Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877
1877-05-16 / 20. szám
154 Y ADABZ- É S YERSEXY-LAP. MÁJUS 16. 1877. mörben a murányi erdőkben 5 db, a sumjátzi erdőkben 3 db, a telgarthi erdőben 1 db ; és a már Szepesmegyébe áthnzódó Vernári erdőkben szintén 1 db. Felvidéki vadászlevelek. 'Hanvay Zoltán urnák válaszul.) III. Dobsina, april 22-én 1877. Kedves barátom ! Több rendbeli német vadászlapban már mintegy 6 esztendő óta nagy zajt ütnek az erdei szalonka tavaszi vadászatának betiltása érdekében rótt czikkek. Olvashatni ott szebbnél-szebb okoskodásokat, s meleg részvétnyilatkozatokat a hosszucsőr tavaszi kimélése mellett, s viszont helyes czáfolatokat s ellenérveket az eddigi bár kíméletlen praxis mellett; s арго és contra az utóbbi időkben már oly hévvel folyt, hogy akadt sportlap, mely a tavaszi szalonkavadászatot anyira perhorrescálni dátszik, miszerint az erről szóló levelezéseket, jelentéseket, löjegyzékeket sem fogadja hasábjaiba. A figyelmes olvasó, ki nincs elfogulva sem az egyik sem a másik párt iránt, — kénytelen elismerni, hogy a tavaszi kímélés mellett oly hatalmas okok szólanak, melyek megdönthetlenek ; s viszont az eddigi praxis mellett oly erős érvek, melyek czáfolhatlanok. Ezen helyes okoskodások mellett azonban mind két részen találunk igen selejtes argumentumokat, helytelen söt nevetséges logikát, melyek a tájékozatlan olvasót nem kis zavarba ejteni képesek. Nem tartom feleslegesnek — Magyarországra is történvén több helyen hivatkozás — hogy a »Vadász és Versenylapban« is, — mely a vitás ügyben, ha jól emlékszem, csak 1871. évben hozott az Egy öreg vadász tollából egy értekezést — kissé szellőztessük a dolgot, megemlékezvén rövideden a pro és contra tavaszi tilalom mellett felhozott érvekről, s vadászainkra bizván azután annak eldöntését : melyiket a két nézet közül tartják magyarországi viszonyainkra nézve hasznosabbnak, helyesebbnek, lovagiasabbnak, egyszóval elfogadhatóbbnak ? A szalonka tavaszi vadászatának betiltása mellett szólanak a hasznossági szempontok, mert ha a hosszucsört párosodási s költési idényében óvom : ugy minden pár 4 fiókot felnevel s én, leszámítva a veszteségeket , minden tavaszszal megkímélt sovány snepf helyett, — őszszel legalább kétannyi kövéret lőhetek ! Ha fogyott a szalonka évtizedről-évtizedre idáig is, most a tökéletesített hátultöltők elterjedése mellett, fogyatkozása évről-évre oly mérveket ölt, hogy maholnap egészen kiveszend s csak kitömött példányokban lesz a muzeumokban szemlélhető. Ezen bajnak csak a tavaszi kímélés veheti elejét. Mert habár igaz is, hogy Olasz- Görögország, a jóniai szigetek s az Adria egész melléke, télente tiz annyit pusztít el mint közép Európa vadászai összesen, s ezen massacrirozást megakadályozni nincs módunkban : ebből nem az következik, hogy hát a snepfet mi se kíméljük, ha tavaszszal visszahuztában hozzánk érkezik, hanem következik igen is az : hogy elejét veendő a végkipusztulásnak, kíméljük legalább mi középeurópaiak akkor, midőn őket kímélni hatalmunkban van. Végre a tavasz' vadászat elhagyása mellett tekintetbe jön az általános emberségi, hogy ufy mondjam — lovagiassági szempont, melyet miveltséggel biró vadász még az oktalan állat irányában sem mellőz , de mely az erdeiszalonkára nézve idáig, fájdalom, alig talált alkalmaztatást. Minden hasznos vad, még a vándorfajok is, párosodási s költési idényükben, kisebb nagyobb gondozásban vagy legalább kimélésben részesültek, egyedül a szegény snepf nélkülözi ezt s üldözésnek van kitéve reggeltől estig, húzáson, cserkészeten, hajtásban ; — kutyákkal s emberekkel zaklattatik első megjelenése idejétől távozása idejéig. Hogy egyeztethető ez j össze a müveit vadász, a német Waidman lovagiassági érzületével ?*) A tavaszi vadászati tilalom ellenzői ellenben következőleg okoskodnak : Ha tavaezszal lövöldözzük is a snepfet, az a szaporításra nézve nem károsabb, mintha ugyan e snepfet öszszel puskázzuk le, miután egy öszszel agyonlőtt hasonló módon elvész a tenyésztésre, mint egy tavaszi agyonpuskázott ; s ha kipusztuland a hosszucsőr, azt nem a tavaszi vadászat fogja okozni, hanem a téli mészárlások a déli országokban ! Tagadjuk azt is, hogy minden tavaszi kiméit snepf helyett öszszel kettőt hármat kapnánk, mert az bebizonyítva nincs s nem is valószínű, hogy azon szalonba, mely vidékünkön átvonul s szülös költöföldjét szerencsésen eléri : — öszszel famíliástul együtt ismét nálunk jelennék meg. Mehet az 100 mértfölddel jobbra vagy balra tőlünk dél felé ; s kiméljem tavaszszal csak azért, hogy nyugoti vagy keleti szomszédjaim snepfekben gazdag őszi aratást nyerjenek, az indokolatlan generositás volna részemről ! Ugyan ezen eset áll be, ha tavaszszal mi itten kimélnök, éjszaki szomszédjaink meg nem '. Hogy a tavaszi kímélésnek prakticus haszna lehetne, arra szükségeltetnének nemzetközi szerződések, melyek a szalonka tavaszi vadászatát absolute tiltanák ; ezek meg kivihetlenek s hogy Olasz vagy Görögország egy bizonyos időn tul, például 1-sö január vagy akár 1-sö februáron tul tilalmazza a snepf-fogdosást, holott az ott a lakosság nagy részénél fő élelmi forrás : azt feltenni lehetetlen, nem is tekintve, azon igazságtalanságot, mely általános tilalom esetében némely közép európai vidékeket sújtana, a hol tavaszszal igen is, de öszszel soha sem mutatkozik szalonka. Ezek a pro és contra-tilalom föérvei. Azonban fölsorol azonkívül mindkét párt oly argumentumokat s példákat is, melyek ép az ellenkezőt támogatják, mint a mit bizonyítani akarnak s a helyes okok által erősített ügyet inkább rontják mint nem. Ezeket, miután példának többszörösen Magyarországra történik hivatkozás, lehetetlen megjegyzés nélkül hagynom. Több czikkezö felsorolja példaképen a valpói uradalmat, hol 1867-dik év tavaszán állítólag 716 db snepf lövetett volna, mondván hogy ha *) Igen sajnálom, hogy a német Waidman-vz. nem tudok magyar kifejezést. Bérczy magyar vadáazmüszótárában a lövadász nem találó s nem helyes, mert Jäger szintén lővadászt s vadászt jelent, pedig а Jäger és а Waidman közt roppant nagy a különbség. A Jäger lehetne egyszerűen varWsz-nak nevezni, ugyanis : érti a külső természeti tüneményeket, ismeri a vadnak szokásait és sajátságait, bir türelemmel s kitartással, nem háborítja a vadnak csendjét ok nélkül, hanem ismervén életmódját s szokásait, kikémlelni birván forgását s járását : utána jár, mig hatalmába keriti. Föczélja a vad kézrekeritése akkor, mikor legtöbb hasznot huz belőle ; nála tehát föczél nem a lövöldözés vagy lövés, mely egyedül a combinált és helyes eljárásának a zárponlja, hanem a vad. A Waidmann lehetne nemes vadásznak nevezni, az előbbi ninek humanizált s nemesitett kiadása. Nála a föczél nem a vad elejtése s a pecsenyeszerzés, mert ő a vadnak nemcsak üldözője, hanem barátja is, s azt csak akkor lövi, a midőn az nem ceupan használható állapotban van, de a midőn a lövés által a faj tenyésztése sem károsodik. О nemes vadjának ellenségeit irtja, azt gondozza s annak jólétén bensöleg tud örvendeni ; egyszóval, üzi a vadászatot tudományosan, mint gondolkozó ember s természetbarát. Jelszava : Es ist des Jäger's Ehrensebild, da-s treu er schützt & hegt sein Wild, waidmännisch jagt, wie sich's gehört, den Schöpfer im Geschöpfe ehrt.« Rövideden : a Jager-e к közt a Waidman az, mi a civilizált emberek közt a Gentleman. Hogy itt a koczapuskás, a lesipuskás s peesenye, jágerről nem szólok, az természetes. E fajok nem a vadászok közé tartoznak. e sovány tavaszi snepfet ott életben hagyták volna, ugy kaptak volna öszszel 2148 darab kövéret. Itt a hamis okoskodás abban rejlik, hogy az egész 716 db snepf felében hímnek, felében tojónak, még pedig tökéletesen összeillő s összeházasodott 358 párnak vétetett, feltételeztetvén hogy minden pár 4 tojását kiköltötte fiókáit szei rencséscn felnevelte s egyetlen egy darab elveszítése nélkül öszszel Valpóra vándorolt volna ! Csetneki. (Vége következik.) ATHLETIK A, F. évi május hó 12-én a nemzeti lovardában a magyar athletikai club gyakorló helyiségében az athleták gyakorlatait fényes vendégkoszoru tiszteié meg. Gróf Keglevich Gyuláné, Keglevich Rizsa grófnő leányával, báró Rivay ö excelle tiája, Kenessey Kálmán szellemdus nejével szül. Justh urhölgygyel és sógornője Justh kisasszonynyal, Keviczkyné ö nagysága leányával, báró Inkey Nándorné leányával, Bedekovieh Kálmán horvát minister, gróf Deymm, gróf Biesingen Ernő, báró Révay Gyula (ez utóbbi 100 írttal alapító tagja lett a clubnak) báró Latiért Antal és Justh Sándor urak s még néhányan, kiknek alkalmuk volt az athletikai gyakorlatokkal megismerkedni. Ez alkalommal az athletai gyakorlatok min den ágazata a tagok ügyes közreműködése mellett lön megismertetve. És kiváló elismerésben részesültek : Porzsolt Gyula elegantiával párosult ügyes testgyakorlataival ; Kacskovich Zoltán súlyemelés és dobálásával ; Nilscn Miksa rúdugrásával ; Liptay Béla boxolás és birkózásával, s még többen e tagok közül, kiket elősorolni hosszas lenne. Kiváló tetszésben részesült a buzogánygyakorlat, s mulattató volt а kötélvontatás, szóval, miként a titkártól értesülünk : az uri vendégek — másfél órai ottlét utin — teljes megelégedéssel távoztak el, megköszönve a tagok ügyes és készséggel lett közreműködését. A m. athletikai club nagyon óhajtaná, ha vendégek minél gyakrabban és többször tisztelnék meg látogatásukkal a club helyiségét, hogy a clubnak alkalma lehessen, minél inkább megismertetni az athletai müveletek nemeit. V e g y a s © ffc. — Mindennemű kéziratokat, melyek a »Vadász- és Versenylap«-ban közzétételre szánvák, kérjük legkésőbb kedden délig beküldeni, különben jövö számunkra kell hagyni. * * * — A pesti versenyek 50 éves jubileuma alkalmából а Nemzeti Casinóban rendezett diszlakomáról rövideden már megemlékeztünk, felemlítjük tnég a fölköszöntések közül az elnök br. Wenckheim ő excltájét, melyben a Lovaregylet és a versenyek múltjára visszapillantva, constatálta a versenyek s ezzel együtt az országos lótenyésztés emelkedését, s végül köszönetét fejezte ki Pest városának, mely a versenyügy iránt mindig előzékeny volt s valamint a jövevénynek készséggel adott helyet 1827-ben, ugy most az 50-dik évfordulón egy még diszesb helyre iparkodik azt helyezni. Nagy tetszéssel fogadtatott gr. Károlyi Pista felköszöntése is, ki a Lovaregylet elnökét éltette, mint a ki a parlamentban mint államférfi, épp ugy megállja helyét, mint a sport és vadászat terén, s a sportügynek is oly örök ifjúságot kiván, mint minőnek ő excelleneiája örvend. Ugyancsak gr. Károlyi egy ujabb feiköszöntéssel a Casinó nagyérdemű elnökéhez, gr. Sz apáry Antal ő excellentiájához intézvén szavait, rámutatott a két testvér intézmény : a Caeinó és Lovaregylet összefüggésére, s felemiitvén, hogy a Casinó lévén találkozója , a versenyek alkalmából az ország minden részéből j összegyűlő fönemességnek, felhívta az elnököt : I működnék közre abban, hogy az európai hasonló
