Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-03-15 / 11. szám

Л — 7. Az első izzasztást lassú ügetésben kell előidézni ; a távolságot a ló korához és erejéhez kell mérni, valamint ama futam feltételeihez, melyre a ló előkészíttetik. 8." Mielőtt az izzasztási gyakorlat megkezdődnék, a lónak könnyű vágtatást kell tenni. 9. Izzasztási galopnál a távolság utolsó részét növekedő gyorsasággal kell végezni. 10. Amint a gyakorlatnak vége van, s a ló 15—20 lépésig lépésben lovagoltatott, a lovar leszáll, a lónak orra és szája kimosatik, s ha a gyakorló téren dörzsölő istálló nem volna, lassú ügetésben az istállóba lovagoltatik. 11. De istállóba érve, a lovat állásból kifelé kell fordítani, s néhány korty langyos zabvizzel megitatni. 12. Egyúttal hamarjában több-rétű pokróczal leterittetik, hogy az izzadság kitörése és a tüdő működése előmozdittassék. E pokróczok mindaddig a lovon hagyatnak, mig az izzadságot kézzel könnyen le lehet törölni. 13. Azután mindjárt 4 embert kell állítni, mindenik felől kettőt, kiknek ketteje fakéssel a a liúsosb részekről az izzadságot vakarja le, a másik kettő pedig e helyeket száraz vászonnal szárazra törli. 14. Mihelyt a ló teljesen szárazra dörzsöltetett, meleg pokróczczal leterittetik, felnyergeltetik, s félóráig lépésben lovagoltatik a szabadban, mialatt az istállót kitisztitni és kiszellőztetni kell. 15.Haaló az istállóba visszavezettetik, következik annak teljes tisztogatása. 16. Ezután megitatik langyos zabvizzel, abrakul pedig meleg korpa-keverék adatik. 17. Ha az izzasztás nagyon kimeritné, ugy egy VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. étvágy-gerjesztő lapdacs (Aperley receptje szerint, miről később) adatik be neki. Hogy hányszor kell a lovat megizzasztani, mig a versenyre tökéletesen elkészül, az a ló egyéniségétől függ. Vannak lovak, melyeket 14 nap alatt csak egyszer, másokat kétszer, sőt háromszor is meg kell izzasztani. Az izzasztás hatását figyelemmel kell kisérni, nehogy az túlozva használtassék. A jockey-lovaglás. A jockey-lovaglás oly erőművészet, melyet csak szakemberek tudnak eléggé méltányolni. Ebhez a testnek könnyűsége mellett nagy ruganyossága és roppant szilárdsága is kívántatik ; aczélizmok a karban, lábakban, és kaucsuk tüdők, liogy a viharszerü lovaglás alatt nyeregbiztos legyen és léhlzését nem veszítve — a ló heves mozgását se akadályozza. A jockeynak állani kell a nyeregben, térdeivel erősen feszítve azt. Előre hajolt testtel iparkodik annak súlyát lehető legelőbbre helyezni, ugy mégis, liogy a test súlya a lábsarkaiba nehezedjék. Ezen igen kényelmetlen ülésben kell neki a vállban és nyakban nem igen hajlékony állatot a pálya szögletein röviden fordítni ; s annak eleinte többnyire rpliamos sebességét, czélszeriíleg mérsékelni, majd a döntő perczben azt ostorral és sarkantyúval a legnagyobb sebesség kifejtésére ösztönözni. — Igen nehéz, de igen czélszerü e közben a ló előrészének emelkedését a kantárral is segitni, s majdnem hihetlen, liogy egy ügyes lovas, az ismeretes kantárcsavarással (gyep nyelvén hegedülésnek nevezik) lovát mily előre tudja dobni ; *) mig egy másik MÁRCZIÜS 15. 1876 a czélszerűtleu kantár tartás következtében lovának rohanását zavarja, s a helyett, liogy repülni segitené, inkább akadályozza. Egy jó lovas legfőbb tulajdonságát azonban abban kell keresni, liogy lieves sziv mellett, hideg fővel körültekintő legyen, s hogy ne csak saját lova képességét, de a vele futókét is helyesen megítélni tudja, és az iram gyorsaságát a szerint irányozza. Ha lova gyors és kitartó, ugy eleitől fogva sebesen lovagol, mi által a kitartó, de lassúbb lovakat csakhamar annyira elhagyja hogy többé be nem érik ; a sebes, de nem kitartó lovakat pedig ez által előbb kifárasztja, mint a döntöfutás bekövetkeznék ; az igy cselekvő jockey aztán könnyű canterben győz. Ha ellenben a jockey egy talán sebes, de nem kitartó lóval akar szerencsét próbálni, ugy iramát mindjárt eleinte mérsékeli, visszatartja, és ez által ellenfeleit azon bitben ringatja, hogy lova lassúsága mellett, rövidebb paceben maradhatnak ; azonban mihelyt az utolsó negyed mértföldhöz, az utolsó fordulóhoz érnek, előre iparkodik; az utolsó száz ölön előre vág, s ily rövid küzdtéren, lovának meggazdálkodott sebességével aztán rendesen győznie is kell. — Viszont megfordítva, egy lusta de kitartó lovat, mindjárt az indulásból a lehető legnagyobb pace-be kényszeríti, s bosszú distanceoknál a többit kifullasztja. — Bármily egyszerűeknek tessenek is azonban e szabályok, mégis azok helyes alkalmazása és végrehajtásához gyors felismerés, ügyesség és határozottság kívántatik. I *) Kinek nem ötlene fel itt emlékébe mindjárt gr. Sz. I. lovon és ily működésben. Szerk. forróság nem uralkodnék — legalább nyáron át, deezembertöl— márcziusig, mely a legedzettebb európai vadászt is tétlenségre készti. Az őserdőkben, melyek itt-ott, mintegy templom boltozata terülnek fejünk felett, s melyek levél-sürüségén át, csak zöld szinben szűrődik a napsugár, tikkaszió forróságuvá tevén a léget, mig az erdei vadvirágok és kuszó-növények, szivárvány pompájú színekben s bódító illatárt lehelve, hosszú füzérekben csüngnek le s lepik el a fák törzseit, melyeken át alig tudsz vadász-késeddel utat vágni. Legtöbbnyire csak a földön kúszva haladhatnál tovább rothadt levélhullás és gáncsot vető gyökerek közt, hol őrizkedned kell mérges kigyók, pókok és más férgek csípéseitől.« Vizi sertések, rózsaszínű és fekete gödények, a kajdácsok, majmok számos csal dai elevenítik az öserdöker; nem ritkaság az ones, a tapir, pacca, armadil s számos ily antediluvialis régiségek ez állatvilágban. — Legjobb mulatságot adtak a jacarék (krokodilusok), melyeket a nagyobb folyamokban mintegy 40-et lőttek. * s * E távoli antipodok tájai és népei közé — néha európai szinek vegyülnek ; szarvas-cserkészetek a skót felföldön, vaddisznó-vadászatok Francziaországban ; — majd közelebb jö a vadász s egyszerre a négyes folyam és hármas bérez határai közt találjuk : Erdély és Gömör erdős hegyei közt ; a baloghvári uradalomban, a történeti nevezetességű Murány vár környékéu nyomozza a medvét ; tudja, hogy о ti hiúzok, s a magas Indiákon siketfajdok és néha hófajdok is találhatók ; oly otthoniasan érzi magát, hogy magunkénak kell öt tartanunk ; csodálkozva s még egyszer oly nagy érdekkel olvassuk naplóját. Olvasóink bizonyára felismerték miir, hogy Fülöp, Tzász-Coburg llnthai hg. ő fenségéről van szó ; hisz a fejedelmi ház, melynek első szülötte, és vadászatai — elég gyakran einlittetnok lapjainkban. * * * Ismét más képek. A felföldi sötét fenyvesek és ï á i в г & Jagden in vier Welttheilen. (Tagebuchblätter.) E ezim alatt nemrég egy kis mü jelent meg Wallisbauserék könyvkereskedésében, a vadaszirodalom ez elsőrendű kiadóinál, — melyben mindazon vadászati leírások összegyíijtvék, melyeket valaki »Cari-ud«« aláírással a »Jagdzeitung« utóbbi évfolyamaiban közölt. Cari-udo vadász-skizzei rég feltűntek előttünk, de egyenként nem tették azon benyomást, — csak rövid vázlatok levén, — mint igy összesen olvasva. Csak itt, e gyűjteményben tűnik fel, mily szenvedélyes utazó és vadász lehetett Cari-udo, (japán nyelven : vadász), ki egyik évben fenn az északi tenger sötét hullámaitól korbácsolt Island szigetén, a Geyser, Hekli és Krisuvik láva-hasadékai és hö-forrásai körül (e forrongó pokolkonyhák küszöbén) hófajdok)

a yadász; mig a másik évben lenn messze Ausztrália magános síkjain — hol a teremtés óta talán ember lába nem járt — lovon hajszolá az emut és a kengurut ; majd n Mississippi melletti öserdöségekben t dáljuk, — odacsalogatva Aimard és Gerstäcker érdekfeszítő leirásai után, de a töméntelen vadat nem találva már, mely ez utóbbi müveiben (Flusspiraten der Mississippi, Die Regulatoren in Arkansas stb.) csak ugy hemzsegett. E vadászatai közt — mindenütt a legfelsőbb helyekhez ajánlva, — találkozik sok világhírű emberrel ; együtt vadász Scberidannal bölényekre a prairieken, miből megtudjuk, hogv a vitéz tábornok Amerika egyik legkitűnőbb Nimródja; meglátogatja Brigham Youngot a Sóstavak városában, ki nem kevés bámulattal hallja, hogy vannak emberük, kik csupa vadászati szenvedélyből ily nagy utazásokat tesznek, ki azonban nem mutatja meg legfiatalabb nejeit ez ujabb Ulyssoseknek. Utazónk ug\anis nem egyedül van, némely útjában öcscs', orvosuk és vadaszlegéuyük is részt vett. Ocscse később valóban egy igen távoli birodalom partjain találá meg fejedelmi Penelopejét. Együtt jártak be California világhirii és szépségű Josemite-völgyét, a szürke medvék után ; szinrölsziure látták azon óriási (Wellingtonia) fenyveseket, melyek egyes példányai 400 lábig emelkednek a felhők fölé. Nemsokára a Csendestenger egyik szigetcsoportján (Sandvich szigetek) az Uwau/t találjuk öt, vadkecskékre és vadtulkokra vadaszva, hol a későbbi király Lunatilln (akkor csak Crownprinz Bili) vendége volt ; s hol pár ecsetvonással, oly természetimen festi о pálmákkal ékeskedő szigeteket, a kékellő tengert, s a csinos hawai barna leánykákat, kik virágokkal ékesítik fel az idegen vendégeket. — Kár, nagv kár, s nem átaljuk ezt egy »V-dász«-lapb n kimondani, hogy Cariudo mint m'ga it bevallja — csupán szorosan a vadászatra vonatkozó észrevételeit, közli, midőn, ha néha itt-ott elfelejtkezik, s az ir-ón helyett színes crayonnai csak pár vonást tesz, gyanítni engedi, miszerint sem kedély sem tehetség nem hiányoznék élményeinek á la Ilildebrand, Wallner stb. forma megörökítésében. Sajnálattal ve*zszük ezt észre — mondjuk, — de másrészről be kell ismernünk, hogy azon töméntelen benyomások, azon szám nélküli s ezerféle színben, sajátságban mutatkozó népek, tájak bővebb ismertetésére Cariudonak — nem lehetett volna annyi ideje, mint az előbb említetteknek. * * * Mint vadász azonban meg kell adni — hogy hi bár röviden, de nagymérvűén tudja ecsetelni a különböző éghajlatok sajátságait ; az ott előforduló szőrmés és szárnyas vadakat, azok vadászati módját, a bennszülöttek ügyességét, fegyvereiket stb. ». . . . Szenvedélyes vadász számára nem volna szebb világ, mint Dél-Amerika — mondja brazíliai vadászatainak leírásában— lia cs >k oly kiállhatlan