Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-02-23 / 8. szám
62 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 1С. 1S7 6. hogy Sumbu, a hajóról leugorna megtámadta a medvéket, Orel és Payer azonnal segélyére siettek s az egyik medvét lelőtték, a másik azonban tovább állott. A dühös Sumbu utána iramodott, mi miatt Payerék kénytelenek voltak vagy három óra hosszat az ehet keresni, mig ennek visszatérő nyomaiból észrevették, hogy már abba hagyta az üldözést. Reggeli két óra volt, mikorára lefekhettek. Alighogy elaludtak, Lusina e kiáltással kelté föl őket: »Un orsó!« A fedélzetre sietve 20 lépésnyi távolra egy óriási állatot pillantottak mee. Több lövést kapván egyszerre, összerogyott ; de legott feltápászkodott s menekülni törekedett. A mint a vadászok a jégre lesiettek s a medve ezt észrevette, egész hosszában fölemelkedett. A közvetlen közelből történt hat lövésnek sem lett egyéb hatása, mint hogy a medve tova vánszorogva, egész vér patakot hagyott maga után. Csak ujabb lövöldözés után sikerült öt elejteni. Ez volt a legnagyobb medve, mely addig elejtetett. Hossza 2 meter és 41 centimeter (8y 2 brémai láb); fejének hossza fél meter, hátulsó talpai 1 1/ 2 láb. Oly kövérre hizott, hogy sonkái egészen kerekdedek voltak. Szeptember 15-én sikerült egy medvének bántatlanul elillanni, négy nap múlva azonban egy másik mutatkozott. Ej volt s oly sötét, hogy az alig 70 lépésnyire levő medve körvonalait is alig különböztethették meg, — s czélozni voltak kénytelenek akkor, midőn még a fegyver legye sem volt látható.— A medve elsőben is Carlsen főzőkészülékét tette vizsgálata tárgyává, melyet azonban a sark-utazók — roszul irányzott lövések által éppen nem akartak elrombolni, — azután a talpas egy közelfekvö jégdombra sétált fel, a hol is egy zászlórudat szagolt meg. — E pillanatban négy puska tüze üdvözölte öt, mire eltűnt. — Weiprecht és Payer azon helyet — hol a medve utoljára volt látható — azonnal felkeresték ; mielőtt azonban az emiitett jéghalomra feltértek volna, megpillanták öt a magaslaton, félig emelkedett helyzetben. — Fejét előrenyújtva, dühösen rájok morgott, kétségkivül elhatározva, felkeresőit meg rohanni. — E perczben mindketten feyyverök egy-egy csövét a medvére tüzelték, s oly közelről — daczára a homálynak — találtak. Kápráztatva a puskatüze által nem vették azonnal észre, hogy a medve, mely már a jégdombról legurult és mégis volt sebezve — még nem mult ki. — A medve elinalt s szökéséhen rendkívül előnyére voltak a nagy hóesések. — Szeptember 24-én épugy, mint október 12. és 17-é; , ismét egy medve siklott ki kezeik közöl ; — október 6-án azonban sikerült egyet elejteniük, — mely 2 meter és 20 cm. méretű volt, s ezzel együtt a sarkutazók eddig 29 talpast ejtettek el. Október 27-dikén Payer, kutyák által vontatott szánon egy kirándulást tett, melynél azonban fegyverét — a jégtáblák csekély nagysága miatt*) — jónak látta a hajón hagyni. Nem messze a hajótól egy u edvére bukkant, mely nem anynyira öt, mint inkáb a hajót látszott szemügyre venni. — Payernak sem volt sürgősb teendője, mint fogatával menekülni, s társait az uj vendég megérkeztéről értesiteni. — A medvét megtámadni s megsebezni egy pillanat müve volt; azonban ez is megszökött, s szemök láttára egy csatornán átúszva, — a túlparton egy jégtáblára felkapaszkodott, de itt összerogyott s meg néhány utána küldött lövésre kimúlt.— Kötelekkel táborhelyükre vonszolták át. — Hossza 1 meter 90 cm. tett ; gyomra egészen üres volt. — Sovány volt biz a talpas, de sarkutazóink ezt is örömmel fogadták , mivel húskészletük már-már fogyatékán volt. — Mióta a sz.árnyasok elhagyták őket s a gyönge jég miatt fókákat sem birtak elejteni, veszteségükért csupán a medvék nyújthattak még némi kárpótlást. Másnap ismét igy medve mutatkozott. — A meglehetős nagy homály da zára megsebeztetctt ugyan, — de megszökött ; — sikerült azonban öt embereinknek mintegy 1000 lépésnyire a ha*) Igy az eredetiben — mely indokolást nem bírtunk magunknak megmagyarázni. S z e r k. jától vérében fetrengve megtalálni. — Látva őket a medve, felemelkedett, — egy jól irányzott lövésre azonban megszűnt élni, — s embereink felnégyelve — a hajóra szállították. November 3 án egy medve 10 lépésre közeledett a hajóhoz s az itt kiteritett foka börökböl falatozgatott. A neki szánt golyó nem találván — elinalt. — Délfelé egy második igen kövér medve mutatkozott (mintegy 2 meter 30 cm. méretű), — melyet Broseh fegyvere ölt meg ; estve ismét harmadik , mely az ört látszott követni, a mint ez a hévmérö észlelése után — a hajóra tért vissza. — Az őr után sompolygó ezen talpast, már a hajóról figyelemmel kisérték néhányan, s ép azon pillanatban lőtték le, — a melyben az őr, nem épen óhajtott követőjét rémülettel észrevette. — November 4. és 10-én ismét egyegy medve x-iasztatotr el, 18-dikán pedig egy elejtetett. — Ezen napon még egy második is (2 m. 36 cm. méretű) meglátogatta sarkutazóinkat s fegyvereik által jól találtatván, mormogva mult ki. — Ellenben egy, mely nov. 20-án éjjel 10 lépésnyire közeledett a hajóhoz, elhibáztatván, elinalt. A mily számban tisztelték meg látogatásukkal a talpasok »Tegetthoffot« 1873. nyarán és őszén, ép oly gyéren voltak azok a kővetkező télen át láthatók ; igy deczember hóban egyetlen egy sem mutatta magát. Csak a té i éj második felél en lőnek látogatásaik gyakoriabbak. — 18 74. évi január hó 10-dikén Orel — bár egy közeli recsegő moraj ovatosságra inté , fegyvertelenül hagyta el a hajót, hogy a közvetlen közelben levő hévméröt megfigyelhesse. Alig ért le a hólépi sö lábáig, mely a hajóról a jégre vezetett, midőn egy medvét pillant meg, mely feléje siet;—gyors elhatározással a medvére hajította lámpás it s a hajóra menekült. — Itt Zaninovieh hajóslegény kezeiből a fegyvert kiragadva, — ennek mindkét csövét a medvére süté el, — mely eközben a lépcső aljáig hatolt előre. — Az, első lövéssel talpasunk nem sokat látszott törődni ; a második azonban letei-itette ; — minden erejét összeszedve rnégegyszer felemelkedett, — azonban több oldalról találva összerogyott s göri sös vonaglás к között kimúlt. Méi-ete 2 meter és 30 cm. volt, — igen kövér, gyomra azonban üres. — Miután ezen időszakban még dél tájt is oly homály szokott lenni, hogy a czélzásra emelt fegyver legyét sem lehete látni, — a vadászatok jobbára a véletlen játékai voltak, s az irány is — a mely , felé czélozni kellett, inkább a hang, — mintsem egyszersmind a 1 tás által volt megjelölve. FebI ruár 6-án sarkutazóink ép ebédnél üldögéltek, midőn közeledő tompa döböi-gés zajára figyelmessekké lesznek s a hajó fedélzetére x-ohannak : s ime mintegy 100 lépésnyire egy medvét pillantanak i mes.', melyet a kutyák már megrohantak. — Fzck közt volt a tapasztalatlan Toroszy is ; — a fesztelen és hizel.ö modorból Ítélve, — melyei a medvéhez közeledett s farkát — örvendve a találkozáson — csóválta, valószinü, hogy a talpast, — milyet mióta megnőtt először látott — egy hatalmas kutyának nézte, — melyei barátságot kötni óhajtana. — Ily körülmények között Payer — hajlandóbb lévén a medvét, mintsem a vészt sem sejtő kutyát elveszteni — a medvére tüzelt, — oly távról azonban, — a melynél kedvező eredményre rendszerint nem számíthatni. — De most az egyszer a véletlennek kedvező játéka volt, — hogy a golyó talpasunk hátgerinczét szétzxízta. — A medve a kutyák ált .1 üldöztetve, mintegy 100 lépésnyire visszahúzódott, s kimúlt. Nevezetes, hegy a kutyák, — oly kihívóan viselték magokat a medvék irányában hogy minden elövigyázatot fölöslegesnek tartottak. Igy február 20-án, szokott jelre a fedélzetre sietve, a hólépcsö alatt a kutyákat pillantják meg, a mint, ép szűnni nem akaró csaholással — egy medvével szállottak szembe, mely a kutyákat mintegy busz 1 pésnyire megközelítette ; sarkutazóink vonakodtak tüzelni, — miután a medve s a kutyák ugyanegy lőtávban voltak, s csak midőn Sumbu csodálkozva mintegy kérdőleg hátratekintett — sütötték el fegyvereiket. — A medve — hátán találva többször körben megfordult, s vérnyomok hátrahagyásával elillant, s csak mintegy 500 lépésnyire — 1 •> golyótól találva — rogyott össze. A kutyák végső perezig védték magukat ; a medve gyakran megfordult, hogy Sumbu-t vagy Pekel-t — melyek lábait csipkedték — megsemmisítse, — de ezek ügyes mozdulatokkal, mindig kikerülték vészes talpait. — A medve 2 m. és 30 cm méretű s igen kövér volt, — gyomrában fóka szalonnának még némi maradéka találtatott. — A zsákmány legjobbkor jött, miután hosszab időn át friss bus hiányában voltunk. Róka-históriák. Becses lapjában több érdekes adatot olvastam rókák ragadozásairó 1, melyekhez én is járulhatok néhány nyal. — A mult évben nöinmel az érmelléki rónaságról, egy kies juliusi napon hazafelé haladva, már este felé volt, midőn a hegyek közé értünk. Erdeim mellett haladván, melyek a rónaságra kinyúló bérczeket koronázzák , utunktól jobbra bokros rétek terülnek el a Krasznába siető Mázsa-patak völgyén. — Az erdöszélen, pár száz lépé-mire előttünk egy rókát láttunk, mikiutba a hanyatló nap nézésébe volna elmerülve, de csakhamar meggyőzödtünk, hogy a ravasznak más gondolatai volta'-, mint a szép nyári nap lementéi üdvözleni : ugyanis alig haladtunk pár lépést, midőn jobbra tőlünk a réti bokrok közt valami rekedt ugatást hallánk. — Figyelmemet e hangok annyival is inkább megiagadták, mert azt gondoltam, midőn puskámat előkaptam, hogy valamely tisztelt szomszédom : felhasználván az estéli harmatot — szokása szerint juliusban pecsenye után ólálkodik. Ezúttal e alódtam, mert csakhamar egy a barázdán menekülő nyulat pillaaték meg, melyet egy másik róka hajtott, mint egy kopó, az erdő felé. Bár lőtávolságon kivül, elsütöttem fegyveremet, hogy ezen másodrendű orvvadászatnak végetvessek ; meg is oldták mind a hárman a bocskort, de hogy mi lett azután — nein tudom ? . . . . II. Mult évben hajtóvadászatot tartván aplczai fiatalos pagonyaimb ni, midőn mi, a puskások, állást fogtunk, M. W. vadászom állása felé, már midőn a hajtók megindultak volna, jön egy róka, — a szájában hozv.in valamit. — Vadászom leterítvén a í-ókát, a szájában hozott zsákmány nem volt egyéb, mint egy frisen felmarczangolt nyúlnak hátulsó ezombja. A ravasz nem végezhette el lakomáját, de hogy tái sas volt a lakoma, onnan is látszik, mert abban a h-jtásban még más két róka is volt, és hogy télen milyen pusztításokat tesznek a nyúlban — még bővebb ad ltokkal is fogok szolgálni. W. Körültekintések az angolországi vadászatokon. Angliában az utóbbi hetekben valóban szeszély* snek mutatkozott az idö. Hol hó esett, hol lágymeleg idő következett, mely elolvasztá a havat, hol ismét erős fagy és maró szeles nap állott be. Szóval ugy viselte magát az idö akár egy szeszélyes szép leány. Azonban minden kedvező napot igyekeztek Ang'ia sportmanei lehetőleg értékesíteni ugy a falkavadászatokon, mint a halászatban, athleticai gyakorlatokban ;tb. Hiába, az már vérében van az angolnak, hogy a meleg kandallót örömest hagyja oda, ha emotio-ébresztö sportra csak legcsekélyebb kilátása is lehet. Egyébiránt az ottani sport mozzanatok felöl leginkább a tények beszélhetnek, melyekből az érdekesbeket ime adjuk. * * * A » Field« igen szép »run«-öket emlit utolsó számában az e hó elején és a mult hó utolsó napjain tartott vadászatokról. Igy a többi közt a Russel testvérek harrierfalkája, 12 vadász (köztük egy lady) kíséretében szarvast kergetve, azt
