Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877
1877-10-24 / 43. szám
O KTOBER 24. 187 7. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Bánat egy lóért. — Sennerin egy nyakhosszal nyerte ; Légyott egy félhoss/.al verte meg Bendigot a 2-dik helyért. — A nyertest gr. Lamberg Henrik vette rneg 1050 frtért. — Nyer.-érték : 1150 frt. IV. Akad.-ver$eny. ÍOOO fit, handicap, mintegy 4800 meter, stb. Br. Waecker-Gotter id. р. к. Orange а. Ventre-St-Gris, a. Emma Bowes 7 5'/г kil. Szalay 1 Gr. Kinsky O. 4é. p. m. Hemdes 67 1/« kil. • Hansy 2 Schawel J. id. p. k. Camomile 74 kil. Herbert 3 Baltazzi Ar. 4é. fek. k. Baby G 7 kil. Mr. Reynolds 0 Kisbánat 6, nagybánat 5 lóért. — Heves küzdelem közt Orange egy félhosszal nyer; Camomile egy hosszal hátrább. Nyer. érték : 1380 frt az elsőnek, 1 10 frt a 2-diknak. terhek a gödöllői. Nagy-Akadályversenyre. Johnstown 84kil. Fleurette 731- il Starlight 82 » Orange 72 » Liverpool 82 » Dieppe 72 » Gorsoon 80 » Karmazyn 70 » Country Girl 78 » Curio úty 70 » George 78 » Frolic 70 » Séraphin 75 » Bátor 69 » Flamingo 75 » Hopeful 69 » Virago 74 » My-Mary-m. 67 » Lady Spencer 74 » Heródes 65 » Szápáry Iván gr. . • Nevezés© к A gödöllői Reiter-club akadály-versenyre nov. 4-kén. (Elz. okt. 21-kén). 1. Beniczky Gábor ur id. p. h. Zrínyi. 2. Ugyanaz 4é. p. m. Castaway. 3. Ugyanaz 4é. p. k. Koziki, ap. Zetland a. Abbes. 4. Söllinger főh. id. p. h. ap. Carnival а. Bodkin к. 5. Rolionczy Gida ur id. fek. k. Virgine. A gödöllői versenyek titkársága. Egy orsz. lótenyésztés kérdéséhez. Apalovak. A fenebbi czim alatt br. Kotz Vilmos — a lótenyésztés ügyében oly fáradhatlan tollú iró — egy igen érdekes, s minden rationabilia tenyésztő gondolkozását felkeltő értekezést közöl az »Oesterr-Landw. Wochcnbl ittban« ; s habár egészben véve nem talál is a mi viszonyainkra, de általános tenye'szeti szemponból véve, sok olyan józan nézetett fejt ki, mely bármi'y ország lótenyésztői számára sok tanulságost tartalmaz. Im az értekezés. »Anglia, Franeziaország, Észak-Németország, Oroszország, Perzsia, Arábia, sőt Olaszország voltak azon helyek, honnan eddig a legkülönfélébb apalovakat vásároltuk, s melyekkel mezei gazdáink és államméneseink kanezáit mindaddig párosítottuk, — и ig ismét ugy találtuk, hogy ujabb importatióra, sőt ujabb fajjali próbatétre szorulunk. S mégis, elkezdve a világ legmeg.lllapodottabh fajától, az angol telivértől kezdve — a szép anglo-nonnannokig, az utolsó franczia császár e legújabb divatú teremtményéig — mindig nz sült ki, hogy egyikkel sem boldogultunk, hogy egyiktől sem birtunk, csak megközelítőleg is hasonló constans fajt alapitni Hanem hogy mind e számtalan, s gyakran igen drága ménlovak azért mind rosszak és czélszeriitlenek lettek volna ; s bogy e miatt az apalovak importatioját teljesen elitélhetnök — az még hibás következtetés volna. Nem a kormány által kiszemelt ménekben van a bilin, hanem abban, hogy a tenyésztésben egyébre sem gondolunk, csak csupán a ménekre; s az észszerű felnevelést e mellett elhanyagoljuk. Az okszerű tenyésztéshez nem elégséges a jó apaló, oda sok más is kell ; mindenekelőtt pedig jó Icancznk, jó felnevelés és jó vásár ; az az : a bizonyosság, hogy a mit lótenyésztésre kiadunk, azt kamatostul vissza is kapjuk. Hanem hát jó kanczákról, jó felnevelésről és jó vásárról gondoskodni sokkal fáradságosabb feladat, sokkal több gondolkozást kiván, — mint azon divatos napi kérdésről véleményt mondani : hogy oldenburgi, anglo-normanu vagy angol félvér csöőörök rántanak-e ki bennünket a sárból. Ha e három különböző törzsmének származását kutatjuk, melyek előtt tudósaink bámulatukban ugy állnak mainap, mint egykor Páris a három görög istenasszony előtt — azt fogjuk találni, hogy az mind egyre megy ki ; és pedig, mert 1-?zör : vagy apai vagy nagyapái részről mindannyian az »egyetlen« telivér-ve'seny-törzs ritk i erejű és szépségű példányaitól származnak. 2-szor ; hogy mindannyinak nagy termetű, jó fundamentominal biró, hibátlan szépségű, de naicyon közönséges kanczák voltak az anyjaik; és 3-szor ; hogy azonban felnevelésüknél se abrakban. se levegőben és mozgásban hiányt nem szenvedtek. Ha mind e bárom tulajdonságot mi is számba vennők, ugy kevés idő alatt nálunk is növekednének e fajtából oly lovak, melyekért mainap átlag 5 — 6000 frtot fizetünk, s melyek után még sem marad egyéb hátra, mint nyomorékok. Igen, nyomorékok, melyek mind apjukra, mind azokia, kik ezeket behozták, szégyent hoznak. Nincs olyan használati ló, melyhez hasonlónak nevelésére, éghajlati tekintetben, egyes országúnk és tartományaink kedvezők ne volnának ; elkezdve a nehéz angol clydesdalek- és elefántoktól a skót felföldi ponyig ; az elpusztitbatlau juckerektöl a pompás vadászparipáig — a használati lovak minden osztályából a legjobb példányokat nevelhetnek : lia csak a ménló kiválasztása mellett el nem felejtenénk : hogy a legjobb mén sc elegendő egymagában arra, hogy jő lovnt nyerjünk, hanem hogy ehhez még a jó kancza, az okszerű felnevelés és betanitás épp oly szükséges, ép oly fontos dolgok — lui nem fontosabb.ak — mint az apaló lieli es választása. IIa valaha annyira vinnök, hogy nálunk is csak oly tenyésztők lennének, kik hibátlan kanczák ut in néznének és csikaikat jól táplálnák és okszerűen nevelnék — a helyett hogy mindég csak csödörük után kiabálnak, s ezeket aztán vén, agyon kergetett vagy agyonlovagolt, többnyire igen bosszú kanczákkal párosítva — még is erőteljes hatalmas igás lovakat, kivannak, — Notabene : jó abrak, levegő és mozgás nélkül : — ugy könnyű volna az apalovat megválasztani, és könnyebb volna kimondani, hogy tulajdonkép minő apalovakra van tehát szükségünk. Mert ily előzmények közt egyszerűen csak ac.zélizomzatu telivér ménekre, és szép, nehéz félvér kanczákra volna szükségünk. Az előbbiek qualifieatiójául — hogy tenyészképoseknek mondathassanak — nem kellene — Ejh, de ha ők nem oly tartózkodók, mint ti is tudhatjátok. Oly szives jó indulattal közelítenek felém. — Te javithatlan ember vagy, Dick ! — szólt Anna nevetve. — A lóversenyen egy-egy ismeretlen hazáju em ber hatást gyakorol rád. Bár szerettük volna, lia Holt urat soha sem bivtad volna meg hozzánk, mindamellett légy meggyőződve, hogy szívességet tmiusitunk iránta, ha eg>szer vendégünk lesz ; de bizonyára jobb szeretnők, ha ilyesmi nem ismétlődnék többé. — Micsoda ? Én ne fogadhassam barátaimat Laxtonban ? — kérdé Dick haragosan. — Nos, — szólt Anna, — n°m látod-e be annak helyességét, ha tekinted ama viszonyt, a melyben Gráczia Luxmoore Ilarolddal szemben áll ? Hiszen ez nagyon természetes. Vaknak kellene lenned, lia észre nem vennéd, hogy