Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-06-06 / 23.szám

J UNIUS 6. 1877. VAUÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 175 de már most löve'snyi magasságban. Inne't isme't fele'm fordultak a lövészsor irányában ; közülök az egyiket én, a másik kettőt szomszédom Es­terházy Béla lőtte le. Mig a sűrűségben szalonkámat kerestem vol­na, más két szalonka húzott fejem felett, de a sürü ágak miatt reájuk nem löheték ; azért má­sodik szomszédom Cziráky Béla az egyiket, má­sikat Esterházy Andor lőtte le. Mig itt e lövések történtek volna , a hegy túlsó részén is hatalmasan ropogtak a fegyverek, a visszhang pedig gyönyörűn contrázott. Hallgatva e szép harmóniát, ismét szalonka hivást hallok, hirtelen a hang felé fordulok, s e perczben há­rom sebesen haladó madárnak mintegy csak se­tét árnyékát látom, de a szük erdő lénián ma­radt annyi időm, hogy fegyveremet a gyors szár­nyasok felé fordithatám, s lövésemre csak a ha­rasz csörtetését hallottam ; miből joggal követ­keztetém, hogy szalonkám leesett. Nem is csaló­dám ; mert a csörtetés tájára érve, s néhány másodperezre megállva, gyenge szárnyverödést hallék ; tovább menve, szalonkámat megtaláltam. Az adott sipszóra szekereinknél összejöttünk s mindnyájan megelégedve indultunk haza felé. Útközben igen csinos tüneménynek voltunk ta­núi , t. i. egy igen fényes meteort pill a ntottunk meg, mely lassan haladt éjszakról délfelé s ugy láttuk, mintha az egyik hegynek gerinczén húzódnék végig. Mi szekereinkkel me gállottunk, hogy e ritka tüneményen gyönyörk ödhessünk ; körülbelül 40 másodperczig tartott e tünemény, mig végre a pákozdi hegy azt szem eink elől eltakarta. Haza érkezve, összes szalonkáinkat összeszá­mítva kitűnt, hogy e pár nap alatt esett Lovas­berényben 67 szalonka, két vadréeze, s két róka. Mig a szalonka idény tartott, a vadásztársa­ság néhány napig hagyta pihenni a szalonkákat, addig — t. i. a pihenő napokon — átment a dinyés­pákozd-szerecsenyi tóra vadászni. Igy három na­pig itt is vadásztunk ; s e három nap eredménye 1047 szárcsa , 56 vadrécze, 206 búvár és 36 vizi szalonka. Készt vettek a vadászaton : három Esterházy, Nádasdy Ferencz, Trauttenberg Frigyes, Nagy Elek, a két házi ur és csekélységem ; a tavi vadászatokhoz még hozzánk csatlakoztak gróf Draskovits Iván, és b. Mecklenburg Károly urak. Fekete Izidor. azon érvénynyel birnak az ezen jegyzékbe felvett tulajdonosokra mint azokra nézve, a kik a »bá­natpénz-jegyzékben« állanak. К ü V â t a !i Q s. A pesti Lovar-Egylet 1877. május 7-én tartott közgyűlésén a választmány ajánlatára a »telivérek kötelező törzskönyvezése« tárgyában az alábbi sza­bályozatot elfogadta, mely ugyanazon közgyűlési ha­tározat alapján : »a versenyszabályok integráns ré­szének jelentetett ki,« és közhírré tétetik : Szabályzat a telivér lovak törzskönyvezése tárgyában. 1. §. Minden — valamely osztrák-magyar te­nyésztő birtokában levő — telivér csikó az ellés évében »pontosan megjelölve« bejelentendő a ménes­könyvi bizottságnál Bécsben, Jockey Club. Telivér csikók alatt azon ivadékok értendők, me­lyeknek leszármazása az angol, franczia, német vagy osztrák-magyar méneskönyv szerint kimutat­ható. Az ivadékok »pontos megjelölése« a név, a nem, a szin és netaláni jegyek felsorolásából áll. Az ivadék apjának és anyjának neve pontosan beje­lentendő. Ha valamely ivadék anyja ugyanazon évben több mén által fedeztetett, az esetben a fedező mének mindegyike a fedezés sorrendje szerint bejelentendő. Ha az anya maga sem lenne még a méneskönyvbe béiktatva, az esetben ennek leszármazása is pontosan kimutatandó. 2. §. A fent szabályozott bejelentés elmulasz­tása, az esetben ha a be nem jelentett ivadék va­lamely versenyre neveztetnék, az illető birtokosra az egyéveseknél 50 frt, a kétéveseknél 100 frt s a hároméves és idősb lovaknál 200 frt bünte­tés-fizetési kötelezettséget ró. A büntetéspénzek a tételekkel együttesen fize­tendők és az 1876. évi versenyszabályok *) 26. és 27. §§-ai épugy érvényesek amazokra, mint ez utóbbiakra nézve. Ha a ló nem fut és nem fizet, az esetben a tulajdonos a büntetési összegre néz­ve a »hátraléki jegyzékbe« felvétetik, és az 1876. évi versenyszabályok *) 30., 31. és 32 §§-ai ugyan­*) A versenyszabályok illető §§-ainál pótolandó : »Lásd méneskönyv szabályzat* hogy a figyelem arra kiválóan is irányoztassék. Megyeiek, Dianna istennő egy kegyencze. Gr. Zichy Béla a mult héten, gr. Wenckheim Rudolf békési erdeiben, egyetlen reggeli cserkészeten öt darab jól megtermett özbakot lőtt. Gratulálunk mind az ügyes lövésznek, mind azon pagonyok tulaj­donosának, kinél egy reggelen ily eredményt ta­lálhatni. * * * Cseklyészről arról tudósitnak beniinket, hogy azon múltkori hirünk, mintha gr. Esterházy An­tal ő mlga a keletről hozott csődört gr. Kinsky Octavian számára vette volna — téves ; mert mondja tudósitónk — bár gr. E. A. nem nagy kedvelője az arabs lovaknak, — e szép arabs csődör annyira megtetszett neki, hogy a megve­véstől nem tudta magát visszatartani. A lókiállitás az 1878-ki párisi világkiállitáson — mint azt a magy. orsz. központi kiállító bi­zottsághoz beküldött franczia jelentésből láttuk, — sept. 1—10 fog tartani. — A lovak dijazása nagyszerű lesz; — 32 osztály lesz s mindegyike i legkevesebb 3 dijjal ellátva: 1200, 1000, '800, 600, 500 és 300 frankkal, különösen sok dij lesz a nyereg és kocsi alá alkalmas törzsök kitüntetésére. A kiállítási helyiséget ingyen kap­ják a lótulajdonosok, s a vasúti vitelbér fele árra szállíttatik le. Minderről legközelebb részletesebben. Az öreg Hackle Tamás, sok ideig a gr. Ká­rolyi ház jockeyja és később idomárja, ugyanaz ki 1827-ben az első pésti versenyt nyerte Ba­bieka hátán, — s ki mint ménes-mester több uraságnál hosszú időkig szolgált, s most is erő­teljes és ' egészséges, hasonló minőségben vagy mint istállómester alkalmazást keres. Igényei mérsékeltek. Képessége iránt a lónevelés körül, a legjobb bizonyítványokkal szolgál. Leveleket ré­( szere szívességből elfogad e lapok szerkesztősége. — Lám én is egy húron pendülök önnel; ugyanoly talizmánnal birok; de azelőtt nem is­mertem annak előnyét. — Pedig jó lett volna ismernie ! Teringettét ! Természetes ész és semmi egyéb, annyi mint régi divatú elveket tőkésiteni. Sem egy sem más módon nem fogja ugyan meglepni ; de legalább a mi fő: kellemesen, zajtalanul élhet. De i.ne hozzák a kávét. Ez a Layton egészen degenerál. Mielőtt a nőkhöz fölmegyünk, nem ártott volna ama 48-diki borból pár üveggel fölhajtanunk. Én még nem érzem magam egészen elememben. — De azért mégis fel kell mennünk, — szólt halkan Harold. — Tisztességes társaságban nem lehet ugy hajtogatnunk a Claretet, mint Lulding­tonban. — No, várjon csak, ha én ott újra megfor­dulok, kipótolom e mutatást. — Minél előbb, annál jobb, — szólt Lux­moore nevetve, miközben a terembe léptek. Harold, az Anna utasitása szerint, Layton Grácia mellett foglalt helyet egy karszékben. — Miss Gracia, — szólt Harold, — kedves nővére bevallotta, hogy kegyetek mindketten el akarják tulajdonítani egyetlenegy paripámat. Mily szerencse, hogy mind a ketten sovárognak arra; mert különben spanyol modor szerint kény­telen volnék azt mondani: »Kegyeskedjék azt elfogadni!