Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877
1877-06-06 / 23.szám
J UNIUS 6. 1877. VAUÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 175 de már most löve'snyi magasságban. Inne't isme't fele'm fordultak a lövészsor irányában ; közülök az egyiket én, a másik kettőt szomszédom Esterházy Béla lőtte le. Mig a sűrűségben szalonkámat kerestem volna, más két szalonka húzott fejem felett, de a sürü ágak miatt reájuk nem löheték ; azért második szomszédom Cziráky Béla az egyiket, másikat Esterházy Andor lőtte le. Mig itt e lövések történtek volna , a hegy túlsó részén is hatalmasan ropogtak a fegyverek, a visszhang pedig gyönyörűn contrázott. Hallgatva e szép harmóniát, ismét szalonka hivást hallok, hirtelen a hang felé fordulok, s e perczben három sebesen haladó madárnak mintegy csak setét árnyékát látom, de a szük erdő lénián maradt annyi időm, hogy fegyveremet a gyors szárnyasok felé fordithatám, s lövésemre csak a harasz csörtetését hallottam ; miből joggal következtetém, hogy szalonkám leesett. Nem is csalódám ; mert a csörtetés tájára érve, s néhány másodperezre megállva, gyenge szárnyverödést hallék ; tovább menve, szalonkámat megtaláltam. Az adott sipszóra szekereinknél összejöttünk s mindnyájan megelégedve indultunk haza felé. Útközben igen csinos tüneménynek voltunk tanúi , t. i. egy igen fényes meteort pill a ntottunk meg, mely lassan haladt éjszakról délfelé s ugy láttuk, mintha az egyik hegynek gerinczén húzódnék végig. Mi szekereinkkel me gállottunk, hogy e ritka tüneményen gyönyörk ödhessünk ; körülbelül 40 másodperczig tartott e tünemény, mig végre a pákozdi hegy azt szem eink elől eltakarta. Haza érkezve, összes szalonkáinkat összeszámítva kitűnt, hogy e pár nap alatt esett Lovasberényben 67 szalonka, két vadréeze, s két róka. Mig a szalonka idény tartott, a vadásztársaság néhány napig hagyta pihenni a szalonkákat, addig — t. i. a pihenő napokon — átment a dinyéspákozd-szerecsenyi tóra vadászni. Igy három napig itt is vadásztunk ; s e három nap eredménye 1047 szárcsa , 56 vadrécze, 206 búvár és 36 vizi szalonka. Készt vettek a vadászaton : három Esterházy, Nádasdy Ferencz, Trauttenberg Frigyes, Nagy Elek, a két házi ur és csekélységem ; a tavi vadászatokhoz még hozzánk csatlakoztak gróf Draskovits Iván, és b. Mecklenburg Károly urak. Fekete Izidor. azon érvénynyel birnak az ezen jegyzékbe felvett tulajdonosokra mint azokra nézve, a kik a »bánatpénz-jegyzékben« állanak. К ü V â t a !i Q s. A pesti Lovar-Egylet 1877. május 7-én tartott közgyűlésén a választmány ajánlatára a »telivérek kötelező törzskönyvezése« tárgyában az alábbi szabályozatot elfogadta, mely ugyanazon közgyűlési határozat alapján : »a versenyszabályok integráns részének jelentetett ki,« és közhírré tétetik : Szabályzat a telivér lovak törzskönyvezése tárgyában. 1. §. Minden — valamely osztrák-magyar tenyésztő birtokában levő — telivér csikó az ellés évében »pontosan megjelölve« bejelentendő a méneskönyvi bizottságnál Bécsben, Jockey Club. Telivér csikók alatt azon ivadékok értendők, melyeknek leszármazása az angol, franczia, német vagy osztrák-magyar méneskönyv szerint kimutatható. Az ivadékok »pontos megjelölése« a név, a nem, a szin és netaláni jegyek felsorolásából áll. Az ivadék apjának és anyjának neve pontosan bejelentendő. Ha valamely ivadék anyja ugyanazon évben több mén által fedeztetett, az esetben a fedező mének mindegyike a fedezés sorrendje szerint bejelentendő. Ha az anya maga sem lenne még a méneskönyvbe béiktatva, az esetben ennek leszármazása is pontosan kimutatandó. 