Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-11-21 / 47. szám

311 VADÁS/- LS VERSENY-LAP. NOVEMBER 14. 1 877. mester, lapunk szives tudósítója — lőtt ezen alkalommal két golyólövésre ke't tehenet, mintegy 30 lépésről, továbbá esett még 2 róka és 6 nj.

nl. — Az özvad — mint szives tudósítónk irja, feltűnően kevés, mit annál különösebbnek tartanak, m.-rt a vadállományhoz képest, mult évben igen kevés lövetett. Ugyaninnen irják. hogy egy ottani vadász kinnt a mezőn jártában egy császármadarat lött, mi annál érdekesebb és feltűnőbb, mivel e madár azon vidékben sohasem fordult elő, s most persze mint rari'ás sorcan járja a házakat megtekintés végett. * * Hg. Hatthiányi Gusztáv körmendi uradalmától tudósítanak benntinket, hogy a szalonkák ilyetén silány vándorlására soha sem emlékeznek. — Oly vadász, a ki máskor százával is lött, ez őszön egyet tett aggatékra. — Ugyaninnen irják, hogy a fogoly és nyul-féle meglehetős számban tenyész. az özvad pedig, a nád.-.sd-rim inyi erdőkben szépen elszaporodva kitűnő egészségnek örvend. ss SS * Gr. Festetics Gy. ollári uradalmában e hóban fognak vadászatot tartani rókákra és nyulakra. # * Mura-Szombat felé, a métneki és haricsai erdőkben — mint nekünk irják a vad igen meg van fogyatkozva ; — nyul igen kevés van, — özet szintén csak elvétve látnak ; — pedig ezen vidéknek néhány évvel ezelőtt legalább 20 — 30 drbból álló őzvadja volt. — Két ottani vadászat niitsem eredményezett. • * * Sokkal szerencsésebbek voltak a felsó' szilvágyi erdőben, (Zala-megye) october elején és 26 — 27-e'n tartott özvadászatok. Mindkét alkalommal rászívott mintegy 14 vadász 13 kitűnő kopóval. — A két vadászaton lövetett 9 db őz, néhány róka és nyul. egy két őz pedig elhibáztatott ; — altaljában a hajtások gyönyörűek voltak. Ez alkalommal az a ritkaság is megtörtént, hogv a lövői pék, — ki a vadászatra szintén m»ghivatott, egy özet meglőtt ; — de hogyan h' gyan se, egyszer csak kezd ám mozogni az őz, — hiába áll résen a vadász, — hiába szorítja puskacsővel a földhöz, nem birja soká tartani ... az őz mindig elevenebb leez, felugrik és örökre elszalad. * * * A szomszéd Ausztriából is vannak némi híreink, s ha már a bankalkudozásokból kevés jót hallunk, legalább vadászatiakkal pótoljuk azt. — Szalonka oda át oly kevés észleltetett mint nálunk, ellenben nyúlban nagy a bőség. Igv péld.ul hg Liechtenstein János hohenau-rabensbergi uradalmában okt. 26-án egy napon 1495 db. lövetett, ebből a hg maga 127 darabot ejtett el. A vadászatban részt vettek még : hg Liechtenstein Frigyes, Gusztáv, hg. Trautmansdorff és a vadászszemélyzet. * * Ágoston szász Coburg góthai hg ö fenségének ebenthali uradalmában, ezen évre már bevégezték a vadászatokat, melyek a valterskiicheni és dürnkruti vadászterületekkel együtt, 8 nap alatt 3000 nyulat és 400 db fáczánt szolgáltattak be ; — ebből a fejedelem maga, mint nekünk irják 500 dbot s a jelen volt Cobwg Fülöp hg ő fensége 400 dbot ejtettek. — A vadászaton részt vetek még : a belga követ gr. Younghe, gr. Kinsky R. és br. Orczy Béla. * * 4

