Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-01-17 / 3. szám

JANUÁR 10. 187 7. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 19 senyekre maradnak ugy mint tavaly, azaz: 6173 db 10 frankos arany, mint azt az országgyűlés helybenhagy:!, 8 igy hihetőleg a vidéki pályáikra is marad a beosztás mint tavaly, u. m. Pozsony 500 Pest tavasz és ogz 2673 Kassa 650 Debreczen 9 00 Kolozsvár 900 Soprony 550 Mire nézve a földmiv.-ügyi minisztérium értesí­tendő lesz, úgyszintén a vidéki egyletek is. Titkár további jelentése, hogy a vidéki ver­senyegyletek programmjai megérkeztek ; valamint a bécsi Jockey-elub egy ujabb átirata az Altalános Méneskönyv ügyében, s több más tárgy szintén oda utasíttatván : még gr. Andrásy Aladár előadását, egy uj versenypálya ügyében hallgatá nagy érdekkel a gyű­lés. Nem bocsátkozhatunk itt annak részletes fi lendí­tésébe, csak annyit, l ogy az e nembeli munká­latok további vezetésére a közgyűlés gr. Andrásy Aladár, gr. Gr. Festetics Pál és gr. Batthyány Elemér uiakat kérte fel с s bízta meg hivatalosan. « Ezután a választmányból évenkint kisorsolandó 10 tag kisorsolása és ezek, valamint az elhalá­lozott Waldstein János gr. helyett uj tagok vá­lasztása került napirendre a következő ered­ménynyel : Kisorsoltattak : Megválasztattak : Szápáry Antal gr. Szápáry Antal gr. Festetics Andor gr. Orczy Elek br. Csekonics Endre gr. Csekonics Endre gr. Károlyi Gyula gr. Károlyi Gyula gr. Batthyány István gr. Festetics Ta3ziló gr. ifj. Fi stetics Pál gr. Festetics Pál gr. Hunyady Kálmán gr. Hunyady Kálmán gr. Pejacsevics Miklós gr. B'askovics Ernő ur Károlyi György gr. Károlyi György gr. Zichy Edmund gr. W-. nckbeim Rudolf gr. Waldstein f Beniezky Gabor ur Mire a gyűlés, több apró , de nem közérdekű tárgy elintézése után eloszlott. * * * A másnap tartott választmányi ülésben mindeneke­lőtt a versenynapok kitűzésére került a sor, mi­közben titkár jelenti, hogy Soprony egy átiratlan kijelenté — miszerint versenyeit nem helyezheti át — mint javasolva volt október közepére (az­zal indokolván ezt, hogy a haszonbérben bírt pá­lyát szerződés szerint csak sept. 30-ig bírhatja, s azontúl át kell engednie legelőül a községnek), s hogy Prágából egy távirat érkezett, — mely szerint ez egylet is sept. 28 — 30-ra tüze ki versenyeit. — A választmány Soprony indokolá­sát tudomásul venni határozta jelenleg, — de reméli hogy az jövőre megmásítható leend, s a versenyló tulajdonosok azon jogos kívánsága, hogy földirati sorrendben következzenek a versenyek (miáltal sok felesleges oda és visszautazás kímél­teinek meg) irányadó le-z. A pesti Lovaregylet mindeneseire ragaszkodni fog jövőre a földirati sorrendhez. Hogy Prága és Sopron miként intézik el, miszerint versenyeik egyenlő napokra ne esse­nek — az talán a bécsi Jockey club közbenjárá­sára fog eldőlni. Legtanácsosb volna— itteni kö­lök véleménye szerint — ha Prága Kolozsvári al egyi­dőre tétetnék, egyik sem ártana a másiknak. El­tekintve ettől, a többi versenyek eddig meghatá­rozott napjai kővetkezők lennének : Bécs ápril 2, 15 22 Prága april 8, 10 Pozsony april 27, 29 Pest május 6, 8, 10 Bécs május 21, 24, 27 Ez lenne az első félévi sorozat, melyen válto­zás minden valószínűség szerint nem történik. l Az őszi cyclns következőleg alakulna : Lemberg ­— Kassa sept. 8, 9 Debreczen » 15, 16 Kolozsvár » 21, 22 Soprony » 29, 30 Prága » 28. 30 Pest okt. 7, 9 Gödöllő » 14 Nyitra — . — _ Bécs » 21, 22 Pardubitz » 28 A mi az egyes helyeket és programmjaikat illeti : legfőbb változásokként említhetjük, hogy Bécs három tavaszelői versenynapot szándékszik tartani, ellenben Pozsony két napra rövidíttetett (mi igen czélszerü), annélkül hogy futamaiból tóbb mint kettő esne el, ugy hogy naponkint 7—8 futama lesz. Prága mint látjuk, nem igen találja helyét; még harmadéve nyár közepén tar­totta 3 napos versenyeit, most két-két napra osztva nprilissel és septemberrel akar szerencsét kisérleni, meglehet hogy ez Pardubitzra való tekintettel történt, melyet ilyformán lehetett csak előbbre tolni, s mely igy talán megszabadulni fog a be­fagyás veszélyétől. — Az összes programmok­ról — addig is mig azokról részletesbben szol­hatnánk, csak annyit jegyzünk meg: hogy alig említésre méltó csekély változtatást észleltünk azokban. 25447. sz. ex isié: Másolat. Földinivelés ipar- és kereskedelmi m. k. miniszter­Budapesten, 1877 január 13. Bekésmegye gazdasági egyesületének B.-Csabán. Elismeréssel és köszönettel tartozom az egye­sületnek m. év deczember hó 16-án 1316. sz. a. azt annyira megközelítek, hogy az ott épült parti gát czölöpeivel érintkezésbejöttek, s azokat szarvaik­kal megfogván, oly erővel iparkodtak kihúzni, hogy az uszó-szárnyaik csapkodása által felvert hullámok csak ugy tajktékzottak. Tekintettel bizonyos sportmanekre, kik 2 fon­tos pisztráng vagy sigér halászataikról annyi bá­mulatos történetet tudnak mesélni, cl fogom be­szélni öregatyámnak egyik ördöghal-vadászatát, mely ugy aránylik a feljebb érintett hőstettekhez, mint a bengaliai tigrisvadászat a mókuslövéshez. Öreg apám elszánta magát, az ördöghalak előbb leirt támadását birtoka ellen megbőszülni. E végből rendbe hozva szigonyait, egy 8 eve­zős hajóval tengerre szállt, s szomszédait szán­dékáról értesítvén, türelmesen várakozott a halak ujra-megjelcnésére. Néhány nap múlva csakugyan megjelentek, is­mét rákezdvén eló'bbeni játékukra. Bárkáját azon­nal megraká embereivel, s halkan a csapat közé evezett. »May« igy szólt kedvencz rabszolgájá­hoz, ki szigonyvető volt, »vedd jól szemügyre a csapatvezetőjét, s karod biztos legyen.« Bizzaazt rám, Massa« felelt emez, szigonynyal kezében, a hajó orrán erős állást foglalva. Nemsokára szi­gonyát két kézre fogva, egyet ugrik a levegőbe, s teljes erővel a hal hátára esik, szigonyát sa­ját súlyával mélyen a hal testébe verve, s mie­lőtt a szigony kötele a bárkához köttetett volna, már ott úszott annak oldalán, s fekete társaitól örömrivalgás közt beemeltetett. A hal dühösen tova iromlott, maga után vonva a hajót, a kür­tök megszóllaltak, s a szomszédok, hajóikat öreg­apám bárkájához kötvén, rövid időn egész kis ha­jócsapatot képeztek. Útjában a hajócsapat oly közel ért öregatyám lakásához, hogy ez az ott levő emberekre rákiálthatott, készítsenek egy nagy edénynyel arak punschot, mely erősítőül a födélzeten leendett elköltendő, mi csakugyan utá­nuk is vitetett, s jó kedvvel el is költetett. Vég­re a hal egészen kimerülve, felszínre jött, lánd­zsákkal megöletett, és partra szállittatolt. Átmé­rője 20 láb volt. Kétkedem, hogy volna sok oly halászunk, kik az afrikai »May« bátorságával bírnának. Ha a szász vagy normán fajhoz tartoz­nék, mindenesetre lovágg-i üttetett volna, s ezi­merében hordaná az ördöghal szarvait is. De igy hősies bátorsága egészen ismeretlen maradt. Mai, divatos vadászaink távolról sem gondol­nak az ördöghal megtámadására, s inkább békét hagynak neki. Még is két kivételre emlékszem. Egyik esetben egy kacsa vadászit végett az öbölben összegyűlt vadásztársaság véletlenül vadászott a halra, s e vadászat minden izgalom s kaland nélkül folyt le. De a másik eset csak­ugyan különös volt. Egy tekintélyes, Jones nevű ültetvényes elő­szeretettel viseltetvén a gépészet iránt, nyáron át többnyire az örök mozdony feltalálásán törte fe­jét, mint már igen sokan előtte. Egy izben önmozgó kerekű kocsi szerkesztésével foglalko­zott, melyben a mozgató erőt a higany pótlan­dotta ugy, hogy a kerék egyik oldalában a hi­gany teljes sulylyal leesvén, ez által a másik ol­dalát emelné felfelé. De ezen lángeszű terve is füstbe ment a szörnyeteg miatt, melynek neve »súrlódás« Történt pedig, hogy Jones ez ügybon keskeny két evezős csónakjában Beau­fortba hajózott, hogy ott valakivel értekezzék. Visszautaztában két a vizszinen egész ártatlanul játszadozó ördöghallal találkozik. Játékuk közben majd fekete hátuk, hol egyik, hol másik szarvuk tünt föl a vizből ; majd pedig uszószárnyaikat a légben kitárva, nagyokat ugrottak. Jones tetőtől talpig vadász lévén, egy pillantást vet csónakjá­ra, s a másikat mellette fekvő szigonyáia. Hajó­ja elejére ugorva, a szigony kötelét a hajó orrá­hoz köté, s a szigonyt a legközelebb levő ször­nyetegre dobá. Egy heves lökés leterité őt hosz­szában az iszonyú gyorsasággal előre törő csónak fenekére. A vad el volt találva, s egy pillantás felfelé meggyőzte őt arról, hogy mily sebeséggel megy a feje fölött csaknem összecsapó hullá­mok közt hajója. A hajó hátsó részén levő eszélyes evezőse önkénytesen ugyanoly hely­zetbe fekteté magát, mint önkénytelenül leesett ura; igy feküdtek egy ideig a hajó fenéken, mert ez még legbiztosabb volt. Dr Johnson szerint ily izgalomtelt mozgás nagyon kellemes, s bizonyos, a mi Jonesunk is oszlozott volna a doctor né­zetében, ha e mozgásnak egyúttal irányt is ad­hatott volna. Jonesünk kevés idő niulva estéből fölocsudva, a hajó hátsó részébe csúszott, s a kor­mánynál foglalt helyett, hol legteljesebb alkalma nyilt helyzetének örvendhetni. A szél szemébe fujt, s hajai ég felé meredtek, a viz dühösen és tajtékozva verte a c;ónak oldalát, s nyílsebesen haladt előre triíonszerii útjában. Most lakhe­lye közelébe ért, látta a parton reá várakozó ba­rátait, kik őt üdvözölni akarták. De mily nagy volt ezek álmélkodása, látván Jonest а kor­mányon ülni s a hajót evező, vitorla és gőz nélkül csaknem röpülni. Először csodálkoztak, az­tán hangos örömben törtek ki, mert bizonyosnak látszott előttük, hogy Jones végre feltalálta a Perpe­tuum Mobilt-t. »Siessetek barátim, s jertek gyorsan egy bár­kával segitségemre !« kiálta rájuk felindulástól reszkető hangon Jones, melyet azonban barátai a nagy távolság miatt meg nem hallhattak. Intett nekik kalapjával, újra kiabált, de mind hiába, mentő-csónak, segítség nem érkezett. Mit tegyen tehát? Nem maradt egyébb hátra mint azt tenni, mit előtte már számos politicus is cselekedett, t. i. csendessen maradni, s a kellő alkalomra várni hogy a bajból kimászszon. E heves mozgásnak utóvégre is egyszer meg kell szűnni, s még az ör­döghal sem törhet örökké igy előre. A »súrló­dás« mely а gépészetben oly ellensége volt, most kissé barátságosabb lőn irányában. A hal végre kezdett szünetelni, de nem előbb mig a hajót a sik tengerre ki nem vitte. Vadászunk most elha­gyá helyét a kormánynál, hol az egyensúly fen­tavtása végett lennie kellett, s a hajó elejére mászva, tollkésével ketté vágta a kötelet, mely szörnyű ellenével összeköté. A nagy zavarban az evedzők elvesztek, de a vitorlák megmaradván, késő éjjel, fáradtan s izgalomtól kimerülten ér­kezek haza, s feltárta barátainak egyáltalán nem tudományos, s szerencséjére nem is örökké tartó mozgásainak titkát. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom