Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-05-09 / 19. szám

142 VADÁSZ- E S VEKSEXT-LAP. MÁJUS 9. 1877. ] ló. Intézők : Gr. Szapáry Antal, gr. Alrr.ásv ! György, gr. Károlyi Gyula, gr. Festetics Pál, gr. Károlyi István ifj., gr. Batthyány Elemér és gr. Almásy Kálmán ifj. Időmérő: Gr. Zichy-Ferraris Viktor. Indítók : Gr. Festetics Pál, Inkey István ur és Mr. Cavaliero. Titkár : Sárkány Ján. Fer. ELSŐ NAP. Vasárnap, május 6. (Délután 3 órakor.) 1. Széchenyi dij, 100 arany. Futhat minden mén és kaneza. Távolság 3000 méter. Teher 3é. 5H/s kilogr., 4é. 60 kilogr., 5é. 64 kilogr., 6é. 66 kilogr., id. 67 ( 2 kilogr., kanczára 1 kilo­grammal kevesebb. Lóra, mely már dijat nyert, 2 1/a kilogrammal több. Tét 10 cs. arany, fele bánat. A tét és báuatösszeg 40 aranyig a máso­dik lóé, azon felül az elsőé. (11 nevezés) Gr. Henckel Hugó id. 5é. p. m. Talisman a. Giles I. a. Sexagesima (2 J/ 2 kil. k. t.) 66 1/, kil. Corser 1 Gyürky Béla ur 4é. f. m. Zsibó 62'/ 2 kil. Madden 2 Bánat jelentetett 9 lóért. Zsibó mutatta az utat, Talisman mindenütt sarkában maradt. 3/ 2 mértföldnyire a ezélponttól a Henckel-mén clöre­megy s könnyen nyer 1 hoszszal. Ertek 575 frt az elsőnek, 150 frt a 2-iknak. 2. Egyesűit Nemzeti-dij, összesen 618 arany, ezüst serlegben. Futhat magyarhoni (azaz Ma­gyarországon ellett és nevelt) minden mén és kaneza. Táv. 1600 méter. Teher 53 kilogr., kan­czára 1 kilogrammal kevesebb. A tét- és bá­natösszeg fele az első, fele a második lóé. — Az 1869. jan. 20-án tartott közgyűlés határo­zata szerint ezentúl csikót csak 1 éves korában lehet nevezni. Nevezési zárnap 1879-re 1877 aug. 1-én. Tét 40, bánat 20 arany ; a verseny előtti év aug. l-ig jelentve csak 10 arany. (47 nevezés.) Blaskovies Ernő ur 3é. sga k. Kincsem a C.im­buscan a. Waternymph 52 kil. Madden 1 Id. Gr. Henckel Hugó 3é. sga. m. Camillo a. Cambuscan a. Patty 53 kil. Busby 2 Blaskovies Ernő ur n. Blaskovies M. ur 3é. р. k. Csalogány 52 kil. Webber 3 Gr. Lónyay Béla nev. br. Orczy E.. sötp. m. Czigánylegény 53 kil. Smart 0 Kisbánat 5 lóért; nagy bánat 3S lóért. Egy­szeri hamis indulás után Camillo vezet sebes iramban, utána Kincsein, Csalogány, Czigányle­gény. A félmér földön Kincsem és Czigányle­gény feljön és a mezőny összeszorul. Ezután Kin­csem elöremegy s elszaladván versenytársai elöl tetszés szerint nyer. A befordulónál Camillo és Csalogány verekednek a 2-ik helyért, melyet az előbbi 1 '/ 2 hoszszal biztosit magának. Czigány legény 4-dik. Idő 1 p. 47 rndp. Érték 5315 frt az elsőnek, 2225 frt a 2-iknak. 3. Asszonyságok dija, Annyi arany, a mennyi az aláirt 355 arany összegből éven­kint begyül. Ez a tét- és bánatösszeggel az első ló»', leszámítva 50 aranyat, mely a másodiké. Futhat minden ló. Egyszer körül, 37 méterrel a nyerpont előtt kezdve. Tét 10 arany, »fuss vagy fizess.« Teher: 3é. 6l'/ 2 ki­logr., 4é. 70 kilogr., 5é. 7 3 kilogr., 6é. és idő­sebbre 75 '/ 2 kilogr., ménre 1 kilogrammal több. — 2000 forintot érő verseny nyerője 3 kilogr., — két ilyen, vagy egy 3000 forintot érő ver­seny nyerője 5 kilogrammal több, de nem hal­mozva; nyeretlen lónak 2 3/ 2 kil. engedélyezve; külföldi lóra 5 kilogrammal több. Urlovarok a szokott szinekben. (10 nevezés.) General Hope 3é. p. m. Prince Gregor a. Buccaneer a. Peeress 59 1/ 2kil. Br. Grovestin 1 Gr. Sztáray János 4é. sg. m. Bibor 76 kil. gr. Szápáry Iván 2 Id. Gr. Henckel Hugó 5é. р. k. Konotoppa 78 kil. bg Esterházy Lajos 3 Bibor, Konotoppa, Prince Gregor : ily sorrendben A májusi nagy hét. Kedvezőtlen, esős időben folytak le az idei pesti lóversenyek ; — ez oka, hogy a rákosi gyepnek mind három napon csak gyérs/.