Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-02-02 / 5. szám

40 VADÁSZ- KS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 9. 1876. esetben látszólag megállapított programm szerint közelitettek. Valahányszor a hajó közelében medve jelentkezett, átalános támadás fogadta ; idővel azonban némi megállapított eljárás szerint történt az, de mindamellett a vadászat soha nem ment végbe tervszerüleg. A vadászati eljárás következő volt : az őrség dobogott lábával a fedélzeten, s akik a hajó belsejében voltak, siettek ez adott jelre a vadászatra. Miután csak Weypreehtnak és Payernek volt saját fegyvere, először is a fegyvertár hét legjobb fegyverét rohanta meg a legénység, s ki egy fegyvert már kizsákmányolhatott, fölvont sárkánynyal, izgatottságtól s amaz aggálytól remegve, hogy későn érkezik a vadászatra, kisietett a fedélzetre, alkalrras lőállást foglalni el. Ha a medve mintegy 80 lépésnyire közeledett, a jobb lövők egyike elsütötte fegyverét, mire aztán a többi is követte példáját. A legtöbb esetben az első lövés volt a döntő ; a későbbi tüzeléseknek csekély eredménye mutatkozott rendcsen ; kivált ha a medve könnyű sebet kapván, megfutamodott. Egyetlen lövésre ritkán esett el jegesmedve, s ha már el is esett, rendesen voltak még olyanok, a kiknek kedvük telt benne, a már lelőtt medvét még egyszer, közvetlen közelből meglőni. Aztán a medve fölfejtése következett. A vesepecsenye és a négy ezomb a közös asztal számára tétetett félre ; a nyelv az orvosé lett, a sziv a szakácsnak jutott, a vért a skorbutban szenvedőknek szedték meg, a hátgerincz és bordák az ebek eledeleül szolgáltak, de csak akkor, midőn már mindenki lemetszett egykét fontot a saját számára. Az egészségre ártalmas májat a vizbe dobták. A velő a tiszti asztalra krriilt, a zsir pedig egy hordóba, miután elébb a szalonnás résztől azt megtisztították, besózták, timsóval bedörzsölték s néhány hétig a jégen hagyva, megfehéredett. A jég feltörése, vagy a jég nyilasainak sze'lesbitése rendesen jegesmedvéket csal elő. Igy volt ez 18 73. jun. 3-án is, midőn egy nőstény medve, fiaival egész a hajó közelébe merészkedett jőni A nőstény medvét elejtették, azonban a bocsokak az a szomorú sors jutott, hogy megsebesülve kellett menekülniük. (Folyt, következik.) kérés után ügyetlenségem miatt, öblös tarisznyám tátongó mélységébe dugtam a süldőt. Sz.—k. Rendkívüli lövések. 1. Több évvel ezelőtt kimentünk H. J. és K. J. barátaimmal fürjezni, s a mint igy vadászgatunk, egyszerre K. J. előtt felugrik egy süldő és ö annak rendje és módja szerint felfogja rá fegyverét. De miután mi csupa pajzánságból mindig szerettünk egymás lövésébe belekontárkodni, ugy én sem voltam rest, habár a nyul jól messze volt, oda durrantottam. A süldő felbukik, K. J. keményen sz. di le a szenteket az égről, mi oda megyünk, megmérjük a distáncziát, hát épen 61 lépés volt; a serét pedig 18-as számú. Vizsgálat után kitűnt, hogy egy szem serét ép füle tövénél fúródott a szerencsétlen tapsi fejébe. 2. Ugyanez időtájt egyszer kocsin épen récze-vadászatra indultam, midőn egy ugarföldön megpillantok 8 darab goysert. Fegyverem csak 6-os seréttel volt megtöltve a goyserek pedig messze; azonban még is csak meg akartam kisérleni szerencsémet és közéjük durrantottam és íme 2 darab ott maradt. A távolság 114 lépés volt. Az egyiknek szárnya volt eltörve, a másiknak pedig nyakán ment keresztül kot szem göbecs. 3. Fürjezés alkalmával, a mint egy inár meglehetős távoli fiirjre, mely jól alant repült, rádurrantok és szerencsésen elhibázom : látom, hogy valami mozog a tarlóban lövésem irányában, oda megyek, hát uramfia ! egyfiatal süldő, melyet igy m m akarva kiszólítottam ez árnyékvilágból. BocsánatVadász-táska, NinCS megtöltve. Ismertem egy gazdag urat, ki a mily szenvedélyes vadász, ép oly ismeretes volt, mint igen rosz lövő, miután ugy szólván semmit sem látott. Meghív ez uri egyéniség egyszer egy, terjedelmes erdejében tartandó hajtóvadászatra. Mint szenvedélyes vadász, örömmel fogadtam e meghivást. — Az első hajtás felállításánál ép melléje á' litottak. Látom, hogy az öreg puskáz keményen jobbra balra, de mindenkor a mellette álló jágerja is oda lő. Esett is a nyul. Egypárszor ép felém lö az öreg, ' di ezt már nem vettem tréfára és szépségesen elbújtam látköre elől egy vastag tölgyfa mellé, és onnan szemléltem, mint lődöz ö kerne, még akkor is, mikor a hajtók már előtte állnak jóformán. »No uram,— mondom a vadászat rendező erdész- i nek — engem többé az öreg ur mellé ne állítsa- : nak ; hisz ez nem néz merre lö, majd oldalba | durrantott egypárszor. »Sohse féljen ön, — nem lő meg az öreg sen- I kit, hisz fegyvere сэак lőporral van megtöl've és j nincs benne—göbccs. Szt—k. Vegyes, Az amerikai ügetölovak szívósságáról és kitartásáról Starhcmbeig hg, ki jelenleg San-Franciskóban vadász, a >Sport«-nak a következőket irja : »Miután az osztrák Jockcy-club, kivált az utóbbi időben, az ügetőversenyek lendületére igen sokat te't, nem lesz érdektelen az itteni és a mi ügető lovaink sebess ge közt párhuzamot vonni, és ebbeli nézeteimet hazatértemkor készséggel nyilvánítani. Az amerikai lovak igen jók, képességük és kitartásuk pedig csodálatraméltó. En például okt. 5-töl 17-ig, tehát 13 napon egy ugyanazon fekete 16 markos Kentuky-féle lovon lovagoltam, Fort Syltől az egész ind territóriumon át, délnyugati irányban északi Texas legszélsőbb katon iállomasaig, az úgynevezett »uew-cantonnement«-ig ; eme 13 nap alatt 1 1 napon át vadásztain bivalyokra, antilopokra és kétszer fa • kasukra ; ugy hogy а fmtirt idő alatt körülbelől 670 — 700 angol mfldet bebarougoltam, s 20 bivalyt, 2 antilopot és 2 farkast ejtettem el, és az én lovam mégis tökéletesen jó conditióban étkezett mey velem a ncivcantonnemeiitbe — daczára annak, hogy nappal majdnem kiállhatatlan hőség, éjjel pedig igen hideg volt; reggeli nyolez órakor már indultunk, ugy hogy a lovak naponkint csak egyet abrakoltak s körülbelől egy kilo tengerit kaptak. Éjjel a lovakat czövekekliez kötöttük, hogy az indiánok el ne rabolhassák, tehát korán reggel és délután legelhettek esik egy pár órát. Még talán a fentebbinél is terhesebb utat lett velem egy ind pony, melyet a »Rouky Montainsen át« vándorlásom alkalmával használtam, s melyen október 29-től november 1 l-ig lovagoltam; mialatt a 14,251 láb magas Gray-Peakot október 30-án térdig érő hóban, és olyan szélviharban, mely majdnem lovammal együtt felborított, 13,500 lábig megmásztam, honnét aztán nagy nehezen a csúcsig elértem, s másnap a 11,000 láb magas Pertroud-Pas-t átlovagoltam, E szerint e lovat hegyi vadászataim alkalmával 14 napig lovagoltam. En legtöbbnyire reggeli 7 órától délutáni 4 óráig ültem nyeregben ; utaink lábmagas, de többnyire még ennél is magasabb hóval levén borítva, а hideg 7 — 8° Reaumur között változott és a lovak majdnem arra я legelőre voltak utalva, melyet éjjel a hó alól kikaparhattak, mert alig volt nálunk egy '/-> kilo zabnál több egy-egy lóra naponkint. Az igaz ugyan, bogy a távolság, melyet 14 nap alatt belovagoltunk, csak 145 —160 angol mértföldet tett, de daczára annak, liogy oly magaslatokat másztunk meg és oly nehéz utakon jutottunk át, a ló mégis mindig bátor, és ott, hol alkalom kínálkozott, a galoppirozásra hajlandó volt, ámbár majdnem 100 kilo terhet, t. i. fegyveremet, munitiót és podgy'szt vitt. A Rocky Mountainben tartózkodás, az éjjelezés a szabadban, a bivalybőr a hóba mint ágytakaró teritve, reggel a teritő a test kigőzölgésé'ől jéggé jegéczesedve, egészen fehér, a lovak takaró nélkül, a hosszú sörény jégcsappá fagyva, a legnagyobb fáradsággal a hó alul kikapart száraz fii : ugy a lovas mint a ló nagy kitartását igénylik; és mégis a kitart Is a fáradság jutalma nem volt csekély ; két nagy wapiti (nálunk a legnagyobb szarvasok), egynéhány antilop és fövad, Salbey-kakasok és fehérnyulak, melyiket elejtettem, bőven kárpótoltak. A két wapitis — itt elknek nevezik — súlya : a nagyobbiké 350—400, a kisebbiké 300 — 350 kilo. E két szarvas aguicsa disze lesz gyűjteményemnek. És most a Grizly Bearon után vagyok, de — sajnos — esélyem igen csekély, mert az esős idő miatt a hegységek majdnem júrhatlanok és aze'rt is, mer

1 ezek az uraságok már ritkán, igen ritkán találhatók, kivéve Washington és Oregon legészakibb vidékein, hová mos-t a tél miatt nem lehet eljutni ; mindezek daczára igyekezni fogok Amerika eme speciálitásaiból egy párc zsákmányul ejteni, a jövő tavaszra pedig Japánba, innen pedig az Amurhoz kirándulni, és a tigriseket meglátogatni. IIa Hubertus jövőre is annyira kedvezni fog nekem, mint eddig, ugy remény lem, hogy a jövő télen hazaérhetek. Egy hét múlva New-Yorkba utazom, innen Havannába, Mexikóba és ismét ide vissza. * * • * Az elkábított nyulak. A berlini postakörökben a következő történetről beszélnek ; egy danzigi állatkerttulajdonos egy pír élő nyulat rendelt meg a viilékről. A nyulak meg voltak már fogva, csak az volt a hökkenő, hogy a ] ostahivatalnál élőállatok szállítását nem vállalták el. A küldőnek az az eredeti ötlete támadt, hogy a nyulakat chloroformmal elaltatja. Ugy tett, a mint kigondolta. Kiszámította, mily mérvben kell azokat narkotizálni, hogy megérkezésükig föl ne ébredjenek. C-ak egy eshetőségre nem számított a leleményes ember, nevezetesen arra, hogy a vonat megkéshetik s akkornap a csomagokat a postáról nem fogják elszállítani És ez eshetőség csakugyan bekövetkezett. Reggel a csomagolok egyike belép a málhatcremb ' s keresi a 108-ik számmal jelzett nyulakat, de sehol s^m találja a csomagok közt. Egyszerre csak zörejt hall, utánna egy gyors suhanást. A nyitott ajtón egy nyúl suhant ki, a hátára ragasztott 108-as jegygyei. Mig a sz'lga bámulva nézett utánna, a másik nyúl is közvetlen mellette suhant ki. A chloroformozott nyulak világgá mentek. * * * Verseny egy tizágas agancsár és egy locomotiv között. A »Germantown Telegraph« cziniü amerikai hirlap irja, hogy midőn közelebb a rendes vonat a honesdale-i állomásról elindult, egy tizágas agancsár mintegy 20 lépésnyi távolban ugrott föl a pályán a locomotiv előtt. A vonatvezető gyorsitá a menetet, s most igen érdekes versenyfutás fejlett ki a gőzerő és a szart as között. A vasútvonal itt huzamosan egy száz láb magas meredek töltés és a Lukovarma folyó közt vonult el. A szarvas mintegy 1700 méternyi távolra hatalmasan küzdött a gőzerő ellen s csak mikor észrevette, hogy a mozdony már nagyon a sarkaiban jár, veté be magát a sziklás partról a folyamba, melyet átúszva, az utazók élénk érdekeltsége közben tünt el a túlsó parton terűin erdőségben. Felelős nzerkesttó és kiadó-tulaidono* •. Sárkány Ján. Fer. Nyomatott az Athenaeum r. társ. nyomdájában.