Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-01-10 / 2. szám

12 VADASZ- ÉS VERSENT-LAI\ JANÜÁR 10. 1877. czát lehetőleg magára kell hagyni, azonban vigyázni kell arra, hogy közeletében veszedelmes helyek n : legyenek, milyenek : mély vizes árkok, gödrök stb., inert a vajúdás >k kezdetével a kanczák ilyen helyeket keresnek föl. Mindjárt a megellés után a kanczit csikajával egy tágas, alom szalmával jól behintett boxba kell bc illitani s m ignedvcsitett korpát, babot s nagy mennyiségű friss vizet, valamint egyéb hüsitő tápszereket kellő mennyiségben kéznél kell tartani. H i a kancza igen meg van viselve, ugy az esetben legczéls/.erübb neki bablisz-ct, italul pedig len nagos-vizet s felmelegített sört nyújtani lia a kancza kevés tejet ad, mire könnyen rájöhetünk abból, hogy a csikó nem szija magát tele, akkor ennek, mihelyt anyját egészen kiszivatyuzta, juttassunk jó fiiss tehéntejet, és pedig legczélszeriibb azt egy s oda-vizes palaczkba tenni. Némi kitartással h imar elérjük azt, hogy a csikó oly mohón iszsza e tejet mint akár egy borjú, és igy aun tk jövője, ha az anyja beteges lenne vagy épen kimúlna, — biztosítva van. Hogy csak néhány nevet említsünk : Cade, Milksop és Saucebox anya nélkül nevelkedtek fel s mc'gis igen jeles versenylovak váltak belőlük. Magától értetődik, hogy a csikót — akár van anyja akár nincs— ig u jól kell tápl ílni, ha azt akarjuk, hogy korán fejlődjék ; és nem lehet eléggé kárhoztatni azon tévvéleményt : hogy a csikót magára kell hagyni. Kell-e ennél nagyobb botorság, mint ez állitás : hogy a csikó egészen magára hagyandó ! mikor mindegyik 40 font sterling költséget képvisel, — eltekintve attól, hogy egész 12 hónapon át képezte reményünk tárgyát. De bármily botornak lássék is ez állitás, találkozik elég ember, a ki uton-utfélen védelmére kel. Igy a többi között ismerek egy tenyésztőt, a ki nem sajnál semmi áldozatot, hogy a legjelesebb s legerősebb kinczákat megszerezze s ritka tökélyii csikókat tenyészthessen, melyeket aztán novemberig buja legelőkön hizlal, jövő év áprilisig ellenben (ha ezt egyátalában megérik) szeméten koplaltatja, — ezután megint hizlalja, s igy tovább még egy esztendeig. Azon csikók, melyek ez esztelen bánásmódot túlélik, 5 — 6 éves kort érnek, a nélkül, hogy valami nagyra nőnének, s a mint képzelni lehet, csekély áron kelnek el. Ez ember egész életfeladata abban áll, hogy telivért tenyészt, melyet azután éhen hagy elveszni. Midőn egy izben ezért szemrehányást tettem neki, azzil állt elő, hogy »ily binásmód által szivósabhakbá lesznek ; legalább azok, melyek életben maradtak, nagy dolgokat vittek véghez, s minien alkalommal szívós, kitartó lovak hírében álltak.« Persze elfeledte hozzá tenni, hogy a mig egy ló e barbár rendszert túléli, másik három mellette elvész, s hogy azok, melyek szerencsésen átestek, bizonyára vas constitutióval birtak s igy bármilyen körülmények közt egyenlő jók s egészségesek leendettek, s a mellett még nagyobbra nőttek volna. Sokat vesződtem, hogy megfoghatóvá tegyem előtte, mily nagy befolyása van a tápláléknak a csontok és izmok kifejlődésére, — s hogy ennek hiánya vagy elégtelensége sorvadást s halált idéz elő. De ép oly kevéssé győztem meg öt érveimmel, mint a mily hasztalan iparkodtam volna Mr. Lincolnt meggyőzni arról, hogy a rabszolga-felsz ibaditás ténye eszelős intézkedés. Csak igaz maradt az, hogy mindig az ragaszkodik legkonokabbul ál itásaihoz, ki ezeket sem tényekre, sem észbeli okokra alapítani nem birja ; bár elég sajnos, hogy a mai felvilágosodott időben ilyesmi előforduljon. A szopós csikók elváUsztatása október hóban történik ; ezután 6—8 napig lóherés legelőre küldjük, mialatt elég húsosakká lesznek, s elökészitvék aria, hogy paddock-ba ereszszük, a hol mindig találhatnak egy pár harapás jó füvet ; azonkívül reggel és este rendesen zúzott babból korpából s szecskából álló eledelt kapnak. Kívánatos már ez időben elkülöníteni a méncsikókat а к inczacsikóktól, mely rendszabály ín'ndanuyiukn ik előnyére van. A kiheréltetésre szánt csikók aprilisban vagy mijus végén heréltessennek ki, e műtét után pedig nap mkint egy óra hosizáig járattasanak, hogy esetleges daganatok és gyuladások elhárittassanak ; azoukivül m dlőzendok az ingerlő hatású tápszerek. L igczélszerübb lesz a műtétet követő héten a csikóknak korpásvizet és némi szénit adni; ez után p ;dig kedvező lefolyás esetén ismét legelőre bocsáthatjuk. Ezután komolyan kell a csikók felneveléséhez látnunk ; a vevők ugyanis az erős és kövér egyéveseket kedvelik, a csikók jó kinézéaéből következtetvén, hogy azok nem szenvedtek még valamely komolyabb bajban. Gyakran megesik, hogy яz éves csikók csak azért nem kelnek, — vagy ha igen, csekély áron, — mert rosz kinézésükböl a kiállott rüh, influenzák s más bajok nyomait vélik felismerni. Ezért nem szabad semmit se sajnálni tőlük, a mitől hízhatnak; legjobb e ezűból nekik zabot, lenmagot, babot, borsót és kukoriczát vagy mind ezt keverve adni s pedig annyit, a mennyit csak falni akarnak. E mellett r ggel és este pontosan tisztitandók, ily életmód mellett egészségesek s húsosak lesznek, s a trainer munkája is lényegesen megkönnyebbül. Kevés emb ;r s legfölebb a tapasztalt szakember képes n.agának fogalmat alkotni azon fáradságos gondról, melyet egy ily erőtlen, éhenkórász egyéves csikó felnevelése okoz. Hónapokon át a legerőteljesebb táplálékon kívül még mindenféle gyógyszerekh z kell folyamodni s utoljára is csak egy mesterségesen felkészített, laza, gyenge állatot nyerünk, mely valódi munkára alkalmatlan. Pedig mai napság, midőn az idomároknak annyi a dolguk, kétszeresen kivánatos a gondjaikra bízandó egyéveseket már ideje-korán lehető jó állapotba juttatni. (Folytatjuk.) Agárdi falka vadászat. — Nyilt levél. — Kedves barátom ! ígéretemet beváltandó, bár n ihezen — mert vadászit után, magad legjobban tulod, legkellemesebb a pihenés, — mégis leirom falkánk működését távozásod óta, hogy kedves reporterünk, kit elodázhatl in teendői körünkből elragadtak, legalább papiroson követhesse vadászatainkat, melyeket oly szépen tu iott leirni. Hétfőn d'cz. 18-án. Találkozó sárosdi kastély. Sebes falka. Előtte való nap ismét szakadatlanul esvén az eiö, mély sáros talaj volt, de a szimat mégis jól tartott, mert igazi vadászidő volt »a southerly wind and a cloudy sky « — A falka nyulát a tég'aház melletti szántásban vette fel, mely első menedékét a kukoviczában kereste, de csakhamar belátta, hogy ott maradás i nem lehet, mert a versenyiramban hajtó falka rövialudt Budhát pajzsával beárnyékolá. A kigyók egy kosárkában vannak, mely előtt a bűvész letérdelvén, felső testének folytonos himbálódzása mellett valami furulya-féle hangszeren keserves dallamot kezd fújni. A kigyók rövid idő múlva kimásznak, s sárga testeiket függőleges irányban felemelve, a nyakukon levő pajzsot korongszerüen kit rjós/tik, s ideoda himhálódzva s sziszegve öltik nyelvüket a földön guggoló s nyugodtan zenélő hindu felé. Valóban nem a legkellemesebben érzők magunkat, látva e hat igen mérgei s méregfogaiktól meg nem fosztott kígyót egész szabadon s közvetlen közelünkben mozogni. Altalán véve én a kigyóktól irtózom, s Brasili íban létemkor nagyon bántott a tudat, óriás kigyóvtl egy födél alatt lakni; s mindenesetre kényelmetlen dolog, számos házban, ily Boa eonstriclorral találkozni, mint ezt különösen Para tartományban tapasztalára, a hol e kigyó, macska szolgálatokat végez. Az előadás végezetéül a bűvész kosárkáját kezébe veszi, s kígyóit egymásután becsúsztatja, szűk börtönüket takaróval elfödvén. Másik esteli mulatság a »nautch« vagy táncz, melyre rendszerint családi, vagy vallási ünnepélyeken szoktak kelni. A »nautch« lányok vagy tánezosnők fülhasitó furulya, gitár, dob és tamburin zene mellett körben mozognak, s felső testüket ide-oda hajtva, s csípőjüket forgatva majd az egyik, majd a másik vendég előtt ugrálnak, kéjelgő s ledér pillantások és arezjáték mellett. A barna szépek, europii fogalmak szerint tulajdonkép nagyon is nem szépek, azután dervischmódon lábujhegyen forgó fiuk által váltatnak fel, mire ismét a lányok jőnek elő hosszú, földet söprő uszályos szoknyákban, irtóztató éneklés közt magukat közbe-közbe fátyolokkal befölvén. Igy megy ez folyton folyvást minden változ itosság nélkül, s ha óráig néztük, tökél itesen megelégeljük, mig a ben3zülött iknek az egész éjen át ; sem elég. Dj most vissz i a vadászathoz. Több napi expeditiónkban gazdag zsákm inyra tevénk szert, mind mi vadászok, mind pelig fára lhatlan botanikusunk ; de tigris nem került tej ritőre. Azonban az indus rendőr felügyelő Doolie mellett mégis meglőtt egyet. Első lövésre megse, besitvén a tigrist, P. és S. kapitányokkal a vadász elefántra szállt, s bátran követé a sebvérnyomokat. Egyszerre az elefánt meghökken, s ugyanazon pillaoatban a tigris a fején is volt, melyről azonban sikerült azt leráznia ; de a lövések, s íjnos, nem találtak. A rosz kedvűvé lett elefánt kereket old, s ez a legveszedelmesebb helyzet tigrisvadászaton. P. és S. kapitányok fent maradnak, a merész rendőrfelügyelő pedig az elefántról hátul lecsúszva, letérdel, s a már ugrásra kész tigrist jó vállap lövéssel megöli. A két kapitány meg a veI zető, a tüskön bokron vaktában tova rohanó eleI fántot csak 2 mértföldnyi ut után birták feltar, tani. P. kapitány egy faág által súlyosan megsebesült, mig S. minden baj nélkül menekült meg. Hogy pedig mi is mutathassunk valamit idehaza a tigrisből, annak bőre és karmai mint diadaljelek Európába hozattak. Nagy hőség lévén, a vasúti állomáshoz csak éjjel utaztunk vissza »palankinokban« vagy is hordszékeken. En a hordszékek kellemetlenségeit minden világrészben, Chinában és Japánban megpróbáltam, de oly roszakat mint az itteniek, nem találtam sehol. Az itteni egy egyenszögü, erős rúdon függő, mindkét oldalán nyilt szekrényből áll, a nyilások vászonfüggöuyökkel záratnak el. HI a hordszék a földön áll, akkor igen kényelmesen lehet a derekaljon heverni ; mihelyt azonban rúdját a hat székhordó vállra emeli, s kezd vele gyorsan lihegve ügetni, akkor a folytonos erős hintálás miatt a benne való fekvés igen kellemetlenné, sőt kiál lhatlanná válik. Minden hordszék—-tulajdonosnak 18 embere van, kik a felváltáskor is még jó ide s tova hányják az embert; ehhez járult még a menés közbeni tactU3 szerinti folytonos nyögésük s lihegésük ; minél tovább tartott az ut, annál erősebb lett jajgatásuk, mely végtére valóságos orditásba tört ki, mielyből én csak e szókat »pinekeponi« hindu nyelven viz, s »heivy« = nehéz, tudtam megérteni : tehát, hogy igen szomjasak, s én nagyon nehéz vagyok. Az ily utazíshoz szokott angolok igen jól aluitak a hordszéken, én azonban nem sokáig állottam ki, s inkább gyalog mentem palankinom meztelen hordárai mellett. Páradtan, átizzadva, portól majdnem megfúllasztva érkezénk nem igen irigylendő állapotban a vasúti állomáshoz. Egy üditő fürdő s jó csirke »currie« rizszsel hamar helyre állított, s uj fáradalmak eltűrésére képesített, de már nem Indiában, mert Bímbayból egyenesen Suezen át Triestbe, s innét Bécsbe kellett sietnünk, hogy se a világkiállítás meguyitását, sem pedig a fajdkakasvadászatokat el ne mulasszuk.