« —• de igy csak kiszabadulhatok a bajból. — Ejh, — szólt Grace nevetve, — ön ugy beszél, mint egy szegény lovas, holott mi önt ugy ismerjük, mint Mazeppát, ki elvégezvén lo­vaglását, most egész ménessel rendelkezik. — Az emberek mindig azt hiszik, ha valaki versenylovakat tart ; azonban ez ép oly téves nézet, mint ha azt vélik : ha egy gentleman gazdálkodik, farmja elégséges vajjal és tojással ellátja a háztartását. — No, ehez már én is értek ; mert tudom, hogy atyámnak farmja soha sem képes laxtoni háztartásunkat elengedő vajjal és tojással ellátni. — Szeret-e ön, Luxmoore, kerti mulatsagokban részt venni ? — Én minden kedves társaságban jól mulatok. De miért kérdezi ezt ? — Mert tudom, hogy önt anyám meg akarja hivni közelébb egy kerti mulatságra. Ricbmond­ban van egy kis csinos villánk, hová a nagy hő­ség elöl menekülni szoktunk s az eper-idényben mindig meg szoktuk híni legjobb barátainkat egy kis ünnepélyre. — Oh, hisz ez felséges ! Nézni a csörgő pata­kot, epret enni s a gyöpön ülni! Tehát csak rajta legyen Miss Grace, hogy el ne feledjék a meghivást. Rajtam nem fog múlni ! — Mit tervezgetnek önök ketten ? — kérdé Laceby a beszélgetőkhöz közeledve. — Valakinek a nyugalma ellen conspirálnak talán ? — Igen ! Az öné ellen, — viszonzá Grácia nevetve. Azon törjük a fejünket, miképen vonhas­suk önt ki Pall-mall-jéből, hogy elczipelhessük Richmondba ? — Oh, most még ne tegyék azt, majd csak később, — szólt Jim. — Később felséges lesz ott, ha majd az északi szél elcsöndesül, s az eprek tökéletesen megérnek. De most még mit sem ta­lálhatnánk ott ; csupán náthát kapnánk a folyam mellett. — De hát mit is akarna ön ott találni ? — kérdé Gráczia mosolygó ajkkal. — A sport-lapok azt mondják, halat ; egy lon­doni öreg tapasztalt Chaperon pedig azt állitja, hogy ö jól emlékezik, hogy ott, a nagy hőség daczára, még férjeket is fogtak. — Laceby ur, ön nagyon csintalan ember, — kiáltott föl Miss Gráczia, helyéről felugorva. — Önnel ma este nem beszélek többé ! — Akkor hát távozom, — viszonzá Jim, szo­kott higgadtsággal. — Ön javithatlan ember, — duzzogott nevetve a hölgy, miközben átment a túlsó oldalra nővé­réhez. — Jöjjön Harold ; ideje hogy pusztuljunk, bu­csuzzunk és távozzunk ! A fiatal emberek aztán csakhamar elbúcsúztak s Grosvenor Place felé vették utjokat. — Nos, mint vélekedik ön e leányokról ? — kérdezte Jim laconice. Az öreg asszony kissé mindennapiae, — vála­szolt Harold gondolkozva, de a két leány igen kedves és szép. — És még hozzá egy halom dollárt is kap­nak. Házasulandó ember nem járna roszul ott. Ha én házasodnám, egész lélekkel rajta lennék, hogy valamelyiket magamnak biztosítsam. — És melyik leányt kérné ekkor meg ? — Bármelyiket ; egyébiránt a körülményekre biznám a dolgot. Ugy hiszem, az lenne a legjobb. Azt vizsgálnám, hol lehet több reményem a si­kerre. Vagy talán fölvetnék egy darab pénzt : »fej vagy irás«-ra. Mert hát akármi legyek, ha tud­nám, melyiket szeretem jobban. De tudja-e mit? Üljünk fel egy kocsira, ugy hamarább czélnál lö­szünk. Hé! kocsis! álljon meg! Hajtson egyene­sen a »Reunion-club«-ba ! (Folyt, köv.) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom