Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-07-25 / 30. szám

A U G US ZTUS 15. 1877. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 215 golva kellett liaza térnünk, hogy fegyvereinket az idény bezárta előtt jóval szegre akaszthassuk. Igaz : most jut még csak eszembe, hogy a mondott évszakban Fórián Károly ur is rendezett haj tó vadászatot ágos-egyházi terjedelmes birtokán. Durva egy nap volt az, a melyre általa a va­dászat kiiüzctett. Nem könnyen felejtem. De hát ki tudná azt előre két héttel biztosan megjósolni, hogy tizennégy nap lejártával az idő minőre fordul ? A meghívott vendégek részint már a vadászati nap előtt este kint valának. En csak korán reg­gel iudulhaték a kitűzött napon s ugy számítot­tam, h"gy a vadászat kezdetére, reggeli 9 —10 órakor, daczára a nehéz bó-utnak, a hely színén lehetek. Hihetetlen, a mekkora hó boritá már azelőtt is a földet, melyhez járult még, hogy nz egész éjjel havazott s az induláskor sem szűnt még meg. A hideg 18 fokra mutatott. A kemény szél által korbácsolt havazás szembe vert bennünket, a csapás pedig mindinkább fogyni kezdett s a mély hóban törtetve, csak lépést haladhitánk, mig végre a hó által behordott, már alig látható kocsiayom egy rosz tanyaviskóhoz vezetett köze' a városhoz ; azontúl pedig semmi nyom többé. — Fordulj vissza Andris. Már 8 óra és még, úgyszólván, sehol sem vagyunk, estélig sem érnénk czc'lunkhoz. Vissza fordultunk. — Eddig nem akartam szólni — rebegé most a kocsis szederjes fagyos ajkain keresztül ; de tovább már alig állhattam volna ki. Csizmáim csonttá fagytak s lábaimat nem érzem. — Szállj le fiu s a lovak mellett gyalogolj hogy lábaid ismét felmelegedjenek ; meg ne fagyj lelkemre hazáig. Kocsisom követi az utasitást. Hát ott ki jöhet velünk szembe, a városról csak most kiindulva? Valamelyik elkcsett vadász a meghívottak közöl. — Honnan, honnan Frigyes bácsi ? — kiált hozzám a csakhamar mellém került egyik legki­tűnőbb vadásztársunk, Szeless Kálmán ur. — Megyek vissza a városra. Amott kifelé elfogyott a nóta : a kocsiút ! — Azt már ne tegye, hogy visszamenjen : szálljon által kocsimra, én majd csak ut nélkül is j kihajtatok a Forián tanyára. Kívánságának engedve felpakoltam kocsijára, a magamét pedig a lefagyott kocsisra bizva útnak inditám haza felé. Kezdetleges beszélgetésünk tárgyát a gonosz idő, a terhes ut, az eredményt nem hozható va­dászat képezé. Egy jó düllő földet meheténk már, a mi­dőn kocsisunk ugy vélekedék, hogy ő tovább biz­tosan nem hajthat, mert végképen elfogyott a ko­csiút, tovább a hósivatagban nem képes magát tájékozni. Erre a fogat ura felállott kocsisa háta mögé s onnan mint valami hajós-kapitány kormányzá a jármüvet. — Most jobbra tarts, azután balra, majd keszeg irányban, majd pedig cselöre, hajszva, hoz­zád- es tüledre. Valóságos kigyóvonaglás. A kocsisnak egyre csak azon helyeket kell keresnie, a hol a hóból száraz kórók, haraszt, s egyébféle gyimgyom látszott ki, mert ezek voltak a buezkahátak ; de azért a kocsi ugyancsak bolin­kált hol erre hol arra s minden perezben tarta­nom kellett: hogy a buezkák mélyedésébe temet­— kezünk kocsistól lovastól. — Frigyes bácsi! gyújtson rá: uagyo i sze­gényesen néz ki az ember kocsin, ba nem pöfékel, biztatgatott Sz. barátom. — Most égett ki, fe'elém, pedig dehogy égett. H ;szen mindig ugróra voltam, hogy jutha­tott volna eszembe rágyújtani. Végre majd egy órai bujkálás után, sor­fáiról felismertük az Izsáki országútit. Az országutat igen széles е'з mély árok zárta el előlünk. — Arra tarts, annik a nyílásnak ott talán jáit