászati eredményét pár héttel ezelőtt tudattam ; — ez alkalommal a jelen évről sietek relatiót adui. Gr. Károlyi Alajos ur ezen évben, vadaskertünkben, — néhány dámvad eb-jtése végett, már julius havában megérkezett. De a vadászatot csakhamar megszakítván, azt aug. 25-től 31-ig foly! tatá s September 10-től a hó végéig bevégezé. О exja ezen évben, a mezn pagonyokban fogoly-vadász ittál többet foglalkozott mint az előbbi években, — melyeken sept, havában gr. Erdödy L'jos és gr. Sehaaffgotschca Prigyej urak is résztvettek. A szarvas és dámvad vadászatokon vadaskertünkben gróf urunk ö Excján kivül Erdödy Lajos *) Igen szívesen fogjuk venni. Szerk. Martonvásáron is vadásztak decz. 9-én. — A vadászat L. Gy. ur rendezése alatt, 62 darab nyúllal fizetett. Budapestről Hencz Richárd és Perezel Gyula urak vettek részt; — ugy mondják, hogy a nyálaknak ily enyhe időjárás mellett feltűnően erős bandája van ; — s ennek tulajdonítják, hogy a körből igen sok sebzett menekült. — Az ott működött Laneasterokra ugyan, még e körülmény mellett sem akarnak panaszt emelni, — e helyet mi a bajt a töltények hiányosságaiban s azon felületes eljárásban keressük, hogy városi vadászok nagyobb részt a patronokat másokkal töltetik. — Csakis ily esetben fordulhat elő az, a mi ez alkalommal Martonvásáron is megtörtént, hogy 6 töltény egymásután csütörtököt mondott. — Es itt egyúttal felemiitjük azok számára, a kik tán igénybe óhajtanák venni: hogy efféle töltények Kiszela urnái Budapesten kaphatók ! * * * A szombathelyi vadásztársulat is tartott ez évben két vadászatot ; — az elsőn, mely négy körből állt — az ötödik töltény-biánya miatt nem volt befejezhető — elesett 575 db nyul; — a második körvadászat kis eredménynyel 37 db nyul lelövésével vé.ződött. — Ugy halljuk hogy a társaság még e saisonban két vadászatot fog rendezni, melyek egyike — az erdőben — igen sikeresnek Ígérkezik. * * * A felső-szilvágyi vadásztársaság Miklós-napi vadászatát, mint nekünk irják elmosta az eső. — A vadászok ez egyszer nem tudtak pontosan comparealni ; — nedvesen és bőrig átázva egyenkint szállinkóztak meg a rendez-vous-ra. — Tehát vadászni nein lehetett, de nem is volt szükség, mert a gondos derék házi ur L. J. mint régi practicus vadász, számítva az esélyekre és az idöviszontagságaira, már megelőző napon lőtt két özbikot. — Vadászni vagy hazamenni tehát, ez volt a kérdés, melyhez a loes-pocs odakint nem igen biztatott, — hadd szólj ék hát az a csöndes! azt mondták itt is, miként Mokány Berezi szokta. * * Sümeg vidéki levelezőnk — kitől már több izben nyertünk igen érdekes tudósításokat, ujabban azt irja, hogy az ottani vadászatok e hó asszonyság, — a minő az öreg lady Sunsowers is volt, — czifrábbnál czifrább dolgokkal hozta azt összeköttetésbe. Igaz, hogy Jim Laceby élesen kikelt a lady állításai ellen s első izben hagyta el hidegvére, midőn az öreg ladynek szemébe mondta, hogy az ö gonosz nyelve örökké csak arra van hivatva, hogy a mások jóhirnevén foltokat ejtsen. A lady erre gúnyosan vigyorgott s igy szólt: — Kedves Mr. Laceby, először is meg kell önt engesztelnem, igérve, hogy jövőre védelmezni fogom az emberek jellemét, az ön módja szerint. Mr. Laceby hátat