Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877
1877-12-05 / 49. szám
NOVEMBER 14 . 1877. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 361 Hajnalra egy kissé szűnt, is az esés; alig haladtunk azonban vagy félórányira, ismét neki fanyarodott s hullott az eső mintha csak írásból olvasta volna. Ide azzal az esernyővel ! Fél uton beért egy jóravaló gazda ember, s hármas igen gyora fogatán mellettem csendesebben hajtva — látván a kocsiban fegyverzetemet •— hozzám kiált : — Hová uram az alatt a parapli alatt? — Monostorra vadászni ! — No még ilyet az öreg apám sem látott: vadászni parapli alatt, hehehe ! Ugy segéljen jó lesz, ha oda kint, a nyelit hasán végig a derekához kötőfékezi, másként nem képzelem, hogy azt kezében tartva, még nyulat is lőhessen ! — в ezzel, a locs-pocs-ban tova vágtatott. Azt hivé a jámbor: hogy az esernyőt nem csupán az utazásnál fogom használni. Én pedig utána küldém ama katonás mondatot, miszerint : »szégyen a futás, de has nos.« Délre értem ki s egyik jó barátom tanyájára beszállva, hatalmas villás reggeli után, ép akkor értem a társasághoz, a midőn az már az utolsó kör alakításához feloszló félben volt. Minden ember ugy nézett ki, mintha a Tiszába mártották volna. Első a kivel találkozám, Kiss Miklós főispán ur volt. — Hát most kellett kiérni egy ilyen edzett vadásznak is, mint a minő te vagy?! — kérdezé tőlem. — Igy is alig hogy rá adtam ősz fejemet. Különben sem igen gyönyörködöm a körvadászatokban. — Igaz : hogy ez bizony egy kissé gonosz idő. S ezzel én is sort fogtam. Másnap a kitűzött helyen összegy ülekeztünk ; de most most már egész nap áztunk. En és vagy 15 vadásztársam oly szerencsét" lenül jártunk : hogy a körök baloldalára commandiroztak bennünket, holott az azelőtti nap is ezt az oldalt gázoltuk ; pedig szabályaink értelmében megfordítva kellett volna történni. A protestatio mit sem használt. Egyébiránt ez magában véve még nem lett volna valami nagy baj. Hanem ugy hozta magával a véletlen : hogy mindig a kopasz sik földekre estünk ; a hajtott vad pedig kivétel nélkül a buezkás cserjéseknek, ágasbogas, harasztos sűrűségeknek tartott, is igy alig juthattunk esélyhez, egy-két darab nyulat leteríthetni. Boszankodtuuk, évelődtünk ; de azért nem fordult felénk a szerencse kereke. Végre az esthomály kezdett beköszönni, s ekkor tárult fel szemeink előtt, a kik t. i. a síkra jutottunk, egy oly imposans jelenség, a mely csak ritkán fordulhat elő. Az utolsó körnél, a buezkák között állást foglalt vadászok, a szabályt ignorálva, miszerint folyvást baladni kell, nem mozdultak helyeikből. A nyulak mind oda törtek be. Ropogott is a puska, mint akár a plevnai csatában. Az egyes lövések villanása a sötétes alkonyatban tisztán kivehető volt; a por füstje pedig a buezkák a azok cserjéi felett, a lég nyomása miatt fel nem emelkedhetvén, ugy tünt fel a távolból, mintha egy óriás hamvas-fátyolt feszitettek volna ki a vadászok fejei felett. ^ Ekkor és itt hullott el a nyulak legnagyobb része. A két napi vadászaton három róka is esett. Az egyiket V. B. (jogtanár) lőtte, a ki szerencsétlenségére kiejté a végzetes szót, hogy először lÓ'ff л'1л1,!1,л„ il I 1 -VT" T . _ körön kivül nagyobb távolban iparkodott bőrét megmenteni ; azonban lövésem által fültövön találva, fekve maradt. A távolság 65 lépésnyi volt. — A 3-ik rókát D. L. barátunk ejtette el, correct