с Hg Stahrenberg, a felső-ausztriai hegységben fekvő Steyerlingi vadászatain okt. 23, 24 és 25-én maga és még 3 vadászával lőttek 37 zergéf, 2 szarvas-agancsárt és 2 tehenet. A herczeg egy Henry-Express-Riflet használt s 11 zergét lött. Mint halljuk a hg eladta szép birtokát a schaumburg-lippei uralkodó berezegnek, maga pedig utazni fog. Felvidéki vadászrajzok. III. RÉSZ. (Folyt, és vége.) Az erdőben, annak szélétől mintegy 100 lépés távolban, egy nagy bozontos erdei fenytl állott, több nyírfától környezve. E fenyiin mintegy 20 láb magasságban, csörmelékből s gallyakból egy gólyafészekforma épitmény látszott, melyen két nagy, szürke s fehér lud csendesen ültGyuri mintegy 15 lépésnyire a fától állott, kezében tartva egy friss de eltört tojást. » l ram itt a tojás.« »Mutasd ide. Még egészen fris, a ludak csak most tojnak, közelebb nem tanácsos menni, de tekintse meg gyógyszerész ur a libapárt innen. Akarja tán ezen tojást is megtartani ? »Kérem igen szépen !« Ugy látszott, hogy a libák ott jól érezték magokat, mert oly nyugton ültek a fészken, mintha az egész világ közömbös volna előttök, csak egyszer verdeste össze kissé szárnyait az egyik, állítólag a gûnâr, mire a patikás ijedten felkiáltott: »Be kár, most elrepülnek!« Gyuri meg magában mormogta : Biz azt ugyan nem teszik ! rogni a kitört aztán körülbelül száz yardnyira. Azután teljes iramban vágtatott szépen befelé, mikép azt hittem, vagy három lóhoszszal is győzni fogunk. De hát már késő volt, Sir, minden iparkodásom. — Igaza van önnek ; ez esetben jól tette, ha a vége felé visszatartotta. És ön jó futónak tartja a Coriolanust ? —' Meg vagyok róla győződve. Bámulatos stílben fut s mondhatom, gyorsabb lábu lovat még aligha lovagoltam. — Jól van, Sam. Most elmehet. Ez esetlegen már hiába töprenkedünk. Jó éjt. — Jó éjt, gentleman, — viszonzá Sam Burton s távozott. — Nos, Jim, mit szól ön mindezekhez ? — Nagyon keveset. Azt mind a ketten tudjuk, hogy Coriolanus jó ló; Sam Burton sem adott nekünk alkalmat a gyanúsításra s a fölött sincs kétségünk, hogy ő jól szokott lovagolni a versenyeken. — Nem hiszi-e ön, hogy ba ö kissé eröteti a dolgot, még nyerhetett volna ? — Epen nem ; azonban Darlington máskép vélekedik, mint mi. — Darlington, máskép vélekedik ? Nem értem önt. — Darlington figyelmeztetett, adná tudtára ön Sam Burtonnak, hogy ha többé oly hibát követ el, akkor a blithedowni lovakat nem fogja többé lovagolni. — Gyanakszik talán rá? Talán azt hiszi, rosz fát tett Sam a tűzre. — Alkalmasint. És ön eszélyesen cselekszik, lia holnap tudtára adja Sam Burtonnak, hogy nem óhajtja, mikép oly kudarcz újra ismétlődjék. — Csak nem képzeli ön, hogy ő meg lett volna vesztegetve ? - Azt nem mondom én. Igazságtalan lennék, ha öt vádolnám ez esemény miatt ; de mindamellett élesen a lelkére beszélnék, hogy hasonló fiaseót nem óhajtanék még egyszer megérni. Darliugtonra nem lehet panasz, Ö kitűnő idomító, arról meg vagyok győződve ; de arról is, hogy oly tapasztalt lovarról, mint Sam, alig tehetjük föl, liogv hibákat kövessen el. — De hát ön mégis csak gyanakodik rá. Követett ő el valaha életében valamely csinyt ? — Ilüni ! Ugy homályosan emlékezem egy pár különös történetre a régibb időkből ; az utóbbi években azonban kifogásnélküli jellemnek tartották. Annyi bizonyos, hogy ö kitűnő horsman, ki a versenyfutás miudeu titkát ismeri. Mindamellett is én elvesztem bizalmamat az oly joekey iránt, ki hibákat követ el. Most pedig, ha ugy tetszik, menjünk ebédelni. XIV. A kiengeszteló'dés. Laceby, Ígérete szerint, elkísérte Luxmooret Liddingtonba, a new-marketi meeting után. Mr. Luxmoore-t az indulás előtt némi bátortalanság lepte meg. Elgondolta, vájjon fognak-e most szives vendéglátásban részesülni ? — Ne aggódjék e miatt, — biztatta Jim. — En már irtam Miss Annának, tudatva vele, liogy ön egyetlen egy sort sem kapott Grácziától az ascoti találkára vonatkozólag s reményemet fejeztem ki, hogy ha ön Grácziával személyesen fog találkozni, minden félreértés közte el fog oszlani. — De hát ő eddig mit sem válaszolt arra, ugy-e ? — veté ellen Luxmoore boszusan. — Engedjen meg, kedves Harold, — viszonzá Laceby Jim ; — ő azt válaszolta nekem, hogy mindent el fog követni az ügy kiegyenlitésére s hogy csak jöjjünk mielébb, szívesen látnak bennünket'. Harold néhány pillanatig elgondolkozott. Egyszerre igy szólt : — Egy ötletem támadt, Jim. Hátha irnék magam Grácziánafe, találkozásra kérve öt föl s ha beleegyezik, akkor az egész dologgal egyszerre tisztában leszünk. — Gondolkoztam már én a fölött eleget. — Nos, minő véleménynyel van az iránt ? — Csak maradjunk első tervünknél, a levél el is tévedhet . . . — Igaz, — erre nem is gondoltam, - mormogá Luxmoore. — De meg, föltéve, hogy levelét megkapja Gráczia, könnyen megtörténhetnék, liogy öu becsérzetében lenne megsértve ; mert meglehet, Gráczia nem válaszolna, vagy pedig visszautasítaná a találkát illető ajánlatot. — De ha én öt mindenről fölvilágosítom ! — veté ellen Luxmoore. — Erre ön nem képes. Hagyjuk azt Annára, a ki nővérét majd felvilágositandja. — Igaza van önnek, Jim. E szerint bizzuk magunkat egyenesen a Miss Anna bölcseségére. — Ugy értesültem, hogy Dick most Londonban tartózkodik, atyja pedig kint van Laxtonban, hol egy pár barátja időzik s mint hallom, holnap foglyászatra tesznek kirándulást. Féltizenkettőkor a legjobb alkalom lesz a találkozásra. Azonban ne feledje Grácziának a leveleit magával hozni. — Minden levele nálam van, — jegyzé meg röviden Luxmoore. Harold és Jim másnap, kétórai ut után a laxtoni állomásra értek. Jim kérte barátját, maradjon a park szélén, mig a kijelölt idő el nem érkezik a találkozásra. Ő maga visszavonult. Az öreg Laytou csakugyan vadászatra rándult ki barátjával. Miss Anna Layton szobájában ült a kandallónál, várva az érkezőket. Mig Jim fölment a kastélyba, azalatt a komorna, Flemmings Sarah, ép a kisasszonyok szobáit rendezte s szeme véletlenül kitekintvén, a park szélén egy férfit vett észre. — Nagy ég ! hiszen ez Mr. Luxmoore. Néhány pillanatig a komorna. nagy zavarban volt s elhalványodott. Folytatta a takarítást. De mindent összevissza hányt zavarában. Aztán biztatta magát, hogy a csinynek talán még sem jöttek nyomára. Eközben Luxmoore a kastélyhoz közeledett, hol a kulcsárral találkozott, ki nyájas mosolylyal üdvözölte őt. — Örvendek, hogy láthatom önt, Mr. Luxmoore, — szólt a kulcsár. — Miss Anna azzal bízott engem meg, hogy önt uramnak a szobájába vezessem, ki ép az imént ment ki vadászatra. — Nagyon jól van, -Stimson, Menjünk tehát; vezessen be. — íme itt van uramnak a szobája, — szólt a kulcsár, egy ajtót föltárva. — Tessék helyet