már valamikor kocsi az árkon keresztül melv most a lió által egyenlővé van téve az általános hós ksággal. A kocsis neki hajt. A lovakat a szó szoros értelmében elnyeli a mély árok hava; a kocsi utánuk rándul a mélybe ; vállsinkig ér a hótömeg jobbról-balról. Szerencse, hogy a jó vérű lovak egy későbbi nagy ugrással a rudat felkapták, hogy a vége az árok ellenkező partjába nem fu­rodott s nem törik; mert különb *n nem kis baj 1 érhetett volna bennünket. Az orszag-uton valánk, a hol már kocsinyo­mokra is találván, köayebben és biztosabban ha­ladbattunk kitűzött czélunk felé. — No, most már rágyújtok, mondám, nem félek többé, hogy egy véletlen lökés torkomba veri a pipaszárat. — Hm ! hát még attól is lehetett tartani ? jegyzé meg Sz. barátom, hiszen herczegi egy ut \olt az a melyen idáig cljutánk. — Az ám, felelém neki, ilyen lehet a pokol­ba vivő kocsi ut, melyen az ördögök járják éj­félben nyaktörő tánezukat. Dél lett mire kiértünk. Csak a házi cselédséget találtuk hon. A vadásztársaság azelőtt egy pár órával indult ki, arról pedig szú sem lehetett, hogy mi, ily későn érkezve a vadászatban részt vehessünk. Villás reggelihez fogunk tehát, s a meleg szobában kényelembe helyezve magunkat vártuk be a visszatérő vadászokat. Délután 3 óra körül kullogtak ők befelé, mint egy valóságos vert had, nem fázva, hanem a nagy hideg da­czára izzadva, a re.Dgedeg hó gázolása miatt. Egy némely liustömeges kurtább termetű vadásznak még a Hátszeg-vidéki kimondhatatlanja is boro­nálta gyaloglás közben a havat. IIusz vadász alig ejtett el 3—4 darab, a nagy hóban futni nem, csak nagy nehezen baktatni tudó nyu'at. Annál kellemesebb hatást gyakorolt kedélyeinkre a nagy fáradalmak, fázlakodás és törőJés után bekövetkezett vadászos estély. ízletes ételek, jó asztali borok csakhamar helyre hozák a kivánt jó állapotokat. Kellemesen átmulattuk az egész éjszakát. Kártya, élezek sziporkázása, dal, iddogá­lás, mind meg találták saját apostolaikat. A neki fortyant átalános jó kedv, a fesztelen körben fel­idézte a parlagi dalokat is : »Hogy ba nekem száz forintom volna, Annak adnám, a kinek nem volna, De mivel hogy nincsen, Fából van a kilincsem, Madzag a húzója !« stb. Csak még egyet ez időszakból. Nem azon parányi érdek kedveért, mely egy rongy nyúlnak birhalásánál mutatkoznék, írom le a következő jelentéktelen esélyt, hanem csak, hogy az akkor tapaszt íltak is naplózva legyenek általam. Tudjuk, hogy az 1875/6 év telén a nyulak, a nagy hó miatt táplálékhoz nem igen juthatván, a gyümölcsös kertekben nagy pusztításokat okozá­nak. Az én bárom éves körtvély-oltványaimat is mind körülrágicsálváu, megmentbetlenül tönkre tették. Mire tanyásom hirül hozá, hogy a nyu­lak éjjelenként még a tanya udvart is bebaran­golják, s megvizsgáltam a szöllös-gyümölcsös ker­tet, a kár már meg volt téve. Mindenesetre nagy gondatlanság volt a tanyástól, hogy mindjárt a havazás kezdetén, zsúpba nem tekergeté a fáes­kákat. Egy napon, 17 foknyi hidegben, gondolom jan. 28-án, kirániultam a hely szinére oly végből hogy a kártevő állatokon boszút álljak. A nyulak fekvéseit megtaláltam a tanya kör­nyékén, de nem egyszersmind őket magukat is. Időközben helyet változtattak. Feltettem magamban, hogy lesvadászaton vetek véget életüknek. Megvallom : egy kissé resreltem a dolgot önmagam előtt; mert apró-vadj .inkát még leslövések által is pusztítani, nem mutat va­dászlovagiasságra, nem is vetettem ellenük lest soha ; most azonban a megtorlás fegyvere villogott kezemben. A tanyaudvaron egy emberderék vastagságnyi ki sz íraut eperfatörzs