lövéssel. E vadászatokon, az elejtett vadak számát tekintve. a nap hőse Dr. Szelep József (jogtanár és honvéd főhadnagy) volt. Elejtett összesen 20 darabot. Nagy Lajos (ügyvéd) 17. — Bibó István (kir. biró) 12. — Tormásey Ferencz (ügyvédjelölt) 12. — Dr. Kada Elek (ügyvéd) 12. — Szeless Kálmán (birtokos és a kecskeméti központi takarékpénztár igazgatója) 1 1. — Pacsu Mihály (ügyvéd) 10. — Kiss Ferencz (kir. aljárúsbiró) 10. — Szombaty Lajos 10 darabot ejtettek el. A többiek ezen alul nagyobb kisebb számban. Még az nap, folytonos esözuhany alatt, haza érkeztünk. lőtt életében rókát. No hiszen nem is kellett egyéb. Hatalmasan lerántották lábairól. Vadász tempó. Az ilyesmiért nem szabad megharagudni. A másik róka kitört a körből, a hozzám legközelebb álló vadásztársam mellett. Ez megduplázta, de nem tett kárt benne. Tőlem már a A Tisza vidéki, úgynevezett »Szikrai körvadászatok« 1876. évi december 23. és 24-én lettek megtartva. E vadászatok lefolyásáról sem birok személyes ismerettel ; mert halaszthatatlan teendőim meggátoltak a kimenetelben. Az eredményről azonban értesítést nyervén, azt I a következőkben adom. Részt vett e vadászatokban 36 vadász, 86 haji tóval s lövetett összesen 186 nyul, 4 fogoly, 1 róka. A társulati pénztár, a kiadást a bevételekből levonva, csak 14 frt 10 krnyi hátrányt szenvedett. Az eredmény tehát nem mutatkozik oly kedvezőnek mint a minő a monostoriaké volt, és pedig szerintünk azért, mivel a szikrai kerület minden évben zaklattatik, mig amott az egy évi szünet igen jó hatással volt a vadtenyészetre ; különben pedig tudtunkkal, minthogy a szikrai kerület jóval közelebb esik a városhoz, inkább ki van téve annak, hogy a vadorzók által meglopasse'k ; kü lönben pedig a tanyások közt is sokkal több itt a kocza-puskás mint amott. Hát a hírhedt füles, a szikrai körvadászatok ból, korábbi leirásaim után ismeretes kiszolgált vén Asinus, vájjon ott kullogott-e még most is a hajtók sorában egész odaadással, még pedig minden commandó szó nélkül ? — Nem tudom ; nem is kérdezősködtem utána, minthogy nem valami nevezetes szereplő egyéniség. Hanem, ha olyan leczkét kapott, mint egy korábbi körvadászat alkalmával, bizony nem volna csuda, hogyha a körvadászatokoni szolgálatairól örökre lemondott volna. Vége lett a fárasztó vadászatnak. A vadászok már hozzá láttak a lakmározáshoz; szólt a zene és a dal ; Gáspár pedig oda állit a folyosóra s fontoskodó képpel bámulja a rózsaszinü mulatságot, azonban egyszer csak azon veszi észre ma gát : hogy a mindenes háta megett terem s oda sug neki : hallod-e Gáspár, gyorsan szaporán a taliga elé, hozzunk a hordóban vizet. A füles oda sem hederít. — Ejnye az oktalanját is. Hát te azt gondolod Gáspár, hogy most is oda kint komázol az urakkal a vadászaton? Majd észre téritelek én! S ezzel a jókora kezebeli ugyancsak végig nyújtózkodott jobbról balról a hátán, hogy csak ugy tánczolt alatta. Ekkor azután a beszédmódnak e pattogós hangszerét na^y bölcsen megértvén, elódalgott a földi gyönyörök színhelyéről. A szikrai vadászatokkal, körvadászataink ez idényre be lettek fejezve; de azok után az idény végéig folyamatban voltak még az erdei kopászatok, és pedig többnyire szép eredménynyel. A foglyászatok tüzetesen csak kevesek által gyakoroltattak ; ugy az erdei szalonkászatok is. Ez utóbbiakból legtöbb Szeless Ferencz barátom által, a ki a »Vadász- és