Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-03-01 / 9. szám

MÁRCZIUS 1. 1ST 6. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 67 mikor lelőhetek és elpusztíthatok. 1875. nov. 9. 6830/B.« Hogy ezen határozatot, — melynek egyébiránt nagyobb tájékozottság végett egész szövegét is megszereztem, — minden vadászat-tulajdonos megdöbbenve fogja olvasni, kétségtelen. Ugyanis itt — legalább nézetem szerint — több tévfogalomra találunk. A legfőbb ítélőszék itt a »lesbeállást« nem sorolja a vadászat gyakorlásának módja közé, de még a nagyvadaknak »agyonlövését« sem, ba a kisbirtokos által azon ürügy alatt történik, bogy a fővadak az ő vetéseiben kárt tesznek. Már pedig nem szorul magyarázatra: hogy a vadászat főbb módjai a cserkészet, — lesbenállás, — hajtás. A lőfegyverrel vadakra lesbenálló egyén tehát (bármily szőrszálhasogató ürügyöt hozzon is föl) a közönséges és törvényes fogalom szerint vadászónak tekintendő. Hogy pedig a vadnak agyonlőV é s e vadászatot involvál, kitetszik a törvény 15. §-nak ezen szavaiból: »ha azonban a pusztítást vadászatilag akarja végbe vinni (18. §.) erre ez esetben a bérlő beleegyezését tartozik kieszközölni.« íme, itt a 18. §-ra tétetvén utalás, lássuk mit mond e §. ? — Mondja azt, hogy: »a vadászat csak lőfegyverrel, vagy lóháton bárminemű ebek használatával gyakorolható,« — miből az következik, bogy a ki vadat lőfegyverrel ejt el, az ezen tényével vadászatot követett el. De hogy azt, a ki lőfegyverrel vadra les és azon szándékát határozottan nyilvánítja, hogy ha csak lebet a vadat agyonlőni is akarja : nemcsak a közéletben divó s nemcsak a vadászatról szóló törvényben kifejtett fogalom, hanem a vadászati jegyek megadóztatásáról legújabban kiadott tigrisnek nyomára bukkant — úgymond, — még is meg mer esküdni a nagy istenre, hogy a csalétket nem a tigri«, hanem a rosz emberek rabolták el. Mindketten azonnal Gerardhoz indultunk, véleményét kikérdezni s ennek nyomán elhatároztuk, hogy а hajtást azonnal elrendeljük. Vadászatunk rövid ideig tartó és sikeres volt. Egy pompás tigris ment Gerard felé, ki azt egy lövésre leterít tte. A legszebb testalkatú tigris volt ez azok közül, melyekkel eddig találkoztunk ; azonban még fiatal volt, mint azt a vén tapasztalt Hassah előre megjósolta. Borzasztó szélvihar előjele mutatkozott a nyomasztó légben, minélfogva nem véltük időnket ezélszeriibben eltölthetni, mintha az erődöt megtekintjük. Fölkapaszkodtunk a dombra, vagyis helyesebben mondva az óriási sziklára s egy őskori építészeti mii, a muzulmán uralkodók idejéből, emelkedett előttünk. Terrasse-a, honnan szép kilátás nyilik, már rom. Itt pihentük ki magunkat. Egyszerre az a két ember, ki nekünk kalauzul szolgált halálsápadt lett s »Macki Sahib, Macki« kiáltásban törve ki, eszeveszetten kerekedett föl, mintha csak a pokol valamennyi ördöge kergette volna. E körülmény megérthetése végett, idején látom immár az olvasót megismertetni az indiai jungle-ok ostorával, a vadászok legrettenetesebb ellenségével , melylyel szemben a védekezés lehetetlenné válik, s mely előtt a legrettenthetlenebb is összeborzad s futásnak ered. Ez ellenség: a vadméh raja. < E pontot olvasva, némelyek azt hihetnék, hogy én csak trétát űzök az emberek könnyenhivösé1875. XXI. t. ez. szerint is vadászatot gyakorlónak kell tekinteni, alig szenved kétséget ; sőt több mint bizonyos : hogy a fönt leirt tényke• désben talált egyén, ba 12 frtos vadászati jegygyei nem bir, ezen pénzügyi törvény szerint meg fogna büntettetni, mit sem használván neki azon czifra kifogás, hogy »ő nem vadászik, hanem csak a vetéseiben kárt tevő szarvasokat akarja I agyonlőni « Továbbá téves felfogásnak tartjuk a legfőbb ítélőszék azon kijelentését : liogy »a birtokos vagy haszonbérlő által a szomszéd területen tenyésző fővadak és kártékony állatok, melyek vetéseit rongálják, bármikor lelőbetők és elpusztíthatok.« A törvény ily értelmezése mellett a vadászat-tulajdonosok drága fővadjaikra bizton keresztet vethetnek. Hisz a törvény 9. és 15. §§-ai világosan kijelelik, melyek legyenek az elpusztítható (de nem vadászatilag lelőhető) ragadozó, vagy kártékony â 1 1 at о к. Ezek : а medve, farkas, róka, hiúz, vadmacska stb. ;— ámde korántsem a fő vad', melynek fajait jelzi a 7. §., t. i. a szarvas, dámvad, vaddisznó ; — a mely fővad által netalán okozott kárért felelős az, a kinek vadászterületén az említett fővad tenyész. E helyütt közbevetőleg megjegyzem : bogy a törvény 7. és 15. §§. közt csakis a vaddisznóra nézve van ellenmondás, mely ellenmondás a törvény hevenyészett alkotásánál csúszott be, s minek kiigazítása mindenesetre kívánatos. Hogy azonban a szarvast és dámvadat kisbirtokos — ha azt saját földjén kárban találja, és pedig még a mi több, — bármikor lelőhesse, ezt én kereken tagadom ; hisz tiltva van azt tenni magának a vadászati joggal kétségtelenül biró nagybirtokosnak is. — Ezen határozatot általános érvényre emelni annyit tenne, gével, holott a legkomolyabb valót állítom. Bizonyára inkább szállok harezra két egyszerre ellenem küzdő tigrissel, mint egy fél raj vad méhhel. Ha szerencsétlenségünkie megháborítjuk fészkeiket, gyakran akaratlanul, nagy veszélybe jutottunk, melyből csupán gyors futással menekülhetünk. Ha az alkalmas pillanatot föl nem használjuk, melyben tőlük elrejtőzködhetünk, könnyen bőrünkkel adózhatunk. Az előtt való évben egy angol tiszt látni óhajtotta, minő hatást gyakorland egy golyó, ha azt fészkeik egyikébe röpíti s miután a legnagyobb óvatossággal elrejtőzködött, kilőtte fegyverét. Egy tisztás téren történt ez, hol ép egy szegény nő dolgozott. A fólzudúlt méhraj, nem látván valódi ellenségét, a szerencsétlen nőt rohanta meg s egy pillanat alatt megölte gyilkoló fulánkjával. » Vadméhek !« Ez volt az a rettenetes kiáltás, mely után embereink megriadtak és én őszintén bevallom önöknek, kedves olvasóim : ugy remegtem, akár a gyermek. Nosza, volt is aztán szörnyű »hányd el, vesd el magadat«. Nekem jó lábaim levén, kevésbbé lettem elgyötörve ; azonban én is szörnyű szúrást kaptam nyakamon és homlokomon. Szegény Batthyány, ki nem igen szeret megfutni, elég szúrást kapott arra.nézve, hogy szent borzalom szállja meg, valahányszor életében ez eseményre visszagondol. Eme végzetes nap után, midőn először a hajtás előtt elfoglalta volna helyét, ugyancsak kő- 1 rültekingetett mindenfelé, vájjon nem mutatkozik-e valamerről a vadméheknek fészke. i Tetézte hajunkat ezúttal az azon éjjel tá- 1 madt forró szél, mely miatt szemünket sem vol- 1 tunk képesek lehunyni. (Folyt, köv.) mint a legkiáltóbb visszaélésekre kaput nyitni, mint a vadállomány elpusztítását a bíróságok aegise alatt lehetővé tenni. Mit pedig hogy a nmlgu legfőbb ítélőszék lehetővé tenni koránsem akar, arról annál inkább meg vagyok győződve, mert a jogtudományi lapban közlött egyéb határozatok a tisztelt legfőbb biróság szigorúbb felfogásáról tesznek tanúságot. Biztat a remény, bogy a kir. legfőbb Ítélőszék előforduló hasonnemű más alkalmakkal a közvéleménynek meg fogja adui a kellő irányt, s a fentközlött határozattal felkeltett téveszméket helyreigazítani kegyes leend. Ismételjük : vannak a vadászati törvénynek számos árnyoldalai és kételyei, melyek tisztába hozatala a jogbiztonság tekintetéből nagyon kívánatos, hanem, hogy a fővadakat a kisbirtokosoknak (azaz, a kik vadászatot önállólag nem gyakorolhatnak) saját birtokaikon sem szabad és pedig legkevésbbé bármikor, azaz tiltott időszakban is, lelőni: — ezt a törvény oly világosan kimondja, hogy e pontban szerintem kételkedésnek helye épen nem lehet. Czélszeriinek tartottam e közleményt a »V. és Versenylap «-ban nyilvánítani, hogy igy a vadászattal szakszerüleg foglalkozóknak is alkalom adassék érdekeikre felügyelni, illetőleg arra közreműködni, hogy különben is sok tekintetben tisztázatlan állapotaink — a jogbiztonság és az ezáltal feltételezett közbéke érdekében — határozottabb alakulást nyerjenek. Tata, 1876. febr. 23. Rend. lev. Egész évi lőjegyzékek. A hg Pálffy-féle detreköi uradalom (Pozsonymegyében) löjegyzéke 1875-ről. 11 vadászterületen lövetett : Fövad : 1 db 14-es agancsár, » 8 db 12-es » » 8 db 10-es » » 16 db 8-as » » 4 db 6-os » » 3 db villás » 1 db csapos » 17 db tehén, » 5 db üsző » 4 db borjú Összesen 67 darab. Özvad :, 32 db őzbak, » 3 db üsző, Sertevad 2 db süldő. nyul 4084 db tengeri nyúl 139 db fáczán 189 db fogoly 2017 db vadkacsa 245 db erdei szalonka 68 db vizi szalonka 28 db vízityúk 5 db fürj 199 db vadgalamb 7 7 db bibieztoj. 980 db Összesen: 8135 darab. Malaezkán, 187 6. jan. 15. Pokorny János, erdőmester. Jegyzetek a lábodi löjegyzékhez. Tekintetes szerkesztő ur ! — A mult évi lábodi vadászati eredme'ny kimutatásához *) kivánt »jegyzeteket« következőkben vagyok szerencsés beküldeni : Aránylag a mily kielégítő sikert mutatott a mult év a fáczán pókák általi tenyésztésre (minthogy a kikelt csibék közül alig hullott el néhány), oly kevéssé lehet megelégedve lenni a vadon élő fá*) Már közöltük e lapok 8-dik számában. Szerk. *