Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-01-24 / 4. szám

26 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 24. 1877. fegyverével s pappeDheimerében jártam be a végtelen nádasokat, de később sikerült meglágyítanom egy kk. Comitats-Vorstand szivét s jutottam fegyverengedélyhez. Sokféle, személyemre vonatkozó s nagyob. bakat tartalmazó okmány fordult meg azóta kezemben ; de ehhez fogható örömet többé egy sem okozott. A gondolat, hogy ezentúl saját fegyverem lesz, mit világos nappal is nyakamba függeszthetek, mit nem kell két óra járatnyira eldugnom s csak a járatlan rengetegben kezembe vehetni, végtelen örömmel töltött el. De lett is az használva. Teendőim 8 órakor az Íróasztalhoz kötöttek, s ritkán szabadultam meg esti hat óra előtt. Azért az év hosszabb napjai alatt alig volt egy is, mely kora hajnalban kacsa, lesen ne talált volna— mit a mikor csak lehetett egy-egy kis cserkészettel is megtoldottam, s ha este csak egy órával is korábban szabadulhattam, azt is künn töltöttem ; vasárnapjaimmal pedig senkinek se számoltam, s így váltam'Sonntagsjágerré ! Két hasonló szenvedélyű társ is akadt csakhamar, és szombatról hétfőre akárhányszor 6 — 8 mértföldnyi területben jártuk meg a tiszamentét hol egy, hol más irányban ; a harapást is kocsin végezvén a mikor egy vadásztérről a másikra baladtunk, nehogy időt veszitsünk s rakásra hordtuk haza a vizi-vad mindenféle nemét, még utóbb a száraz években a foglyok s nyulak tanyáira is reá akadtunk, s aránylag hasonló szerencsével müködtünk. Ámde a sors útai előreláthatatlanok s a különben kellemetlen viszonyú tiszamenti lakhelyet, melyet csakis a vadászati élvezetek füsze- j reztek sőt néha paradicsommá is alakítottak | át számomra, — fel kellett cserélnem a fővárosi élettel, hová hivatásom vezérelt. A vadászat folytatásáról itt álmodni se mer- J т â i 11 à Vadászat az Srdöghalra. (Folytatás.) A Port-Koyal öböl északkeleti részén fekvő Bay Point nevii kis telepitvénynél, hová 1857. augustusban gyermekim és barátaimmal kirándulék, láttam meg először e tengeri szörnyet a vi/.szinén, s azonnal feltámadt bennem a vágy, reá szigonnyal vadászni. Hogy miként tevém ezt, a következőkben elmondom. Egész héten át dühöngvén a vihar, végre annak lecsendesedése után felhasználám a kedvező alkalmat tengerre szállhatni, és augustus elején, Bay-Pointból látogatóba Wilton Weadba hajóztam. Útközben nyolcz, a vizszinén játszó ördöghalat láttam, melyek egyike, erősen fölvitorlázott bárkám vizmentében úszkált. A hal mindkét uszószárnyát kiterjeszté a légben, mintha vitorlázni akarna, s nyugodtan várt hajómra. Nem lévén elkészülve ez nap a harczot megkezdeni, hajómat félre irányzám, nehogy vele összeütközzem. Oly közel siklottam el mellette, hogy ha esetleg szigonyaim kéznél vannak, könnyen megtámadhattam volna. Az ördöghalak, szokatlan nagy számban, bizonyosan az általuk előre érzelt vihar elől jöttek a partok felé. Ez állatok meglátása egészen megzavará nyugalmamat, s előbb nem csendesedtem le, mig hadi tervem- s fegyvereimmel tisztába nem jövék. A vadászatra egy hatevezös, s a szigonyozó számára erős állványnyal ellátott csónakot szemeltem ki. A czethalvadászatra is használható szigonyom 3—4 láb hoszu nyele, 40 öl hosszú tem. Megváltam társaimtól, s