létezett, a mely mögé szé­ket helyeztem ; lábaimat börzsákba dugám, farkas bundámat fölöltém, s igy adtam át magamat a várakozásnak. Egyet hibáztam a készülődésnél : nem számítottam ki a távolságot azon pontig, a hol a nyulak éjjelenként legb zouyosabban meg­jelenni szoktak. A hold kezdetben tisztán világított ; de alig fél óra múlva siirü köd homályositá be az egész í vidéket. Már 8 és 'j 2 óra és még semmi sem mutatko­zik. A ködnek kísérteties, bempelygö hullámzását holdvilág os bavas téli éjszakán szemlélni, valóban nagyszerű. Mintha csak szellem-alakok vonulnának el az ember szemei előtt. Siri csend uralgá az egész tájat. A rendkívül nagy hideg miatt még a tanyai kuvaszok is búv­helyeikre menekültek már. Ezentúl csak még fél óráig ülhettem mozdulat­lanul helyemen, a midőn egyszerre csak több homályos alak egymást kergetve, mint egy a gyenge légfuvalom által hajtott sötétebb ködgö­inöly lebegett el előttem egészen nesztelenül. A rég várt kárttvők valának, s hol jobbra, hol balra mozogtak ; de alakjuk kivehető nem volt. Egy, kettő, három. Uram pillants ! — A legvité­zebb lassacskán közeledik s leguggol ; a többi eltűnt, bihető'eg neszt vettek. Ködben a tárgyak körvonalai igen nagyoknak mutatkoznak. Az előt­tem guggolt nyul is akkorának látszott mint egy elsőrendű komondor. Czélba vettem több izben, de nem lőttem ; a távolság nagynak tünt fel előt­tem ; pedig tévedtem. Egy óranegyedig lakmároz­hatott már a csalétkül kitett egypár maréknyi szénán, a midőn egyszerre csak tovább mozdult, de nem én felém, hanem tőlem el s addig járta a bolondját, mig nem baktatva végleges távozásra indult. Nem volt tovább mit várnom, utána pör­költem ; de biz az megmenté a bőrét ; magam pedig azt nyertem az experimentatióval : bogy a rendkívüli éji hidegben, mozdulatlanságom miatt, a mit pedig lesvártomban észre sem vettem, po­gányul megfáztam. A farkas-bunda kivül-beül egyformán jéghideg lett rajtam, és a mint a szék­ről felkeltem, a dermedtség miatt alig érzém már tagjaimat. Csak szédelegve birtam a leshely­től 10 lépésnyi távolban eső kertészlakba beván­szorogni. Fél óránál hosszabb időbe került, mig a meleg szobában fel és alá futkosva ismét rendes vérkeringéshez juthattam. Másnap reggel a távolságot kilépve, a nyul 42 lépésnyire guggolt előttem, a midőn pedig rápuskáztam 67 lépésnyire volt tőlem. Még min­dig elejthettem a No. 2 göbeescsel, hanem a kö­dös éji homályban egy ki-sé rövidre fogtam a fegyvert, a mint ez a havon a serét vágásából tisztán kivehető volt. No de hogy unalmára ne legyek tisztelt olvasóimnak, nem vonszolom tovább ide s tova az 1875/6 évi vadász - idényröli közleményemet, hanem áttérek 1876/7-ikre, hogy azt a maga érdeme szerint illőkc'p felmagasztaljam. Vegyesek, Figyelmeztetjük versenyló tulajdonosainkat és telivér tenyésztőinket a f. é. augustus 1-én lejá­randó nagy nevezésekre, melyek lapunk elején ol­vashatók. Számos és nagyértékü dijakra lehet kilátása a versenyző uraknak, a birodalmi gyepe­ken 1879-ben. Az 1 évesek számára a pesti Nemzeti, Hazafi e's St. Leger, a bécsi Derby és 400 arany, Vándorló ivadékverseny, a pozsonyi Trial-Stakes, a prágai 1000 arany stb. — Ehhez járul még a sopronyi Polgárok dija 1878-ra. — Ugyancsak augusztus 1-éig lehet nevezni az idei őszi versenyek Sopronyban, Kassán és Debreczen­ben nyitva álló dijaira. * * * Örömmel értesülünk, hogy Kassán még az idei meetingre egyenes pályát készítenek a kétévesek versenyére. Ez ujitás kétségkívül nagyban eme­lendi a kassai versenyek érdekét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom