Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-04-25 / 17. szám

130 VADASZ- ÉS VERSENY-LAP. ÁPRILIS 25. 187 7. lésre hozni, most egy más, az őz természetrajzához tartozó adatot illetőleg eseményt akarok neked, s e lapok szives,— unalmas fccsegéseimet elnéző — olvasóinak elbeszélni. A gombaszőgi vasgyári tisztek a mult év tavaszán a pelsötzi nagy hegyről egy kis ó'zbakocskát kaptak, mely köztük hamar megbarátkozott, jól érezte magát, s szelid házi állat gyanánt szépen növekedni kezdett. Augusztus havában egy idegen kutya vetődött a házhoz s ennek ugatásától s üldözésétől a bakoeska megriadt s az úgynevezett kis hegyre iramodott fel s vissza sem tért. Gazdái elveszettnek hitték. Most uj év táján láttak a munkások lent a réteken egy csapos őzbakocskát a szénaboglyák közt ténferegni, mit a tisztségnek bejelentvén, a pénztárnok puskával kiszaladt, hogy a \ életlen prédát elejthesse. Látja az őzet, lövésre emeli a fegyverét s e pillanatban észrevesz az őz nyakán egy veres szalagot. Rákiált »Muczi« s ime csakugyan a nyárban eltávozott Muczi volt, mely a hivárra közeledett, megfogatta s elvezettette magát a házba s azóta ismét szelid házi őz lett belőle s most is ott van, él s gyarapodik. Szomszédságomban gróf Andrássy Manó ur vadászati tisztségének nagy baja van a farkasokkal. Mig a havon nyomozhatok voltak, addig G darab farkas jelenlétét constatálták, melyek a legözesebb pagonyban állandó tanyát ütöttek. Az eddigi többszöri vadászatok sikertelenek voltak, az óvatos dúvad mindig kikerülte a lövést, min egyébbiránt csodálkozni nem is lehet, ha tekinte tbe veszsziik, hogy e roppant erdős téreket több puskással szükséges ellátni, nem 4—5-tel, mint eddig történt. Azt hiszem majd másként fog az eredmény mutatkozni ha ö méltósága maga feljön s rendeli el a hajtásokat ! Hiuzokból azt hallom, hogy miután 1 db. lövetett s 3 db. vastörben fog.itott — egy sem maradott életben s teljesen kipusztitatott mind, mi kívánatos is volna ! Vadász üdvvel Csetneki. Alsó-Árva, 1877. április 21-én Tisztelt szerkesztő ur ! — Siketfajdvadászatainkat f. hó 12-én, a midőn a hó már legnagyobb részt lement, akartuk megkezdeni, de minthogy 11-én a légmérő tetemesen alászállott, egykét napra elodáztuk. 12. és 13-án esett az eső. Ezt szívesen láttuk azon meggyőződésben, hogy a még fennlevő havat leveri, s any ira megteimöriti, hogy az embert süppedés nélkül megtarthatja. 14-én kitisztult az idő, s kirándultunk a Magurába. Este előtt azonban erős éjszaki szél, hóeséssel keletkezvén, elhatároztuk, hogy az alantabb fekvő alpesi legelökön nyirfajdokra maradunk. Helyes volt ezen elhatározás annál is inkább, minthogy a siketfajdok a Magura éjszaki, a nyirfajdok pedig a déli oldalán vannak, s igy hát legalább részben fedve voltunk az orkánná növekedett hózivatar előtt. Az éjszakát szorgalmatosan theázva, vigaD, azon reményben töltöttük, hogy a vihar hajnalra lecsöndesedik. Alvásról természetesen a nagy zúgás miatt szó sem lehetett Reggeli pont '/a 4 órakor megejtett felvonulásunk a nyirfajd-dürgőhelyekre szomorú volt. Kiki magával vitte plaidjét, mert a vihar növekedve egyre tombolt. 3/

4 4 órakor 2 kakas behúzott a dürgö helyekre, s a dürgést — szakadozva — megkezdette. Lövésről a sötétség nratt szó sem lehetett. A jérczék a déli lejtő erdejében maradtak, hova a két kakas is 5 — G pereznyi diirgés után elhúzott. Vége a vadászatnak. Tableau, zúzmarás alakok elkeseredett arczokkal. Midőn ezen sorokat irom, hetednapja az ecsetelt vadászat után, az éjszaki szél egyre dúl, s a hó szakadatlanul esik. Tegnap este jött le csőszöm a siketfajdok tanyájáról, s jelenti, hogy ott 16 hüvelyknyi magasságú az uj hó, hogy a vihar egyre töri a legnagyobb fenyőket, hogy a siketfajdok dürgésöket félbeszakítva, a vihar miatt a déli lejtök erdőségeibe lehúzódtak. Füstbe mentek i^y hi.t vérmes reményeink a siketfajdvadászatra nézve — ez idén — mert mire ismét kitavaszodik, a mezőny praeticábilis lészen, — a dürgés megszűnik. 1). (j. Hadad, april 21. 1S77. Szalonkaidényünk végét érte, a mi még imitt amott találtató, azt gyanítom már itt is fog költeni ; többszöri alkalommal emlékezem, hogy erdeinkben fiatal szalonka csibéket találtunk, de későbbre és nyaranta kinőtt szalonkákat soha, bizonyoson midőn repülővé lesznek — elhúzódnak. Mióta vadászszenvedélyemet űzöm, sohasem emlékezem, hogy oly kevés szalonka lelt volna mint az idén, rendesen magam két annyit ejtettem mint most összesen került a tüszérre. Hajtókkal hatszor vadásztam : az összes eredmény 22. Vendégeim voltak három vadászaton : öcsém B. W. M., és egyen B. W. B. mindketten kitűnő lövők ; s magam és két erdészem. Igaz, hogy a kellemetlen időjárás, esőzések, késői fagyok és kivált nagy szelek mindannyiszor gátoltak s többször ki se lehetett menni a vadászatra. Anynyival inkább bámulatos, hogy oly kevés szalonka volt az idén, mert a körűibe lévő nagyobb hegyek és havasok, ugy mint az »Avasság,« a I bányaiak, a kalotaszegiek, sőt még a »Me1 szes« és »Réz« is lepve voltak hóval. Máskor ily helyzetben igen sok szokott lenni, a hoszucsörü, mert húzásokban ide tolulnak a Kárpátokon lévő havak miatt. Még az is különös volt, hogy azon helyeken, hol más években a legtöbb szokott tartózkodni, az idén épen nem volt, tehát még a vidékenkénti húzásokat is változtatják. Zsibón egynéhány estveli húzáson szép számmal voltak ; W. B.-nál többet is lőttek. Nyirsiden ЛУ. M.-nál is kevés volt; ottan is april 2-án hajtóval csekély eredménynyel vadásztunk ; hogy öcsémnél mennyit lőttek? nem tudom. A nálam lőttek uagyobbára bagolyfejük voltak. En ugyan azt állítom, hogy erdei szalonka csak egy féle vau, és hogy azon példányok, melyeket némelyek a kisebbfélékhez számítanak, csak a fialalahhak, melyeknek tollai még nincsenek kellőleg kifestödve. A szalonkaidény alatt lövetett még nálam két igen nagy vadmacska; az egyik bőrének hoszszusága 71 cetmr a feje tetejétől a farka kezdetéig; — a másiké 73 cetmr. Az egyiket a csőjéből ugratták ki a borzebek ; a másikat pedig vizslám egy fára szorította, honnan leejtődött. Mind a kettő kölyköző volt. Bár a házi kártékony vadat sikerülne igy ártalmatlanná tenni, de ezek a mostani világban a számba nem vett törvények által védelem alatt vannak. Még lövetett egy általam tökéletesen ismeretlen ölyv is; sokkal nagyobb volt mint nálunk minden létező ragadozómadár, kivévén a saskeselyűt; színe nagyon halovány fehéres, sárgás, barna-feketébe húzódó foltokkal, szárnyai kiterjesztve szélesebbek voltak négy lábnál (bocsánat, hogy a régi mérték szerint beszélek) ; va dászaimmal együtt azt gyanítottuk, hogy valami északról ide vetődött ölyv. Én ezen fajt soha sem láttam, ámbár mi; t öreg vadász alkalmam volt az Alpeseken, Kárpátokon és a Pireneusokban is vadászni s különféle ragadozó madarakat lőni és lőtteket látni. ду. Tisztelt Szerkesztő Ur ! A »kecskeméti« igen tisztelt »öreg vadász« szives volt a szalonka fajai kérdésében а V. és V. lap 12-ik számában megjelent szerény közleményemre rcflectálva megjegyezni, hogy én a szalonkák kék és sárga lábszárszinét felemiitettem, és hozzá teszi, hogy ezen jelenséget minden vadász észlelheti. Bocsánatot kérek — én ezen tavaszi húzáskor nagyon is mindennapos tapasztalatra, mint lényegre épen nem fektettem a legkisebb súlyt sem, ait csakis ugy per tangeutem ériutettem, és ezt is esak azért, mivel ezt tartják némelyek az