Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-08-08 / 32. szám

226 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSZTUS 8. L->7 7. csalni ; be is ment. ott is volt egy negyedóráig, de azután ö is nagy dübörgéssel kifelé iparkodott, félvén a megmaratástól s csak azt jelentette, mit már társa az elébb elmondott volt. A tanakodásnak nem lett egyhamar vége ! Csöntör Jóri azt ajánlotta, hogy meg kell szúrni a borzt ; jó, de mivel ? szerszámuk nem volt hozzá, még késők sem s az erdövédnek kellett vadászkését felajánlani s megmutatni, hogyan készítsenek botra kötve lándzsát belőle. Midőn nagy veszödséggel ily módon dzsidát összetákoltak, a szolgabirócska bal kezében a világító botot, jobb kezében e fegyvert előre tartva s tolva, bemászott az odúba, de mit sem végezhetett s nem sokára visszakotródott mondván, hogy a kutya miatt nem fér a dzsidával a borzhoz. Kis szóváltás után a fiatal legény próbált szerencsét hasonló eredménytelenséggel ; mire Jenő barátunk tűzbe jővén felkiáltott : »Szamarak vagytok, bemegyek magam, sinnen addig el nem megyünk — h a itt kell éjszakáznunk is — mig borz uramat meg nem kapjuk!« Maga ment be tehát s oly sokáig volt bent, hogy a kintlevök már aggódni kezdtek felette. Végre kijött s utánna a »S z о г о s к a« is, mely több helyen megvágva s vérezve látszott. A mint barátunk kissé rendbe szedte magát, mocskos ruházatát leporozta, veres szinre nyomott mellét megdörzsölte volna, akkor megparancsolta : »N

о gyámoltalanok! most menjetek be mind ketten s húzzátok ki a borzt, melyet már agyonszúrta m.« Midőn erre emberei jó hangulatban bemásztak, akkor Csöntör Jórihoz fordul mondván : »Várjon csak Jóri, hogy fogunk mi nevetni, ba azok nyakra-főre visszaretirálnak, mert a borznak semmi baja, sőt inkább ő vágta meg a Szoroskát, hogy annak az attakhoz minden kedve elmúlt ;én a lándzsával nem férte ír. hozzá, s döfésemmel csakaztn y ertem, hogy a vadászkése leesett s most odaben hever valahol.« Alig telik néhány perez, liât nagy lármával kieviczkél a két ember, veszekedve s egymást szidva, s beszélik, bogy a borz fogvicsoritva az elől kúszó suhaneznak ugrott, ki e mozdulatra oly hirtelen visszahúzódott hogy csizmájával az utána mászó szolgabirócska fejét majd szétdobolta, s e miatt veszett össze a két társ, a kint maradt vadászok nem csekély gaudiumára ! Ekközben haladt az idő, dél régen elmúlt, a gyomor is megkívánta a magáét s igy falatozáshoz láttak, közben meg tanácskoztak a további teendők felett. Mert liogy borz uramat itt nem hagyják, azt már categorice megmondta Jenő barátunk, törik-szakad, kerüljön bármibe ! Csöntör Jóri is most gyakrabban hallatta szavát, de minden refrainje oda ment, liogy nem bánja, ba akármit kezdenek is, de az ö vadászkését keritsék elő ! Most Jenő barátunknak jó gondolata támadott : »Bemegyek puskámmal s agyonlövöm a vadat!« Helyes, de kissé meggondolni való dolog, tanácsos-e e sziklaoduban puskázni, liátha a göbecs visszapattan s a vadász magamagát sérti meg ? »Veszek csak fél adag lőport, akkora göbecs lia visszapattan is, hagyták tervét. Eg)- végén széthasított mogyoró pálezára égő gyertyát illesztett s ezzel maga elé világítván, becsúszott az odúba. Jó sokáig ben volt, mig egyszerre nagy sietséggel — a mennyire tudniillik a folyosó szűk volta miatt hasonfekve mozoghatott — kifelé jön s midőn kifújta magát elsápadtan beszélte, hogy szoros ugyan az alagút s csak hason fekve lehet benne haladni, de még is megengedi, hogy az ember kaijait szabadon használhatja, sőt néhol összezsugorodva ülni is lehet benne. A folyosó egy ölnyire kissé felfelé tart, azután kissé elhajlik jobbra s ismét egy ölnyire megint kissé jobbra, a hol egy szűk nyilás van, melyen ember át nem fér. E szűk nyíláson tul van egy tágasabb úr, bizonyosan a borznak főkamrája, s ott fekszik a »S z о г о s к a,« folyvást hangot adva, de a borz e fökamrán tul egy sziklahasadékba húzódott meg, s csak feje látszik. A főkamra gömbölyded alakú, mintegy hat láb átmérőjű s tul rajta még másik sziklahasadék is észrevehető. Külömben az egész borzvár kemény kőben van s közönséges szerszámokkal nem tágítható. Midőn a belsőséget megvilágította, és a Szoroskát hangosan biztatta, hogy az jobbra-balra forogván attakirozui látszott : akkor a borz az egyik sziklahasadékból kiugrott s a másikba húzta meg magát, mely mozdulatra a Szoroska is megugrott s ő maga is megretirált, nehogy a fenevad öt arezon harapja. E jelentésből meggyőződtek, bogy a borz ki nem jöhet, mert előtte fekszik a kopó, ba pedig ezt visszahívják, akkor nincs mi a borzt kikergeti ; tanácskoztak tehát, hogy mitévők legyenek ! E közben Mihály is vállalkozott a bemenetelre, azon reményben, hogy tán ő fog valami módot kital álni, hogyan lehetne a remetét kifáÜt С2 L Kénytelen megnyerni a DerbytIrta : Hawley Smart. XIII. A szerződés. (Folytatás.) Richeton Teodóra sokáig elmerengett gondolataiban, midőn öt Luxmoore Harold odahagyta. О legkevéibbé sem habozott tervét illetőleg. Első roh.una, melyet az ifjú erélye ellen intézett, meghiúsult, de ez épen nem esiiggeszté öt el anynyira, hegy a további küzdelemmel fölhagyjon. Richeton asszonynak komoly száudéklata volt s oly nö, ki annyira korlátlan szahadsággal bir, mint Teodora, komoly törekvéssel és ügyességgel igen sokat kivihet. Annyit sikerült észrevennie cz utóbbi találkozásuk alkalmával, hogy Haroldnak egykor iránta tanúsított érzelme nem vált egészen közömbössé és igy remélte, hogy vetélytársnöjét, Gráciát, elébb-utóbb háttérbe szoríthatja. Kissé ingadozott, vájjon Laeeby Jim vagy Berkley Holtot vegye-e igénybe terveinél ; de aztán elgondolta, hogy Holt alkalmasabb lesz, mert szintén járatos Laytonékhoz s igy könnyen értesítheti öt a Laxtouban történendök felöl, mig Jim, ki Luxmoore Harolddal jó barátságban él, nem igen lenne megnyerhető czéljainak. A szép özvegy tehát Berkley Holtnál állapodott meg. О nines Luxmoore Harolddal semminemű baráti összeköttetésben ; aztán meg azt is hallotta Teodora, hogy Holt urat nem igen nyugtalanítja a lelkiismerete semmi oly lépésnél, a mi neki hasznára válhatik és igy ez uri embert a legalkalmasabbnak vélte tervének eszközéül. Nem is késlekedett Berkleyt egy levélkében meghívni, ki is a kijelölt órában megjelent Teodóra szalonjában, hol a legszivélyesebben fogadtatott. Teodóra igéző nyájassággal mutatott helyet egy karos széken. — Ön kétségkívül csodálkozik, ugy-e, hogy látogatásra kértem önt fel ? — szólt Teodóra mosolyogva. — Nem tagadom, kissé csodálkozás fogott el e nem remélt szerencse fölött ; azonban, asszonyom e csodálkozást a legnagyobb öröm váltotta föl, — viszonzá Berkley édeskés hangon. Könnyed mosolylyal jutalmazta Richeton aszszony, elismerésül a bókért s azután igy szólt : — A végett kértem önnek a látogatását, Mr. Holt, hogy bizonyos körülmények felől tudomást szerezhessek magamnak, mert meg vagyok győződve, liogy ön képes lesz engem egyről-másról fólvilágositani. — Egészen rendelkezésére állok, asszonyom, ha ugyan a kérdezendő dolgok felől tudomással birok. — Azt óhajtanám tudni, vájjon Mr. Luxmoore mily mérvben van a turfnál érdekelve, tetemes összegekbe fogadott-e ; szóval szeretném turf-viszonyait ismerni, ha ugyan ön nekem e tekintetben kimerítő fölvilágosit ist adhatna. — Vájjon mi czélja lehet e szép asszonynak ? — tűnődött magában Holt. — No de bármi legyen is, eszemen leszek, s tudvágyát előnyömre igyekszem kiaknázni. — Aztán röviden kérdé : — De miért ? — Mert szeretném tudni, uram, — viszonzá Teodóra büszkén. — Puszta szeszély az egész. — Megbocsásson, asszonyom, ha ily körülmények közt a fölvilágositással adós maradok. Más esetben tehetném ezt ; de mit gondol, asszonyom, adhatok-e kegyednek fölvilágosítást, mint unokatestvére Luxmoorenak, ennek megrontására? Teodóra félrevonta ajkát e sajátságos feleletre. Nagyon jól tudta ő azt, hogy e férfi és unokafivére közt semmiféle benső összeköttetés nincs s hogy ők nagyon ritkán találkoznak egymással. — Koránt sem képzeltem, hogy önt és Lnxmooret oly benső barátság lánczolja egymáshoz. Egyébiránt, azt. hiszem, többi barátja majd nagyobb készséggel fog nekem fölvilágositással szolgálni. Majd Mr. Lacebytől fogok kérdezősködni. Nagyon sajnálom, hogy önt Mr. Holt ide fárasztottam s ha netalán mulatságában megzavartam volna, — tevé utána a szép özvegy, könnyedén bólintva fejével, mintegy annak a jeléül, liogy Mr. Holtnak ki van adva a távozhatási engedély. Berkley azonban nem képzelte, hogy értekezésük ily véget érjen. Pedig ő e látogatáshoz sokkal vérmesebb reményeket kötött, mikor e lakba lépett s hirtelen e határozta magát, hogy más húrokat fog pengetni 1 — Legyen mind en a kegyed akarata szerint — viszonzá Berkley, a nélkül hogy a legcsekélyebb szándékot mutatott volna arra, hogy székéről fölemelkedjék. — Nagyon kétlem, hogy Laeeby kegyednek oly szolgálatokat tehessen, mint én, ha egyszer bizalmával, asszonyom, megajándékozni kegyeskedik. Azért kérdeztem: »miért?« — mert tájékozni ohajtám magamat, hogy aztán annál kimerítőbb feleletet adhassak. Legyen arról meggyőződve, asszonyom, hogy nincs ember Angliában, ki jobban lenne, értesülve a Luxmoore Harold turf-ügyeire nézve mint én.