Verseny-lap«-ban »öreg vadász« aláirással közölte is élményeit. О az egyetlen valódi szakavatott vizslász а kecskeméti vadászok között. Vadászrajzaim ezúttal végűkhez jutottak. Ha körülményeim meg fogják engedni s óhajtásom szerinti részletes adatokhoz juthatok, a tisztelt szerkesztő ur engedelmével, a jövő évben sem fogom elmulasztani becses lapját igénytelen vadászrajzaimmal ellátni. Gömöry Frigyes. (Mindig igen szivesen látjuk, és kérjük. Szerk.) Gács, november 27-én 1877. Igen tisztelt Szerkesztő ur ! Mielőtt a »V. és V.-lap«-oktul ezen évi hatytyudalommal búcsúznám, a Gácson ez időtájt évenkint tartatni szokott hajtóvadászatairik eredményét akarnám elmondani ; mint szoktam egyszerűen de hü előadással, érdekes vagy tréfás intermezzok hiányában talán unalmasan is, de egyöntetüleg. Folyó évi nov. 25-én vidéki nimrod társainkat felkérve, bő villás reggeli után kocsira ültünk s az uradalom fennálló erdőségei és vágásaiban, kóbor fő- és sertevadra vadásztunk hajtókkal ; de az igen nagy térség daczára, mely kitűnő rendben lett meghajtva, a vad mely bó hiányában kicsapázható következőleg meghatározható éppen nem volt, kikóborolt; igy jártunk az őzekkel is ; — a sok suta pusztán menekült, egy erős bak el lett hibázva, két kisebb visszatört ! de bezzeg a szegény Lepus timidus fajtájában kímélet nélkül dult vendég, házi ur és személyzet ; a két napi eredmény 86 nyulat, 10 fáczánkakast, 3 jérczét, 2 császármadarat, 2 fogolyt egy rókát egy őzgidót eredményezett; — a magán vadasbani cserkészeten egy üszke és egy bakborju — mindkettő egy éves lövetett ; — két róka megsebeztetett ; — néhány nappal ezelőtt béllövéssel sebzett igen szép sőt erős csapost, már mint rókatépte hullát találták a hajtók ; Vendégül igen tisztelt mindenkori vadásztársaink gróf Czebrián L. gr. Berchthold Artúr, gróf Nyáry Kálmán, Szilassy Béla voltak szivesek a meghívásnak megfelelni, s az igen sikerült két napi hajtóvadászat és egy napi cserkészet után a házi ur idősb gr. Forgách Antal cs neje vendégszerető házánál, a dúsan ellátott estebédekhez sietni, tanusitva azt, hogy jó vadászat után, a fesztelen társaséletnek és egy jó Whiszt partiénak sok a kelleme. Végül még valami; kitűnő 12-es öbü, Springer, Kimer, Lebeda-féle Lefaucheux dupláink daczára, 30 lépésen belül ritkán, ezen kivül egy nyul sem bukfenczezett 6-os göbecscse! ! hibázva kevés volt, de nagyobb részét duplázva ejtettük — t. i. a szántóföldeken, tarlókon pásztázva ; pedig a mi a töltényeket illeti, meg kell vallanom hogy mi hatalmasan töltünk ; — ellenben az ezen alkalommal működött három Lancaster lövései és eredményei határozottnak s igy a Lefaucheux-nél lényegesen jobbnak mutatkoztak, szintén csak 6 os göbecscsel. »S annyi bal szerencse közt oly sok viszály után, fogyva bár de törve nem« vadászüdvvel maradtam a viszontlátásig is az egy öreg vadász. âftufaaitj, kópiáit* Pesti róka falka. A nov. második fele óta beállt esős idők anynyira megjavították a talajt, hogy a falkák hetenként 4-szer, u. m. hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton rendesen vadászhattak, bár néha néha a nagy szél miatt nem sok sikerrel. A meglehetős jó vadászatok egyike volt a nov. 24-ki, midőn a sikátori pusztán kieresztett szarvast, az alaki pusztán és Somlyóhegyen át egész Veiesegyházáig hajtotta a falka, hol azonban a nagy szél miatt nyomát veszté. Jelenvol-