forditott az öreg delnőnek, tudván, hogy gonosz nyelve csak akkor szűnik meg az embereket rágalmazni, ha ann.ik mozgató izmai megszűnnek működni. « * * Egy szép májusi délután Jim Laceby a Grosvenor-Gardenhen sétálgatván, megállott a Laytonék kapuja előtt. Ama kérdésére : van-e valaki otthon, — értesítették, hogy Miss Anna a társalgóteremben vau s öt rögtön bejelentik neki. — Örvendek, hogy láthatom önt, Mr. Laceby, — szólt Anna a belépőhöz. — Mama és Gráczia bementek bevásárolni, a papa pedig a méhesben időzik s e szerint meg kell önnek elégednie ezúttal az én társaságommal. — Tökéletesen meg is vagyok én azzal elégedve, — viszonzá Jim, miközben egy karszékbe ereszkedett. — En mindig is elégült vagyok, ba kegyeddel beszélgethetek. — Ha velem beszélgethet, csak akkor elégült? — kérdezte Anna tréfásan. — No kétségkívül, — válaszolt. Jim, mosolyogva ; kegyed egészen inyem szerint szokott társalogni. — Valóban Mr. Laceby, ha önnek körünkben oly nagy szabadalma nem lenne, meghar gudnám az ily bókért. — Oh, ez koránt sem bók, Miss Annie, — szólt Laceby, — de őszintén mondom, kegyednek keresetlen, kedélyes beszélgete'se nekem valódi élvezet. Igy folyt a társalgás estig s midőn Laceby Jim a kedves leánykát' ! elbúcsúzott, nem csak azt erezte, hogy ő ez iránt melegebben érez, hanem egyszersmind azt a felfedezést is tette, hogy Miss Annie is nagyon rokonszenvez vele, s hogy észrevétlenül odáig jutottak, hogy csak kérőül kellene már föllépnie, hogy telje3 sikert arathasson. Este Luxmooreval találkozott a vacsoránál. — Hallott-e ön Jim, a Derby-fogadások felől valami ujabbat ? — kérdezte Harold. — Nagyon keveset ; azt mondják egyébiránt, hogy Coriolanus nagyon rosz vásárt csinál. — Sebaj ! Majd Epsomban, tudom elveszi a kedvét az ellenzéknek, ha győzni fog. Darlington azt állítja, hogy a legpompásabb conditióban van lovunk. Ép ma reggel beszéltem az idomárral, ki azt tartja, gyönyörűen fut. Vacsora után Harold fölállott. — En most egyenesen baza megyek —szólt; — ön ugy hiszem még marad. — Maradok. Megnézem még az esti lapokat is. Harold alighogy hazaérkezett, jelenté inasa, hogy a Mrs. Richeton volt komornája akar vele beszélni. —- Velem ? Ugyan mit ? — Nos bocsássa be. A kounorna belépett. — Nos, Pepiton, — szólt hozzá Harold nyájasan, — mivel szolgálhatok önnek. — Valóban nagyon sajnáltam szegény boldogult úrnőjét, mikor halálának a hirét hallottam. — Köszönöm a részvétet, uram. Boldogult úrnőm e levelet bizta rám átadás végett, épén a halála előtti órákban. Kért engem, mondjam meg önnek, mennyire szerette önt, uram. Itt tartogattam zsebemben e levelet, mig alkalman nvilt önnek kézbe szolgáltatni. Luxmoore átol vasta Theodora sorait s aztán meghatva szólt: — Köszönöm a szívességét Pepiton. Ha valamiben bármikor tehetek ön érdekében valamely szolgálatot, legyen meggyőződve, szívesen teendem azt. — Uram, ön nagyon jó ; de én nem akarok élni szívességével. — Miért nem ? — Mert ön volt úrnőmnek a megölöje, — s ezt mondva meghajtotta magát s elhagyta a szobát. Harold komor arczal olvasta át még egyszer a levél tartalmát s aztán fölsóhajtott : — Szegény asszony ! Én oka nem vagyok gyászos halálának. (Folytatása következik.)