megváltam első i sorban saját nevelte derék kutyámtól, melyre sok concurrens akadt. Végre is odaadtam egy (soi disant) jó barátomnak, egy nehéz arany óralánczért, mit állítása szerint nagybátyjától kapott s a mi szerinte 200 frtot megért. Fővárosi emberre nézve ezt használhatóbb holminak tartottam egy jó vizslánál, s az alku meglett. Darab ideig örültem is a szerzeménynek, noha mindig szomorúan emlékeztetett szegény Nérómra, mig valamely alkalommal egy lánczszeme meg nem pattant, s midőn azt aranyművesnél meg akartam igazíttatni s úgy mellesleg odavetettem, hogy ugyan mit élhet a láncz : azt kaptam válaszol, hogy a munka nagyon szép, megérhet 10—12 frtot, de az anyagnak nincs semmi értéke, miután hamis ! Ez ugyan nem vadászati élmény, de kapcsolatos ügy, mert első megingatója volt azon határozatomnak, hogy a vadászatról lemondok, s intrádája egyúttal azon tiz évnek, méhről szólani akarok. A fővárosi élet sehogy sem vágott össze természetemmel. A zöld erdőt s mezőt, az alföld végtelen rónáit megszokott szem és tüdő szűknek találta a város utczáit. A hosszú gyalogláshoz megszokott lábok megunták a minduntalan szegletbe ütközést ; a fárasztó szellemi munka után megkívántam a léleküditő physikai fáradságot. Kezdetben hosszú séták által iparkodtam pótolni a vadászat hiányait; de ezek csakhamar unalmassá váltak, hiányozván a járás fő-füszere : a vadászati szenvedély kielégítése. Jártam-keltemben egyébiránt észrevettem, hogy a főváros körül is áldoznak Diana templomában. A szalonka idény bekövetkezett s az erdők megnépesedtek. Néha estve valódi tirailleur-puskaropogás hallatszott melynek minden egyes durranása viszhangul rezgett lelkemben. Csakhamar megismerkedtem egypár fővárosi Nimróddal, s egyszerre csak láttam, mily igaz ama közmondás : ou revient toujours á ses premiers amours ! —e— (Folyt, köv.) Galamblövészet Agárdon nov- 9-én. I. Tiszteletdíj, adja lvr iy báróné az agárdi falka után bona fide vadászott tagoknak. 6 galambra két hibás lövés kicsik a versenyből. Távolság 16-os caliber 24 méter, 12-ösre 25 méter. Tétel 5 frt, melynek egy harmada a másodiké : Gr. Cziráky Béla 0. 0. Gr. Cziráky János 0. 0. ifj. Dőry Lajos 0. 0. Gr. Esterházy Andor 1. 1. 0. 1. Gf. Esterházy Béla 0. 0. Gr. Esterházy László 1. 1. 1. 1. Fekete Izidor 0. 0. Jankovics Gyula 0. 0. Inkey Antal 0. 0. Kinsky Jenő 1. 1. 0. 0. Kund Jenő 1. 0. 1. 1. Nagy Elek 1. 1. 0. 0. Gr. Nádasdy Ferenez 0. 0. Br. Trauttenberg Frigy. 0. 0. Br. Fiáth Pál 0. 1. 0. Gr. Zichy Béla 0. 1. 0. II. Tiszteletdíj, adja gróf Zichy Béla, 4 galambra két hibás lövés kicsik a versenyből. Távolság 16-os caliberü puskára 24 méter, 12-ösre 25 mtr. Nyilvános verseny nyerője egy méterrel távolabbról lő. Tétel 5 frt, melynek egyharmada a másodiké : Gr. Cziráky Béla 0. 0. Gr. Cziráky János 0. 0. ifj. Dőry Lajos 0. 1. 1. 0. Gr. Esterházy Andor 0. 1. 0. Gr. Esterházy Béla 0. 1. 1. 0. Gr. Esterházy László 0. 1. 1. 0. Fekete Izidor 0. 0. Inkey Antal 0. 1. 