állítólagos kiilön faj egyik fő ismérvének — igy én, ki с ak egy faj erdei szalonkát ismerek el, nem mellőzhettem el az arra való reflectatlót. Xem szándékom igen tisztelt vadásztársam hypothésisének mélyebb taglalásába bocsátkozni — annál kevésbbé, mivel fő állításomat az egyetlen fajt ugy sem méltóztatott megtámadni, és mivel a mit tudni véltem, a mint tudtam úgyis elmondtam. De azért egy szerény megjegyzés koezkáztatására mégis szabadságot kérek. Legyen — a mocsarak megsárgitják a szalonka lábszárát, mint a mocsaras legelön járó marháét. De hát ebből az következnék, hogy, miután a többség lába mégis csak sárga — a szalonka többsége mocsarakon utazik által — és ez még lehetséges, mert valóban nem ellensége természeténél fogva az ily helyeknek. De hát honnan méltóztatik azután az igen tisztelt ur azon különös sajátságát a mocsaraknak megfej'eni, hogy azok csak tavaszszal festenek ? En azt hiszem, hogy ha fest a mocsár tavaszszal — festenie kell öszszel is — és öszszel is ép ugy meg kellene a Tundráktól hozzánkig fekvő mocsarak sarától megfestett lábszár színének tisztulnia hegyes, száraz vidékeinken, mint tavaszszal, sőt még inkább, mert az őszi múlatás ideje rendszerint hoszabb, és igy több ideje lenne a lekopáshoz még annyival inkább is, mivel legalább a mi vidékünkön az ősz rendszerint erősebb. És még én se nem láttam, sem nem hallottam, hogy őszszel nálunk valaki kéklábu szalonkát lőtt volna. Én a természetes szinnek most is a testsziusárgást tartom ; és fentartom azon állításomat, miszerint a lábszár kék szine a vedlés idejével és az időjárással oki összefüggésben áll. Bátor vagyok ennek rátióját egy analógiával támogatni. A ki valaha figyelemmel kisérte a rák vedleni szokott ollójának szinét — tapasztalhatta, hogy minél keményebb — tehát légibb vedlésii ez, annál barnább és minél puhább, tehát frissebb vedlésii — annál kékesebb ennek szine. Igaz — az egyik rák, a másik madár, az egyik a viz, я másik a száraz lakója. De a tapasztalati eredmény ép ugy egy, mint ugyanaz igénytelen nézetem szerint az azt előidéző »ratio physica« is. Szalonka-idényünk határozottan semmit sem értt. Iiajtózni nem volt érdemes. Magam vizsla előtt egyetlenegyet láttam, ezt is Quasimodogeniti után, mire a német sógor azt mondja »halt ! Jäger — da brüten Sie.« Ezzel is ugy jártam, hogy egy erdőfarki igen siirü és magas vágásban megpuskáztam, és kitűnő vizslámmali legszorgosabb keresésem daczára szerencsésen sem élve, sem halva meg nem találtam. Szives baráti kéztől több mint egy hete sürgönyt kaptam, hogy a nagy kakas a központi Kárpátokban vigan dlirög. Mihelyt Phöbosz ur legyőzi a garázdálkodó Jupiter Pluviust (néha ugyan havazik is) azonnal megyek, ha ugyan addig a nagymogul hevélye el nem múlik. Jelenleg azonban, bármily erős legyen az inger, oly időben, melyre a kövesdi matyó boldogult gr. Teleky Ádámnak azt mondta, hogy benne kár lenne nemcsak a kutyát, de még a kálomistát (magam is az vagyok) is kiverni — nem érdemes. Ha akade campagne alkalmával valami ; engedelemmel majd bekopogtatok. Még egyet. Köszönöm Csetneky kedves barátom szívességét az általam nem ismert madarakra adott felvilágosításért. De hogy a mit kendermagos kacsának vél t. barátom, az általam lőtt kék kacsa nem az volt, azt határozottan mondhatom. Ugyanis az anas vagy aythya ferina gunárának tollazata is szürke alapszínnel bir, és tükre szép azurszinbe játszik, de feje rozsdavörös, a háttollak szürke alapon finom fekete hullámvonalakkal bírnak, hasalja mocskos-fehér, csőre hegyét kivéve, mely fekete-kék, és lábszárai kékes szürkék. Az én kacsám pedig egész testén tiszta aczélkékbe játszó szürke volt, lába fekete, alkata sokkal tö-