Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877
1877-09-05 / 36. szám
SEPIEMBER 5. 1877. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 257 A bejelentett me'nek megszemlélésére és az alkalmasaknak talált mének árának megállapítására bizottságok fognak kiküldetni, melyekben az illető megyei lótenyész - bizottmányok is képviselve lesznek. Az ajánlattevő tenyésztőkkel idejekorán közöltetni fognak azon központosítási állomások, a bol a bejelentett mének , előre meghatározott napokon a vásárló bizottság elé vezetendők lesznek. Azon tenyésztők, kik eladó méneiket már ennek előtte bejelentették volna, felhivatnak, miszerint tudassák ezen minisztériummal, hogy ménjeik eladása iránti szándékuk nem változott-e, illetőleg hogy eladók-e még méneik és mily áron. — A ménvásárlási ajánlatokra 50 kros bélyeg teendő. Budapest, 1877. august 22. Л földmivelés-, ipar és keresk. m. k. minisztérium. Eladó két pár Carossier ; és pedig l-ször. Világos pej kaneza és herélt 5 1/ 2 éves, 17 marok 3 vonal és 17 marok 2 vonal vagyis 180 centimeter magas. 2. Világos gesztenye pej kanczák 4'| 2 évesek, 16 marok, 2 hüvely, 2 és 3 vonal vagyis 174 centimeter magas. Mind a 4 ló mezőhegyesi nevelés, igen erősek és öblösek, nagyon jó menők, tökéletesen be vannak vezetve, jámborak és hibátlanok. A kanczák első rendű anyakanczáknak is megfelelnek. A szin külömbség oly csekély, hogy négyes fogatot is képezhetnének. Ára páronként 2500 frt. A szerkesztőség ad további felvilágosítást. A teher-határozás tudományáról. Számtalanszor emeltettek már kifogások a Handicapok ellen a versenyügyekkel foglalkozó országokban, mint Angliában, Francziaországban s hébe - korba nálunk is, a nélkül, hogy e közkedveltségü intézmény hitelét megronthatták volna. Különösen a mély gyökeret vert fogadási kedv istápolja őket, s viszont a fogadásokra ezek szolgáltatnak legtöbb alkalmat. Pedig a versenyügynek veszedelmes szirtjét épen a Handicap-ok képezik, nem azért mert ez intézvény magában rosz volna, hanem azon nehézségek folytán, melyek a handieapolás igazságos és méltányos keresztülvitelében nyilvánulnak. A handicapok előmozdítják a szédelgést annyiban, mert arra bírnak némely tenyésztőket, hogy oly lovakat futtassanak, melyekkel nyerni nem akarnak, vagy pedig kellőleg nem idomított állatokat hozzanak ki. Már pedig mind a két cselfogás csak arra való, hogy a handicapert félrevezesse. Már most ha a Jockcy-Clubnak joga van megbüntetni azon tulajdonosokat, kik valamely versenyt szándékosan elvesztenek ; az volna még hátra, hogy az olyan turfistákra is kiterjedjen büntető hatalma, kik idomittatlan lovakat futtatnak valamely jövendőbeli handicapre való spekulálás folytán. Mindazonáltal felette bajos ez utóbbi eseteket constalálni, s nézetünk szerint az egyedül orvoslási mód abban van, hogy a handicaper ne kizárólag az addig mutatott futóképesség — a performance — után induljon, mert egy oly esetben, a hol sok lóból álló mezőny indul, úgyis csak az elején levő néhány ló képességére kapunk mértéket. A többi egyszerűen feltartatik s ily formán kihúzza magát az összehasonlítás alól. Arról pedig, hogy minden jockey köteles legyen minden versenyt végig lovagolni — szó sem lehet emberségi és észszerüségi szempontokból. Hogy valaki jóhandicaper legyen, kell hogy a ló egy es tulajdonságainak alapját és átörökölhetési fokát pontosan ismerje ; kell hogy alaposan ismerje a versenyeket, továbbá a teher és a conditio befolyását. Azonkívül helyes megfigyelő-tehetséggel kell birnia, és a versenyzőket legalább annyira kell ismernie, hogy esetleges fogásokat j felismerhessen, — azaz : ugy a tulajdonosok gondolkodásmódja, mint lovaik képessége iránt tisztában legyen. Világos, hogy sokkal