Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-02-09 / 6. szám

44 VADÁSZ- ÉS YERSENY-I.AP. F Tili ; г 9. 187C. 3é. Id. 5e. 5é. Hányszor Összeg"] futott 1-ső 2-ik márka 7 5 1 18,568 8 4 1 18,265 15 5 5 17,348 12 6 — 17,070 3 1 1 16,650 5 5 — 16,290 17 8 -— 14,830 9 4 3 14,475 9 2 2 13,570 16 9 — 13,460 7 2 3 12,237 r 4 4 — 12,015 13 6 — 11,382 11 5 1 11,370 9 4 3 10,962 6 3 — 10,675 6e. Hyincnaeus 5c. Hochstapler Germania Migncaux 3c. Schwindler* Id. Fant'me George Rose Pompon 3d. Goura, a. Buccaneer Id. Jig 6c. Str.issburg 2é. Vordermann, я. Bucc Id. Maitresse Зе'. Kühlte 2e'. Kaiser Rothbart Id. L i Verzde 10,000 márkától lefelé 5000-ig nyertek még 29-en, köztük a mieink közöl Konotoppa, Talisn an s Monthalon. 5000 márkától 1000-ig még 9 9 ló nyert, köztük Waisenknabe, s a mieink közöl Cagliostro, Neudau, Monarch, Virilist, Daylight, Purveyor. A többi 1000 márkánál kevesebbet nyert. Ha a fentebbi táblázatot összehasonlítjuk a lapunk tavalyi utolsó számában közzétett kimutatással első tekintetre szembe ötlik,hogy Przedswit, a mely nálunk a sort megnyitja, kétszer annyit nyert díjakban, mint Gastgeber, az clsö német ló. A többi lovak, nyereményük nagysága szerint következőleg arányúinak. : Németországban Monarchiánkban 1(1,000 márkáig, azaz 5000 forinton felül nyertek . . 21 5000 — 10,000 márkát = 2500— 5000 frtig nyertek 29 1000—5000 márkát = 500— 2500 99 200—1000 márkáig = 100 — 500 frtig nyertek . . 81 19 10 49 45 gyobb, 5000 forintig menő díjakra majdnem egy forma a nyertes lovak száma mindkét országban, addig a kisebb összeget nyert lovakból sokkal nagyobb a contingens a szomszéd államban, mint nálunk. Hátra van még, hogy megemlékezzünk a reciprocitás arányáról, azaz mennyit vittek el tőlünk német lovak. Erre nézve a szintén tavaly közölt táblázatból kitűnik, hogy osztrák-magyar lovak Németországban 53,380 frt értékű dijakat nyertek ; német lovak pedig a monarchiából 15,317 frt értékű dijakat vittek el. A mérleg tehát a mi részünkre 38,063 frt nyeremény-többletet tüntet fel. * * * A német lovak nyereményeit az apalovak nyereményösszegei után sorozva a következő táblázat mutatja : Neve Hány Hányszor Nyeremény ivadéka futott nyert márk Buccaneer* 13 62 24 53,903 Lord Clifdeu 3 22 10 46,507 Giimston 7 62 17 44,932 Blair-Atholo 4 19 12 36,638 King of Diamond 9 43 16 34,827 Gaspard 2 15 5 34,520 Savernake, a. Stockw. 9 63 17 34,266 Orphelin 2* 17 11 33,360 D' Estournel 1* 11 8 29,670 Blue Gown 7 36 9 25,507 Giles the First* 3 16 7 24,645 Salamander, a. Rataplan*2 14 8 24,100 Adventurer 4 16 5 22,462 Saunterer 6 39 11 19,205 Neville, a. Napier 3 20 7 15,323 Y. Dutchman, 1 17 8 14,830 W. Australian 1 9 4 14,475 Ignoramus 9 37 12 14,385 Cathedral 2 10 3 13,937 Fandango 1 16 9 13,460 The Wizard 8 27 5 12,135 King of the Vale 2 16 7 11,912 La Mandarin 1 6 3 10,675 Cape Flyaway 3 21 5 10,670 Ezen összevetésből is kitűnik, hogy mig a na10,000-től 5000 márkáig nyertek még ivadékaikban 13 apaló, köztük Virgilius ; 5000-töl válva, lehetőleg gyorsan lapp ingott tovább. A hold még nem menvén le, nagyon tisztán láthattuk. A párduez, daczára anDak, hogy este a shikarik egyike rápuskázott, ellátogatott táborunkba, csaknem halálos ijedelmet okozva egyik fölébredt hajtónknak. A párduez üldözésére most gondolni sem lehetvén, újra lenyugodtunk, noha az alkalmatlan vendég már kiverte szemünkből az álmot. íme egy valódi történet azokból, a minők a jungle-élet mellékképeit képezik. Gondolkoztam, följegyezzem-e naplómba e tényt, melyet olvasni fognak Európában, hol oly téves és képtelen fogalommal birnak az Indiában élő husevö állatok felöl. Azt hiszik ugyanis sokan, hogy a tigrisek és párduezok az utczákon sétálnak s az embereket családi tűzhelyüktől ragadják el. Söt mi több, nem rég egy Párisban megjelent könyvet olvastam, melyben oly badar állítás is volt, hogy a ragadozó vadak fölkeresnek némely vidéki bálokat is és onnan liurczolják el áldozataikat. Mindez csak azért van irva, hogy valamely szőke »miss«-nek gyönyörködtetésére szolgáljon. Mind ama vadállatok bizonyos ösztönszerű félelmi t éreznek, főellenségük: az emberrel szemben, s nagy ritkaság, hogy az embert megtámadják, kivéve önvédelmi esetekben és azokban, a melyeket e sorokban tisztán megvilágítunk, mert ezekből a mese száműzve van, s csakis a legszigorúbb valót tárgyalják. Másnap (28-án) Kadjuri-tó\ tizenöt mértföldnyire, Chamadly faluban voltunk. A »kill«-re kijelölt hely nem a legkedvezőbbnek látszott. Egy igen mély szurdok volt ez, barlangokkal teljes halmok aljában. Hogy a tigris a sikon maradt volna,— hol a nap heve ellen egy kő sem kínálkozott neki menhelyül,— nem látszott valószínűnek, kivált mikor a hegyek rejtekeiben kéjelmesen megvonhatta magát. Azonnal meghajtottuk a jungle-okat, de minden siker nélkül. G . . . azt ajánlotta nekem, hogy mivel hold tölte van, töltsük kün az éjet, annyival inkább, mivel egy bivalt köttet ki csalétkük Én készséggel egyeztem belé. Miután a tigris nem mindig egy bizonyos időben megy ki éji lakomára, szükséges hogy az ember egész éji lesre szánja el magát. Ennélfogva Indiákon a leseket a lehető kényelemmel látják el. Egy alkalmas fát választanak ki a csalétek közelében, s annak ágai közt megerősítik a tábori ágyat, melyet galyakkal körülvéve, a menynyire csak lehetséges, észrevehetienné tesznek. Ebben aztán elhelyezkedik a vadász, fegyverét a kellő hely felé forditva. Csak oly jól alszik ott az ember, mint a táborban, s ha a tigris közeledik, a bival azonnal jelenti azt bőgésével. így töltöttük mi az éjt, a nélkül hogy a tigris háborgatta volna nyugalmunkat. Alkalmasint az előtt való éjjel nagyon kifáradhatott étke keresésében. Az alkony kezdetével egész csapat »Chitul«-t (indiai szarvast) láttunk elvonulni, élén a vezérszarvassal, melyet valóban nagyszerű agancsok díszítettek. Valódi gyöoyörérzet volt látni e pompás állatokat, vidám szökdécseléseik közben közel a patakhoz, néhány lépésnyire tőlünk, a nélkül hogy jelenlétünket észrevették volna. (Folyt következik.) 1000 márkáig nyertek még 50-en, köztük a mieink közöl Ostreger, Cambuscan, Daniel és Bois Roussel. Készakarva sem lehetne különb apotheosist irni az osztrák-magyar tenyésztési viszonyok dicsőítésére, mint milyet a fentebbi tabella felmutat. Hogy is ne, mikor a hires kisbéri ménünk tündöklik mindjárt a sor elején 13 ivadékával, melyek 24-szer futottak győztesen, holott a legjobb német apaló, Savernake is csak 9 ivadékkal szerepel, melyek 17 izben győztek csak, s így csak 7-ik a sorban. És bogy Buccaneer elsősége nem esetleges és elszigetelt tünemény, kitűnik még abból, hogy belföldi tenyésztésű apalovaink közöl is több szerepel a legtöbbet nyertek között, ilyen például Giles the first, mely mindjárt Blue Gown után szerepel mint 11-dik a sorban és Salamander, mely ezután sorakozik, mint tizenkettedik ; Gaspard, Dániel O'Rourke fia, 6-ik a német apalovak sorában ; Daniel O'Bourke-nak még egy itthon tenyésztett fia, a Daniel is ott szerepel, ugy szintén Virgilius, Ostreger, Cambuscan, Bois Rüssel stb. Mindezekből pedig az tűnik ki, hogy apalovak dolgában is hasonlítbatlanul jobban állunk, mint német szomszédaink ; mert viszont német apalovak ivadékai kevés számban és csekély nyereményösszegekkel szerepelnek az osztrák-magyar gyepeken. (Vége következik.) Hosszú vagy rövid távolságok. A versenyvilág e tengeri kígyója ismét a felszínre merült ; most egyelőre a »Sportban«. — Mióta e lap szerkesztésébe br. Majtényi befoly, egészen más, frisebb szellem lengi azt át, tartalma megsokszorosodott értékre nézve. Irálya kissé erősen fűszerezett ugyan, s a szellemdús aperQiik közt néha kételyt hagy némelyeknél az író tulajdonképi ezélja felől : de egészben véve a combinatiók, a kutatás, a kételyek támasztása és megfejtésére izgatja olvasóit. — Minapában »Constitutions Balls« ezimü fölirat alatt — egyebek közt a pozsonyi programmot véve vegyészeti vizsgálat alá, azon kérdést veté fel : »Nem hátrányos-e 3éves és idősb lovainkra (illetőleg ezek tulajdonosai erszényére,) hogy a pozsonyi gyepen nincsenek 1 mfldön aluli versenyek, miután tekintetbe kellene vennünk, hogy e Versenyek legkorább tavaszszal tartatnak, a hazai climatikus viszonyok közt pedig martius előtt alig kezdhetni traininghez, s igy lovaink ápril végén még nem eléggé »készek« a boszabb távolságok megfutására ; — se kérdés jogosultságát következőleg analysálja : »A pozsonyi gyepen a mfldes versenyekből csupán a Claiming Stakes és a Csarnokdij volna idősb lovak számára. — Ha a telivér tenyésztés legfőbb ezélja — a »kitartás« minden lónál valahogy elérhető lenne, akkor helyeselnök, hogy általánosan bosszú távolságok tétessenek, — de nem igy van. Mindenki tudja, ki a Studbookkal ismeretes, miszerint a leghíresebb anyakanczák több mint fele, fiatal korában legfelebb mfldig tudott galoppirozni ; ép igy némely kitűnő apalóról is elmondhatni ezt; de ez nem hátráltatá, hogy ivadékaik sokszor a legkitartósb lovak lettek. Ez azon következtetésre kényszerit, hogy rövid távolságú, de nagy sebességű lovak nem hátrányosak a tenyésztési-e. De nem alkalmatlauok ezek az akadályversenyekre sem, csak legyen idejök a kifejlődésre. Szerző itt például hozza fel Lord Poulet, br. Fiuot és Capt. Macbell példáit, kik az akad. verseny terén tekintélyek, s kik istállójuk kiegészítésére inkább szerzik meg az olyan lovakat, melyek habár csak 800—7000 méter távnyira, de tetemes sebességet tudlak kifejteni, s kik e nézetüket a tapasztalás által igazolva találják. — Tehát, végzi br. Majtényi, — gyorsaság, ha csak rövid távolságra is ajánlólevél lehet az akadályok pályájára is. IIa pedig az ily lovak mind erre, mind a tovább tenyésztésre alkalmasak, de 5 éves korukig alig nyernek alkalm it, hogy rövid futamokban legalább abrakjokat meg-