ez unokatestvérek nem a legjobb lábon állanak egymással. — De igen. Nagybátyjuk ostobasága idézte köztök с feszültséget elő. De hát a jeleu körülmények közt semmi baj nem fordul elő e látogatás miatt. — Azt esik beláthatod, Dick, hogy Harold bizonynyal értesülni fog a Holt látogatása felöl s bizonynyal nem fog nála jó vért csinálni, — szólt Grácia meggyözöleg. — Nos, ezt belátom. — viezonzá az ifjú, — s többé, kis liugocskám nem fog az történni ; legalább rajta leszek, liogy ne történhessék meg. Bezzeg Luxrnoorcnak a helyzetét a nagybátyja ménkő módon megnehozité. De hát hogy is hagyhatna ö most a versenyekkel föl ? ! — Ejh, elébb-utóbb diadalt arat ő a Derbyn s akkor minded- bnj el lesz odázva, — szólt Anna. — Különben is, mint tudod, Luxmoore nem szokott fogadui ; a papa pedig főleg erre vetette a súlyt. — Luxmoore nem szokott fogadni ? — kiáltott föl Dick, csodálkozva nővérének e tájékozatlansága fölött. — Ugyan hogy képzelhetsz embert a ki versenyez, hogy az ne fogadjon ! — De Luxmoore legalább szerencsés a fogadásban ? — kérdé Grácia aggályos kifejezéssel. — Az egyenesen a sors szeszélyétől fiigg, — szólt a fivér. — Azt hiszed, ő sok pénzt szokott arra koczkáztatni ? — Természetesen, — viszoüzá Dick. — Én szeretném, ha nem fogadna ; de lia teszi, csak is nagybátyját okozom érte, — szólt Grácia. — Magad mondád, ha valaki versenylovakat tart, kénytelen fogadni. E szerint, iniutáu ö is tart versenylovakat, neki is fogadnia kell. — Nagyon helyes a következtetés, kedves nővérem ! — kiáltott föl nevetve Anm. На valami fogas kérdés kerül fölszinre, csak téged foglak tanácsosomul, védőmül fölkérni. Hanem tudod-e mit, Dick ? A papát nem szükséges ám a Luxmoore fogadásai felől értesíteni. — Teljességgel nem, — viszonzá a fivér szárazan. — Csakhogy Luxmoore meglehetős tekintélyes összegekbe szokott fogadni, meg pedig az epsomi, ascoti stb. versenyekben, s igy könnyen meghallhatja felőle, hogy ennyit vagy annyit nyert vagy veszített e nyár folytán. — Az a véletlen dolga, — jegyzé meg Anna. — Majd meglátjuk, mire dől cl a dolog. Most pedig jer Gracia, ideje liogy öltözködjünk. A két liölgy szobája felé indult, Dick pedig nővérei után tekintve, még n hány perczig vesztegelt egy helyben, mignem ő is távozott. E fiatal ember nem volt rosz indulatú, csak kissé szögletes és félszeg a nők körül. Ebéd táján megérkezett Holt. Az a-ztalnál a legszellemesebben igyekezett társalogni s a legkedvesebb, legszeretetreméltóbb magaviseletet tanusitá. Berkleyben megvolt az, a mit »Savoir vivre«-U' к neveznek, mely könnyed társalgással párosulva nála, nem csoda ba Dick barátja az egész családot megnyerte magának, annyira-menynyire, mielőtt ottlétének első napja elmúlt volna. De igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnék, miszerint ámbár a család minden egyes tagja szívesen fogadta ez önkénytes látogatását, mégis szivesebben vették volna, ha fölhagy vala e látogatásával. Mikor este Holt Layton Dickel négy szem közt volt a pipázószobában, a többi közt igy szólt eliez : — Szinte tartózkodva megyek Liddingtonba, a paddock-ba, mert azt hiszem, Harold nincs otthon s igy néhány sornyi levelet kell neki irnom ; nem telietek egyebet. Ó ismer különben mindkettőnket és semmi ellenvetése nem lehet. Dick nem volt valami éles eszű egyéniség ; de *
