Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-04-11 / 15. szám

MARCZIUS 28. 187 7. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 113 tására, a lödijak fizetésére szorítkozik. E lödijak következők : Medve, hiúz, farkas után 20 ft, vaddisznó után 10 ft, róka, nyest, vadmacska, kóbor kutya, kó­bor házimacska, sas, nagy suholy, holló, héjjá, kánya, ölyv után egy-egy forint, (gróf Andrássy Manó ur minden hiúz után 50 frtot fizet.) Az 1876-ki vadászati év alatt ejtetett a dob­sinai vadászterületeken : 15 őz 45 nyúl l vaddisznó 5 nyirfajd 3 császármadár 16 erdei szalonka 4 örvös galamb. Igen szerény számok az igaz ! s ha kérded mennyi esik belőle saját lövéseimre ? ugy azt is bevallom, hogy csak is : 3 őz, 6 nyúl, 3 csiszármadár, 2 fürj, 1 erdei szalonka, 2 örvös galamb s 1 róka. Kérdést intéztél hozzám, nem tudnám-e megne­vezni azon előtted ismeretlen madarat, melyet mult évben lőttél, s mely nagyságra majdnem ak­kora mint a fogoly, csőre, lába zöld, köntöse kuvik szinü s husa kitűnő, s tán a tyúkok gázló fajához tartozik ? Szárnyast, melyre a fentebbi ismertető jelek reá illenek, én csak egyet tudok megnevezni, t. i. a nagy lilét, grosser Brachvogel, Steinwelzer, Eu­lenkopf, Triel vagy Dickfuss : Oedicnemus crépita, a charadridák családjához, a gázlók rendjéhez tar­tozik s a fentebbi leirás tökéletesen reá illik. Itt jut eszembe, hogy te kedves barátom har­madéve is lőttel egy kacsafajt, melyet megnevez­ni nem birtál s mely egészen kék szinünek látszott. Ez nézetem szerint kendermagos vagy hamvas rucza lehetett, Anas ferina L. Tafelente. Ennek gácsérja egészen szürkés s világos kék szinben pompázik. Itt Dobsinán a mult évben szintén két neve­zetesség került kézre. Az egyik egy közönséges mókus (Sciurus vulgaris), melynek annyi fehér csikjai s foltjai voltak mint a természetes rőt szinünek ; a másik egy sarkvidéki váudor, egy ten­geri búvár vagy farláb, Colymbus polaris, Polartau­cher, Spiessgans, egy liba nagyságú, hátán feke­tés, hasán piszkos-fehér köntösű, hegyes nyárs­forma csőrü vizi madár. Mily izü volt husa, azt nem tudom, szokásunk lévén ily ritka vadakat nein a konyhába, hanem iskolai muzeumunkba küldeni ! Becses levelednek vannak még oly reflexiói is mikre én szintén néhány szót fogok koczkáztatni, de erről — lia a tisztelt szerkesztő ur megen­gedendi — majd' csak második levelemben. Addig vadászüdvvel maradok Csetnek i. Ne-vszási záuntpok« April. 24. Fest Reiterclub akadályversenye nevezés. 27. Pozsony Pozsonyi Club-dij nevezés. 27. Prága Prágai Critérium kétévesek — ._ 28. Pozsony Eladóverseny 1000 frt —.— A Kisbéri egyévesek 1877-ben­(Vége). 10. Cambuscan­Verbena sárga kanczacsikó. Régi ösmerőst üdvözlünk az anyjában. Mégis mint ha csak most volna, hogy az 1870-iki Nemzeti dij dicstcljes nyertesét a nyeroszlopnál üdvözölnők, honnan Szápáry Iváu gróf színeit diadalról dia­dalra vitte, mig végre hosszú SZÍVÓS szereplés után 5000 forintért a kisbéri ménes birtokába került. Ez az első csikója, melyet most szemlélünk. De mi ez ? Nem tévedünk ? Hiszen ez valóságos lippiczai csikó. Mintha csak Fogarason vagy Li­piczán volnánk, s egy Favoryt vagy Conversauot vezetnének elő. Valódi tagba szakadt alacsony, zömók, kos orrú, aeze'los hegyi ló, nem pedig New­minster és Compromise tiszta vérű ivadéka ! О a legkisebb a companiában, dc azért nem legutolsó ! »Alexander magnus, corpore parvus.« Hibátlan testalkatú, SZÍVÓS izomzatú, fáradhatlan iramú kis csikó. Társai respectálják, mert érzik, hogy ki­csinységén kívül, minden egyébben kiállja velük a versenyt. I Ha nagyobb volna, primae classis telivérlovat jósolnánk belőle ; igy azonban sik pályán, rövid distanciára alig fog sok diadalt aratni, mert hiá­ba, bármily sebes és ruganyos a vágtatása, nem igen tud elég tért foglalni rövid testével. Aka­dályversenyekben fog ez a csikó nagy szerepet játszani, ha tovább igy fejlődik; s még megérhet­, jük, hogy elhomályosítja Transylvanian emlékét ; e ha összekerül egy második Jurymannel — meg­veri azt is. E csikó után ítélve még sok jót vár­hatunk Verbenától, mert hiszen ez első csikaja, mely a trainingtől megviselt anya testében fogam­zott. Ez évben is született Verbenának egy csika­ja Game-Cock után, de ez már aztán racing like egy csikó ! Őszintén örülünk e sikernek, mert Ver­bena belföldi tenyésztés ivadéka. 11. Cambuscan-Theresa, sárga, jegy nélküli kan­czacsikó. Kalapot le uraim ! Ennél a csikónál he­vesebben feldobog a sportsman szive. »Kincsem« még szebb kiadásban ! Ha lehet a sik versenyek hősét már a csikó­ban felismerni, ha lehet egy éves korában a leg­merészebb »Flyer« prognosticont biztos kilátásba helyezni, ugy e csikónál valóban ezt szeretnők tenni. Teljesen szabályos könnyű test, kitűnő iram, a telivér félreismerbetlen jellege. Ha Buccaneernek egy lentebb felemlítendő csikóját apja révén nem illetné meg az első hely, ugy ezt a Cambuscan­esikót helyeznők oda. 12. Buccaneer-Pear/feather pej kanczacsikó. Jó fej és nyak, szép váll, igen jó derék, hatalmas far és hátsó lábak, de az első lábak gyöngesége zavarja az összhangot, fejlődése igen kedvező, pe­dig anyja halála folytán dajka mellett nevelke­dett. Irama sokat igér. 13. Buccaneer Firefly pej kanczacsikó. Fej és nyak jó, a lapoczka, mint nem ritkán a Bucca­neer ivadékoknál, kissé rövid és egyenes, derék kitűnő. Lábai szabályosak és erősek. Irama ha­talmas. Igen nagy energiát árul el, s ha nem látnók utána a Buccaneer-Peeres csikót, ugy ezt kellene a társaság legválalkozóbb tagjának nevez­ni ; de 24. Buccaneer-Peeress sötétpej méncsikó. Egészen az apja, de jobb első lábakkal. Zsarnoka az egész társaságnak, minden más csikónak üldöző szelleme. Folytonosan küzdeni szeretne, nincs nyugta soha. О vágtat a 10 holdas kifutóban legelöl mindig, s ha olykor kifárad s egy pihent társa meg akarja előzni, hatalmas rúgással ijeszti vissza. Kötekedő természetét nekünk is bebizonyitá, mert mig di­cséretébe el voltunk mélyedve, kabátunk egy darabja fogai között maradt. Hibája jelenleg még csak az, hogy nem eléggé széles, de ez bizonyáia örökké nyugtalan természetéből ered, s ha majd a trai­ning egy kissé megtanitja a nyugalom megbecsü­szik addig, mig valami módon elégtételt nem szerez magának. Annyi bizonyos, hogy Luxmoore Harold a mult évben nagyon forgolódott e nő körül. Gyakran jutott eszembe, hogy a tisztelt asszony­ság nagyon szeretne Liddington úrnője lenni. És ha Harold némi alkalmat nyújtott e reményhez, akkor meg vagyok győződve, nem könnyen sza­badulhat ki Richeton Theodora asszony hálójából. Ha csakugyan ez özvegyet akarja nőül venni, akkor ugyancsak ember legyen a talpán, mert meggyül vele a baja. Richeton asszonyság min­den gyöngédsége és szeretetreméltósága mellett nagyon erélyes, daezos asszony ; de hát máskép nem is lett volna képes oly vad állatot, mint Richeton volt, féken tartani. Ugy sem volt e nő házas­sági élete rózsákkal körülövezve e férj mellett, ki minden perczét elkeserítette volna, ha meghaj­lik vala előtte. I Egy részeges czivakodó ember, valódi gyötrője a nőnek, ha ez erélyével s határozottságával azt le nem győzi. Igy volt ezzel Richeton Tamás is. Mikor ko • moly czivakodásra került a dolog, utójára sze­mébe sem mert nézni nejének, annyira félt tőle. A mi Haroldot illeti, élek a gyanúval, hogy ez asszony szerelmes ő belé. Hejh, be jó az, ha már tul van az ember bohókás korán s bevégezte szerelmi epekedéseit. Annyi bizonyos, hogy a Derby-veräenyen egy rosz könyvcsiuálásból könnyebb szerrel kibújhatni — s ez felényire sem oly veszedelmes, mint a komoly udvarolgatás. (Folyt, köv.) — Nem is lehetne jobb nevet találni a számá­ra, — szólt Laceby, — mint. . . — Nos ? — kérdé Luxmoore. — Mint a minek ön nevezte, csakhogy én egy kissé meghosszabbitanám. Nevezzük el tehát a »beggar«-ről (koldus) »Beggarman«-nck. Azt hi- 1 szem, igy jól lesz keresztelve. — Felséges ! — kiáltott föl Herrick ; — a csikó »koldus«, apja »pazarló« s anyja »gyalog­járó!« Mily érdekes ilyesmit a méneskönyvből ol­vasni, ugy-e Calvert? — Nagyon összeillő nevek, uram, — viszon­zá a ménesmester mosolygva. Laceby órájára nézett. — Kocsim azóta előállott, — mondá, — s ha nem akarok a vonatról lemaradni, ideje hogy visszatérjek a kastélyba. De azéit ne engedje magát zavarni Luxmoore; ön csak maradjon. — Ejh, minő beszéd ez ! Együtt visszatérünk s szépen bucsut veszünk egymástól. Ugy látom, sikertelen volna rábeszélésem tovább maradására. — Nem lehet, barátom. Egyébiránt hiszen há­romnapi felséges vadászat élvezetében részesített. A mellett a felséges italok, a jó asztal, a tele ; pincze ! Örökké vidám lélekkel fogok rá visszaem­lékezni. Bizony nagy áldás az Harold, mikor va- | lakinek a nagybátyja jó pinczét és ménest hagy örökségül !... Isten önnel, Calvert. — Isten önnel uram, a viszonlátásig ! Remé­lem, jövő őszszel lesz szerencsém önhöz, hogy még egyszer közösen szemlét tartsunk az újév napján ellett csikók fölött. Laceby Jim még egyszer üdvözölte a ménes­mestert, s aztán Herrick s Harold kíséretében a kastélyba sietett föl. A kocsi már a kapu alatt állott s a szolga, karján a felső ruhával várta urát. — Nem késtünk még el ? — kérdezte Jim. — Már nagyon is közeledünk a vonat elindu­lásának perezéhez, — szólt a szolga meghajtva magát gazdája előtt, ki már több izben késett el a vonatról. — Nos, akkor haladjunk ! Isten önnel Her­rick, a viszonlátásig Harold ! Azt hiszem nem cselekszem roszul, ha Saxtonékuál sok szép üzene­tet adok át önnek nevében ; vagy Richeton asszonyságnak adjak át valami érdekes izenetet? Bizonyosan találkozni fogok ő vele is, — veté ! utána Jim, miközben fölpattant kocsijára. — Hi­! szen jól láttam én, mennyire udvarolt ön ez asz­' szonyságnak a mult évben, s ha ön nem üzen neki semmit, majd rögtönzők én valami szép üze­netet a számára. — Csak bátran, tegye azt, — viszonzá udva­riasan Harold, — ámbár tudom, nem sokat fog ő én utánam kérdezősködni. Laceby Jim fejet csóvált s mosolyogva meg­hajtotta magát. Azután kiadta a parancsot a ko­csisnak az indulásra. A lovak gyors ügetésben haladtak a fasor kö­zött az indóház felé. — Hüm ! — gondolta e közben Jim, — aligha valami meghasonlás nem történt Luxmoore és a szép Richeton asszony között. De talán nem volt az komoly összezörrenés ; különben is Richeton Tbeodorával nagyon veszedelmes dolog ujjat húzni. Nem birnám ugyan indokolni, miből gyanitom ezt. De tény ! Ha e nő magát sértve érezte, meg vagyok győződve, hogy nem nyug­22 fürj 13 róka 2 borz 4 nemes nyest 1 sas 3 héjjá

Next

/
Oldalképek
Tartalom