Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-01-03 / 1. szám

2 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 3. 187". senyló tenyésztésénél pedig e fonákság annyira szembeötlő, hogy a ><V3T jellegének« mellőzése általánosan botorságnak tekintetik. Nem akarván mélyebben lenyúlni a Stud-Book évfolyamaibi, hogy elősoioljam az elismert győzős s ép ugy sebességűkről is hires apalovakat, most csak anynyit jegyzek meg, hogy Bay Middleton, Birdcatcher, Harkaway, Sweetmeat és Orlando ivadékai mind sebességük által tűnnek ki, mig Voltaire, Venison, Emilius, Touchstone és Melbourne kiválólag a distance-okban jelesek. Ha tehát a sebességet kitartással akarnók egyesíteni, akkor jól megfontolt keresztezés által kellene a kétféle vért elegyitnünk ; de lia egyedül sebességre törekszünk, akkor az előbb nevezett családokhoz tartsuk magunkat. Az én meggyőződésem szerint azonban a keresztezés a tenyésztőre nézve előnyösebb, mert mai napság nem elég, hogy a versenyló három vagy négy mértföldön át legjobb iramban kitartson, — hanem sebesnek is kell lennie, a nélkül sohasem lehet más, mint másodrangú ló. Ezelőtt nem régen a »Sporting-Gazette«-ben egy érdekes levél jelent meg »Philippus« aláírással, mely oly hiven adja elő nézeteimet a bizonyos családokból való tenyésztés eredményeiről, hogy legjobbnak tartom az egészet ide igtatni. »Miután szerkesztő ur — igy szól a czikkiró — megnyitja a vitát a tenyésztésben való keresztezésről, engedje meg, hogy itt néhány sikekerült »nyerőt« kiemeljek. A Sultan és Birdcatcher vér elegyitése jó eredményeket szül, erre nézve kétségbevonhatlan bizonyítékunk van Stockwellben és Sauntererben ; mindakettőnek anyja Sultan fiaitól való, úgymint Glencoe és Boy Middletontól : és mig Saunterer magának Birdcatchernek fia, Stockwell, mint minden ember tudja Baromtól, Birdcatcher egyik leghíresebb fiától származik. »Sultannak és fiának vére ez utóbbi két fiára Tadmor és Wild-Dayrellre (Buecaneeriink apja) is átörökölve látszik lenni ; mint tudjuk, Palmyra, Tadmor anyja, Sultantól származik ; EUen-Middleton pedig apjától Bay-Middletontól kapt i nevét is. »Másfelől a Melbourne és Touchstone vér keverése is sikeiültnek mondható; ez West-Australianban tűnik ki, melynek a.' Melbourne, a. Mowerina Touch sto net ól; másrészről Blanche of Middlebieben, az anyakanczák ez ideáljában, melynek apja Melbourne, anyja Thryne, Tauchst onetól ; mig Touchstone fiaitól s Melbourne kanczákból származnak az 1863-iki St.-Leger nyertese és a harmadik ugyanebben a versenyben; ugyanis Lord Clifdennek apja Newminster, anyja The Slave, Melbournetól ; Borealisnak (a harmadiknak) apja ugyanaz, anyja Blink Bonny, Melbournetól. Touchstone egy másik fiának Orlandonak köszöni a hires Melbourne kancza (Canezou) Fazzoletot a »Two Thousant Guinea« és más dijak nyertesét. »

Pantaloon és Camel isigazolni látszanak a beléjök helyzeti reményeket. Szintúgy Alarm, Elect és Caractacus is tanúsítják, mily sikeriel elegyedett a Venison-vcr a Defence kanczákkal . »Es igy a végtelenig folytathatnám a szerencsés tenyésztési eredmények felsorolását, mig tollam elfáradna, hanem ha olvasóinak türelme előbb el nem fogyott volna.« * * * Fiatal kanczák többféle okokból előbbre teendők a vénebbeknél. Egyik legfontosabb ok az, hogy amazok könnyebben hozzászoknak a takarmány és a bőmérsék változásaihoz ; azonban minden bármi néven nevezendő telivér kell hogy zabot és jó takarmányt kapjon. Születésétől fogva szokva van ilyenhez, s azért az emésztési szervek megkivánják ez eledelt, kellő mértékben, ha a nagy esőzések és a metsző szelek ellen sub jo ve frigido, azaz októbertói áprilisig, a kellő ellenállást kifejthessék. Éghajlatunkban a hőség és hideg váltakozása, a levegő nagyfokú nedvessége mellett oly hirtelen és gyakori, hogy a mérsékelt erösitő táplálék elkerülhetlen szükséges. Mert az elle'ssel járó veszélyek többé-kevésbé az elerőtlenedett szervek meggyengült tevékenységében lelik magyarázatukat, eltekintve azon számos bőrbetegségtől, melyek hasonló okokra vezethetők visszi. Mindazáltal bizonyos évszakokban nem lehet elég óvatosnak lenni ; különösen, ha a fü igen buja, s a kanczák sokat falnak belőle, mi által túlságos nedveket termelnek s ilyenkor a hólya^ lobjai igen gyakoriak. Tartani kell ettől főleg öszszel, midőn a csikók elválasztatnak, de a tejelválasztás azért még folyvást tart. Ilyenkor legajánlatosabb a sovány legelő, melynek közelében sok, még pedig tiszta viz található. Rendkívül előnyös helyzete van az olyan tenyésztőknek, kiknek birtokain tőzeges földek vannak : ezek öszszel az állat-tenyésztésre nézve igen jó hatásúak. Erre azon ellenvetést lehetne tenni, —és meg is tétetett gyakorta, — hogy egészen felesleges dolog a kauezákat a hidegnek kitenni s diaetára szorítani, s hogy az nem más, mint roszul alkalmazott takarékosság; azonban, a ki csak némileg is ismeri a nemzés folyamatát, belátandja, hogy az ilyen érveknek semmi alapjok sincs. Sohasem árt az auyakanczákat, ugy külsőleg mint belsőleg, minél hűvösebben tartani. Minden a mi általában az ingerlékenységet fokozza, ugyan oly mértékben a fogamzásra való kilátást is lejebb szállitja. Természetes, hogy a másik végletbe sem szabad esni, hogy például a kanezát egészen kiéheztessük vagy egyáltalában minden gondozás nélkül az idő viszontagságainak kitegyük. Bizonyos, hogy ez is ártalmas, a mennyiben a kanczának elerőtlenedését, s egész valószínűleg ennek s csikójának is halálát vagy legalább örökös sinylését okozná. Legközönségesebb következménye az ily elj Írásnak azonban a vesék lobos bántalma, mely a szomszéd szervekre is átterjed, és sokszor vészes lefolyású. Ebből tehát világos, hogy habár a tápanyag hüsitő minősége kívánatos, ezeknek egyszersmind elég friseknek és táplálóknak kell lenniük arra, hogy az állati melegség kellő foka előálljon, a nélkül mindazonáltal, hogy túlságos nedv termelés jöjjön létre. A táplálék jó édes szénából, répából, zabból, borsóból, babból, korpával keverve, állhat. Azonban anyakanczák s általában oly lovak részére, melyek az idő változásainak igen ki vannak téve, legmegfelelőbb tápláléknak találom a borsót vagy ï À ш e г д. Vadászatok négy világrészben. CABILDO NAPLÓJÁBÓL.*) Tigrisvadászatunk Kelet-Indiában. A Peninsular and Orient gőzhajó társaság egy pompás hajóján, Jávából—

Singapore, Poulo-Penang és Ceylon sziget mellett elhajózva Bombayba érkeztünk, a hol végre alkalmunk nyílott egy rég óhajtott kívánságunknak eleget tenni, és egy tigrisvadászatban részt venni. E czélból megérkezésünk után rögtön vadászati tervet állapítottunk meg, és az alkirály segédtisztje B. ezredes kíséretében két nap múlva útnak is indultunk. Útközben meglátogattuk Elephanta imoláit (templomait), Eldorának sziklába vágott nagyszerű barlangjait ; valamint a maga nemében páratlan, alabastrom falakkal és turquois mozaikkal díszített agrai Faj-Mahalt; láttuk Delhinek felséges palotáit és romjait, Benaresnak szent helyeit, a Gangesen uszó, félig lángemésztett hullákkal ; csodáltuk a 20.000 láb magas Himalaya hegylánczát, a melynek több ezer angol mértföldekre terjedő oldalait gyönyörű rhododendron erdők fedik, stb. ; de e mellett nem felejtők el tulajdonképeni czélunkat a vadászatot, mely miatt is néhány napig a központi tartományokban tartózkodtunk. A »Central-Indiau« vaspályát Gaduwarra állomásnál hagytuk el, mely Bombay-tól 24 óra távolságra fekszik, innen még 7 órát vaspályán utaztunk, mig végre egy állomásnál kiszállva, *) Ujabb olvasóink részére megjegyezzük, hogy Cariudo japán nyelven »vadászt« jelent, s ez elnevezést Coburg Fülöp herczeg japáni vadászatai óta írói álne- | véül használja. S z e г к. elefántokat és gyaloghintókat találtunk a tovább szállításra. Nyargaltam már tevéken, utaztam 4 gyors tevétől húzott és ugyanannyi hindu által vezetett pompás fogaton, végre használtam Japánban emberek által oly gyorsan mint lovaktól vont kocsikat : de elefánton nyargalni uj volt előttem, büszkén választám tehát a legnagyobb elefántot, társul az orvost kiszemelve, mig vadászom gyaloghintóban folytatá útját. A felmászás ezen elefántokra némi nehézségekkel van egybekötve, a mennyiben nagy gyakorlottság és ügyesség szükségeltetik hozzá ; ugyanis midőn az elefánt elő és hátulsó lábaival letérdel, rá kell lépni az egyik hátulsó lábára és farkában megkapaszkodva onnan felvetni magát a hátára; a benszülöttek ezt hihetlen gyorsasággal teszik; s az elefánt ha érezi, hogy hátulsó lábára léptek, rögtön feláll, s ennek következtében a ki nem ügyes az elefánt farkába kapaszkodva ég és föld között himbálódzik egy ideig. Ily utazásnál az elefántoknak legnagyobb része egész kényelmes sátorral van ellátva ; sajnos, hogy a mieinknek csak egy szőrzsák volt a hátukra erősítve. Ezen legkevésbé sem kellemes ülésen, ide-oda lóbálva, majd fekve majd ülve kellett az egyensúlyt megtartani ; és ezen ingások annál erősebbek, minél vénebb az elefánt; — meg is bántuk nem sokára, hogy a legnagyobbat választottuk, s hogy nem azon kis csinos elefántra ültünk, a melyen bátyám oly pompásan baktatott előre. Köröskörül a vidék nem volt éppen valami érdekes, itt-ott dombok, kiszáradt fák, de legnagyobb részt homok é3 por ; egy zöld fának vagy egy bokornak is még csak hire se volt. A láthatáron a »Satpourra Hills« tünt föl nagyszerű »Djungle«-ivel és mögötte »Putchmurrie« hegységei. A nap égetően sütött fejünkre, ugy kívánkoztunk mindnyájan árnyék után ; de ez vajmi hasztalan kívánság ezen évszakban. Lassankint elefántjaink is kezdtek kimelegedni s igy az ülés kényelmetlenségeihez még ez is hozzá járult. Ezen állatoknál ugyanis ép ugy mint a kutyáknál, az izzadság a nyelven jön ki, azon különbséggel, hogy a nedvet mindaddig szájukban tarrják, mig a kellő mennyiség meg van, és ekkor azt orrmányukkal hátsó testükre fecskendezik, a mi egy kis hüsitő nekik ; de én néhány meleg »Dousch« után, ezen újszerű eső ellen kénytelen voltam esernyőmet kinyitni. Némi változatosságot csak a sok antilope nyújtott ezen egyforma vidéknek, a melyek részint, legelésztek , részint nyílsebesen vágtattak egyik helyről a másikra. Némelyek a fiatalabbak közül együgyü ártatlanságukban egész közel jöttek hozzánk, de a vénebbek nagyon elövigyázók voltak, ugy annyira, hogy a legnagyobb óvatossággal sem lehetett őket lőtávolságra megközelíteni, annál kevésbbé, minthogy a szükséges fedezet is hiányzott. Két faját különböztettük meg ezen állatoknak, a kisebbik argali kecske (Cervicapra bezoartiaea В.), a nagyobbik »

Nilgau« (Portas pictus B.) rövid szarvakkal és igen erős marjjal, a mi által egészen pupisnak látszanak; a kíséretünkben lévő nngol tisztek némelyiket »blue bock« kék baknak nevezték, melynek tudományos nevét azonban nem ismerem. Több órai lovaglás után Barhud faluba érkeztünk, mely egy kiszáradt folyó mellett fekszik, a melyből csak néhány pocsolya maradt hátra. — Itt már találni egy két árnyékos fát, minek következtében az ebédet itt meg is tartoltuk, mialatt az egész falu lakossága összecsődült, bennünket megbámulni. Oltözékök paradicsomian egyszerű ; a férfiaknál egy fehér kendő, mely a derékon meg van erősitve ; — de a nőknél sokkal különösebb, ugyanis egy térdig érő rövid tarka úszónadrág, és e;ry a mell közepéig érő rövid