kellemesebb és könnyebb feladata volna a teherkivetőnek, ha minden ló azért futna, hogy nyerjen ; még e mellett elég érdekesek volnának a versenyek. Mert hogy valamely handicaper ugy tudja a lovakat osztályozni, hogy azok egy mértföldnyi futam után 1—2 hossz külömbséggel érkezzenek be az előre kivetett sorban: az ugy hiszszük mindig pium desiderium marad. Lehetetlen a conditió különböző stadiumait, azaz valamely ló többé vagy kevésbé kedvező állapotát egy verseny napján pontosan mérlegelni. Azon befolyás, melyet a talajviszonyok, az egyes jockey-k ügyessége vagy megszokottsága, a lovak temperamentuma s több mellékkörülmény gyakorol : az ember combinativ tehetségének körét fölülhaladják. Hogy egy ló teljes sebességgel mily távolságra képes menni, azt a handicapper legjobb akarattal s legpontosabb számítással sem tudja megmondani; sok ló csak 1600 meterig tudja az iramot tartani, más meg csak is akkor, ha a j mezőny nem túl nagy. De sokszor ily lovak I 3200 meteres versmyben indulnak, s most az a kérdés : milyen teher szabandó rájuk, hogy egyensúly legyen ezek s két mértföldre is menni tudó lovak közt. Csakugyan lehetetlen rendkívüli teheikülömbségek nélkül e külömbségeket kiegyenlíteni, s összehozni oly lovakat, melyek 800 meter-re tudnak menni, olyanokkal, melyeknek 3000 meter sem sok. Innét számos félreértés származik ; ha ugyanis egy ló rövid távolságra egy bizonyos teher alatt elsőnek jött be, a közönség azt hiszi, hogy ugyanannak hosszú versenyben és felemelt teherrel is győzni kell. Pedig nem ugy van, в a fogadók számtalanszor megadták e könnyenhivőség árát. Az iram lényeges befolyással bir a versenyküzdelemben s a megterhelés is különbözőleg érezteti hatását. Annyi azonban bizonyos, hogy a teher hatása csak akkor nyilvánul, ha a ló a tőle kitelhető legnagyobb sebességgel megy. Nagy handicapokben a teher gyakran igen csekély. De azért bolondság 30—35 kilogramm teherrel lovagló lovászfiút ültetni a lóra, mert ez magát is alig birja megtartani, nem hogy a lovat vezetni tudná. Ha valamely handieapben a legmagasb teher 60 kil., a legcsekélyebb pedig 30 kilogrammal állapíttatott meg, ezzel az érdekeltek többsége valószínűleg meg lesz elégedve ; de legyen a maximum 70, a minimum 35, akkor bizonyosan több lesz az elégedetlen. És pedig azon egyszerű okból, mert mihelyt a megállapított legnagyobb teher többre van téve, az által a legkisebb teher is aránylag felemeltetik. Egyik főoka a könyü handicapok közkedveltségének az, hogy a jó három éves lovak tulajdonosai felteszik, mikép silányabbaknak legfölebb 30 kil. fognak adni — a mint csakugyan ritkán több a teher-maximum és minimum közti különség ily liandicapokban — s e teherkülömbség mellett nem is koczkáztatnak. A mint hogy valósággal több esélyük is van. A könnyű terhek mellett még fel lehetne hozni, hogy pl 35 kil. igen csekély megterhelés, de nem szabad feledni a lovas befolyását sem, s hogy az öregebb, tapasztalt jockey bőven behozhatja azt a néhány kilót, melylyel nehezebben lovagol. A terhek befolyásáról a versenyekre még igen sok téves vélemény forog a közönség között. Sokan azt hiszik, hogy a nagy terhek a lassú lovak előnyére vannak. De az nem ugy van. Ha pl. 4 ló, melyek közöl mindegyik 55 kil. visz, egy versenyben helyet nyert, ugy biztosan feltehető, hogy 75 kil. alatt sem fognak nagy közök lenni közöttük, feltéve, hogy gyenge vagy trainirorozatlan lovak nincsenek köztük, a melyek a takarmányt sem érdemlik meg. Fel kell tennünk tehát: hogy a távolság és a talaj minősége vantiak leglényegesebb befolyással az esélyek alakulására. Gyakran megtörténik, hogy egy handicap-ben oly lovak neveztetnek, melyek addig sehol nem futottak. Ezeket kellőleg osztályozni : a véletlen dolga, miután a teherkivetőnek semmi positiv támaszpontja nincs ily ló tehetségére nézve. Ily esetben csakis a ló származását veheti tekintetbe s apja és anyja vagy testvérei s féltestvérei futásából vonhat következtetéseket a kérdésben álló ló tehetségére. Lehetetlen bárkire nézve is, helyesen és pontosan handicapolni, ha valamennyi nevezett lovat futni nem látta és tulajdonosaikról közelebbről nem tudakozódott. Oly esetekben, midőn a lovak kellő előkészület nélkül hozatnak az oszlophoz, ha szándékosan feltartatnak, vagy nem maradnak mindvégig komoly küzdelemben : ugy a tapasztalt turfmann a legtöbb esetben észreveszi a fogást. Ily esetben a tulajdonos a lovára rakandó 5 kil. tehertöbblettel volna büntetendő igazság és méltányosság szerint. Es mégis sokat beszéltek és irtak az érdekelt felek e rendszabály ellen, s különösen Angliában, midőn ezelőtt jóval ily büntetés valóban kimondatott, nagy visszatetszést keltett. Azon érvből indultak ugyanis ki, hogy igazságtalan és kegyetlen eljárás egy lovat gazdája hibájáért megbüntetni. De könnyű kimutatni ezen érvelés hamisságát. Senkinek sem fogna eszébe jutni a tulajdonos hibáját lován megtorolni, de a szóban forgó teher-felemelésnek nincs is ez a czélja. Mi általában a handicap czélja ? Az, hogy futóképességük arányában állapítsa meg a lovak terheit, és padig oly helyes arányban, hogy cz által a küzdelem ugy mint a siker esélyei mindre nézve lehetőleg egyenlővé tétessenek. Ha már most egy olyan ló előbb roszhiszemüleg futott s e miatt pönalitást kap, gazdája egyszerűen bánatot jelent s ugy Őt s nem a lovát éri a büntetés. Oly lovakat helyesen és pontosan handicapolni, melyeket versenyben nem láttunk, s miknek formáját csak a verseny tudósításokból ismerjük, teljes lehetetlen és absurdum volna csak meg is próbálkozni vele. Tegyük fel pl., hogy egy versenytudósitásban az van, hogy egy ló 10 lóhoszszal ért be elsőnek, — a mi körülbelül egyértelmű azzal, hogy küzdelem nem is volt. De az esetben feltehetnők, hogy a győztesnek lehetett volna e külömbséget megkettőztetni vagy báromszorozni, de másrészt feltehetjük azt is, hogy a második ló, ha kellőleg lovagoltatott volna, e 10 hossznyi különbözetet tetemesen leszállította volna. A szakembernek, ha személyesen jelen van a versenyen, nem lesz nehéz positiv ítéletet hozni az illető ló versenyképességéről ; de a versenytudósitó vague jelentéséből ezt nem fogja tehetni. Miután pedig némileg kiterjedt versenyügygyei bíró országban teljes lehetetlen, hogy egy személy minden versenyhelyen ott legyen : ennélfogva a handieapolás tisztjével legczélszerübb lesz tapasztalt turfmen-ekből álló bizottmányt felruházni. Egyes nagy handicapok kivetését rendszerint egy személy végzi. Ha a választás szerencsés, ugy az eredmény is kielégitő leend, bár képzelhetetlen, hogy a handicaper működése mindig és mindenkit kielégítsen. És pedig nem azon okból, mintha a gyanún felülemelkedő s kellő szaktudománynyal biró személyiséget találni nem lehetne, banem egyszerűen azért, mert nem lehet mindenütt s minden versenyen jelen. Ez pedig szükséges volna. Egyike a leggyakoribb manővereknek, hogy a tulajdonosok lovaikat külömböző apró versenyhelyekre küldik s ott jelentéktelen dijakért futtatják, nem azért, hogy megnyerjék, hanem, hogy a jövendő nagy Handicap-okra könnyebb terheket kapjanak. Ily ármánykodásokkal szemben a teherkivetőnek tisztje igen nehéz lesz, s ennek csak az által lehet elejét venni, ha a teherkivetés bizottmányilag történik. Általában ajánlani lehet, hogy senki el ne fogadja a handicaper tisztjét, ha előre el nincs határozva, hogy semmiféle ellenvetések által magát sodrából ki nem hozatja. A versenybizottmányok pedig legczélszerübben cselekesznek ha — akár
