Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-02-23 / 8. szám

62 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 1С. 1S7 6. hogy Sumbu, a hajóról leugorna megtámadta a medvéket, Orel és Payer azonnal segélyére siet­tek s az egyik medvét lelőtték, a másik azon­ban tovább állott. A dühös Sumbu utána iramo­dott, mi miatt Payerék kénytelenek voltak vagy három óra hosszat az ehet keresni, mig ennek visszatérő nyomaiból észrevették, hogy már abba hagyta az üldözést. Reggeli két óra volt, mi­korára lefekhettek. Alighogy elaludtak, Lusina e kiáltással kelté föl őket: »Un orsó!« A fedél­zetre sietve 20 lépésnyi távolra egy óriási álla­tot pillantottak mee. Több lövést kapván egy­szerre, összerogyott ; de legott feltápászkodott s menekülni törekedett. A mint a vadászok a jégre lesiettek s a medve ezt észrevette, egész hosszá­ban fölemelkedett. A közvetlen közelből történt hat lövésnek sem lett egyéb hatása, mint hogy a medve tova vánszorogva, egész vér patakot ha­gyott maga után. Csak ujabb lövöldözés után si­került öt elejteni. Ez volt a legnagyobb medve, mely addig elejtetett. Hossza 2 meter és 41 cen­timeter (8y 2 brémai láb); fejének hossza fél me­ter, hátulsó talpai 1 1/ 2 láb. Oly kövérre hizott, hogy sonkái egészen kerekdedek voltak. Szeptember 15-én sikerült egy medvének bán­tatlanul elillanni, négy nap múlva azonban egy másik mutatkozott. Ej volt s oly sötét, hogy az alig 70 lépésnyire levő medve körvonalait is alig különböztethették meg, — s czélozni voltak kény­telenek akkor, midőn még a fegyver legye sem volt látható.— A medve elsőben is Carlsen főző­készülékét tette vizsgálata tárgyává, melyet azon­ban a sark-utazók — roszul irányzott lövések ál­tal éppen nem akartak elrombolni, — azután a talpas egy közelfekvö jégdombra sétált fel, a hol is egy zászlórudat szagolt meg. — E pillanatban négy puska tüze üdvözölte öt, mire eltűnt. — Weiprecht és Payer azon helyet — hol a medve utoljára volt látható — azonnal felkeresték ; mi­előtt azonban az emiitett jéghalomra feltértek volna, megpillanták öt a magaslaton, félig emelkedett helyzetben. — Fejét előrenyújtva, dühösen rájok morgott, kétségkivül elhatározva, felkeresőit meg rohanni. — E perczben mindketten feyyverök egy-egy csövét a medvére tüzelték, s oly közel­ről — daczára a homálynak — találtak. Káp­ráztatva a puskatüze által nem vették azonnal észre, hogy a medve, mely már a jégdombról le­gurult és mégis volt sebezve — még nem mult ki. — A medve elinalt s szökéséhen rendkívül előnyére voltak a nagy hóesések. — Szeptember 24-én épugy, mint október 12. és 17-é; , ismét egy medve siklott ki kezeik közöl ; — október 6-án azonban sikerült egyet elejteniük, — mely 2 meter és 20 cm. méretű volt, s ezzel együtt a sarkutazók eddig 29 talpast ejtettek el. Október 27-dikén Payer, kutyák által vonta­tott szánon egy kirándulást tett, melynél azonban fegyverét — a jégtáblák csekély nagysága miatt*) — jónak látta a hajón hagyni. Nem messze a hajótól egy u edvére bukkant, mely nem any­nyira öt, mint inkáb a hajót látszott szemügyre venni. — Payernak sem volt sürgősb teendője, mint fogatával menekülni, s társait az uj vendég megérkeztéről értesiteni. — A medvét megtá­madni s megsebezni egy pillanat müve volt; azon­ban ez is megszökött, s szemök láttára egy csa­tornán átúszva, — a túlparton egy jégtáblára fel­kapaszkodott, de itt összerogyott s meg néhány utána küldött lövésre kimúlt.— Kötelekkel tábor­helyükre vonszolták át. — Hossza 1 meter 90 cm. tett ; gyomra egészen üres volt. — Sovány volt biz a talpas, de sarkutazóink ezt is öröm­mel fogadták , mivel húskészletük már-már fogyatékán volt. — Mióta a sz.árnyasok elhagy­ták őket s a gyönge jég miatt fókákat sem birtak elejteni, veszteségükért csupán a medvék nyújt­hattak még némi kárpótlást. Másnap ismét igy medve mutatkozott. — A meglehetős nagy homály da zára megsebeztetctt ugyan, — de megszökött ; — sikerült azonban öt embereinknek mintegy 1000 lépésnyire a ha­*) Igy az eredetiben — mely indokolást nem bírtunk magunknak megmagyarázni. S z e r k. jától vérében fetrengve megtalálni. — Látva őket a medve, felemelkedett, — egy jól irányzott lö­vésre azonban megszűnt élni, — s embereink fel­négyelve — a hajóra szállították. November 3 án egy medve 10 lépésre közele­dett a hajóhoz s az itt kiteritett foka börökböl falatozgatott. A neki szánt golyó nem találván — elinalt. — Délfelé egy második igen kö­vér medve mutatkozott (mintegy 2 meter 30 cm. méretű), — melyet Broseh fegyvere ölt meg ; estve ismét harmadik , mely az ört látszott követni, a mint ez a hévmérö észlelése után — a hajóra tért vissza. — Az őr után sompolygó ezen tal­past, már a hajóról figyelemmel kisérték néhányan, s ép azon pillanatban lőtték le, — a melyben az őr, nem épen óhajtott követőjét rémülettel észrevette. — November 4. és 10-én ismét egy­egy medve x-iasztatotr el, 18-dikán pedig egy elejtetett. — Ezen napon még egy második is (2 m. 36 cm. méretű) meglátogatta sarkutazóin­kat s fegyvereik által jól találtatván, mormogva mult ki. — Ellenben egy, mely nov. 20-án éjjel 10 lépésnyire közeledett a hajóhoz, elhibáztat­ván, elinalt. A mily számban tisztelték meg látogatásukkal a talpasok »Tegetthoffot« 1873. nyarán és őszén, ép oly gyéren voltak azok a kővetkező télen át láthatók ; igy deczember hóban egyetlen egy sem mutatta magát. Csak a té i éj második felél en lőnek látogatásaik gyakoriabbak. — 18 74. évi január hó 10-dikén Orel — bár egy közeli re­csegő moraj ovatosságra inté , fegyvertelenül hagyta el a hajót, hogy a közvetlen közelben levő hévméröt megfigyelhesse. Alig ért le a hólépi sö lábáig, mely a hajóról a jégre vezetett, midőn egy medvét pillant meg, mely feléje siet;—gyors elhatározással a medvére hajította lámpás it s a hajóra menekült. — Itt Zaninovieh hajóslegény kezeiből a fegyvert kiragadva, — ennek mindkét csövét a medvére süté el, — mely eközben a lépcső aljáig hatolt előre. — Az, első lövéssel talpasunk nem sokat látszott törődni ; a második azonban letei-itette ; — minden erejét összeszedve rnégegyszer felemelkedett, — azonban több oldal­ról találva összerogyott s göri sös vonaglás к kö­zött kimúlt. Méi-ete 2 meter és 30 cm. volt, — igen kövér, gyomra azonban üres. — Miután ezen időszakban még dél tájt is oly homály szokott lenni, hogy a czélzásra emelt fegyver legyét sem lehete látni, — a vadászatok jobbára a vé­letlen játékai voltak, s az irány is — a mely , felé czélozni kellett, inkább a hang, — mintsem egyszersmind a 1 tás által volt megjelölve. Feb­I ruár 6-án sarkutazóink ép ebédnél üldögéltek, midőn közeledő tompa döböi-gés zajára figyelmes­sekké lesznek s a hajó fedélzetére x-ohannak : s ime mintegy 100 lépésnyire egy medvét pillantanak i mes.', melyet a kutyák már megrohantak. — Fzck közt volt a tapasztalatlan Toroszy is ; — a fesztelen és hizel.ö modorból Ítélve, — melyei a medvéhez közeledett s farkát — örvendve a találkozáson — csóválta, valószinü, hogy a tal­past, — milyet mióta megnőtt először látott — egy hatalmas kutyának nézte, — melyei barát­ságot kötni óhajtana. — Ily körülmények között Payer — hajlandóbb lévén a medvét, mint­sem a vészt sem sejtő kutyát elveszteni — a medvére tüzelt, — oly távról azonban, — a melynél kedvező eredményre rendszerint nem szá­míthatni. — De most az egyszer a véletlennek kedvező játéka volt, — hogy a golyó talpasunk hátgerinczét szétzxízta. — A medve a kutyák ált .1 üldöztetve, mintegy 100 lépésnyire vissza­húzódott, s kimúlt. Nevezetes, hegy a kutyák, — oly kihívóan vi­selték magokat a medvék irányában hogy min­den elövigyázatot fölöslegesnek tartottak. Igy feb­ruár 20-án, szokott jelre a fedélzetre sietve, a hólépcsö alatt a kutyákat pillantják meg, a mint, ép szűnni nem akaró csaholással — egy medvé­vel szállottak szembe, mely a kutyákat mintegy busz 1 pésnyire megközelítette ; sarkutazóink vo­nakodtak tüzelni, — miután a medve s a kutyák ugyanegy lőtávban voltak, s csak midőn Sumbu csodálkozva mintegy kérdőleg hátratekintett — sütötték el fegyvereiket. — A medve — hátán találva többször körben megfordult, s vérnyomok hátrahagyásával elillant, s csak mintegy 500 lé­pésnyire — 1 •> golyótól találva — rogyott össze. A kutyák végső perezig védték magukat ; a medve gyakran megfordult, hogy Sumbu-t vagy Pekel-t — melyek lábait csipkedték — megsemmisítse, — de ezek ügyes mozdulatokkal, mindig kikerülték vészes talpait. — A medve 2 m. és 30 cm mé­retű s igen kövér volt, — gyomrában fóka sza­lonnának még némi maradéka találtatott. — A zsákmány legjobbkor jött, miután hosszab időn át friss bus hiányában voltunk. Róka-históriák. Becses lapjában több érdekes adatot olvastam rókák ragadozásairó 1, melyekhez én is járulhatok néhány nyal. — A mult évben nöinmel az érmel­léki rónaságról, egy kies juliusi napon hazafelé haladva, már este felé volt, midőn a hegyek közé értünk. Erdeim mellett haladván, melyek a róna­ságra kinyúló bérczeket koronázzák , utunktól jobbra bokros rétek terülnek el a Krasznába siető Mázsa-patak völgyén. — Az erdöszélen, pár száz lépé-mire előttünk egy rókát láttunk, mikiutba a hanyatló nap nézésébe volna elmerülve, de csakhamar meggyőzödtünk, hogy a ravasznak más gondolatai volta'-, mint a szép nyári nap lemen­téi üdvözleni : ugyanis alig haladtunk pár lépést, midőn jobbra tőlünk a réti bokrok közt valami rekedt ugatást hallánk. — Figyelmemet e han­gok annyival is inkább megiagadták, mert azt gondoltam, midőn puskámat előkaptam, hogy va­lamely tisztelt szomszédom : felhasználván az es­téli harmatot — szokása szerint juliusban pe­csenye után ólálkodik. Ezúttal e alódtam, mert csakhamar egy a barázdán menekülő nyulat pil­laaték meg, melyet egy másik róka hajtott, mint egy kopó, az erdő felé. Bár lőtávolságon kivül, elsütöttem fegyveremet, hogy ezen másodrendű orvvadászatnak végetvessek ; meg is oldták mind a hárman a bocskort, de hogy mi lett azután — nein tudom ? . . . . II. Mult évben hajtóvadászatot tartván aplczai fia­talos pagonyaimb ni, midőn mi, a puskások, állást fogtunk, M. W. vadászom állása felé, már midőn a hajtók megindultak volna, jön egy róka, — a szájában hozv.in valamit. — Vadászom leterítvén a í-ókát, a szájában hozott zsákmány nem volt egyéb, mint egy frisen felmarczangolt nyúlnak hátulsó ezombja. A ravasz nem végezhette el lako­máját, de hogy tái sas volt a lakoma, onnan is látszik, mert abban a h-jtásban még más két róka is volt, és hogy télen milyen pusztításokat tesz­nek a nyúlban — még bővebb ad ltokkal is fo­gok szolgálni. W. Körültekintések az angolországi vadászatokon. Angliában az utóbbi hetekben valóban szeszé­ly* snek mutatkozott az idö. Hol hó esett, hol lágymeleg idő következett, mely elolvasztá a ha­vat, hol ismét erős fagy és maró szeles nap állott be. Szóval ugy viselte magát az idö akár egy szeszélyes szép leány. Azonban minden kedvező napot igyekeztek Ang'ia sportmanei lehetőleg ér­tékesíteni ugy a falkavadászatokon, mint a halá­szatban, athleticai gyakorlatokban ;tb. Hiába, az már vérében van az angolnak, hogy a meleg kandallót örömest hagyja oda, ha emo­tio-ébresztö sportra csak legcsekélyebb kilátása is lehet. Egyébiránt az ottani sport mozzanatok felöl leginkább a tények beszélhetnek, melyekből az érdekesbeket ime adjuk. * * * A » Field« igen szép »run«-öket emlit utolsó szá­mában az e hó elején és a mult hó utolsó nap­jain tartott vadászatokról. Igy a többi közt a Russel testvérek harrierfalkája, 12 vadász (köz­tük egy lady) kíséretében szarvast kergetve, azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom