Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-08-15 / 33. szám

234 VADASZ- ÉS YERSEXY-LAP. AÜGDSZTDS 14. 1877. Cserkészetre indulok s öltözetem is ehhez van alkalmazva. Erős talpú, szeges, de nem rotyogó lábbeli, zöldesszürke szinü nyári kabát s nadrág, basonszinü kalap fedi testemet. Vállamon kipróbált cserkész-kurtály s kis táska függ, mely éppen csak néhány töltést s kis vízhatlan felöltőt fogad magába. Igy haladok először egy rétes völgyön, azután meredekebben egy hegynek fölfelé, mig alattam a munkás városka lassan ébredni s mind zajosabbá válni kezd. A pásztorkürt szól, hajtják a teheneket, kutyahang is vegyül a morajba, az ébredő és munkába siető emberek is mind lármásabbá teszik az eddigi csendet. A begyoldalban, melyen szántóföldek, tisztások, majd alj s kisebb fenyü-erdők közt haladok, a madárvilág rég ébren van, s bár tavaszi énekét sok hét óta abba hagyta, a sok csiripelés, sürgés-forgás jelenlétét mutatja. A felhők közt kelő nap engem már messze fent, fenyvesek s hegyi tisztások közt talál, s másfél órával elindulásom után elérem a feketehegység déli oldalát, egy nagy vágást, melynek fele fiatal csemetékkel már be van ültetve, másik fele még az erdész ápoló kezét várja, de mindenütt ember magasságú cserjékkel s burjánnal van benőve. Rövid pihenés után, mely az erős mászás okozta izzadást is megszüntette, egy rézsut felfelé vivő, félig benőtt köves utat követtem, még pedig figyelve s csendes léptekkel, miután itt már külömbüző vad szokott tanyázni. Félóráig haladtam e tilalmazott helyeken át lassan felfelé, a vágás mindig régibb, a csemeték nagyobbak, a meghagyott sok szurkos és veres fenyiik sűrűbbek lettek, mig alig észrevehető átmeneteilel, a nélkül, hogy vadat észleltem volna, azon szálas erdőbe érkeztem, mely a feketehegység ezen alacsonyabb oldalán, egy jókora nagyságú és mocsaras rónaságon még erőteljesen fennáll, s jobbra-balra a magasabb domborodások régi fenyveseivel összeköttetésben van. E fenyves lápján egy özünö mozdult ki előttem. mely kis tétovázás után először közel hozzám került, azután lassú ügetésben a feketehegység orma'irányában eltűnt. E térségen a nesztelen járás nem volt nehéz, mert az áfonya bokrok közti marba-taposta sok ösvény többnyire puha mohbal volt fedve, s csak arra kellett ügyelni, hogy a vadász lába sem recsegő kavicsra, sem ropogó fenyügalyra ne nehezedjék. Tovább csúszva egy nyirfajdkakast közelitettem meg lötávolra. s ennek elvonulási zajára ismét egy öz-suta kelt fel, s lassú szökésekkel csendesebb tájakra váltott át. Хеш sokára e szálas erdőnek egyik széléhez érkeztem, oda, bol a feketehegységi nagy vágások kezdődnek, melyek a begy magas hátának közepét, az úgynevezett nyerget, azután annak nyugoti és éjszaknyugoti oldalait borítják s az elébb keresztülhatolt nagy vágásnál legalább tízszerte nagyobbak. Az itt fenállott gyönyörű szálas fenyves ledöntése 30 év óta tart s most sincs bevégezve, ugy bogy e hegységen az egy évestől a harmincz évesekig minden korbeli vágás és ültetés található, mig a magasabb tetők még most is régi szálas fenyvessel vannak takarva. Midőn ide a szabadba kijutottam, helyet foglaltam néhány fiatal fenyü közt s rigyetéssel csalogattam az itt látott suták közelében gyanított özbakra. Csalogatásom egy negyedóra alatt háromszor szólt s azután még egy ideig csendesen ültem a nélkül, hogy őzvadat észrevettem volna ; felkeltem tehát s tova indulni szándékoztam. Azonban alig teszek egy lépést előre, hát ime a szomszéd bokorból kiszökik az őzbak s pillanat alatt eltűnik. »No, m e g a dt a d neki!« gondolom magamba boszusan, de hamar belenyugodtam, annak meggondolása mellett, hogy már augustus közepén vagyunk midőn a bak nem hevesen szökik a csalogatásra, hanem csak óvatosan próbálja belopni a helyet, honnan az iinö szavát véli hallani. Azután még a remény is kecsegtetett, liogy hátba e bak azon bűvös vén agancsár, melyre az utolsó két év alatt állítólag 16 lövést tettek a koczapuskások a nélkül, hogy elejthették volna, s mely bak itt e területeken gyakrabban megfordulni szokott. Hiszen ezen csendes vizsgálódzó bozzásompolygás éppen a vén bakok sajátsága még az üzekedés leghevesebb szakában is ? Tovább mentem tehát a hegység széles hátára, melyet negyedóra alatt elérve, magam előtt megint egy bakot láttam, a mint — tán lépteim elöl a nagy harasztból kikelve — mintegy •200 lépés távolban méltóságos szökésekkel a szálas erdőbe vonult. Távozásának iránya éppen a legmagasabb szirtes orom felé esett, mely helyiséget jól ismertem. Szántszándékos kerülgetéssel ugyan, de sietve oda iparkodtam s ott fedett helyet lelvén, csalogatómat újra elővettem. Semmi nesz, semmi hang ! Félóráig időztem itt is s a nap magasan állván, forró sugarait reám küldte, ugy hogy e miatt s a korai erőltetett járás miatt szempilláim nehezedni kezdenek. Órámat nézve, látom hogy az már felnyolczra mutat, s miután e napi programom, még az ide fél óra messzeségre fekvő Taréj vágásban is előírta a cserkészetet, itt helyben meg nem szolgált a szerencse: kimozdultam unalmassá vált helyemből. Egy lépést tettem a recsegő görélyes s szegényes mohával bevont sziklaságon s ime az alattam levő fenyübokorból ismét az őzbak riadott ki s csörtetéséböl ítélve aTaréj vágás felé vette irányát, hova én is igyekeztem. Várj vén tulkos ! téged csalogatással már rá nem szed senki, de megkísértelek belopni. Elindultam, de oly óvatosan lépegetve s minden galyacskát, kavi— Nos, drága barátom, — szólt Mr, Larchcr a legnagyobb élvezettel fújva maga elé szivarjának fiistjét, — mondja csak nekem, ini baja van már megint? Annyit mondhatok, hogy ön hiába hivott engem magához oly czélból, liogy számára pénzkölesönt szerezzek, kivéve ha netalán esetleg valamely elfogadható jótállót kerített. — No, ezúttal nem fogom önnek a jótállásit igénybe venni, — viszonzá Holt büszkén. — Ejh, drága uram, nem kell ám azt rosz néven venni, ha az ügylet emberei kissé gyanakodók. Mert hit, őszintén beszélve, ön már meglehetősen elvesztette hitelét az üzlet embereinél üres kecsegtetéseivel. Hiába, a kölcsönzők azt várják, hogy tökéjük megsokszorozza magát. Ha ön például, Mr. Holt, szabójával ruhákat csináltat s azoknak az árát ki nem fizeti, bizonynyal gyanút támaszt annak az érdemes embernek a keblében, hogy ön nem szokott pontosan fizetni. Alig kell mondanom, hogy ön, édesem, nagyon megingatta a benne vetett bizodalmat. Nincs-e igazain ? — Bizonynyal. De én nem azért hívtam önt ide, hogy predikáczióit hallgassam a kölcsönök felett. Csak ugy értek én a pénzkeritéshez mint akár ön. Azért kértem önt magamhoz, mert nehéz játékba vágtam s tanácsát szükségelem. Mr. Larcher egyet bólintott a fejével. — Nos, tehát valamely bonyolult ügy ? — Ugy van. Luxmoore Harold rokonom nősülni szándékozik. — Hallottam ilyesminek a hirét Liddingtonban, — viszonzá Larcher egykedvüleg. — Nem tudna-e ön engem e körülménynyel bővebben megismertetni ? — kérdezte Holt élénk kíváncsiság kifejezésével. т А в с г а. Kénytelen megnyerni a DerbytIrta : Hawley Smart. (Folytatás.) XIV. Faust tanácskozik Mephisztophelessel. Másnap Berkley Holt szobájának magányában elmélkedett a tegnapi események fölött. Noha arany álmai nem teljesültek is, mindamellett is nem megvetendő aratásra nyilt alkalma, s a mi több, ármánykodás által, a mely iránt mindig kiváló előszeretettel viseltetett. Berkley jóllehet szenvedélyesen kártyázott s kötött fogadásokat s veleszületett vágygyal készitgette a pénzügyletre vonatkozó terveket, de soha semmi sem érdekelte öt annyira, mint a turfnál mutatkozó ügyletek. Most uagyon elemében volt, midőn oly játék állt előtte, mely Luxmoore Harold érdekeinek, vállalkozásainak rovására fog esni s öt megzavarhatja. О most egy csapásra két legyet üthet. Pénzelheti magát a szép özvegy erszényéből, a mellett pedig unokatestvérének is ártalmára válhatik, Haroldnak, ki öt figyelmére sem méltatja, miut azt nem rég Laxtonban való találkozásukkor is tapasztalhatta. Most csak a volt a kérdés : mihez fogjon először. Nem sokat töprenkedett ö egyébiránt erre nézve, gondolva, hogy a véletlen a legjobb tanácsot fogja neki adni. Oda hagyva lakását, egyenesen a »Haedulusklub«-ba ment, hol valamelyik jó ismerősével találkozhatni vélt. Es csakugyan ott találta Layton Dicket. Együtt ebédeltek s miután három üveg pezsgőt elfogyasztottak s a fekete kávét felhörpölték, Dick sok olyast elbeszélt barátjának, a melyek ezt kiválóan érdekelték. Elmondta, hogy nővére még mindig jegyese Luxmoorenak s hogy a levelezés sincs köztök eltiltva, csupán házuk van Harold elöl elzárva, mert at>juk minden találkozást eltiltott köztök mindaddig, mig a házasságukat gátló akadály szerencsésen el lesz hárítva. Dick megjegyezte aztán mellékesen, hogy az ő atyja egy megátalkodott vén fajankó, mert Liddington szép birtok és emlité azt is, hogy Grácia fogadást tőn, mely szerint megvárja Haroldot. Berkley Holt a legnagyobb derültséggel vett tudomást mindezekről. Most már volt egy embere Laxtonban, a ki neki koronkint biztos hírekkel szolgálhatott. Hátra volt még Liddington, a hová ö nem volt járatos. Ha Faustnak valami baja van, azonnal Mephistopbelesért küld, nemcsak a költészetben, de a valódi életben is. Igy volt ezzel Holt is, ki végre addig törte a fejét, mig eszébe nem jutott Mr. Larcher, kihez legott levelet küldött, melyben tudatja vele, hogy bizonyos ügyletben szeretne vele találkozni. Az ügyvéd nem várakoztatott magára sokáig A hol valamely ügyletről volt szó, ott ő nem restelte a fáradságot. Mr. Larcher megérkezett. Már a küszöbről mosolygott Berkley felé, mint az már neki rendes szokása volt, kivált ha kilátása lehetett valamely jövedelmező ügylet megszerzésére. Azonban hogy kapzsi természetét álezázza, egész kényelemmel helyet foglalt egy széken s közömbös arczczal gyújtott szivarra.