Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-01-17 / 3. szám

JANUÁR 10. 187 7. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 19 senyekre maradnak ugy mint tavaly, azaz: 6173 db 10 frankos arany, mint azt az országgyűlés helybenhagy:!, 8 igy hihetőleg a vidéki pályáikra is marad a beosztás mint tavaly, u. m. Pozsony 500 Pest tavasz és ogz 2673 Kassa 650 Debreczen 9 00 Kolozsvár 900 Soprony 550 Mire nézve a földmiv.-ügyi minisztérium értesítendő lesz, úgyszintén a vidéki egyletek is. Titkár további jelentése, hogy a vidéki versenyegyletek programmjai megérkeztek ; valamint a bécsi Jockey-elub egy ujabb átirata az Altalános Méneskönyv ügyében, s több más tárgy szintén oda utasíttatván : még gr. Andrásy Aladár előadását, egy uj versenypálya ügyében hallgatá nagy érdekkel a gyűlés. Nem bocsátkozhatunk itt annak részletes fi lendítésébe, csak annyit, l ogy az e nembeli munkálatok további vezetésére a közgyűlés gr. Andrásy Aladár, gr. Gr. Festetics Pál és gr. Batthyány Elemér uiakat kérte fel с s bízta meg hivatalosan. « Ezután a választmányból évenkint kisorsolandó 10 tag kisorsolása és ezek, valamint az elhalálozott Waldstein János gr. helyett uj tagok választása került napirendre a következő eredménynyel : Kisorsoltattak : Megválasztattak : Szápáry Antal gr. Szápáry Antal gr. Festetics Andor gr. Orczy Elek br. Csekonics Endre gr. Csekonics Endre gr. Károlyi Gyula gr. Károlyi Gyula gr. Batthyány István gr. Festetics Ta3ziló gr. ifj. Fi stetics Pál gr. Festetics Pál gr. Hunyady Kálmán gr. Hunyady Kálmán gr. Pejacsevics Miklós gr. B'askovics Ernő ur Károlyi György gr. Károlyi György gr. Zichy Edmund gr. W-. nckbeim Rudolf gr. Waldstein f Beniezky Gabor ur Mire a gyűlés, több apró , de nem közérdekű tárgy elintézése után eloszlott. * * * A másnap tartott választmányi ülésben mindenekelőtt a versenynapok kitűzésére került a sor, miközben titkár jelenti, hogy Soprony egy átiratlan kijelenté — miszerint versenyeit nem helyezheti át — mint javasolva volt október közepére (azzal indokolván ezt, hogy a haszonbérben bírt pályát szerződés szerint csak sept. 30-ig bírhatja, s azontúl át kell engednie legelőül a községnek), s hogy Prágából egy távirat érkezett, — mely szerint ez egylet is sept. 28 — 30-ra tüze ki versenyeit. — A választmány Soprony indokolását tudomásul venni határozta jelenleg, — de reméli hogy az jövőre megmásítható leend, s a versenyló tulajdonosok azon jogos kívánsága, hogy földirati sorrendben következzenek a versenyek (miáltal sok felesleges oda és visszautazás kímélteinek meg) irányadó le-z. A pesti Lovaregylet mindeneseire ragaszkodni fog jövőre a földirati sorrendhez. Hogy Prága és Sopron miként intézik el, miszerint versenyeik egyenlő napokra ne essenek — az talán a bécsi Jockey club közbenjárására fog eldőlni. Legtanácsosb volna— itteni kölök véleménye szerint — ha Prága Kolozsvári al egyidőre tétetnék, egyik sem ártana a másiknak. Eltekintve ettől, a többi versenyek eddig meghatározott napjai kővetkezők lennének : Bécs ápril 2, 15 22 Prága april 8, 10 Pozsony april 27, 29 Pest május 6, 8, 10 Bécs május 21, 24, 27 Ez lenne az első félévi sorozat, melyen változás minden valószínűség szerint nem történik. l Az őszi cyclns következőleg alakulna : Lemberg — Kassa sept. 8, 9 Debreczen » 15, 16 Kolozsvár » 21, 22 Soprony » 29, 30 Prága » 28. 30 Pest okt. 7, 9 Gödöllő » 14 Nyitra — . — _ Bécs » 21, 22 Pardubitz » 28 A mi az egyes helyeket és programmjaikat illeti : legfőbb változásokként említhetjük, hogy Bécs három tavaszelői versenynapot szándékszik tartani, ellenben Pozsony két napra rövidíttetett (mi igen czélszerü), annélkül hogy futamaiból tóbb mint kettő esne el, ugy hogy naponkint 7—8 futama lesz. Prága mint látjuk, nem igen találja helyét; még harmadéve nyár közepén tartotta 3 napos versenyeit, most két-két napra osztva nprilissel és septemberrel akar szerencsét kisérleni, meglehet hogy ez Pardubitzra való tekintettel történt, melyet ilyformán lehetett csak előbbre tolni, s mely igy talán megszabadulni fog a befagyás veszélyétől. — Az összes programmokról — addig is mig azokról részletesbben szolhatnánk, csak annyit jegyzünk meg: hogy alig említésre méltó csekély változtatást észleltünk azokban. 25447. sz. ex isié: Másolat. Földinivelés ipar- és kereskedelmi m. k. miniszterBudapesten, 1877 január 13. Bekésmegye gazdasági egyesületének B.-Csabán. Elismeréssel és köszönettel tartozom az egyesületnek m. év deczember hó 16-án 1316. sz. a. azt annyira megközelítek, hogy az ott épült parti gát czölöpeivel érintkezésbejöttek, s azokat szarvaikkal megfogván, oly erővel iparkodtak kihúzni, hogy az uszó-szárnyaik csapkodása által felvert hullámok csak ugy tajktékzottak. Tekintettel bizonyos sportmanekre, kik 2 fontos pisztráng vagy sigér halászataikról annyi bámulatos történetet tudnak mesélni, cl fogom beszélni öregatyámnak egyik ördöghal-vadászatát, mely ugy aránylik a feljebb érintett hőstettekhez, mint a bengaliai tigrisvadászat a mókuslövéshez. Öreg apám elszánta magát, az ördöghalak előbb leirt támadását birtoka ellen megbőszülni. E végből rendbe hozva szigonyait, egy 8 evezős hajóval tengerre szállt, s szomszédait szándékáról értesítvén, türelmesen várakozott a halak ujra-megjelcnésére. Néhány nap múlva csakugyan megjelentek, ismét rákezdvén eló'bbeni játékukra. Bárkáját azonnal megraká embereivel, s halkan a csapat közé evezett. »May« igy szólt kedvencz rabszolgájához, ki szigonyvető volt, »vedd jól szemügyre a csapatvezetőjét, s karod biztos legyen.« Bizzaazt rám, Massa« felelt emez, szigonynyal kezében, a hajó orrán erős állást foglalva. Nemsokára szigonyát két kézre fogva, egyet ugrik a levegőbe, s teljes erővel a hal hátára esik, szigonyát saját súlyával mélyen a hal testébe verve, s mielőtt a szigony kötele a bárkához köttetett volna, már ott úszott annak oldalán, s fekete társaitól örömrivalgás közt beemeltetett. A hal dühösen tova iromlott, maga után vonva a hajót, a kürtök megszóllaltak, s a szomszédok, hajóikat öregapám bárkájához kötvén, rövid időn egész kis hajócsapatot képeztek. Útjában a hajócsapat oly közel ért öregatyám lakásához, hogy ez az ott levő emberekre rákiálthatott, készítsenek egy nagy edénynyel arak punschot, mely erősítőül a födélzeten leendett elköltendő, mi csakugyan utánuk is vitetett, s jó kedvvel el is költetett. Végre a hal egészen kimerülve, felszínre jött, lándzsákkal megöletett, és partra szállittatolt. Átmérője 20 láb volt. Kétkedem, hogy volna sok oly halászunk, kik az afrikai »May« bátorságával bírnának. Ha a szász vagy normán fajhoz tartoznék, mindenesetre lovágg-i üttetett volna, s ezimerében hordaná az ördöghal szarvait is. De igy hősies bátorsága egészen ismeretlen maradt. Mai, divatos vadászaink távolról sem gondolnak az ördöghal megtámadására, s inkább békét hagynak neki. Még is két kivételre emlékszem. Egyik esetben egy kacsa vadászit végett az öbölben összegyűlt vadásztársaság véletlenül vadászott a halra, s e vadászat minden izgalom s kaland nélkül folyt le. De a másik eset csakugyan különös volt. Egy tekintélyes, Jones nevű ültetvényes előszeretettel viseltetvén a gépészet iránt, nyáron át többnyire az örök mozdony feltalálásán törte fejét, mint már igen sokan előtte. Egy izben önmozgó kerekű kocsi szerkesztésével foglalkozott, melyben a mozgató erőt a higany pótlandotta ugy, hogy a kerék egyik oldalában a higany teljes sulylyal leesvén, ez által a másik oldalát emelné felfelé. De ezen lángeszű terve is füstbe ment a szörnyeteg miatt, melynek neve »súrlódás« Történt pedig, hogy Jones ez ügybon keskeny két evezős csónakjában Beaufortba hajózott, hogy ott valakivel értekezzék. Visszautaztában két a vizszinen egész ártatlanul játszadozó ördöghallal találkozik. Játékuk közben majd fekete hátuk, hol egyik, hol másik szarvuk tünt föl a vizből ; majd pedig uszószárnyaikat a légben kitárva, nagyokat ugrottak. Jones tetőtől talpig vadász lévén, egy pillantást vet csónakjára, s a másikat mellette fekvő szigonyáia. Hajója elejére ugorva, a szigony kötelét a hajó orrához köté, s a szigonyt a legközelebb levő szörnyetegre dobá. Egy heves lökés leterité őt hoszszában az iszonyú gyorsasággal előre törő csónak fenekére. A vad el volt találva, s egy pillantás felfelé meggyőzte őt arról, hogy mily sebeséggel megy a feje fölött csaknem összecsapó hullámok közt hajója. A hajó hátsó részén levő eszélyes evezőse önkénytesen ugyanoly helyzetbe fekteté magát, mint önkénytelenül leesett ura; igy feküdtek egy ideig a hajó fenéken, mert ez még legbiztosabb volt. Dr Johnson szerint ily izgalomtelt mozgás nagyon kellemes, s bizonyos, a mi Jonesunk is oszlozott volna a doctor nézetében, ha e mozgásnak egyúttal irányt is adhatott volna. Jonesünk kevés idő niulva estéből fölocsudva, a hajó hátsó részébe csúszott, s a kormánynál foglalt helyett, hol legteljesebb alkalma nyilt helyzetének örvendhetni. A szél szemébe fujt, s hajai ég felé meredtek, a viz dühösen és tajtékozva verte a c;ónak oldalát, s nyílsebesen haladt előre triíonszerii útjában. Most lakhelye közelébe ért, látta a parton reá várakozó barátait, kik őt üdvözölni akarták. De mily nagy volt ezek álmélkodása, látván Jonest а kormányon ülni s a hajót evező, vitorla és gőz nélkül csaknem röpülni. Először csodálkoztak, aztán hangos örömben törtek ki, mert bizonyosnak látszott előttük, hogy Jones végre feltalálta a Perpetuum Mobilt-t. »Siessetek barátim, s jertek gyorsan egy bárkával segitségemre !« kiálta rájuk felindulástól reszkető hangon Jones, melyet azonban barátai a nagy távolság miatt meg nem hallhattak. Intett nekik kalapjával, újra kiabált, de mind hiába, mentő-csónak, segítség nem érkezett. Mit tegyen tehát? Nem maradt egyébb hátra mint azt tenni, mit előtte már számos politicus is cselekedett, t. i. csendessen maradni, s a kellő alkalomra várni hogy a bajból kimászszon. E heves mozgásnak utóvégre is egyszer meg kell szűnni, s még az ördöghal sem törhet örökké igy előre. A »súrlódás« mely а gépészetben oly ellensége volt, most kissé barátságosabb lőn irányában. A hal végre kezdett szünetelni, de nem előbb mig a hajót a sik tengerre ki nem vitte. Vadászunk most elhagyá helyét a kormánynál, hol az egyensúly fentavtása végett lennie kellett, s a hajó elejére mászva, tollkésével ketté vágta a kötelet, mely szörnyű ellenével összeköté. A nagy zavarban az evedzők elvesztek, de a vitorlák megmaradván, késő éjjel, fáradtan s izgalomtól kimerülten érkezek haza, s feltárta barátainak egyáltalán nem tudományos, s szerencséjére nem is örökké tartó mozgásainak titkát. (Folytatása következik.)