Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-08-01 / 31. szám

AUGUSZTUS 1. 1ST 7. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 323 bouillonja Fray Bentosból, melyet igen ajánlhatok, száritott gyümölcs, só, angliai ugorkák, paprika, bors és saaceok és Strychnin is, rabló állatok, különösen hyenák megmérgezésére, mert ezek belopóznak éjjel a táborba, s igen szeretik a juhés keeske-hust. Italul <gy kevés jó-remény foki bort, genevert és cognacot vittem ; mikor mindezt és sok mást elhelyeztem a szekerekre, akkor jött még a legnehezebb rés/, tudnillik a vonóerő megszerzése. Pár év előtt ugyanis a natali marha-csordák közt egy rettentő betegség, a »Lungsikness« (tüdövész) ütött ki, melyet a Jóreménység-fokáról hurczoltak be állítólag, s melyben a tartománynak majd egész ökörállománya pár hét alatt elhullott. A zuluk országában is annyira kifogyott az, hogy öreg királyuk Panda — megtiltá, hogy egyet is levágjanak, s helyette a kafir-bivalyokat rendclé eledelül, saját asztalára is ; e bivaly egész csordákban vadon tévelygett, de nehezen lehetett hozzájuk férni ; kivált a kafiroknak egyszerű nyilaik és lándzsáikkal. A király tehát kinevező John Dun-t saját vadászává, s a ravasz öregnek sikerült néhány kaffir segélyével, kiket nyomozó ebekként használt, rövid 3 hónap alatt 800 drb bivalyt elejteni az Umvolosi partjain. Fáradságául jó nagy darab szabad földet kötött ki magának, s itt alapitá az Ithucnsi gyarmatot. A boerok megpróbálták a beoltást, de nem sokat használt. Megismerhető e betegség az által, hogy az ökör elveszti étvágyát, s ha felvágják, akkor látni, miszerint a tüdő nagyobb része vagy egészen is — egy sárgás, ragadós folyadékkal van elfedve. Végre nagynehezen összeszedtem a két szekér számára 37 db ökröt, melyből három külön, tartalékul szolgálandott, s 1869. martius 8-án egy szép délután megindultam Moritzburg felé. Kisé röim voltak : barátom Hübner, egy angol szolga Edward, 11 kaffir, továbbá 5 vadászparipa és 6 kutya. Ostorpattogás, a hajtók lármája, kutyák ugatása közben ültünk lovainkra, s indultunk zörgő szekérvár,link után, melyek mindegyikéről hazánk szinei lobogtak a szélben. Útban voltunk megbirkózni a pusztaság és vadon fáradalmaival, hátat fordítva a tenger kékes vizének s Durban városának, melyet soká soká nem voltunk látandók. Ámbár a Natal tartományban tulajdonkép magos szálerdők nincsenek, de azért igen kemény és értékes fanemei vannak, melyek legtöbbje tavaszszal rikító virággal pompáz ; a mimózák és ákáczok feltűnnek az idegen előtt az által, mert ágaikat egészen viziráDyosan nyújtják ki. — Egy Erythrina, melyet a gyarmatban Kaffir-fa név alatt ismernek, télen át is virágzik, mosolygó skárlátveres virágot. — Legsajátságosbbak — nemcsak Natalban, de egész déli Afrikában, — a roppant tövises Mimosa-bokrok, melyek a vadászt és utazót sokszor igen ke'lcmetlen helyzetbe hozzák. — Leghasznosb fája e gyarmatnak a sárga-fa (Taxus eloiigata = Yellow Wood,) melyet szilárdságánál fogva bútorok és szerszámok készítésére lehet használni ; sajátságos, hogy néha 40 láb bosszú s 4 — 5 láb vastag törzsön egyetlen ágat sem lehet találni. Egy másik, szintén igen hasznos, de ettől különböző fajta a korcs-sárgafa, mely jól kiszáritva szintoly hasznos. A tüszögős-fa (Sneeze-Wood) név alatt ismeretes fa örökké zöld s igen magasra nő, néha 4 láb vastagság mellett 80 láb magas. Midőn e fa feldolgoztatik, friss forgácsai az ember szagló szerveire ép oly ingerlöleg hatnak mint a burnót, s innen származik elnevezése ; miután igen gyantás, nem alkalmas butorra és más házi-eszközökre; de vizépitészetncl megbecsülhetlen. Ha egy ily szálfát meggyujtnak, oly jól ég akár a fáklya, s élő állapotban egyhétig is eltart égése. — A büdös-fát (Stink Wood) Laurus bullata — bútorok és kerekekhez használják ; fűrészelés vagy gyalulás közben kellemetlen szagot éreztet. — Van még ezenkivül vas-fa, ében-fa, veres-elefántcsont-fa, tambooti és még sok más féle. Midőn a száraz évszak September utolsó napjaival vége felé közeledik, s a hosszas esőhiáay s kiszárasztó napsugarak alatt minden növényzet barnára pörkölödött : ekkor a kafirok és európai gyarmatosok felgyújtani szokják a környéket. Néha mértföldekre terjed a mindent megemésztő láng, begyen föl, völgybe le, rémesen világítva be az éjszakákat. — Messze földre terjednek a tüz által felégetett kerületek, csak kormot és hamut hagyván hátra, mintha gyászlepellel volna boritva az egész természet, melyben minden kihalt, csak itt-ott találhatni egy-egy állat csontvázára. — De csak rövid ideig tart e szomorú pusztulás képe, mert alig hullottak le az első zivataros esők: azonnal szemlátomást nő fel e gazdag trágyából a legszebb tropikus virágnövényzet, melynek különíts alakja és illatja egyaránt csodálatra ragadja a vándort. Végtelen változatossággal és pompával nyúlnak fel a különféle gumós-növények, melyeknek többnyire piros virágai világítanak ki a zöldből: az amarillidek, liliacek és gladiolusok. — A figyelmes utas észreveszi, hogy csupán a táj színezete is mily benyomást tesz az ember kedélyére, mert midőn 1866. sej temberében a áulu földeken tartott vadászataim alkalmával napokig vándoroltam leégett, koromsötét vidékében: mind európai mind afrikai kísérőim egészen búskomorak és szótlanok lettek ; de alig hogy a termékenyítő esők átváltoztatták viruló kertekké a vidéket, midőn kaffirjaim plane majd a bőrükből ugrottak ki ; de európai útitársaim kedélyhangulatát is derültté tette az ismét fölébredő természet pompája. — A sok szép virág közt a legpompásabbak egyike kétségkívül a gyarmatokban »Natal Lilly« néven ismeretes Amaryllis belladonna, melynek roppant virágkelyhei fehér és lillaszin harang alakokban pompáznak, és melynek karcsú szára 3—4 láb magasra nő. A mi kertjeinkben annyira kedvelt Gladiolus — Natalban október havában virágzik, s találhatni Délafrikában a Jóreménység-fokától egész a Zambezi viz-eséseig minden léten, minden mocsárban; az aloek az ő tüskés, húsos mivoltukkal a köves, sziklás helyeket szeretik, mélyen befúródván gyökereik azok repedéseibe. Hogy mily nagy változatosságot és mennyiséget tud felmutatni Natal mérsékelt éghajlata növényekben, azt együtt láthatni a durbani növénykertben, mely már 1839-ben alakíttatott az angol kormány segélyzése mellett, de igen meghaladná ez értekezés keretét annak részletezése. A mi az állatvilágot illeti, annak köréből hiányzik Natalban már régóta az afrikai erdők két királya : az oroszlán és az elefánt. Két ember még él : John Dun a nagy nimród a Tugela folyam mellett, és Cato kereskedő Durbanban, kik az utóbbiakra még vadásztak 20 év előtt a Berca környékén. Az apróbb antilopok, melyeket itt a vidéken csak közönségesen bakok-nak (Bökken, Bucles) neveznek, minden kis cserjésben találhatók, u. m. Cephalopus Sylvatica, Cephalopus mergens, aztán a kecses kis kőszáli kecske (Tragulus Rupestris), és hósziklás vadonokban a sziklai bak (Oreotragus Saltatrix) ; — nagyon elterjedt még a párduez is, mely a Drakenbergi, Weeni, Klip-River és a felső Tugela környékén honos ; igen sok kárt tesz az ottani juh-nyájakban, melyek karámjaiba éjjelenként betör. E tájakon találhatók még jelenleg is a világrész pompás nagy antilopjai, mint р. о. a jávor-antilop (ElandBosepbalus Oreas), a szarvas formájú szép kudu, melynek hosszú csavart szarvai vannak (Strespiceros Capeusis), és a mezei-bak Eliotragos; a batárfolyamon tul néha még oroszlánokra is akadhatni. A madárvilág is gazdag és többnyire pompás színekben látható, különösen a vizekben gazdag Zulu- és Natali cserjés erdőkben ; egyedül Afrika legnagyobb madara a struez hiányzik, mely csak néha vetődik át а Drakenbergi határ hegységeken, s mint ritkaság csak állatkertekben látható. — A keselyüknek többféle faja van itt, valamint a túzoknak is (Otis kori), melyet itt Buschpau-nak bivnak; egyet 1866-ban a Zulu földön magamis lőttem, s ez 35 fontot Dyomott ; a lőtt madarat néhány napig függve kell hagyni, s ekkor husa porhanyó és igen Ízletes lesz. A legragyogóbb tollal díszlenek azonban a piros-szövő (Pyromelana Oryx), a paradicsommadár (Vidua Regia), a Lóri (Corythaix Persa), mely vadgalamb nagyságban és kétféle színben látható, egyik zöld, másik kék; — vadon él itt a közönséges gyöngy-tyuk, a frankolin-tyuk, egy neme a fogolynak de majd akkora mint egy fáczán ; azután egy kisebb sárgás fogolymadár, a tarka homoki fogoly (Pteroclus variegatus), a foltos szalonka (painted snipe) ; — ugy szintéD a vadgalamb többféle változásban, valamint a méz-szedők (Cinnyris gutturalis és Mezopos Natalensis), és különösen a Cuculus Indicator, mely a vándort a mézhez csalogatja. — A tavak és mocsarakban sokféle vizimadarat találhatni, melyek vadludjaink és kacsáinkhoz is hasonlitnak alakra nézve, de mind szinre nézve, mind az által, hogy csövükön és néha szárnyuk előrészén (a könyököm sarkantyúik vannak — még is egészen elütnek.*) Ep ily változatos pompában találhatni a bogarak és férgek osztályát, kivéve a pilléket, melyek sz.in és forma tarkaságban nem mérkőzhetnek az indiaiakkal, különösen a bengali partiakból. A szöcskék és sáskák fajából különösen feltűnők a mantiz, és az úgynevezett »röpülő levél« ; ez utóbbi alig különböztethető meg valamely érdes falevéltől, s a földön látva, közelről is azt hiszi az ember, hogy egy lehullott levél fekszik előtte, s csak akkor csodálkozik rajta, mikor elkezd repülni. — Van itt Natalban PiueTownban egy 1849-ben kivándorlott kis német gyarmat, s ott egy Guenzius nevü tanitó és természetbúvár, jenai deák volt 1848-ban s rosz fát tett a tűzre ; — azután első ijedtségében idáig szaladt, — s 25 év óta előszeretettel foglalkozik az itteni fauna és flórával, melyet európai egyetemek megrendelésére gyűjtöget; ennek gyűjteménye van minden fajból. Midőn felfedeztem, sirva borult nyakamba, és sokat kellett beszélnem Németországról, — melyet nem hiszi hogy még megláthat. Valóságos országos csapást képeznek egész Afrikában a fehér hangyák ; ezek a szemnek láthatlauul átfúrnak mindent: bútorokat, hizfalakat, bajokat, és nagy bajunkra még ökrös-szekereink kerekeit is szétörlik. Házaik embermagasságuak és lakosztályokkal birnak, melyeket fűszálakból és agyagból épitnek, ép azon anyagból mint a kafirok kunyhóikat. — De legcsömörletesb és kártékony féreg e vidéken, különösen a tengerparti cserjésekben a vér- poloska (Tick), mely a lovakat és marhákat sanyargatja ; e féreg alig nagyobb mint egy gombostű gömbje, s beharapja magát az állatok bőrébe, és pedig oly helyeken hol szőrtelen. Itt telesziván magát vérrel, néha csoportosan csüng rajta, felduzzadva akkorára mint egy mogyoró; e borzasztó köppőlyözéstől csupa seb lesz az állat, sokszor lerágják füleit, nemző részeit, sőt szeme világát is elrontják. Azért itt vigyázni kell büselő helyeken az állatokra, hogy meg ne hengergőzzenek, mert könynyen bele ragadnak, sőt még az istállókban álló lovakat is naponta többször végig kell tisztítani, mert szénával, falevéllel bejutnak. A kövér állatokon nem igen találhatók, csak a soványokon ; de az embervért is szeretik, különösen a gyermekekét. (Vége következik.) *) Alólirtnak volt alkalma 1875-ben a hamburgi és londoni Zoological Gardenben — a különböző világrészek szerint osztályozott madárvilágot megszemlélni, és soha sem fogja felejteni a benyomást, melyet reá azon változatosság tett, melyei a természet egyes világrészek állatait a másiktól mintegy elkülöníti. Talán lesz még alkalma egyszer erről tett számos jegyzeteit kiegészítve közölni. A Vad. és Versenylap szerk.