ámu kö­zönsége volt; — de a főrangú világ s a sport­kedvelök teljes számban voltak. — A versenyek alatt bárom bál is volt: egyik a gr. Zichy Pál­né-é, a másik gr. Andrássy Aladáré, és a harma­dik Fülöp, szász Coburg-Góthai berezeg, ö kir. fenségénél, — mind három vig kedélyű volt, ki­tűnően sikerült és reggelig tartott. — Ugyan a versenyek alatt a Lovar-egylet is tartott egy köz­gyűlést és egy választmányi ülést a melyen ha­tározottá vált, hogy ezentúl a bánat a nevezéskor azonnal fizetendő-, — erről és a gyűlések egyébb határozatairól majd bővebben fogunk szólni, vala­mint bővebben az egész versenyekről is ; most csak annyit : hogy az oroszvári és gödi istállók egymással hatalmasan concurráltak s mindkettő szép lovakat, kitűnő traininget s egyszóval oly haladást mutatott, mely a continens figyelmét méltán felköltheti; ilyeneknek bizonyultak még gr. Festeties Pál lovai is, — de mindezekről majd bővebben jövő számunkban szólunk. Dicséretet érdemel Chapman idomár, ki Boo­merangot a Matchre a legjobb conditióban hozta ki. A versenyek alatt május 9-én tartott galamb­lövészetről alább részletesen. Meg kell még említenünk, hogy az utolsó ver­senyek estéjén tartá a Lovavegylet jubileumát. Az ebédnél а Lovaregylet elnöke br. Wenckheim Béla ő nmlsága tartott egy hosszabb beszédet, melyre ifj. gr. Károlyi István válaszolt. Lapunk­nak sajtó alá kellvén menni, szerencsésb napi collegáinknak kell hagynunk, hogy azt részlete­sen közöljék, s azt is jövő számunkban hozzuk. — A versenyek következő eredménynyel folytak le. Pályabírók : Br. Wenckheim Béla, id. gr. Almásy Kálmán, br. Ambrózy Lajos és gr. Szapáry Lász­? A ti £ ?, L Kénytelen megnyerni a Derhyt­Irta : llawley Smart. (Folytatás.) IV. Richeton Tiieodora. — Mily csalfa ön, Mr. Laeeby — szólt Lay­ton Anna lassú hangon, a mint Jim a teremben egy karszékbe mellette leereszkedett. — Kétségkívül mindnyájan azok vagyunk, — válaszolt Jim ; — de hát miképen szárnyaltam túl ezúttal a többi csalfa barátomat ? — Miképen?! Hát nem mondta-e, hogy Riche­ton asszonyt ki nem állhatja s egész ebéd alatt egyre udvarolt neki. — Abban én a legcsekélyebb csalfaságot sem látom ; sőt még akkor sem nyugtalankodnám a miatt, ha kegyednek amaz állitása, hogy udvarol­tam neki, igaz lenne ! Hiszen mi mindnyájan enyelgüuk és tréfálózunk néha olyanokkal, kiket nem kedvelünk, de azt soha sem mondtam, hogy Mrs. Richetont nem szeretem. Én utálom a ko­morságot, ennyi az egész ; azonban komoly udvar­lásra még nem szántam el magamat vele szemben. — De hát ez kötelessége lenne önnek. Tudja­e azt ? — Ily fáradságos vállalatra nem szánhatom a fejemet, — viszonzá Jim indolens mosolylyal. — Mr. Laeeby, — szólt Anna, legyezőjével fe­nyegetve Jimet, — én követelem öntől, határoz­za el magát s udvaroljon komolyan Mrs. Ri­chetonnak. — Ám legyen ! szólt higgadtan Jim. Kis szü­net múlva Miss Layton megszólalt : — Nos, tehát miképen fog a dologhoz ? — Nem tudom, — válaszolt Jim, mert az ily fontos ügynél, hol egy szép nőről van a szó, nem hátározhatjuk magunkat hirtelen el. Ez megfonto­lást érdemel. Nem oly könuyü egy női lényről Ítéletet vonni, mint például egy levelezési la­pot beirni. — On tréfát üz belőlem, uram, — szólt Anna tréfás mosolylyal. — На ön meg nem mondja nekem, mily véleménynyel van e szép asszony fe­lől, mit gondoljak én akkor Berkley Holtról ! — Arról az emberről már gondolkozás nélkül megmondom, mily vélemdnynyel vagyok, — vála­szolta szokásos komolysággal Jim. — De hát nem lenne-e szíves kegyed valamit zongorázni ? Miss Layton hirtelen megfordult s azonnal kita­lálta okát, miért szakította meg válaszát Mr. Laeeby. Berkley Holt ép akkor ment el mellettök, egy szomszéd asztalhoz lépve, hol szórakozottan szem­lélt meg egy fénykép-albumot. — Ám legyen. Zongorázzunk el hát valamit, — válaszolt Anna kisasszony, fölkelve székéről. — A társalgás mellé átalában kell valami fűszer, pl. zene, dal stb. Majd fölkérem Mrs. Richetont, énekeljen valamit. Tetszik-e önnek az ö hangja? — Persze hogy tetszik ; hanem hát én nem vagyok eléggé szakértő, hogy Ítéletet mondjak fölötte. Eljárogatok az operába, mint bárki más az idény alatt s megvallom olyan vagyok, akár а pogány, mert bánt és mulattat az gyakran. Wag­ner például jóformán ugy tűnik fel előttem, mint Milton : »Kiesé nehézkes, de magasztos.« Mrs. Richeton Anna fölhívásának azonnal en­gedett s kész volt valamit énekelni a társaságnak. A szép özvegynek igen szép contralto hangja volt s érezte mily előnyei vannak más nők fölött. Magas termete, gyönyörű magatartása igézett s bogy e nő meglepő barna szépség volt, azt senki sem tagadhatta. Azt az örömöt és dicsőséget is élvezte, hogy özvegy volt, s bájainak tetőpontján joggal köve­telhette a világ rokonszenvét a házassági idejé­ben átélt szenvedésekért. Anna ugyan nem volt bizonyság, hogy Richeton Tamás ténylegesen bán­talmazta volna nejét, de durva, heves természetű embernek ismerték őt, kitől minden kitelik. A szép özvegy e tárgyról nem beszélt s lia mások előhozták azt, csak egy sóhajjal könnyített keb­lén s szép szemében könyek csillogtak, s ezek eléggé érthetőleg tolmácsolták a szép asszony hallgatag ajkait. На еду nő а társaságban vértanú gyanánt sze­repel, okosan teszi, ha átalában tartózkodik a beszédtől. Egyébiránt, az özvegy férje elleni vádak, me­lyeket az Ariadnét személyesítő asszony tá­masztott, sokkal nagyobbak voltak a valóságnál. És Mrs. Richeton e szerepében rendkívül előre haladott. Nem volt hiány lelkiismeretlen udvar­lókban sem, kik igyekeztek őt megvigasztalni amaz elhauyagoltatásért, a melyben részesült volt. Azonban Richeton Theodora túlságos óvatosan viselte magát mint özvegy, nehogy az ő rovására valami pletykaság keletkezzék а társaságban. A midőn férje egy szerencsétlen new-marketi héten anyira leitta magát, hogy midőn a kocsiba akar­va lépni a vaspályára esett s ott lelte halálát : mindenki sajnálattal és részvéttel volt a szeren­csétlenül elhunyt iránt. A vigasztalás tehát a szép özvegygyei szem­ben most épen kapóra jött, különösen a házasu­landó vagyontalanok részéről. Csakhogy Theodo­ra nem igen látszott sietni, hogy nyakát újra a páros élet igájába hajtsa s még eddig senki sem dicsekedhetett, hogy kegyeinek megnyerésében valami nagy elöhaladást tett volna az egy Lux­mooret kivéve, ki a mult idényben szivét nagyobb gerjedelembe látszott hozni. Mig a szép özvegy bájoló hangján énekelte a »Par sua Madre«-t, addig három hallgatója nagyban tervezgetett az özvegyet illetőleg, ki ha azoknak tartalmát tudja, bizouyuyal msg lett vol­na lepetve. Layton Anna csodálkozott magán, miért visel­tetik ö vendége iránt bizalmatlansággal, s szem­rehányást tett magának : — miért nem kedvelte meg, a helyett, hogy gyűlölettel viseltetett irán­ta. Laeeby Jim mély gondolatokba volt merülve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom