Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-01-31 / 5. szám

Szerkesztőségi iroda : Pesten Nemz. Casino II. еш. hatvani n. Ide küldendők a kéziratok. Megjelenik e lap minden szerd&n. Előfizetés. Egész évre . . . . 12 frt, Félévre 6 » „Vadász- és Verseny-lap" kiadóhivatalához PESTEN, Barátok-tere Athenaeum épület intézendő. VADASZ- ES VERSENY-LAP. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAR-EGrYLETEK ÉS VADÁSZ-SPORT KÖZLÖNYE. 5. sz. Budapest, 1877. január 31. XXI. e'vfolyam. Tiz év egy vasárnapi puskás életéből. (Folytatás.) II. (Melyben elmondja tapasztalatait a fővárosi vadásztérről, a sonntagsjágerekrül és kutyáikról.) Az uj társaság, melybe vadászat kedvéért vetődtem, nem volt Ínyemre. Reggel csak tudtak járni, sőt a menetelt kényelmesben is lehetett volna berendezni ; de kitartás és valódi lövészszenvedély, sőt kellő ügyesség sem volt ben nők s a különböző, környékbeli falusi és pusztai korcsmák és csárdák több vonzerővel birtak rájok a fáradságos ugyan, de gyakran igen szép vadászterületnél. De megismertem velők a vidéket s ismét rákaptam legélvezetesebb vadászatomra : a magamban járásra. Itt tapasztaltam, hogy a főváros környéke, legalább a Duna jobb oldalán korán sem oly vadszegény, mint az ember ily sürün lakott vidéken gondolná. A vad fenmaradásáDak egyébiránt két főoka van. Egyik a nagy szőlőterület, mely a szaporodás idejétől fogva védi a legtöbb vadat, másik a roppant fárasztó járás e begyes-völgyes, óriás árkokkal szelt vidéken. S ha azóta — mint hallom nagyon kipusztult a vad, oka sokkal inkább elemi csapásokban, mint az azt üldöző vadászokban keresendő. Számos kóborlásom között a vadászok sokféle nemével ismerkedtem meg e határban, kiket bátran csoportosítani lehet. Egypár benszülött bud.% birtokoson kivül, • ki a vidék minden zugát ismerve, lovakkal, kompokkal s vizslával rendelkezve, derűre borura járta a határt s néha szerencsés esélyre is tett szert; de a dolognak mégis többnyire könnyebb végét fogván, a vadászatra szentelt nagy áldozattal, nagy része a későbbi nehéz időkben vagyonilag beadta a kulcsot. Második csoport a par excellence Sonntagsjäger. Ez csapatostól rukkol ki, s ha mégannyi szegődik is együvé, egy sincs kutya nélkül ; csak ne kérdezd, oh T s с h u d i, mily iskolában nevelkedett, mert faját se tudod meghatározni, hasznavchetősége pedig csak estve tűnik ki a csárdában, hol egymás nyakára dicséri gazdája ; és igaz is — falni mindegyik jól tud. A harmadik csoport csak elméletileg az, mert csoportosan nem található. Közülök egykettő kitűnő vadász ember: kikopott kapás, kinek szőllőjénél mindig többet ért fegyvere, még lia szimpla volt is ; visszavonult mesterember, ki mindig a puska kedveért kerülte a műhelyt ; egy-két tisztviselő, ki csak a hivatalos órák elkongását leste, hogy természetszerűbb hivatásának élhessen stb. stb. De nem találunk-e az élet bármely viszonyai között pályatévesztetteket ? Annyit mondhatok, hogy ez utóbbi csoportbeliek között, bármi lett légyen előbbi vagy tényleges hivatásuk : gondolkozó, öntudatos, ügyes vadászokat, ha az ember eljárását megkedvelték, élvezetes vadásztársakat találtam. •Szerintem félannyit se érne a vadászat, ha élvezetével s annak keresésével elannyira nem :absorbeálná minden lelki-tesli g^dunkat « 1 elfoglaltságunkat, hogy mintegy a társadalom fölé emel. Elfelejteni képesit, legalább azon néhány órára, melyben neki áldozunk, minden kouventionális formákat, s a legnemesebb demokratia alapján, sajátszabta szabályai szerint egyesit s megosztja élvezeteit minden liivei között. azon egyedüli aristokratiát tartván fen, mely érdemeinél fogva leghivatottab választottját megilleti Őszintén bevallom, hogy ha ilyfajta vadászokkal találkoztam, szívesen csatlakoztunk és sok tapasztalatot szereztem terület, időjárás, vad s ennek fekvése és mozgalma iránt, mit egyedül jártamban gyakran értékesíthettem. Valami nagy vadpusztitást e téren véghez vinni ugyan nem lehetett ; sőt az ezer számra ölő nagy-vadászatok kedvelői talán meg sem értik, mily élvezetet nyújt csak egy-két darabnak is elejtése, mit fáradságos utánjárás, figyelmesen szemlélő területválasztás s pillanatnyi esély melletti lövés szerez. Egy nyul, két fogoly volt ugy az átlag egy kimenetelre, mi néha 4—6 fogolyra s két nyúlra, háromra talán soha sem emelkedett, de alatta is ritkán maradt. Előbbi években halomra lőttem a mindennemű vadat, s itt csak a szám határozott ; később ismét gazdagabbá vált a zsákmányozás módja, de soha sem emlékszem, liogy kielégedettebben tértem volna meg vadászatról, mint éppen amaz időben, hol ritkán kecsegtetett az esély, de azt az ember annál is inkább saját figyelő s lövő ügyességének köszönhető.