Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-02-23 / 8. szám

FEBRUÁR 23. 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 59 senyékig e czélra szerkesztett nyilatkozatot, — hogy 10 évig az egylet részvényes tagja óhajt lenni — aláirja, és az első évi részvény dijat 10 forintban befizeti. 3. Részvényes sem idomár, sem üzleti lova г nem lehet. 4. Minden nyereményből 5 °/o az egyleti pénztár javára levonatik. 5. Minden pályázó lótól annyiszor, a hányszor indul, 5 frt indulá.-i pénz és 5 frt gyeppéuz az egyleti pénztárba fizetendő. 6. Teheregységül a vámfont szolgál, távolság az angol mértföld. 7. A bejelentéseknek a dij külön megnevezésével, a lovar színeivel, a ló származásával, a terhek pontos kiszámításával kell az egyleti titkárhoz intézett bérmentes levelekben történni. 8. Csak levél vagy táviratilag tett nevezés érvénves, mely nem később, mint a kitűzött napon és időben kell, liogy a titkárhoz megjöjjön. 9. Valamennyi tét- és báuatösszeg a versenyek előtti este 6 óráig a titkárságnál befizetendő, ellenkező esetben oly lovak, melyekért a tételek emiitett ideig be nem fizettettek, pályázásra nem eresztetnek. 10. Mindennemű tudakozódás, bejelentés és nevezés ily czim alatt : »Versenyt illető« Bartlia Lajoshoz Kolozsvártt, főtér 2-ik sz. bérmentesen intézendők. A lovar-egylet megbízásából В artha Lajos, egyleti titkár. A Lovaglók eg у [©te (Reiter-Verein) s idei általános programmja. Emiitettük már röviden, hogy a Lovaglók egylete a mult év végéig 7 43 tagra szaporodott fel ; évi bevétele 11,015 frt volt, kiadása pedig 8985 frt. — Az egylet jan. 26-án tartá közgyűlését, melyben gr. Kálnoky, br. Kotz s mások indítványára tetemes változtatások történtek a módozatokban, s a társaság által dijjazandó versenyekben. így például az akadályversenyek dijja 200 írtról 400 frtra emeltetett; akadályversenyek tartatnak : Bécs, Pest, Prága, Pozsony, Lemberg, Soprony, Brünn, Kassa, Debreczen és Kolozsvár gyepjein, A Lcvarda dijjak (Reitschulpreis), melyek feltételei maradnak ugyanazok mint tavai voltak (kivéve az 5 pontot), s hogy 4 lovasnak kell pályázni — csupán a bécsi, pesti, sopronyi, prágai és lembergi gyepen adatnak. A távolsági lovaglásokra (Distanzritte) pedig nem tűzetik ki külön dijjazás. — lm az egyes verseny-nemek általános feltételei : Akadály verseny 400 frt. készpénzbe n, és tiszteletdíj az első és második beérkezönek, adja a »lovaglók-egylete.« Futhat minden ló, mely valamely egyleti tagnak jóhiszemű tulajdonát képezi, s legalább 3 hóval a verseny előtt már nem állott nyilvános idomítás alatt. Csak egyleti tagok lovagolhatnak. Táv. kb. 2'/a angol mfld, u. n. vadásztalajon. Az akadályok 3 lábnál magasabbak és 10 lábnál szélesebbek nem lehetnek. Teher 150 vámfont. 4 évesek 5 fonttal kevesebbet; telivérek 5 fonttal többet visznek. — Lovak, melyek nyilvános pályán akadály-versenyben még sem győztek, 5 fonttal kevesebbet ; ellenben egy 500 frtos dij nyerője 5 fonttal, — 1500 frtig terjedő dij nyerője 10 fonttal többet kap. — 1500 frton főiül nyert lovak a versenyből kizárvák. Nevezni lehet a verseny előtt: 14 nappal. Tétel 5 frt. f. v. f. A tétek összegét a 2-ik ló kapja. — Lovagolni egyenruhában, vagy színekben lehet. * * * A lovaglÓ-iskolai dij« feltételei s az ahhoz kötött követelmények, a dijak és feltételekre vonatkozó következő vállalatok kivételével, ugyanazok, mint a mult évben : Dij az I-sö lovas részére: 250 frt. és tiszteletdíj. Dij a Il-ik lovas részére : 50 frt, a tételek és tiszteletdíj. Tétel 3 frt. bánat az egész. Legalább 4 versenyző indul, különben a dij nem adatik ki. * * * A »távolsági lovaglások« feltételeinek megállapítása a proponenseknek engedtetik át, mindazonáltal a táv nem lehet 50 mfldön alól, s négyszer 24 óra alatt bejárandó. A dij iránti igényhez kötött feltételek ugyanazok maiadnak, mint 1875ben : és pedig : Az első lovas 200 frtot és tiszteletdijat kap, s ezen felül minden a megszabott időn belől egésséges lóval beérkező lovas naponkint 5 frtot kap az uti költségek fedezésére. Tét 3 frt. bánat az egész. — Minden lovaglásra legalább 3 versenyző részvétele kívántatik. Bécs, 187 6. jan. 30. Megbizásból A lovaglók egyletének titkársága Leydesdorf m. p. Mêmes» és gyep-ujctetitgfefc» Idomítás alatti lovak. A dégi idomitó-istállóban : Csillag 4é. s. k., ap. L. Clifden, any. Creslow. Kis-Bér 3é. p. m., ap. Ostreger, a. Crisis. 2é. р. k., a. Ostreger, a. Fancy. 2é. р. k., ap. Ostreger, a. Impératrice. 2é. p. m., ap. Lord Lyon, a. Pearlfeather. 2é. s. k., ap. Cambuscan, a. Target. A prágai áprilisi versenyek (asmichowi pályán) mint hihető forrásból értesülünk, april 17-ére és 19 -ere tűzetnének ki ; a esehországi őszi versenyek pedig okt. 28, 29 és 30-kára; hogy ez utóbbi versenyek Prága vagy Pardubitz mezején tartassanak e, még nincs elhatározva, de a nevezési-zárnap előtt 4 héttel mindenesetre köztudomásra adatnak. * * * A bécsi árviz elöntötte a freudenaui versenytért is, s Long idomár istállójai is viz alá jutotI tak. A lovakat még — bár ismét csak az utolsó órában, sikerült megmenteni, s mint már ezelőtt pár évvel — most is a császári istállókban helyeztettek el. * * * Dani (ap. Fröhlich a. fv.) ifj. Fáy Béla ur ismeretes derék steeplechassere, a napokban tüdőlobban kimúlt. — A telivérek aranykönyvében — neve ugyan nem lesz megörökítve, s ivadékaiban sem lesz emlegetve, — szegény agglegénységben mult ki, de tulajdonosa büszke lehet e tenyésztményére, mely a gödöllői akadály- é s Egyszerre azt vettem észre, hogy G. megállítja pompás arab paripáját, s vállához emeli fegyverét. A fegyver eldördül s én megpillantom a tigrist, a mint a halom lejtőjéről feléje s/ökik. Egy másodperezre egy sziklán megállapodott a vad, mintegy ötven méternyire a vadásztól, ki, mielőtt én még hozzá érkezhettem, újra lőtt s ezúttal oly kedvezöleg, hogy a szörnyeteg összerogyott s fel sem kelt többé. A legalkalmasabb helyen fúrta át a merész lovag golyója. Nagyszerű, emoczióval teljes látvány volt, midőn e büszke lovas és nemes paripája, a sérült tigris által megrohanva, oly szilárdul állt mint a szikla. Csak is az arab ló bir ily nyugodt vérrel, bátorsággal; ez elismerést meg kell neki adnunk. Az eg;sz idő alatt a tigris felé volt a paripa szép feje forditva, s testének egyetlen izma sem mozduü ineg ; mintha csak ösztöne sugalná, hogy az ö élete is ura golyójának biztos röptétől függ. Ez este bezzeg vége-hossza nem volt a czirógatásnak, simogatásnak, melyben részünkről e paripa részesült. De mégis érdemelte ezt. * * * Másnap (május 4 ) még ott maradtunk ama vidéken, hogy egy-két hajtást rendezünk a Chitulokrg, melyek azon a környéken meglehetős nagy számban tartózkodnak. О . . . egy gyönyörű himre lőtte ki fegyverét, de a vadat elvétette. Aztán, esélyünk nem mutatkozván, visszatértünk a táborba, hogy kissé kipihenhessük magunkat. A hőség rendkívüli volt. Sátraink alatt, mely eléggé védve volt a napsugaraitól — 3 7° Reaumurt jelzett a hévmérö. * Május 5-én fölszedtük sátorunkat, s a tizenöt mértföldnyi távolra fekvő Surroa-ba indultunk. Alighogy ide megérkeztünk, rosz hirek felől értesültünk ; egy nagy vadász csapat fíhopal-bó\ — mert mi már régóta Bhegum területén jártunk, — több falu határán csak pár nappal azelőtt járt, s mi jól tudtuk mit jelent az, mikor a szinesek a juDgle-okat meghajtják. Előre lemondhattunk ama reményről, begy ott bármely vadra is kedvező esélyünk lehessen. Mi szerfölött boszankodtunk e miatt, de ez nem akadályozott abban, hogy hozzá ne üljünk a villás reggelihez, melyet egy roppant jegenyefa árnya alatt adtak föl. E fa központját képezte táborunknak, s védernyő gyanánt szolgált a nap perzselő sugarai ellen. Ép. n eleget igyekeztünk tenni nem csekély igényű vadász-gyomrainknak, amint egyszer csak hull rank az, áldás, vékony galyak és bvelek alakjában. Föltekintünk s látjuk, hogy mintegy husz darabból álló majom-csapat szörnyű torzképet vágva, vicsorítja ránk fogait a magas jeg nyefa ágairól. Ugy látszott ez uraságok megirigyelték lakománkat, s zavarni törekedtek minket abban. Befutottam sátoromba, s fegyveremből kiszedvén a golyót, helyébe egészen apróra tört sót alkalmaztam. Aztán kiválasztottam a legmérgesebben ag\arkodót s megnyomtam fegyverem ravaszát. Rettenetes vijjogás következett ; valamennyi ordítozott, ugrándozott, egyik ágról a másikra, a nélkül hogy tudnák, mily módon illanhatnának meg tőlünk szépszerével. Azt hiszem soha sem mulattam kedélyesebben mint e reggel, midőn e légi tornászatot szemléltem. Bezzeg drágán fizették meg az étkezésünkben való megzavartatást ; mert komolyabb teendőink nem lévén, boszantásukra minden lehetőt elkövettünk. Este felé kimentünk D. . . .vei pár mértföldnyi távolra foglyászni, s nyolez párt szedtünk puskahegyre. Midőn visszatértünk egy Chicarára (az antilopok egy kisebb faja) lőttem, de nem találtam el. * * * Kedvezőbb napok reményében másnap (május 6-án) táborunkat a 15 mértföldnyire fekvő Sajoli-ba tettük át. Igéző helyeken vezetett át utunk : szépen zöldelő cserjések között, folyvást egy tiszta vizű folyó mentén, mely kivált Sajoli közelében szolgált kellemes látványnyal. A viz ott egyszerre kiszélesedik, s két-három zöld szigetet övez, melyeken az évszázados jaman-fákat a leggyönyörűbb páfrányok környezik. Sajoliban nem kecsegtettek minket tigrisekkel ; volt azonban vagy három oly halom, hol — a mint mondák — bőven tanyáznak a medvék. Mig társaim a táborban maradtak, én G.-vet keresésükre indultam. Erősen meg vagyok g\özödve, hogy ez volt legtikkasztóbb nap közép Indiában tartózkodásunk alatt. A hőség csaknem elviselhetlen volt, s helyi kalauzaink nem győzték elégtré ismételni e szavakat: »Bosh nazdick liai, Sahib,« — biztatva, hogy nemsokára tetthelyre érkezünk. Már hat inértföldet hagytunk hátunk mögött. Azonban a dolognak komolyabb része még csak most kezdődött. Egy szirtes és csaknem függélyesen meredek halom aljánál álltunk, melyet meg kellett másznunk. — Mintegy 600 lábnyi magas lehetett ez, de, hogy valaki felhatolhasson rá, kezét-lábát igénybe kellett vennie ; adjuk hozzá még azt, hogy a sziklák szintén izzó-melegek voltak s a bőrt is lehorzsolták а tenyérről. (Folyt, köv.)