Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-07-11 / 28. szám

306 VADÁSZ- ÉS YERSENT-LAP. JULIUS 11. 1877. SZÁTOK, Kecskeméti vadászrajzok. A » Vadász- is Versenylap« számai egy idő óta »Gyömöry Frigyes« czinmyomattal érkeznek be hozzánk. — Bizony pedig az a jámbor Gömöry már" nem igen »gyömöri«, élete sem valami gyönyört!« ; de mivel ahogy ugy mégis csak megvagyunk s egyszersmind a hires alföld vaddus területein, a daliás alkotású mythoszi Dianának is még mindig felkent hívei a nemesebb értelemben vett vadász-sportnak hö pártolói vagyunk, zabadságot veszünk magunknak, a lefolyt két utóbbi idény alatt fölmerült némely kiválóbb vadász- esélyeink rajzait, habár ezúttal csak szűkebb keretekbe foglalva, a tisztelt vadászközönséggel megismertetni. Kérnünk kell azonban : hogy mivel с sorok Írója a vadászirodalom terén igénytelen működésével kezd már azon kritikus időponthoz eljutni, midőn a lámpa gyuanyagjáuak fogyatékjáu lobbot vet még egy párszor, hogy azután végkép kialudjék : ne méltóztassanak róla uraim valami nagyobb szabású vadászati képek kiállithatása iránt várakozással lenni. Kopik az ecset; fogy a festék! Különben pedig, ugy félig-meddig talán visszás helyzetbe is jutok я miatt, hogy a midőn 1875-ben e Ьесвеэ lapok utján szenvedélyes vadász létemre bucsut vettem a tisztelt vadászközönségtől, e szakmában előtte most ismét jelentkezem? Hja! de hát körülbelöl ugy vagyunk vele mint a szenvedélyes kártyás, a ki, ha napjai borulni kezdenek, indulatosan dobja saját lábaihoz a kártyajátszmát s összetiporja a széthulló kártya királyok koronáinak pingált gyémántjait, esküdözvén : hogy a szerencsét ez uton soha többé provokálni nem fogja ; azonban e nemes küzdelme perczében beköszöntenek hozzá egész véletlenül régi jó kártyás czimlorái : gr. Haleszi, br. Ballószeghi és a gazdag Orgoványi család zsebelő jógutódai ki sógor, ki koma, ki testvér, ki pedig egyszerűen csak jó barát — — — a nadályok osztályából, s azonnal felejtve minden szent fogadást. Naturam si expelleris furca, tamen usque redibit ! Csakhogy a vadászszenvedély a legnemesebb, legférfiasabb élvezetekhez vezérli az embert a nélkül, hogy akár mások végromlását, keserű búbánatát felidéznök általa, és, mert bensőleg áterezni tudjuk azt : bogy a vadászat annak, aki edzett férfi erővel, bátorság és kitartással bir, az anyatermészet által Dyujtható gyönyörök legmagasztosbika, a szabad és pezsgő életmozgalomnak valódi költészete ugy véljük, hogy ha most ily érzelmek nyilvánulása mellett, ismét fenbaDgoztatjuk rég pihenőben volt vadászkürtünket s a viszontlátás örömszárnyain a szélrózsa minden irányába újból Bzétküldjük vadászütvözletünket e miatt aligha fog kitörni közöttünk a vadászirói orosz-török háború. * * * Elénk emlékezetünkben van még az 1875/6 vadászidény — ba ugy tetszik »évad« vagy pedig »ivadt ) azon rendkívüli időjárásnál fogva, mely a szokásos legszebb téli kopászatainkat, hajtó- és körradászatainkat csaknem tökéletesen meghiusitá. Az a szokatlan magasságig felhalmozódott hótenger, mely 19 — 20 foknyi dermesztő hideg behatása alatt jégkérget öltvén magára, azzal kérlelhetetlenül s egyszersmind konok kitartással halotti szemfedöként takará be alföldi vidékeinket széltében-hosszábau, bizony alkalmas volt arra, hogy a vadászkedélyt egy kissé lelohaszsza, főleg a midőn kirándulásaink sikeréhez még csak reményt is alig kötheténk. Egykét tapsi-füles meg nem érdemié : hogy a rendkívül fárasztó hógázolást miatta koczkáztassuk ; mi pedig nem hetykélkedhetünk, mint az az egyszeri — nemességet és ott valahol az Oláhságban dominiumot impe*) Maradjunk csak az »idény« szónál Szerk. rált — kecskeméti uri ember, a ki az akkor divatozott installationalis vendégséghez, a drága edén\ ek bevásárlása alkalmával odaszól a szolgálatkész boltos-segédhez. — Hát a pecsenyés tálak ? — — Vannak kérem alásau azok is nagy választékban s bozzá veté szószaporitásul : »0 ! hát lesz ott nyúlpecsenye is, nem csak ürü-ezomb ! — Eh ! mit képzel maga Herr von Csámpásoly, förmed neki indignálódva a németességet affjCtaló, de e nyelvet csak konyhai pongyolaságban töredezve beszélő uj magyar nemes : a nyul nagyon parasztos Wildbret, hanem a Reh, a Reh, und a Wildschwein ! Ezek az én revierjeim vadjai. Mindazonáltal, daczára annak, hogy maga aj vadászok patrónusa Szent Hubert is észszerűbben vélte az emiitettük borzasztó télben — hiveit nyakáról lerázva — kézi fúvójának segélyével a kandalló tüzét élesztgetni s meleg szobája falai közt kényelmesen esibukozva a forró theát con amore szörpölgetni, az 1875/6-iki vadászidény első fele mégis csak nyújtott nekünk alkalmat olykor-olykor élvezetesb kirándulások létrehozásán egész odaadással működhetni. Lövadászathoz szoktatott kopóink a kukoriczásokban, később pedig, őszi napokon nyárjas- és tölgyes erdeinkben jó kedvvel iparkodtak hü szolgálatokat tenni s kedvező szimattal a várakozásnak kellőkép meg is feleltek. Legkedvesebb emlékeink közé sorozzuk a kukoriczásokban történt kopászatainkat, melyek hajnal hasadtán, gyenge harmattal, teljes szélcsendben s esthajnalon a forró napra nálunk hirtelen bekövetkezni szokott liüs légáramlat üditő hatása mellett, valódi gyönyörérzetben ringaták az erre fogékony kebelt. — Egy derült hajnal a növekvő nappalnak arany perczeit képezi s jelképe az emberélet ruganyos ifjú korának, melyben minden pillanat egy-egy eldorádót varázsol az élénk képzelő tehetség ragyogó tükre elé. A szenvedélyes vadász elemében van az uj életnek e fénykorában és a ki még, — mint vadász nem élvezé a hajnali kopászatot alföldünk kukoriezásaiban, az nem fogja megérteni a fentebb mondottak jelentőségét. — Riad a vadászkürt s belláthatatlan rónáink távolában, visszhang által nem akadályozva, órányira is meghallja az ébredő mezei munkás hangjának szakadozott tompa löktetéseit. Csahint a vezéreb e nyomra vezeti fürge társait. Élénkül a csengő hangzavar, a kopók szakadatlan nyafogása. Tapasztalt vén nyul van előttök, mely zsinórt fut s elviszi őket messze vidékekre, egyik kukoricza-telepböl a másikba és jó darab ideig nem lehet hallani az élethalál táneznak tragikus zenejét. A higgadt vadász megállja helyét ; kiveregeti pipáját, újra tölt s bodor füstöt eregetve ábrándokba merül Aurora fényszekerének verőfényes csillogásán. Most azonban változni kezd a vadász jelenet. Egy két élesebb kopóhang hallhatóvá válik. A nyul nem birván egy órai bujkálás és ezerféle cselvetés mellett sem szabadulni vérszomjas elleneitől, visszafordult, hogy ott lelje halálát a hol kora hajnallal megfeküdt. Kopasz nyakú vén nyul fetreng vérében a vadáfz lábainál s feltöretvén, bőven serkedezik az édes nedv a felhasított hasbőr alatt tömören fekvő tejmirigyekböl. Háromnégy egészen kifejlett, pár nap múlva világot látandott nyulacska vonaglik a földön anyja hült tetemeinél. Beérkeznek lihegve a kopók s felfalják a kidobott, nekik kedves falatokat. Kár a lövésért és a pecsenyének sem ízletes elejtett vadért ; négy-öt élet veszett el benne egyetlen lövésre. Uj hajtás következik. A kopók örült rohamokban vágnak kisebb-nagyobb karikákat a vadászok állása közvetlen közelében, mig nem a puska elcsattan s fenhangzik a kiáltás, hogy

: »meg van !« Mi van meg ? Macska-e, vagy menyét, vagy görény ? hogy a kutyák ki nem bontakozhattak a körfutamok tömkelegéből ? Ott fekszik a rongyá lövött, alig egy pár arasztnyi hosszaságu süldő. Kár a lövésért és a pecsenyének sem használható újszülött életeért ! Egyébiránt a vadászt nem lehet kárhoztatni az eféle lövések miatt ; mert a sürü kukoriczásokban, különösen sebes kopók előtt, a megvillant, és igy egész alakjában meg sem pillantható apró vadat többnyire csak kapvalövéssel lehet elejteni. (Folytatás következik.) ( sikmegye, 1877. junius hó. 'Г. szerkesztő űr ! Vidékünkön annyira el van hanyagolva minden sport-érdek, hogy nem lehet csodálni, ha becses lapja ember emlékezet óta egyetlen hangot sem visszhangozott e környékről. Pedig valóban fáj az embernek a szive, midőn látja, hogy a sport minden ágának mivelésére annyira alkalmas vidék körülmények és emberek, — merő tétlenségre vannak kárhoztatva. Hogy egyebekről hallgassak, itt van például a vadászat^ mely hajdanában a környékbeli földes urak által valódi szenvcdélylyel űzetett, s most pedig alig lehet hallani a fenyves erdők sűrűjében, vagy az Olt folyó környékén egy-egy székely atyafi elrozsdásodott puskájának (sattanását. Ha máshol volna meg я vadászatra annyira alkalmas itteni talaj, ba máshol volnának a vadak különböző nemeivel telt erdők — akkor itteni par excellence vadászaink bizonyára sopánkodnának érette, de igy mert kéznél kapnak mindent, elrestellik a férfias időtöltés egyik legkellemesebb nemét : a vadászatot. Én nem régen érkeztem rég elhagyott szülőföldemre vissza a fővárosból ; meg is kezdtem már az agitátiót s igy nemsokára már tényekkel számolhatok becses lapjában. Most egyelőre csak az Olt folyó vizenyős környékem kacsáztunk egy pár ifjú úrral s egy pár megrestült kopóval. Legközelebb nagy hajtóvadászatot rendezünk ragadozó állatokra s különösen medvékre, mert e vidéken e vadállatok nagyon elszaporodtak, s erre nézve a belügyminiszter engedélyt adott. E hajtóvadászat az itteni Hargita hegység lánczolata mentében, — be egész a borszéki ős fenyves erdőkig fog terjedni éej igen nagy érdekkel fog bizonyára birni. Annak idejében tudósítani fogom becses lapját az eredményről. A viszontlátásig. M. L. V Ü Z i 8 ß Ф P t. A magyarországi, s különösen о budapesti csónak-egyletek, azon sokféle megpróbáltatás közt, melyen az utóbbi két év alatt keresztül mentek, s melyek nagyobb része szintén a szorult pénzügyi viszonyokban keresendő : a jelen év folyamában kissé ismét helyre vergődtek. Hiányoznak ugyan a néhai nagy pártfogók és lelkeeitök : a Waldstein, Károlyi, Széchenyi, Birly, Medgyaszai stb. nevek, s versenyekről aligha szó van, de ugy a hogy свак újra feléledtek. A budapesti egyletek közül legtekintélyesb a »Nemzeti hajósegylet«, melynek mostanában mintegy 56 tagja s 20 csónakja van, mi a csónakdával együtt mintegy 18—20,000 frt értéket képvisel. Az egylet buzgó elnöke Rácz Pál, tagjai leginkább ügyvédek, mérnökök, kereskedők. Az egylet ezine : fehér-barna — csíkos mező, s a tagok is ily inget viselnek. Évi dij 60 frt; a beírás azonban csak egy évre kötelező. Sok öreg tag van benne, s jó evezősök ; egyik »crewja« harmadéve a komáromi távevezésben csak alig 1

1/

2 órával később tette meg a nagy utat, mint ellenfele. Csolnakdájuk az idén a budai oldalon a lánczhid felett áll. Egy másik régi társulat volna a »Duna«, mely azonban igen megfogyatkozott tagokban, s Unger Leo gondoskodása mellett alig 4—5 régi részvényese van. A társulat ennek folytán bizonyos évi összegért bérbe adta csónakdáját és csónakait (számra mintegy 8-at) a budai tornász-egyletnek, ugy hogy a régi tagok használati joga fenntartva van. A régi egyleti szin fehér test; a tornászoké keskeny fehér-kék csikós test. Elnök Kerntler Gusztáv- a tornászati tagok 22 frt évi járulékot fizetnek. Ép a mult hetekben alakult itt a »Budapesti csolnakázó egyesület« az »Egyetértésből«, mely-