Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-08-01 / 31. szám

220 VADÁSZ- ES VEBSESY-LAP. AUGÜSZTÜS 1. 1877. ottani titkárságoknál történt nevezések, közöljük röviden a Pesten történt nevezéseket, fentartván magunknak, hogy jövő számunkban az egészet együttesen és teljesen közöljük. Es pedig neveztettek Kassára az első napra. I. A 200 arany államdijra : Tallós, Csalogáuy, Bimbó, Hamburg, Löiincz, OcariDa — II. A két évesek versenyére : Pegasus, Crève Coeur, Tallér. Lina, Altona, La Trombe. III. Nagy Handieapra : Santiago, Baby, Merry Lass. Barbeau, Zsibó, BackelhahD. V. Asszonyságok dija, Gátverseny : Castaway. Második napra : I. Kis Handicap : Csalogány, Bimbó, Hamburg, LÍDB, Rolls, Kackelhahn. II. Áliamdij 350 arany : Tallós, Merry Lass, Erzsi. Barbeau, Lörincz, Zsibó, О arina. III. Vigaszveiseny: e kidjánat : Tallér, Erzsi. Debreczenbe neveztettek az első napra : I. Kétévesek versenye: Pegasus, Crève Coc-ur, Tallér, Lina, Altona, Dagmar, La Trombe. II. Xagy Handicap : Santiago, Baby, Czigánylegény, Barbeau, Miczi, Zsibó, Rackelhahn. III 200 arany áliamdij: Tallós, Csalogány, BimVó, Hamburg, Lörincz, Ocarina. V. Akadályvei seny áliamdij: Badboy, Baby Castaway. A másedik napra : I. Dehreczen vái os-dija : Tallós, Csalogány, Bimbó, Barbeau, Lörincz. II. Kis Handicap : Castaway, Tallér, Lina, Árvaleány , Rackelhahn. II. ЗоО ar. Allmdij : Tallós, Csalogány, Merry Lass, Erzsi, Hamburg, Miczi, Zsibó, Ocarina. VI. Vigaszvei seny : Rolla. — Ugyanerre kisbánat jelentett Tallér és Erzsiért. Ménes- és gJf<5pu]ç[Q[tsàg<ïfc Ellések és elnevezések. Ifj. gróf Lónyay Menyhért tuzséri istálójában 187 7-ben következő ellések történtek: 1. Soubrette Kettledrumtól sárga pej mén csikót ellett. Neve Coxcomb. 2. The Witch (ар. Caractacus) Kettledrumtól fedezve meddőn maradt. Gr. Bethlen Kiroly bethleni ménesében : 1874-ben Emma — Cotswoldtól egy sárga kancza csikó — neve Gemma. 1876. Emma — Gognac a. Carnival pej mén — neve Tulipán. 1877. Pillangó Cognactól sáiga mén csikó — neve Csicso. Gyürky Béla ur 3é. sga m. a. Cambuscan a. Sophia Lawrence (előbb Lawrence) Löi-incz nevet kapott. Gr. Sztáray János 2é. sga k. a. Cambuscan a. Sophia Lawrence Altona nevet. Ugyanannak 2é. p. k. a. Ostreger a. Deception Dagmar nevet kaptak. Blaskovics Ernő ur lé. p. m. a. Cambuscan a. Queen of the Isles Konok nevet kapott. Blaskovits Miklós ur azon korán ellett pej kanczája (1874. dec. 29-én), mely a versenyszabályok időszámítása szerint 3 éves volna — ap. Buccaneer a. Lady of the Lake — Árvaleányuak neveztetik. Bitokváltozás. Gr. Esterházy Imre megvette gr. Lamberg Henriktől, ennek szürke k. Myrtle a. Fandango a. Wicket, ell. Kisbér 1864-beö. Birtokváltozás. Cotswold p. m. nevelte Mr. Gregory 1853, (később sok ideig a Magyarorsz. lónemesitési hetes bizottmány tulajdona) apja Newcourt anyja Aurora — Pantaloontól, — legközelebb Návay Tamás ö méltóságának birtokába ment át, ki azt makói ménesében fogja használni Eladó6 darab 4 éves nyerges paripa, mindnyáj :: Alligator (ennek apja Dan. O'Rourke anyja Countess of Thebe) és méncsbeli kanczák után neve'tettek. Megtekinthetők Körös-Ladányban, 1 mfl 1nyire a mezöberényi vasúti állomástól. Kerestetik egy jó angol vizsla, a közelgő foglyászati idényre. Megkívántatik, hogy az eb jó ap óra keressen, e mellett gyors és kitartó legyen. Ajánlatok az u.olsó ár megnevezésével minél elébb e lapok szerkesztőségébe küldendők. TAD ÁSZ ÁTOK, Visszatekintés a lefolyt vadászati évre. A lefolyt vaüászév páratlan volt a mga nemében, szomorúan köszöntött be és vigan végződött. — Az 1875. novemberi, de különösen az ezutáni januári uagy havazás főkép a kis vadban teteme« károkat okozott. — A hol ez к etetése és óvásáról a tulajdonos gondoskodott, ott kárról nem beszélünk, de efféle felügyelet a legtöbb helyin hiányzott. — Hazunkban sokan vannak a kik egy-két szerencsés lövés után szeretik magukat s»jó vadósze-плк tartani, anélkül, hogy a v ad szaporítására, óv: sára még crak gondolnának is, pedig a valódi vadásznak legfontosabb és legnemesebb hivatása éppen ez. Ily helyeken irgalmatlanul beszedte áldozatait, a fagy, éhség, a ragadozó madarak különféle faja, a rókák stb. Ezt a szegény rókát igaztalanul vádolják az emberek ! Azt fogják rá, bogv a legravaszabb állat ; ezért soha sincs nyugta, iizik, hajtják késön-korán, mint egy .veszett ebet;« ö maga szegény rá sem ér gondolkodni, hogy miért? — Ha a szomszédasszonynak egy tyúkja elvesz, vagy épen az udvar diszc a kakas egy pár idyl Ii órára eltéved : már kiábálják, hegy hát »a róka vitte el !« — Inneu a nagy elkeseredés, az örökös háború ellene! — Pedig hát az emberek között van a rókák legveszedelmesebb csoportja. — Charles Darwin erről ugyan hallgat, de az bizonyos, hogy ezek a két labu rókák sokkal nagyobb pusztításokat tesznek amazoknál. — Különféle törökkel, enyvvel, vassal stb. egyes vidékeken egészen kipusztították a nyul és fogolyfélét. — A piaezok tele voltak ily módon megejtett vaddal, s a mi valóban csodálatos, hogy ezt a közigazgatási tisztviselők s a rendőri közegek tétlenül elnézték. — Jeremiáddá változik lapunk, ha az időnkint beérkezett panaszokat és azt a hangot a melyen szólnak elmondottuk volna! Ez hát általános baj, és ez gyökeres orvoslást követel, — úgyszintén a vadászati törvények ignorálása. — Egész nagy vidékeket hozhatnánk fel a bol a vadászati törvény végrerette s a valódi férfiú az iránt, a kit egykor szeretett, mindig kellő gyöngédséggel viseltetik. — Ugy van, — kiáltott föl Theodora hévvel. — Bohóság ! bohóság !.. De bármint gondolkozzék is felölem, Harold, én soha sem fogom önt jobban szeretni, mint szerettem a múltban. En oly sokat kaczérkodtam, hogy leplezzem vele vau di érzelmemet. Most már nem remegek többé, ha ön meglátogat. Ha ön néhány hét múlva viszszatért volna, nem talál vala mást itt, mint egy általa legyőzött nőt, egy nőt ki többé nem üz játékot szerelméből. — De már késő, vége mindennek ! szólt Theodora, felkelve helyéről s hevesen járva föl s alá a szobában. Egyszerre megállott Harold előtt. — Nagyon szereti ön Layton Gráciát? Az ifjú igenlően bóliutott a fejével. — És biszi-e ön, hogy ö önt ugy szereti, mint a hogy kell? — kérdé szenvedélyes hangon. — Az égre, Theodora, legyen ön okos, — kiáltott föl Harold. — Most már i-éső efféléről beszélni. Én hűségre vagyok kötelezve Grácia iránt s ba megnyerhetem a kezét, nőül veszem öt. — Késő ! Jól mondja ön. Csókoljon meg, Harold. csak egyetlen egyszer, csókoljon meg, kiengesztelödése jeleül. Harold közeledett ajkával, hogy a nö arczára egy «sókot nyomjon, de a nö szilaj hévvel, ajkával fogta föl csókját, s gyöngéden megölelte öt. Theodora szerelme nem amolyan »tejből vizből való« szerelem volt , hanem Aetna-láng , mely izzó lávával tör elő. Ha Luxmoore habozott egy pillanatra, meg nem állhatta, hogy a nőt meg ne ölelje, noha érezte, hogy ez részéről balgaság volt. — A mi együttlétünk csak téves lépésre vezethetne, Theodora, — szólt végre az ifju. — Feledjen engem, ha netalán újra találkozunk ; én egész viszonyunkat mint már rég elmúlt dolgot fogom tekinteni. Igy óhajtom azt tekintetni ; különben nem fogjuk többé itt egymást látni. Richeton Theodora nagy izgatottságán erőt véve igy szólt : — Valóban nagy bohó vagyok én ! hiszen most már vége minder пек ! Feledjen ön mindent, a mit önnek mondtam. Üljön le s beszélje el nekem, mikor lesz a lakodalma ? — mondá Theodora, kissé távolabb húzódva az ifju mellől, ki nem mert rá fölnézni. — Nem kell többé félnünk, — folytatá bágyadt mosolylyal a hölgy ; — a vihar már elvonult s a mult már el van temetve. Most már cseveghetünk bátran a jövő felől. Először is tehát, mondja meg csak, mikor esküszik ? — Hja ! ha azt én tudhatnám ! Az még nincs elhatározva. — Ejh, azt csak nem képzelem, h

Agy Gráczia annyira makacskodnék szabadságát a fökötőért föláldozni ! Önnek a dolga, hogy őt rávegye, miszerint ne ragaszkodjék oly állhatatosan a szülői hajlékhez. — Nem ugy áll egészen a dolog. A tény az. hogy némi differenczia van köztem és Layton között. Neki az a bogara van, hogy én váljak meg a turftól s én ez óhajtását nem teljesíthetem. — De azért csak nem tette ö ettől függővé a házasságot? kéidé Theodóra. Harold csak most vette magát észre, hogy balgaság volt Richeton asszonyságot e titkába beavatni. De se baj ! — gondola, — mit árthat az? — Az egész történet ugy is rövid idő múlva köztudomásra fog jutni, lia ugyan már is közszájon nem forog. — Szóval, mostanában semmi sem lesz a mi lakodalmunkból, — tevé utána Harold. — No de az nem baj ; Gráczia várhat még egy kissé, — viszonzá az özvegy. — Én nem kétkedem, hogy rövid idő múlva minden jóra fog fordulni. — Nagyon szép kegyedtől, hogy engem azzal a reménynyel biztat, — viszonzá Harold keserű mosolylyal s egyszersmind fölkelt, hogy távozzék. — Most bucsut kell egymástól vennünk. — Isten önnel ! — szólt a nö. — Jusson eszébe Harold, hogy jövőre barátok leszünk. Nemde ? — Bizonynyal ; én megtiszteltetésnek fogom azt tartani. — És önnek feledni kell bohóságaimat. Farewell ! Az itju pedig gyöngéden megszorította a szép özvegy kezét, jövőbeli barátságuk záloga gyanánt — s eltávozott. (Folytatás következik.)