Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877
1877-05-23 / 21. szám
J U NIU S 13. 1877. VADASZ- ÉS VERSENY-LAP 163 Mielőtt tehát felelnék, elébb két más kérdésre inézve kell tisztába jönnünk. Ihit igaz-e, hogy a snepf évről évre kevesbedik s végpusztulásnak indul? Magyarországot tekintve, határozottan állitom, hogy nem igaz. Igaz csak annyi, hogy vannak jó s vaunak rosz szalonkaesztendők. Ez idén harmincznyolcz éve annak, hogy első izben kezdtem a tavaszi snepf-lesekre járni s igen jól emlékszem a 30-as és 40-es években arra, hogy ha voltak is tavaszok, melyeken anynyi snepfet láttam húzáson, hogy minden munitiómat — akkori kovás fegyvereinbői — kipuskáztam : de viszont voltak olyanok is, hol egész tavaszszal alig egy két szalonkát vettünk észre. Legtöbb függ az időjárástól, mely némely tavaszszal s őszszel a szalonkát mifelénk tereli, más években meg tőlünk messze eső utvonalokon jár a zöme, s nálunk csak egyesek vagy kisebb csapatok mutatkoznak. Ha meg 5—6 esztendeig egymásután martius s aprilisban a folytonos északi szelek szárítják s hidegen tartják a talajt, mint az többnyire mifelénk megesik, akkor ne csodálkozzunk, lia a szalonkák, melyek déli vagy délnyugati langyosabb légáramlattal utaznak északnak, más marschrutát követnek s bennünket kikerülnek. Igen sok függ az erdőség allapotjától is. Hol с tendes s szakadatlan erdőségek vannak, ott bizony akad szalonka szép számmal oly években is, a melyekre azt mondjuk, hogy roszak. Azután tekintsük csak azt az úgynevezett rosz éveket ! Nem találunk-e egyes vidékekről oly jelentéseket is, melyek az általános panaszszal ellentétben vannak? Példa reá, akár a mostani tavasz, a midőn az e lapokban megjelent közlések szerint a legroszahb snepf-idények egyike, holott a hosszucsőr itt a felföldön — martius közepétől kezdve déli s délnyugati levegőt s langyos időt kaptunk — a jobbak közül való s csak kis órajárásnyira lejebb gr. Andrássy Manó ur oláhpataki és gócsi szép erdejéből én esténkint 20 — 30 lövést hallok; pedig ott csak a főerdész harmadmagával jár az esti húzásokra. Emlékezetbe hozom az 1872. őszi és 1873. tavaszi idényt is; ha végpusztulásnak indulna a snepf, kérdem, honnan vette inagát ekkor a rengeteg sok hosszucsőr, a midőn magában Gömörben 1000 azaz ezer darabnál többet kaptunk aggatekra ? Nem fogy a snepf továbbá a keleti tenger orosz tartományaiban, Finlandban s magában Oroszországban, hol azon szalonkáknak igazi hazája van, melyek közép Európát s minket is meglátogatnak, hol a gyér népesség mellett ezer és ezer négyszög mértföldnyi erdőségekben a szalonkák közt tán csak az ezeredik olyan, mely életében embert látott vagy puskaszót hallott volna! Hogy a britt királyságban pusztuló félen volna az erdei szalonka, arról sem olvastunk semmit. Ott nem csak nagy számban költ, hanem nagy mennyiségben telel is a hosszucsőr, honos ugy mint vándor, mely utóbbi leginkább Norvégországból kerül oda. Ha az angolok a snepf tavaszi vadászafát martius 15-től kezdve törvény által tiltani akarják, mint a sportlapokban olvasható volt, vagy tán már tiltják is, az nem azt mutatja, hogy kipusztulásától tartanának, hanem csak azt, hogy végre valahára készek a hosszucsörnek is igazságot szolgáltatni, melyet idáig minden évszakban leginkább pedig a téli hónapokban száz és száz darab számra lövöldöztek ; s ha csakugyan törvénynyé emelték a tervezett tilalmat, akkor e részben kisebb dicsőség illeti őket annál a megrovásnál, melyet érdemelnek azért, hogy ily tilalmi törvényt már régen nem hoztak ! Végre Németországot tekintve, ott már elhiszem, hogy kevesbedett a snepf s annak okát sem nehéz feltalálni. Oka az, mint Beauregard L. helyesen megjegyzi, a vadászterületek atomokra való szétforgácsolása, az erdők felaprózása s a tökéletesített lőszerszámokkal ellátott rengeteg sok vadász utánjárása, s tegyük még hozzá azt a körülményt is, hogy ott csupán vándor snep jöhet tekintetbe s számon kivül marad a honos snepf, mely ott sporn dice költ ; holott a régi időkben midőn Németország nagy s összefüggő erdöse'gekkel volt borítva, a snepf Í3 nagy mennyiségbe О honos volt s az összes létszámot húzás idejekor tetemesen nevelte. Egyébbiránt a panaszok, hogy a szalonka fogy, ott nem ujak s nem is 10—20 év óta datálódnak. Akadunk azokra sokkal korábban s példának hozom fel, hogy Diezel, a német vadáezirodalom egyik főtekintélye s a vadászok mintaképe, már 1806 évben, tehát a kovás puskák korában panaszolja, hogy a snepf kevesbedik, s 30—40 év multán teljes kiveszését jósolja. Egy másik német vadásztekintély , a hesseni fejedelemség föerdőmestere v. Wildungen az 1801 évi zsebkönyvében a nevezett fejedelemségből következő löjegyzéket közöl : Erdei szalonka tavaszszal lövetett 1791-ben 16 db., 1792-ben 15 db., 1793-ban 46 db., 1794-ben 31 db., 1795-ben 5 db., 1796-ban 26 db., 1797-ben 12 db., 1798ban 21 db.. 17 99-ben 20 db., 1800-ban 5 db. Ezekből láthatni, hogy rég mult időkben is, hol sok, hol kevés szalonka látogatta közép Európát. A második kérdés, mely iránt tisztába kell jönnünk, az, hogy valóban olyannyira káros a snepf tavaszi vadászata, hogy az által az egész madárfaj van veszélyeztetve ? s nem mindegy-e a szaporulatra, akár a szalonkát költési ideje előtt 6 hónappal azaz őszszel, akár csak egy-két héttel azaz tavaszi húzáson lövöm, miután csakugyan kétszerkettő négy ; hogy az őszszel lőtt szalonka a tenyésztésre épp oly tehetetlen mint a tavaszszal lepuskázott ? Az igaz és tagadhatlan. Hanem kérem alásan, nem ugy kell a thesist felállítani, hanem igy : Egy tavaszszal kiméit snepf a legnagyobb vaiószinüséggel fog szaporítani, egy őszszel kiméit ellenben 5—10 esetben csak tán egyszer ; a tenyésztésre nézve tehát a tavaszi snepf 5—10-szer becsesebb mint egy őszi ; s ebből tűnik szembe az őszi és tavaszi vadászat közti külömbség, s hogy az őszi mily helyes s időszerinti, a tavaszi meg mily káros és helytelen ! Kedves barátom ! Ily kissé hosszas kitérések s görbeségek után jutok oda, hogy saját álláspontomat a vitás ügyben megjeleljem. Én tehát a snepf kipusztulását nem hiszem. De ha az őszi lövöldözéseket helyeseknek s vadászosoknak — a téli pusztítást is, bár mennyire bántson is а tömeges öldöklések tudása, indokoltnak s menthetőnek tartom, mivel ilyenkor a snepf nem párosodik, tehát vadász-szabály szerint lőhető; — nem tartom menthetőnek, hanem kárhoztatónak a tavaszi vadászatokat s a hosszuesőrnek párosodása idején, hajtóval, kutyával, leseken történni szokott üldöztetését, s szivemből tudnék örülni, ha általános vadászati tilalom esetére, a kedves hosszucsőr megtalálná azón nyugalmat és méltánylást, melyet ártalmatlan s hasznos voltánál fogva, mint legkedvesb vadásztárgyainknak egyike — régen megérdemelt volna ! De ha ezen általános, tehát nemzetközi tilalom — mint előre látható — létre nem jön akkor — vizslával s hajtóval nem zaklatom ugyan, de az esti lesekre, mig birok, járni fogok. Nem az egy-két szalonka sovány husa végett, sem azon néhány lövés végett, mely tavaszonta kínálkozik, hanem azon költői meghatottság kedvecért, mely az ébredező természeten a kora tavaszi estéken végig ömlik s a vadász s természetbarát kedélyét melegen átjárja ! Én tehát tökéletesen egyetértek báró Nolckennel a jelenkor egyik legnemesb urvadászával, ki a Jagdzeitung 1876. évi 21-dik számában nézetének adott kifejézést, egy jeles czikkben, melynek minden sora szerzőnek nagy vadászati ismereteiről, a természet meleg szeretetéről, nagj' műveltségéről s lovagiasságáról tanúskodik. E czikke külömben nem támadó, nem védő, tehát nem polemikus, hanem döntvénye, befejezése az egész vitás ügynek s oly kimerítő s czáfolhatlan, hogy minden további feleselést feleslegessé tesz, s nem hiszem, hogy a Jagdzeitung szerkesztősége hajlandó volna ezentúl több polémiának lapjában tért engedni I Olvasását s megszivelését melegen ajánlhatom minden nemes vadásznak ! Kedves barátom ! Hoszabban terjedett e levelem mint gondoltam, s félek, hogy a »Vadász- és Versenylap« hasábjai helyett a papírkosárba jut, s ime most látom, hogy kedves hosszucsőrünkről, nevezetesen annak a tudósok által még meg nem fejtett némely rejtélyes tüneteiről volna még némi mondani valóm ; de ezekről a nyerendő engedély reményében majd következő levelemben ! Addig vadászüdvvel maradok a tied Csetnekv Vegyesek, — Kincsem a bécsi versenyek után istállótársával egy 2éves fekete ménnel, mely Bajnok és Louise Bonne fia — a németországi versenyekre megy ; már junius 24-én a hannoveri gyepen a »Grosser Preis von Hannover« 9000 márkáért fog futni; onnan átmegy Hamburgba a RenardRennen 5000 márkjára; aug. 6. Doberanban a keleti tengeri fürdőhelyen fog fellépni a Fridrich Franz Rennenben 5000 márkért ; September 3-án Baden-Badenben a 20,000 márk nagy dijjért fog concurrálni, s elhozhatja onnan a Wäldchen-Preis 7000 márkját is; időközben pedig alkalmasint átmegy Fraucziaországha a Deauvillei tengeri fürdőhelyre a Grand Prix de Deauville 12,000 frankjáért; ugy hogy e 7—8 futammal 58-60,000 márkát nyerhet; Bajnok fiának is akad mind e helyeken elég verseuy. — Hogy Kincsemet az idén Angliába küldje, arról le kell mondani tulajdonosának, miután oda csak egy pár nagy Handicapbe lehetne nevezni ; abban pedig agyon nyomnák teherrel. E két lovon kivül még alkalmasint Boomerang, Czigánylegény, Légyott, s talán Zsibó és Lawrence, valamint gr. Sztáray egy 2éves csikója mennek Németországba; valamint Tallós, mely jóformán biztos a Hamburgi Dcrbyre; hogy a Henckel lovak is elmennek, az magától értetődik. * * * Tátra-Füreden készülnek már nagyban a jövő idényre. Az eddig is Ízléses konyhára még nagyobb gondot fognak fordítni, ngy hogy naponkint 400 — 500 személyt elláthasson; a hidegviz-gyógymód pedig uj átalakítást nyert ; mindezek részletesb leírását az utolsó oldalon a hirdetések közt — t. olvasóink figyelmébe ajánljuk : s még csak annyit jegyzünk meg, miszerint legjobb értesítésünk szerint, mind az őz- mind a zergevad igen jól áttelelt, s a vadász-vendégeknek élvezetes idényük lehet ott. I _ Szerkesztői; pesta, Sárosd. F. J. urnák. Sokoldalú elfoglaltságunk miatt csak most volt alkalmunk szives tudósítását átfutni. Köszönjük, s legközelebb hozzuk. üobsinál'a Cs. urnák. Üdvözletünket, s köszönetünket, a IV. és V. közleményt is megkaptuk. Kecskemétre G. Fr. urnák. Bocsánat, hogy m ég nem felelhettünk ; a közleményt megkaptuk, s alkalmilag közöljük. Hasonlót üzenünk legszívesebb üdvözletünk mellett Balogvölgyére és Szegedre. Zouiborbait St. urnák. A legújabb relatiot megkaptuk és köszönjük. Vidéki vadászegyletek, olvasó-körök s házikönyvtárak számára ajánltatnak a » Vadász- és Verseny-lap« évfolyamaiból még néhány példányban 1869., 1870., 1871. és 76-ik évfolyamok 5 írtjával, utánvét mellett. Ajánljuk t. olvasóink figyelmébe a Tátra-Füredi fürdői hirdetést. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : S irk âny Jin. Fer.