0. és Á hüvelyk vastag kötélhez volt kötve, mely egy kilyukasztott fenekű hordóba óvatosan felbonyolitva eltétetett, s a hordó a hajófedélre erősíttetett. Kitüzetvén a vadászat napja, а vadásztársak résztvételre meghivattak ; de a kedvezőtlen időjárás miatt csak két báika jelent meg. Augustus 16-án hagyok el Bay-Pointot, s elindulánkaz ördöghalak felkeresésére. Bárkám, ki fülem s 18 éves fiamon kivül — hat evezős és egy kormányossal volt megrakva. A másik hajón G. P. és W. C. urak négy főnyi kísérettel foglaltak helyet. A nagyobbik hajó szigony, lándzsa, balta s egy vadász puskával volt felfegyverezve, a másik hajó pedig 2, hosszú nyélre erősitett szuronynyal. Friss éjszakkeleti széllel Wilton Wead mellett Beykall felé hajósván, támadásra készültünk, s vitorláinkat bevontuk. Az árboezot, vitorlákat s minden hozzá tartozó szereket a hajó fenekén helyeztük cl, a horgonyt kötéllel együtt a fódélzet közepére tettük az egyensúly fentartása végett, hogy menetünkben ne akadályoztassunk. Nagy csapat tengeri malaczczal találkozunk, de egy sem jött oly közel, hogy elérhettük volna ; föl lévén izgatva véletlen megjelenésük által, közéjük puskáztunk s széjjel kergettük, hogy annál zavartalanabbul láthassunk saját vadászatunk után. A Gay-Cralli homokzátonyok közt lassan átevezve azon helyre jövénk, hol az ördöghal tengerár idején ugrálva játszani szokott. A kissebbik bárka felvonta vitorláit, s kémszemlére Indult, de ördöghal nem volt látható. Elhajóztunk E—

s mezei laka előtt s circáltunk Seuil Creck-féle, mig a másik bárka egész Purekney szigetig rándult. Az apály már felében elmúlt, s mi kétségbe kezdénk esni. En Wilton Weadnál kikötöttem hajómat, két embert hagyván bent fölügyeletiil. Alig telt egy negyed óra, midőn egyik felügyej löm elkiáltja magát s karjával Scull Creek felé mutat, hol csakugyan az ördöghalnak egyik uszó szárnyát a vizből kiállni látám. Végre tehát neki indulhatunk ; adott jelre kiki elfoglalá állo! mását, a vörös lobogó, ismerősim figyelmeztetéséül • felvonatott, s nagy gyorsan azon hely felé eveztünk, hol a hal magát felüté. Én szigonyomat kézre kapva, a hajó orrán erős állást foglaltam, s magasra emelt, dobásra kész karral lestem az elhatározó pillanatot ; szivem hallhatólag dobogott, s fölindulástól alig bírtam lélekzetet venni. A viz, bár e helyt nem volt mélyebb 10 ölnyinél, igen háborgott a hal közelsége folytán, s annyira fölzavorodott, hogy alig lehetett 10 hiivelknyi mélységre látni. Minthogy a hal megjelenése oly rögtöni, s rövid ideig tartó volt, igen kevés reményt tápláltunk elfogásához. Egyszerre azt kiáltja a kormányos : »Itt van hátunk mögött, forduljatok !« Jól begyakorlott embeivim rögtön teljesítek a parancsot, de mire oda értünk, már ismét jobb oldalunkon tünt fel a hal, heves mozdulatokkal úszva a hajó orra előtt ; uszószárnyai kilátsztak a vizből. Váljon melyik oldalon van a teste ? Szigonyomat teljes erővel dobtam feléje, de pár perez múlva nyele a vizszinén úszott, jeléül, hogy elhibáztam. E perczben a hal derekára fordult, s a csónak alá kerülve, hátul a kormánynál bukott fel hassal. Tamás, oly közel maga előtt látváu elúszni, hogy akár karddal is rávághatott volna, boszuságból összecsapá fegyvertelen kezeit. A hal most egész merészen közeledett felénk, mintha észre se akarna venni, s bámulatos gyorsasággal forgolódott körülöttünk, mindig csak uszószárnyainak hegyét mutogatva. A hányszor közelünkbe ért, utánna dobtunk, de oly gyorsan tudott kikerülni, hogy mindig elhibáztuk. Végre feltűnt a vizszinén széles feketö háta ; evezőseim előre törnek, én do-