Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-08-22 / 34. szám

AUGUSZTUS 22. 187 7. n-m volt oly eredménydds mint máskor; mind össze csak 25—26 db zerge lövetett. Ennek oka azonban egyedül a kedvezőtlen, esős és ködös időnek tulajdonitható, mely a vadászatok alatt többször ineghiusitá azokat. A vadállomány, daczára a hos-zu télnek, szép n telelt át, mert télen át nem annyira hó mint csak eső volt, s a vö'gyekbe leereszkedett kampós -vadnak volt elég takarmánya : kártékonyabb volt a májusi hóesés, mely az akkor m ir a tetőkre felvonult vadat s különösen а fi ital gi iák >t kissé megsanyaritotta. Azonban nagyobb halálozás ekkor sem észleltetett. Gastein korul nr. Czernin birja a zergevadászatokat, hol a mult h tekben tartott vadászatokban m ntegy 40 db kampós-vad lövetett. E vadászatokban br. Wenkheim Béia ő excja is ré.-zt vett ; ezenkivül hg Hohenlohe, a fi ital gr. Clain-Gallas stb. stb. Külügyminiszterünk — mint a közhit iróniája gyanítja — nem annyira zergékre vadász Steierranrkban, mint azon tépelődik, — hogy mit teg_i I D azon váratlan eseti -, ha a törökök győznek. Nyilas. Felvidéki vadászrajzok. III. RÉSZ. (Folytatás.) 13. Vadásztréfák és hazugságok. Nagyot mond a vadász, s ha baleket talál : Apró fürjecskékböl túzokokat csinál. Ha bámulod szemét, fegyvere erejét; Lepuskázza nekeil a gönczölszekerét. Kópéja, vizslája párját nem találja, Amaz medvét bir meg, ez a fiastyukot Az égen megállja ! Mi tánczilál a zene, virágnál az illat életnél a só : az a társas vadászatnál a t r é f a. Legyen bár mily eredménydus a hajtás, essék bár halomszámra a vad ; a kedély hideg marad, ha a körből a jó humor, a tréfa ki van zárva ! Ez adja meg a társas vadászatoknak savát borsát, ez emeli a lehangoltsâgot s tizi a rosz kedvet a malheurös esetekben, ez fokozza s nemesiti az j élvezetet a szerencsésekben. Tréfa. élez. humor, j nagyotmondás, vagy már mely más nevezete í legyen is a jó kedv emanatiójának : kiválóan a j vadászok közt található fel. nagyobb mértékben mint más szakmáju emberek közt. Ilyen ; jó kedv szülte az úgynevezett latinságnak is azon faját, melyet vadászlatinság — köznyelven vadászhazugság nevezet alatt . ismerünk s — valljuk be őszintén — kedveltünk ! Ha a mondottak általjában reáillenek kisebb nagyobb mértékben minden jó öntudatu vadászra — jó öntudatunak mondom, mivel a j tilosban garázdálkodó pecsenyejáger nyugtalan lelkülete, a kedélyes tréfákra nem igen szokott ! disponálva lenni - : még inkább helyén vannak a hegységi vadászoknál, mivel itt az általjános s minden vadászszal közös viszonyokon felül, még a vadak aránylagos csekély száma de változatos sokfélesége, a földdomborodási viszonyok, a hirtelen változó időjárás, a népesség s foglalkozásának tarkasága és sok egyébb más tényező szaporítja az n esélyek számát, melyekből a tréfák, a vadászlatinságok szülémleni szoktak. Ha végig nézzük egyes vadászköreinket, vagy az együtt vadászni szokott pajtásokat, azt fogjuk találni, hogy minden ily körben, csoportban van egy- két egyén, kinek jelenlétén a többiek kiválóan tudnak örvendeni s kinek távollétét sokszor nehezen veszi az egész társaság, Miért ? mert ezek a jó kedv, a tréfa, az együttlét kellemes óráinak szerzői vagy legalább okozói ; s hogy kiilömben jó puskások-e vagy használható s nélkülözhetlen tényezök-e a szorosan vett vadászatokon, az másodrendű dolog és sokszor tekintetbe sem jön ! Az ilyen szivesen látott egyéneknek sok fajtája van. a kiilombség köztük igeu nagy, egyik ebben, másik másban exeellál s eredetinek, sokszor unicumnak mondatik. A fötypusok következők : Nr. I. müveit derék ember, jó pajtás, tanácsolni, szolgálni mindenkinek szeret, készségesen segit ha baj van. Beszéde kellemes, soha nem untató, sem sértő. Szereti a jó kedvet, melyet kifogybatlan adomáival megindít, fűszerez, fokoz, egy szóval a mum er о egy kedves ember, kinek távolléte mindig roszul esik. ' Nr. II. szellemdus, élezés s éles nyelvű ember. Képes a legközömbösebb dolognak is mulattató oldalát feltalálni, a legkomolyabbat is nevetséges szinben feltüntetni. Kikutatja társának minden gyengéit, tetteinek minden gyarlóságait, és azokat gunyoros élczeivel ostorozza, hallgatóit jó kedvben tartva, de a bűnbakkal éreztetve kíméletlen vágásait. Jelenléte kizárja az unalmat, de társaságát csak azon pajtásai kedvelik, kiket csintevéseivel bántani, élczeléseivel kellemetlenül csipdesni nem szokott vagy nem mer. Nr. III. A vadászkalandoknak, csudálatos eseményeknek s tetteknek, melyeknek maga volt hőse vagy szemtanuja — kifogyhatatlan mesélője, valóságos Báró de Manx magyar kiadásban ; s e mellett oly elrejtve s bekendőzve beszéli a vadászlatinságot, hogy sok hallgatója csak nagy nehezen vagy éppen nem veszi észre, hogy ez vagy amaz valónak mondott dolog, tulajdonképpen ábránd vagy hazugság ! Ezen Numerus kiválóan érdekessé tudja tenni a vadászköröket ! Ni" IV. Komoly, solid, jellemes férfiú, mindenben ellentéte az előbbeni numerusoknak, beszédje kimért s nem bő, nemigazat még tréfából sem mond, senkit nem bánt, viczet nem if А Й S 1 А Kénytelen megnyerni a DerbytIrfa : Hawley Smart. (Folytatás.) XV. »B I i t h e d о w n.« Gyönyörű februári délután van, s noha a nap csak nagyon gyéren veti alá sugarait, még is nyájas képet kölcsönöz Blithed >wn zordas vidékének. Semmi sövény, semmi korlát, csak a nagy terjcdcl iű szűz-gyep. Itt-ott világosabb zöld foltokat lehet észre venni, mi arra mutat, hogy azokat a részeket, néhány évvel azelőtt, szántóföldeknek is használtak. A gyakorlott szem mindjárt észreveszi ezt, s Mr. Darlington, az idomár, ki lovait ezeken sétáltatja, arról igyekezik téged meggyőzni, bogy ö behunyt szemmel képes kijelölni, szélcsi ndt

en. midőn a paták a muhaiosra jutottak vagy a szántóföldeket érinték, melyeket néhány év óta már buja fii borit. Itt-ott juhnyájtól tarkállik a mező, melyet juhász és komondor gondosan terelgetnek koronkint össze. Hullámzatos, halmos terület alján, az északnyugoti oldalon, egy jó karban levő tanyai lak áll, j melyet istállók és félszerek vettek körül, meg egy szép kert, mely nyárközépi pompájában nagyon diszes látványt szokott nyújtani a szép verőfényben. A kis rácsos kapu előtt, mely az országútra nyilt, egy hanyagul öltözött egyén állott, két kezét mélyen bemeritve bő nadrágának két zsebébe. Fekete nemez-kalapját egészen szemére vonva le, nagy figyelemmel, éles tekintettel kise'rte egy kis csapatból álló cavalcade-nak nyargalását, mely mintegy ezer lépésnyi távolban volt még tőle. Areza igénytelen s szenvtelen volt, de pótolta e hiányt nagyon élénk fekete szeme. I — Angliának legjobb telivérei ezek, melyek nemKépe egészen meg volt borotválva, mint valamely 1 csak »eladeverseny« megnyerésére, számíthatnak ; római katholikus papnak avagy színművésznek ; annyit jó lélckismerettel mondhatunk felölök. egész fényűzése egy, nyakkendőjébe tűzött, arany- : g közben a terjedelmes istálóépület elé értek gömbbel ellátott tű volt és gomblyukábin, — 8 Calvert és a lovászlegények leugrottak lovaikinba tél idejében vala, — egy szál virág s hóna ,.51 s bevezették ezeket a számukra készen taralatt egy kampós mogyorópilcza. E rövid rajz- 1 t

ot

t boxokba. i ban Mr. Darlington tökéletesen az olvasó elé van A . . , , „, . ,, • .„ „„ •,, t 0 1 A menesmester sokkal jobban ismerte az 11I0állítva. Ha egy óra hosszat beszéltél vele, ama ^ hogysem ne gya

n;

totta volna, mennyire meggyőződésre jutottál, bogy ő kitűnő kertész- ohajtana ez még e ddlut;ln szemlét tartani a gazda; azonban ha a lovakról értekezett, ugy yearlingek fdlöt

t. M

r. Uarlingtonnak szenvtelen tapasztalhatod, hogy ez к körül sem kevesebb közö össé t0bb820r m 18n il

y alkalmakkor jártassággal bir. Ót perez múlva, midőn a cavalcade közeledett, Mr. Darlington kihúzta kezét nadrága zsebéből s hóna alól előrántva mogyorófa pálezáját. föltartotta azt s kissé dallamos hangon kiáltott : — Gibson ! Csinos lovagló-öltönyü, középkorú férfi sietett elé az istálók felöl. — Megnyithatja ön a boxok ajtait. Épen most fordult be Mr. Calvert az országútra. Újra egy fél tuczatot hoz magával. ingerelve ; de Calvert jól tudta, bogy Darlington bizonyos rendet tart mindenben; tudta, 11,ily gonddal rendezte le a boxokat az ő kedvenczei számára, s bogy lefekvése előtt mindig szem lét tart a szokott órában az iatállókban, megtekintve, hogy minden rendben van-e ott éjszakára ; de azt is észrevette Calvert, hogy az idomár az nap nem szindékozik a csikókat tüzetesb vizsgálat alá venni. — A »tax cart«-ot mintegy husz perczczel ezelőtt hozta el önök küldötte, — szólt az idoAztán kilépett az országútra s üdvözlé Mr. Calvertet és kíséretét az ö szokott, keresetlen I ma

r- ~ De be 0,1 a lakb

a ' M

l'

8' Darli

nS" modorában ' to

n nagyon óhajtja már önt látni. Egyébiránt is— Hogy van ön, Darlington ! — kérdé a meri ön már t

6& P'ogrammunkat : pontban hat ménesmester szívélyesen, a mint a Lacedemonian- s aztá

n P

!P

azv

a elbeszélgetjük ról lehajolva, az idomárral kezet szoritott. — Bezzeg hoztam ám önnek reményteljes növendékeket, melyek szerencsét fognak hozni, ba ugyan a növendék csikók megítélésében nem csalódtam. — Reméljük a legjobbat, — viszonzá az idomár közönyösen. — Ha a liddingtoni telivércket tekintjük, szinte csodálkozni kell, bogy önt a mult évben nem környezte a szerencse. — No de máskép lesz cz a jövőben, — tevé utána Mr. Dailington, mikor a menesmester elkomorodott arczát látta. nz időt. Mrs. Darlington nagy nyájassággal és valódi szivélyeseéggel fogadta a ménesmestert. Ó sokkal áradozóbb volt a beszédben, mint kedves életepárja ; vidám, eleven, csevegő asszony, ki nagy rendbei vezette a háztaitást; felügyelt a mosókonyhára, tehenészetre s a lovászok ebédjére ; szóval mindenre, a mi csak egy jó házi asszony köréhez tartozik. , Egyébiránt a derék házaspár mindenikének meg volt a saját érdeme.