2. §. A fent szabályozott bejelentés elmulasztása, az esetben ha a be nem jelentett ivadék valamely versenyre neveztetnék, az illető birtokosra az egyéveseknél 50 frt, a kétéveseknél 100 frt s a hároméves és idősb lovaknál 200 frt büntetés-fizetési kötelezettséget ró. A büntetéspénzek a tételekkel együttesen fizetendők és az 1876. évi versenyszabályok *) 26. és 27. §§-ai épugy érvényesek amazokra, mint ez utóbbiakra nézve. Ha a ló nem fut és nem fizet, az esetben a tulajdonos a büntetési összegre nézve a »hátraléki jegyzékbe« felvétetik, és az 1876. évi versenyszabályok *) 30., 31. és 32 §§-ai ugyan*) A versenyszabályok illető §§-ainál pótolandó : »Lásd méneskönyv szabályzat* hogy a figyelem arra kiválóan is irányoztassék. Megyeiek, Dianna istennő egy kegyencze. Gr. Zichy Béla a mult héten, gr. Wenckheim Rudolf békési erdeiben, egyetlen reggeli cserkészeten öt darab jól megtermett özbakot lőtt. Gratulálunk mind az ügyes lövésznek, mind azon pagonyok tulajdonosának, kinél egy reggelen ily eredményt találhatni. * * * Cseklyészről arról tudósitnak beniinket, hogy azon múltkori hirünk, mintha gr. Esterházy Antal ő mlga a keletről hozott csődört gr. Kinsky Octavian számára vette volna — téves ; mert mondja tudósitónk — bár gr. E. A. nem nagy kedvelője az arabs lovaknak, — e szép arabs csődör annyira megtetszett neki, hogy a megvevéstől nem tudta magát visszatartani. A lókiállitás az 1878-ki párisi világkiállitáson — mint azt a magy. orsz. központi kiállító bizottsághoz beküldött franczia jelentésből láttuk, — sept. 1—10 fog tartani. — A lovak dijazása nagyszerű lesz; — 32 osztály lesz s mindegyike i legkevesebb 3 dijjal ellátva: 1200, 1000, '800, 600, 500 és 300 frankkal, különösen sok dij lesz a nyereg és kocsi alá alkalmas törzsök kitüntetésére. A kiállítási helyiséget ingyen kapják a lótulajdonosok, s a vasúti vitelbér fele árra szállíttatik le. Minderről legközelebb részletesebben. Az öreg Hackle Tamás, sok ideig a gr. Károlyi ház jockeyja és később idomárja, ugyanaz ki 1827-ben az első pésti versenyt nyerte Babieka hátán, — s ki mint ménes-mester több uraságnál hosszú időkig szolgált, s most is erőteljes és ' egészséges, hasonló minőségben vagy mint istállómester alkalmazást keres. Igényei mérsékeltek. Képessége iránt a lónevelés körül, a legjobb bizonyítványokkal szolgál. Leveleket ré( szere szívességből elfogad e lapok szerkesztősége. — Lám én is egy húron pendülök önnel; ugyanoly talizmánnal birok; de azelőtt nem ismertem annak előnyét. — Pedig jó lett volna ismernie ! Teringettét ! Természetes ész és semmi egyéb, annyi mint régi divatú elveket tőkésiteni. Sem egy sem más módon nem fogja ugyan meglepni ; de legalább a mi fő: kellemesen, zajtalanul élhet. De i.ne hozzák a kávét. Ez a Layton egészen degenerál. Mielőtt a nőkhöz fölmegyünk, nem ártott volna ama 48-diki borból pár üveggel fölhajtanunk. Én még nem érzem magam egészen elememben. — De azért mégis fel kell mennünk, — szólt halkan Harold. — Tisztességes társaságban nem lehet ugy hajtogatnunk a Claretet, mint Luldingtonban. — No, várjon csak, ha én ott újra megfordulok, kipótolom e mutatást. — Minél előbb, annál jobb, — szólt Luxmoore nevetve, miközben a terembe léptek. Harold, az Anna utasitása szerint, Layton Grácia mellett foglalt helyet egy karszékben. — Miss Gracia, — szólt Harold, — kedves nővére bevallotta, hogy kegyetek mindketten el akarják tulajdonítani egyetlenegy paripámat. Mily szerencse, hogy mind a ketten sovárognak arra; mert különben spanyol modor szerint kénytelen volnék azt mondani: »Kegyeskedjék azt elfogadni!« —• de igy csak kiszabadulhatok a bajból. — Ejh, — szólt Grace nevetve, — ön ugy beszél, mint egy szegény lovas, holott mi önt ugy ismerjük, mint Mazeppát, ki elvégezvén lovaglását, most egész ménessel rendelkezik. — Az emberek mindig azt hiszik, ha valaki versenylovakat tart ; azonban ez ép oly téves nézet, mint ha azt vélik : ha egy gentleman gazdálkodik, farmja elégséges vajjal és tojással ellátja a háztartását. — No, ehez már én is értek ; mert tudom, hogy atyámnak farmja soha sem képes laxtoni háztartásunkat elengedő vajjal és tojással ellátni. — Szeret-e ön, Luxmoore, kerti mulatsagokban részt venni ? — Én minden kedves társaságban jól mulatok. De miért kérdezi ezt ? — Mert tudom, hogy önt anyám meg akarja hivni közelébb egy kerti mulatságra. Ricbmondban van egy kis csinos villánk, hová a nagy hőség elöl menekülni szoktunk s az eper-idényben mindig meg szoktuk híni legjobb barátainkat egy kis ünnepélyre. — Oh, hisz ez felséges ! Nézni a csörgő patakot, epret enni s a gyöpön ülni! Tehát csak rajta legyen Miss Grace, hogy el ne feledjék a meghivást. Rajtam nem fog múlni ! — Mit tervezgetnek önök ketten ? — kérdé Laceby a beszélgetőkhöz közeledve. — Valakinek a nyugalma ellen conspirálnak talán ? — Igen ! Az öné ellen, — viszonzá Grácia nevetve. Azon törjük a fejünket, miképen vonhassuk önt ki Pall-mall-jéből, hogy elczipelhessük Richmondba ? — Oh, most még ne tegyék azt, majd csak később, — szólt Jim. — Később felséges lesz ott, ha majd az északi szél elcsöndesül, s az eprek tökéletesen megérnek. De most még mit sem találhatnánk ott ; csupán náthát kapnánk a folyam mellett. — De hát mit is akarna ön ott találni ? — kérdé Gráczia mosolygó ajkkal. — A sport-lapok azt mondják, halat ; egy londoni öreg tapasztalt Chaperon pedig azt állitja, hogy ö jól emlékezik, hogy ott, a nagy hőség daczára, még férjeket is fogtak. — Laceby ur, ön nagyon csintalan ember, — kiáltott föl Miss Gráczia, helyéről felugorva. — Önnel ma este nem beszélek többé ! — Akkor hát távozom, — viszonzá Jim, szokott higgadtsággal. — Ön javithatlan ember, — duzzogott nevetve a hölgy, miközben átment a túlsó oldalra nővéréhez. — Jöjjön Harold ; ideje hogy pusztuljunk, bucsuzzunk és távozzunk ! A fiatal emberek aztán csakhamar elbúcsúztak s Grosvenor Place felé vették utjokat. — Nos, mint vélekedik ön e leányokról ? — kérdezte Jim laconice. Az öreg asszony kissé mindennapiae, — válaszolt Harold gondolkozva, de a két leány igen kedves és szép. — És még hozzá egy halom dollárt is kapnak. Házasulandó ember nem járna roszul ott. Ha én házasodnám, egész lélekkel rajta lennék, hogy valamelyiket magamnak biztosítsam. — És melyik leányt kérné ekkor meg ? — Bármelyiket ; egyébiránt a körülményekre biznám a dolgot. Ugy hiszem, az lenne a legjobb. Azt vizsgálnám, hol lehet több reményem a sikerre. Vagy talán fölvetnék egy darab pénzt : »fej vagy irás«-ra. Mert hát akármi legyek, ha tudnám, melyiket szeretem jobban. De tudja-e mit? Üljünk fel egy kocsira, ugy hamarább czélnál löszünk. Hé! kocsis! álljon meg! Hajtson egyenesen a »Reunion-club«-ba ! (Folyt, köv.) *
