Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-03-29 / 13. szám

ÁPRILIS 19. 18 76. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 91 lépésnyire lakomája színhelyétől — búcsút mondott a világnak. Miután e mód gyakorlatiasnak mutatkozott, njra lőttek egy nyulat, mely megmérgeztetvén, eldobatott — s ime egy harmadik hiúz is életével áldozott nyalánkságáért. A két utóbbi hiúz kicsiny (mult évi kölykezés) volt, de már szépen kifejlődött példányok. Most még csak az öreg mama maradt szabad lábon. Lehet, hogy ez sem kerüli ki sorsát. Hogy a hiúzok oly messze lemerészkedtek : .annak oka a következőkben rejlik. О kir. fensége, a mi kegyelmes urunk, a G aramvölgyben (murányi uradalom), а Кir â 1 y h e g y alatt egy gimvad-telepet szerveztetett, mely innen népesittetett be. Az első években állatkertben tartattak ezek s csak ac•climáltatásuk után bocsáttattak szabadon. Ily , módon már 60 darab szarvas bocsáttatott szabadra. A visokai állatkertben még most is több mint liarmincz darab szarvas tenyészik a hegyek közt kitűnően, ugy hogy rövid idő alatt az örvendetes szaporodás folytán e regényes vidéken a szarvasnak oly bőségében leszünk, mint a »régi jóidők«-ben az e vidékiek, — sa szarvasvadászatok a murányi urodalomban az ország legsikerültebb e nemű vadászatai közé fognak tartozni. Ugyancsak szép vadászatok eshetnek itt medvékre, őzekre, sörtevadra, süket- és nyirfajdra. Hogy azonban a biúzokra visszatérjünk, csak azt kell még megjegyeznünk, mikép a szarvasokat a Garamtól elriasztván, ezek lejebb jöttek. A hiúzok — mint emiitők — négy tagból álló családot képeztek, melyek közül bárom már bőrével adózott szarvasvadászati szenvedélye miatt. Utóbbiak a murányi vár körül stabil maradtak, hol is a nagy hó miatt a Holla szénakazlai körül igen jól érzik magukat s igen elégülteknek látszanak. Megemlítendő még, hogy Müller főerdész egy óriási vadmacskát is fogott csaltőrre). Meleghegy, 1876. márcz. 22. G û b a Viktor. Egész évi lőjegyzékek. Méltóságos gróf Forgách Kálmán mándoki és nagy-ezalánezi uradalmaiban 1874- és 1875-ben lőtt vadak jegyzéke. Hasznos vad 1874. 1875. db db Őz-bak 1 — Vaddisznó 11 8 Nyúl 858 579 Túzok 4 1 Fáczány 70 64 Vadlúd — 1 Vadkacsa 55 20 Erdei szalonka 11 51 Moes. szalonka — 1 Fogoly 8 8 Fürj — 41 Nyirfajd 2 — Császármadár 2 — Szárcsa 1 — Összesen : 1023 7 74 Kártékony vad 1871. 1875. db db Hiúz 1 1 Farkas 1 2 Róka 62 82 Vadmacska 4 1 Házimacska 25 19 Kóbor kutya 18 10 Borz 8 9 Nyest 1 6 Görény 5 10 Menyét 16 13 Sündisznó 36 82 Szarka, varjú 193 321 Kisebb-nagyobb orvmadár 318 168 mutogatván nekik »nyár,

ait.« A meddig a zordon idő tartott, a sütőkemeneze közelében tartózkodott, mióta azonban lágyul — a félszer alatt hál. P. V. ötlábú róka. A eomberm ri apátsigból értesitik a »Field

«-et, hogy Wrenburgnál a Chesire-falka egy ötlábú rókát csipett el ötven percznyi zaklatás utás. A hátsó lábának egyikéből, a térdtől kezdve nett ki egy rendes láb, mely csak abban különbözött a másik kettőtől, hogy mig ezeknek egyikén-egyikén csak négy, az ötödik lábon öt köröm volt. Tudósító le is fényképeztette azt, s s beküldte a fönt nevezett lap szerkesztőségének. Összesen : 584 674 Összegezve : 1607 1448 Nagy-Szalánez, uradalmi erdőhivatal 187 6. évi márczius 21. Watzlaw Ede, főerdész, Természetrajz. Egy kis vadmacska-história. — A mult hetekben b. Wesselényi Ferenez ö mjga völcsöki erdésze rókalesben volt. Ez, nagy mestere levén az egérczinczogás utánzásának, a rókákat azzal szokta közelébe csilni. Most is, meghúzódva egy tölgyfa derekánál, czinezogására csakugyan megjelent egy róka s az erdész várta, mig az lötávolra közeledik ; midőn egyszer csak azt veszi észre, hogy hatalmas lökést kap oldalán. Visszatekint s látja, bogy egy nagy vadmacska kapaszkodott szürkekabátjába. A vadász megmozdulván, a vadmacska futásnak vette a dolgot, tapasztalván, hogy nem élettelen tárgyba kapaszkodott. Az erdész utána lőtt s meg is sebzette, s másnap vére nyomán a lyukig nyomozta, de borzebek nem levén vele, a kandúrt nem kaphatta meg; a csakhamar beállott vizáradások miatt pedig ki sen áshatta. * * Húsevő szarvas. Tudvalevő, hogy az elmúlt tél alatt a vad igen sokat szenvedett, miután a tartós hidegben a patakok és csermelyek földig fagytak, s a 3—4 lábnyi hó miatt élelmét sem igen találhatta a vad — Ez időben történt a következő esemény F. . . . erdésznél, kit a mult februárban meglátogattam. Udvarában egy szarvas tartózkodott ekkor, mely az éh- és szomjhaláltól szerencsés véletlen által menekült meg. Favágók találták mult januárban az erdőben ; a mint szegény a hóbau feküdt, hihetőleg az éhségtől elerőtlenedve, s egyik felére már egészen megdermedve. A munkások felemelték a szarvast, — mely egy éves nyársas volt — s behozták az erdészhez, ki legelébb is egy nyaláb jó szénit adott neki. A kényelmes melegben teljesen felidült a szarvas, s mindinkább hozzá szokott az I emberi társasághoz, különösen ragaszkodott gazdájához, ki a nélkül is nagyon kedveli az álla tokát, s ki mindig tartogatott számára zsebében egy-egy jó falatot. — Midőn őt meglátogattam, a szarvas a kertben szaladgált s urának hívására vigan szökdécselt hozzánk ; engem kiváncsiau körülszaglászott, mint az ebek az idegeneket szokták, s egy darab kenyeret minden idegenkedés nélkül evitt markomból ; eközben azonban figyelmét egy dirab fris kolbászra (nem nyers disznóhus-kolbászra, hanem közönséges főtt marhabús-kolbászra, úgynevezett salvaladira) irányozta, melyet az erdész papirba takargatva, hóna alatt tartott, s nem nyugodott elébb, hol elöl, hol hátul kerülve, s a papirt rángatva, mig az abból egy darabkát adott neki. Midőn e felett csodálkoztam volna, F. ur ugy vélekedett, hogy a szarvas az emberi társasággal érintkezés következtében — emberi szokásokat is vett fel ; s még a szarvaspecsenyét sem veti meg, ha pedig néha a városszéli vendéglőbe elkíséri — a krüglből megiszsza a sört is. A vizslával barátságosan él, idegen ebektől nem igen fél, sőt meg is kergeti — Körültekintések a francziaorszigi vadászatokon. (Folytatás és vége.) A vadorokra nézve is egyre folynak a panaszok a franczia lapokban. Igy D'Aligre marquis egy kerülőjére egy orvadász kétszer is lőtt, s egyszer képét, másodszor pedig bal keze fejét sebesité meg. A Rothschild bárók ferríéresi vadasában pedig két kerülőt egyszerre lőttek le a vadorok, még pedig ugy, hogy az egyik ott helyben meghalt, s a másiknak életéhez is kevés a remény. * « * Hogy kel a vad a párisi központi árucsarnokban? Érdekesnek tartottuk feljegyezni a főbb vadfajok mily árakon kelnek. A szarvas darabja 140 frank, őz 40 frank, dámvad 45 frk, — vadkan 100 frk, nyúl 5

1/, frk. tengeri nyúl 2'/

4 frk, fajdkakas 30 fr., fáczán 7 fre, fogoly 4 fr., szalonka 5 fr., császármadár 4 fr., vadkacsa 5 frank stb. stb. * * * A farkasok, mint már többször észrevettük, Francziaországban ép oly nagyon kisértenek, mint a mi napi lapjainkban, s a »Ch. III.« folyton panaszkodik, hogy a farkasok túlságosan elszaporodnak s nagy pusztításokat tesznek a juhaklokban s egyebütt. Ugyané lap, nem tudjuk, s ő sem mondja minő különös szerencsés véletlen folytán — tudni akarja, hogy Francziaországban mult évi április hóban a farkasok összes száma körülbelül 2000-re ment. Ebből öreg és reprodukáló farkas körülbelől 1000 volt; april- és májusban, kölykezés után 2500 farkas kölyköt lehet számítani. Átlag évenkint 5—600 him farkas, 4—-500 nőstény farkas és 8—900 kölyök ejtetik el. Minden egyes farkas egy éven 1000 forint értéknél többet fogyaszt el liázi állatokból de eme egyenes kár nem hasonlítható össze a közvetett károkkal miket okoznak. Ama kétezer farkas, mely a vadászok fegyvere elől elmenekül, évenkint 30,000 juhot fogyaszt el, de egyúttal arra kényszeritik a tenyésztőket, hogy 30 millió juh számára aklokat készítsenek, lehetetlenitve lévén az, hogy a juhok szabad ég alatt legeljenek, mint pl. Angliában szokás. Ha kiszámítjuk, mennyibe kerül e 30 millió juh fedél alatti elhelyezése, könnyen átláthatjuk, hogy a farkasok által okozott költségek száz meg száz milliónyi frankra rúgnak ! — I —