Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-04-11 / 15. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ÁPRILIS 11. 1877. 1 kan 3. kiza. 160 font. 1 kan s. kiz9. 242 font. 1 malatz s. kizs. 80 fout. 1 kan s. kiza. 238 font. 1 emse s. kiza. 220 font. 1 kan s. kizs. 234 font. 1 malacz a. kizs. 90 font. 1 kan a. kizs. 296 font. 1 kan s. kizs. 260 font. 1 emse s. kizs. 182 font. 1 malacz s. kizs. 84 font. Pe'chy Antal ur » » » » Bodnár P. tiszttartó ur » » » » » Balázsi J. erd. ellenó'r » j> » » » » Bidlolgnáczkörvadász » » » » » » » » » Jedlicska F. körvadász » Benson William trainer » 1 malacz s. kizs. 80 font. Közös 1 kan s. kizs. 260 font. S most néhány szót e vadnak nálunk gyakorlatban levő vadászati módjáról. Általánosan ismert tény, hogy a vaddisznó, (kivált a magánosan tanyázó erős kan) hajtók előtt nem szeret előre menni s többnyire viszszatör ; ezen körülmény gyakran egészen kis körű hajtásoknál is előfordul ; meredek begyeinkben tehát, hol kis hajtások csak igen ritkán szervezhetők, majdnem biztos a vad ekkénti menekülése a hajtásból. Sokkal sikeresebb s élvezetesebb eme vad vadászata e czélra betanított kutyákkal. Nehogy azonban az általános vad, de kivált az őz-állományban kár történjék, a kopók használata e czélra semmi szin alatt sem engedhető, s más kutyák után kell néznünk, melyek 1-ür más vadat mint disznót absolute nem hajtanak, 2-ora nyomon csöndesen, hang nélkül, de kitartóan haladnak s mindaddig kutatnak, mig a vadat meglelik illetőleg utóiérik, s 3-or elégbátrakser ősek arra, hogy a vadkant mihelyt utóiérik egész dühvel támadják meg s ez által megállítsák. (Mi jó, mérges kutyákkal csak pár perez müve.) Ez utóbbi körülmény, t. i. az e r é 1 y e s támadássavad megállítása okvetlenül szükséges a vadászat sikeréhez. A vadkan t. i. a kutyák által többnyire vaczkán találtatván körülfogatik, s mihelyt megindul, a legelszántabb dühvel s bátorsággal támadtatik meg, s a folytonos csipkedés s minden oldalróli megrohanás által oly diihbe jő, hogy gyakran egy óráig is egy helyben évődik a kutyákkal, hol egyik, hol a másik kutyát vévén űzőbe. A vadászoknak ezalatt elég idejök lévén a helyet, hol a vadkan a kutyák által megállíttatott,szép csendesen, egész kis körben, körülfogni, s most egész kényelemmel s nyugodtan várhatják be a vad elötörését a sűrűből. Számos esetben azonban alkalma nyilik a vadásznak a vadat álltában a kutyák között is elejthetni ; ez esetben azonban rendkívüli óvatossággal kell eljárnia, nehogy a vaddal együtt az öt sürün körülfogó kutyák valamelyikét is elejtse. Legalkalmasabbak e czélra a к i t ü n ö erejű s bátorságú, fehér, bundás juliászkutyák, melyek, noha gondos és hoszszan tartó idomitást igényelnek is, ha egyszer betanultak, minden tekintetben megfelelnek e czélnak, s mondhatom törhetlen kitartást s bátorságot fejtenek ki. Jelenlegi kis falkám 5 ily komondorból áll s összeszerzésök nem kis fáradságomba került ; a hatodik fájdalom már is hivatásának áldozata lett s mint hős mult ki a csatatéren. Ezen kutyákkal, bármikor, minden előleges nyomozás s időt rabló hajtókerités nélkül, kirándulván, biztos lehet az ember, a legelső friss csapán elbocsájtván őket, hogy a vadat igen rövid idő alatt fölverik s megállítják, midőn aztán lövéshez jutni a vadász ügyességének s helyismeretének föladata. Egyéb vadra télen hegyeinkben, kivévén a kártékonyakra, s kivévén néhány napot, melyek alkalmával többnyire 20—25 nyul s pár róka esik, nem vadásztunk, mivel az őzbakok lövetése télen rendkívül nehéz, sőt a legtöbb esetben lehetetlen lévén, az erős s gyöngébb bakok megkülömböztetése, az állomány nagy károsításával járna. Örömmel constatálom itt, hogy őz-állományunk, mely az utóbbi években a hiu* 110 jó eredményről adhatok tudositást mint mult évben. — Az első szalonkák már február végével mutatkoztak, de csak márczius első napjaiban lőhettem az elsőket, teljes reményben, hogy gyönyörű idényünk lesz ; de a Józsefnap előtt beállott szigorú tél nagyon elrontotta reményünket, és egész 19-ig nem vadászhattunk; ezen naptól kezdve azonban folyton vadásztunk, s naponta 8—10 db lőttünk, az utolsókat április 4-én ejtettük el. Összes eredmény 128 db. Inkey István. (Hisz ez még szép eredmény más vidékekhez képest. Szerk.) Egy hét óta megszólalt a nagykakas, s azóta talpon van minden estve s reggel a berezegi erdészeti személyzet. Idáig a pusztamezei pagonyban rnár több csattogó kakast sikerült kikémleni, s ennek vadászata végett a fenséges vadászur Gömörbe jövetele még a folyó hó folytán van kilátásba helyezve. A kis-kakas is erősen dürg. A mult hétfőn hoztak ide eladás végett parasztok két 6-os kakast, mit bizonyosan idegen helyen annektáltak, miután magoknak vadászterületük nincs, vagy ha tán van is, az bizonyosan nyirfajd nélkül van. A snepf-idény még tart. Itt idáig 10 db.; Gf Andrássynál a szomszédságban m. e. 20 db. lövetett csak is esti búzáson. Dobsina, april 8. 1877. Cs. B. Vadászataink sertevadra magyar juhász-kutyákkal. Nagy-Szaláncz, márcz. 5. 1877. E téli vaddisznó-vadászataink — (csak január 6-án jővén Mándokról ide Szalánczra) — igen későn vevék kezdetöket, de mind ennek, mind pedig a kedvezőtlen hónélküli télnek daczára szép eredménynyel végződtek. Lövetett az alább fölsorolt lövészek által 12 darab erős kan, 2 emse s 5 malacz, Összesen 19 darabalig 3—4 hétig tartó idény alatt. Gr. Forgách Kálmán által 1 kan s. kizs. 189 font. Gr. Forgách László » 1 kan s. kizs. 200 font. Gr. Forgách István » i malacz s. kizs. 93 font. Gr. Forgách Sándor » 1 kan s. kizs. 300 font. » » » » 1 kan s. kizs. 234 font. » » » » 1 kan s. kizs. 214 font. T á a 11 su Kénytelen megnyerni a DerbytIrta: Hawley Smart. (Folytatás.) II. A jóra fordult baj. Az újév reggelén Grange Liddington gyönyörű képet nyújtott volna egy tájképfestőnek. Természetesen oly időről beszélek, mikor a zúzmarás január napja oly magasról ragyogott le, mint azt téli évszakban várni lehet, s egyáltalán nem a tegnapesti szilveszteréji mulatókról, kik a »királyfej«-hez cimzett fogadóban oly jól mulattak. Az ódon kastély falain a hó és zuz szikrázva tündököltek a nap sugaraitól. Az ösvényt szegélyező babérlevelekre üllepedett köd most ezüst zománczczá jegeczedve csillámlott. A vén fák lombvesztetten mez nélkül szomorkodtak most a rideg táj fölött s kopasz ágaikon elhagyott varjufészkek látszottak. Mindamellett is nagyszerű tájkép merült itt föl a szemlélő szeme előtt. Hát még ha a tenyészet kifejti nyári pompáját ! A kert és üvegház a kastély mögött korláttal elválasztva, husz holdnyi parkban állott. Balra attól alig félmértföldnyire álltak a gazdasági diszes épitmények, s ezeken tul több kerített térség négy és nyolez hold terjedelemben, 8 láb magas fallal övezve s mindenik szögletben szalmával födött üres félszer. Ezek a hires lidclingtoni majorság paddock-jai, hol számtalan csikó jött már világra, melyeknek nevei a gyep történetében később oly hiresekké váltak. E keritések egyikében egy alacsony termetű, oxford-kabátos, világossárgu nyakkendős, szük nadrágos férfi szemlélte, a midőn ott egy kancza azelőtt csak nem rég ellett csikóját nyaldosta. E közben gépiesen csóválgatta pálezáját, melyet aztán hóna alá csapva, elővett zsebéből egy jegyzőkönyvet s igy mormogott : — Ugy van ! Ez a legroszabb, a mi csak lebet. Az igaz, hogy nem rosz e csikó ; de manó vigye, lia a nagyanyja nem képes kimutatni a házassági bizonyítványát. Kíváncsi vagyok rád csikócskám, vájjon te igazán telivér vagy-e vagy sem ? Ott van anyád ; az ő anyja Tramp ; de ki volt az ő anyja ? Ez bökkenő ! Ennek is jóformán telivérnek kellett lenni, de borzasztó dolog, lia nem tudjuk családi történetét tökéletesen. Szegény öreg Squire ! О akkor vette e kanczát, mikor halni készült. Igaz, hogy gyönyörű, erős és szép formája van : de mit ér, ha öreg bátyám soha sem tudott nyomára jöni tökéletes pedigreejének ! Biz ez nagy baj rád nézve, kis ficzkóra, mert ha fölnevelkedel s válik valami belőled : azt sem fogjuk tudni, miképen Írjunk be a versenytárba. E tiszta, borotvált arczu, csinos külsejű, kékszemű férfiúnál első pillanatra látni lehetett, hogy mérsékelt nyugalmas életet élt s jó levegőt élvezett. Es ez senki más nem volt, mint Mr. Calvert Ő vezette a házigazdaságot és a liddingtoni tenyészménes ügyét már huszonöt év óta. A mi a lójuh- és marhatenyésztést illeti, e tekintetben Mr. Calvertnek nem volt párja. Értette ő az állatoknak minden baját és orvoslati módját. E méuesmester egész lélekkel a telivérteuyészte'sre szentelte magát. Ritkán fogadott, s ha igen: csak nagyon mérsékelt összegekben. Legfőbb életczélja volt : csikóinak életpályáját figyelemmel kisérni s azt előmozdítani. Az idomárokkal folyvást versengésben élt, bárki lett légyen az. Godfrey vagy Darlington : az neki mindegy volt. Egész izgatottságban volt, ha valamelyik kedvenczének valami baja lett ; minek pedig minden versenyló ki van téve, mihelyt idomitás alá kerül. — Lábuk, lélekzetvételök, természetük, mind kifogástalan, mikor tőlem elmennek, — mormogá : — máskép el sem küldenem ; de mindig visszahozzák, mondván, hogy ez vagy ama baj miatt megbukott. Rosz természetű ! mondják. Teringettét ! Egyet sem ismerek köztök olyat. Mind csöndesek ezek, ha okszerűen bánni tudnak velők. De hát Darlington oly vadán küldi őket vissza, hogy okát meg nem foghatom. Mr. Calvert-et valóban soha sem lehetett meggyőzni a felől, hogy mily nagy mérvben igénybe veszi mind az embert, mind a lovat az idomitás fegyelme. Az ö keze alul kikerült kedvenczek, születésüktől fogva a leggyöngédebb bánásmódban részesültek, s Mr. Calvert teljességgel nem bírta elhinni, hogy csupán zab és nehéz munka megvadítaná a lovat. Hogy pedig ez ugy van, mindnyájau tudjuk. Vegyük csak azt a kis darab »lóhúst«, a ponyt,