Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-12-27 / 52. szám

342 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. OC

T. 1 1. 1876. Január l-jével ujabb előfizetési év kezdődik a lapokra, s kérjük azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előjegyzése ezen számmal lejár, hogy előfizetéseiket minél elébb megújítani szíveskedjenek. Kérjük azonban, hogy ezt ne könyvárosi uton tegyék, mert csak a pénz egyszerű beküldéséért 15—20 százalékot szoktak levonni, pedig lapunk nem viselheti el, hogy az előfizetési ár x/s vagy '/в-od részét ilyformán elveszítse. Előfizetési árak : Egész évre 12 frt, félévre 6 frt, — 8 Pestre a »Vadász- !és Versenylap« kiadóhivatalába (Barátok tere Atheneum) intézendők. Vidéki tiszt, előfizetőink legkönnyebben postai utalványozással tehetik ezt. pyAzon tisztelt törzsolvasóinknak, kikről mintegy gyanítjuk, hogy a »Vadász- és Versenylapot évről évre járatják — tovább is fogjuk küldeni lapunkat, ha újévre az előfizetés nem érkezett volna is be, s mindaddig küldjük, még le nem mondanak róla. A „Vadász- és Verseny-lap" kiadó-hivatala. Nyíltlevél a »Vadász- és Vereeny-lap< szerkesztőjéhez. Tisztelt szerkesztő ur ! Mint becses lapja egyik szerény tudósítója cz évben egyik referádámban azon óhajtásomnak adtam kifejezést, vajha e lapok mentül több vidékről kapnának értesítést a vadászatokról stb. Továbbá ohajtám, hogy bár többször találkozhatnánk e lapok veterán tudósitói érdekes leírásaival, kik között felemlitém »az egy öreg vadászt,« Csetneki t. barátaimat, a szegedi s kecskeméti vadászrajzok iróit. És örömmel s hálásan tapasztaltam, hogy igénytelen felhívásom nem hangzott el nyomtalanul ; először is t. barátom »az egy öreg vadász« örvendeztetett meg két izben becses közleményeivel, majd a szegedi vadászatok t. irója Abaffy ur szerzett ugy nékem mint e lapok olvasóinak élvezetet élményei leírásával. Itt ugyan egy kis dorgarotiumot is kaptam, a miért t. vadász társamat mint irja provocálván, békés nyugalmából kizavarva tollat fogni kényszeritém, — nem gondolám meg bizonyosan, hogy ö már nem magam fonma fiatal, hanem öreg ember ! — Lehet biz az ! hiába az idö eljár, már magam is örülök ha még néha fiatal embernek neveznek. De visszatérve t. vadásztársam korára, mivel én öt csak sorai után ismerem, — melyből fiatal pezsgő élet mutatkozik, nem csoda ha öregnek ismerni nem akarom, mellettem bizonyit, most leirt nagyeredményü duplázása is, mely hogy még sokszor történjék szivböl óhajtom; remélve hogy ezek leírásával újra szerencsélteti e lapok olvasóit. Örömmel olvastam a szerkesztői mondani valókban, — hogy Gácsról megérkezett st küldemény : számithatunk egy érdekes referádára az én t. barátom ismert tollából.*) Midőn t. vadásztársaimnak lekötelező szivességökért mégegyszer köszönetemet nyilvánítom, vadászüdvöt kívánva minden igaz vadásznak ; tisztelettel maradtam t. szerkesztő urnák. Balogvölgy, decz 11. 187 6. igaz tisztelője Balogvölgy i. *) Már közöltük is. Szerk. Cserkészetek erdőn mezőn. Gyalázatosabb idő lővadászatokra, mint az idén, már rég nem járt. Négy hét óta folyvást esik, már pedig deczember végén vagyunk. A legtöbb revierben nem lehetett eddig a lelövéshez látni, — künn a szántóföldeken — pedig nyulvadászatokra gondolni nem lehet. (Decz. 25-én megfordult rögtön az idő, csontkeményre fagyott és havaz. Vadászhatunk. — Szerk.) * * * A toskanai nhg Ö fensége, ki nov. 24-től dec. 16-ig cserkészett (másodízben az idén) a gödöllői erdőkben, szintén megunta a sáros világot, s 17 én utazott el. Lőtt ez idő alatt 17 drb szarvas-sutát, egy vaddisznót és 2 drb rókát. Rudolf korona hg Ó fensége a napokban ismét, egy pár sast lött a szt.-királyi erdőben csaldög előtt. Az egyik egy kitűnően nagy kövi-sas. A föhg dec. 26-kán utazik vissza Bécsbe. * * * Dobozon, gr. Wenckheim Rudolf ö méltóságánál a dee. 16-ára kitűzött vadászat nem tartathatott meg, fáczánokra és nyulakra, s mint halljuk a vadászúr nem is tart már az idén vadászatot, hagyja magnak а vadállományt, ugy is sok kárt tett a tavaszi árviz benne. Kétegyházán, id. gr. Almássy Kálmán ö méltóságánál dec. 4-kén jöttek össze a vadászatra meghívott vendégek, s 5, 6, 7-kén tartattak a vadászatok. Jelen voltak Inkey Zsigmond, gr. Bolza J. gr. Pejacsevics Márk, gr. Festetics Pál, br. Marburg, Beretvás E., gr. Károlyi Tibor, gr. Wenkheim Frigyes, Blaskovics Miklós, gr. D'Orsay, Jankovies Gyula Somogyból, gr. Teleky Ede Nyitrából stb. A vadászatokra (a sarkadi erdőkbe) mindig külön vonattal vitte vendégeit a háziúr, ki szenvedélyes vadtenyésztő, de a vadászás örömeiről le is tud mondani, és ilyenkor pálczával kezében vezényli a vadászatot. Lövetett mintegy 7—8 drb őz, mintegy 200 fáezán, 600 drb nyul és 1 róka. Az egyetlen drb róka mutatja, mily gondosan óvatik ott a vad. A sarkadi vadfáczányok lövése nagy e.motiót nyújt ; korán, egyenkint kelnek a hajtók előtt s a magas erdőben sebesen vágnak el a lövész felett. — Esténként ismét külön vonaton tért vissza a társaság, s kedélyes ebéd után az ép oly szép mint szeretetreméltó háziasszony és leányai kedves társalgása emelte a nap öremeit. * * * Sámsonban gr. Károlyi Tibor csongrádi birtokán dec. 9-én volt vadászat a mint halljuk. Résztvettek gr. D'Orsay, Beretvás E. s a házi ur. Lövetett mintegy 60 db fáczánkakas és 200 nyul. * * * Br. Rothschild a mult héten tartott egy nagy vadászatot Bécs mellett, schillersdorfi gyönyörű birtokán fáczányokra, mely vadászatban számos pénz-bárón kivül hg. Taxis Gusztáv és Hardegg Dominik is résztvettek. Az eredmény nagyszerű volt, 2000 drb fáczán lövetett. * * « Erdöpusztitást hogyan lehet vadászatközbeu űzni, ezt a különben oeconomikusoknak ismert szászatyánkfiai produkálták. Nagyszeben körül a mult héten egy vadásztársaság íókákra vadászván, az üzöbe vett állat egy vén tölgy aljában levő odúba menekült. A helyett, hogy a vadászok a rókát egy kis kéngözzel kifüstölték volna, tüzet raktak a fában, mely aztán többed magával szerencsésen le is égett, s csak ugy tudták az erdőégést megakadályozni, hogy még idejekorán egy tuczat fát ledöntöttek körülötte. Nem tudjuk mitörtént a meggondolatlan vadászokkal, — de számba if i\ É Ш 1 A. Egy fogoly-kakas viszontagságai. (Önéletrajz.) (Vége.) De azért с fölfedezhetlen hang folyton zengett, s engem, ártatlan jószágot erősen vonzott. Tévelygéseim közt virágos kerttel összekötött zöldséges kertbe érkezém, melynek végen szép nyári lak állott. Tovább elöhatolni nem lévén tanácsos, visszafelé indulék, útközben a fiatal konyha növényzeten csipkedve. Szomorú kárpótlás szép reményeim fejében. Koronkint vágyakodva pillanték vissza. Mindig nógatóbban szólt az édes hang, s én kétségbe esve viszonoztam, de végre ismét ott kellett hagynom. Azok, kik bátorságukkal kérkedni szoknak, megvetöleg fognak gyávaságomról nyilatkozni ; de a józanabb gondolkozásuak, másként itélendnek. Föltétlen bátorság tényleg nem létezik. A férfi, ki érzékiségböl az ablakon mászik be a nőhöz, (mely nem övé) tudja jól, mi várhat rá, miután a veszély utóvégre se lesz természet fölötti; de másként áll a dolog a fogolyra nézve, ki az emberek küszöbét átlépi, mert annak legyőzhetlen akadályokkal kellene megküzdenie. Ilyen volt helyzetem. Venusom tudniillik az első emelet erkélyén Vulcán hálójába volt fogva, s csak még a Marsra várakozott. En minden reggelt a kertben tölték, hol erővel visszafojtott szerelmem nyilt lángokban tört ki ; néha néha a virágos kertbe is ránduiék, hogy ott, a magas fűben bujkálva, szerelmem tárgyához közelebb lehessek. Ez idő alatt bátyám is többféléket tapasztalt. Nővéreink nagyon unalmasnak találták a testvéri szeretet, s egy szép napon mind ott hagyták a faképnél, a nélkül, hogy elbúcsúztak volna. A vörös kakasnak nem maradt tehát egyebe, mint mamája . . Szomorú kedélylyel tanuja voltam lakodalmuknak. Amor nyila mindig mélyebben furódék belém, végre tehát kenyér törésre kellett vinni a dolgot; s azért a parkba menvén, teljes erőmből hangoztatám dalomat. Ugyanazon pillanatban megszóllalt a syreni hang is, s alig haladtam pár lépést előre, midőn jobbra töllem egy más kakas hangja válaszol. Ördög és pokol, vetélytársam van. Első gondolatom volt, felkeresni, s keményen megfenyíteni, s e végből épen a virágos kert felé tartván, egyszerre csak szemtől szemben állok bátyámmal, illetve mostoha apámmal. Az áruló a mézes heteket ki se töltve, az én határomba jött legénykedni. Ez nyilvános békeszegés. Dühtől szászorosan fokozott erővel támadám meg, s oly harcz fejlődött köztünk, mint hajdan Romulus és Remus közt. De sajnos, még sem esett el a csatatéren, mert csőrrel nagyon nehéz valakit egészen megölni. Végre, jó össze czibálva, megfutamodott. Párbajunk alatt szép fogolynőm mindig hallata édes hangját, s én minden tekintetek mellőzésével, győzelem által fokozott lelkesültséggel akarok épen feléje röpülni, a mint hirtelen ijesztő csattanást hallok, követve fejem fölött fütyülő sőrétektől. E lövésről rögtön ráismerék a városi vasárnapi vadászra. Fogolyra, párzás ideje alatt, csak is ő lőhet, de 15 lépésről csak is ö hibázhatott el. Miután e pillanatban nem volt tanácsos ez alávaló merénylet ellen óvást tenni, csak hamar kereket oldottam, de im, második lövés után, baloldalomou fütyül az ólom. E lövés ép oly rosz volt mint az első, s mint maga az ura. De a sorskönyvébe meg vala irva, hogy kontárnak essem áldozatul. Egy megboszorkányozott sörét szem, eltévedve többi társaitól, balszárnyam alá fúródott s én heves szúrást érezek. A szegény fogolynak nem csak egy Achilles sarka van. Erőm fogytán volt s kimerülve egy virág bokorba hullottam. Apporte, apporte ! hangzék közelemben, s ez elég volt nekem. Hazudnám, ha be nem vallauám, hogy az átkozott kuvasz legnagyobb delicatessel vett fogai közé, s lehetőleg gyöngéden szolgáltatott át hóhérom kezébe, ki minden emberi érzés hiányában, fejem keménységét puskája csövén акаг-á megpróbálni. Szédülés fogott el, s már látám koporsómat : vagy káposzta vagy leucse. Isten veled szép világ ! Apám üdvözöllek. De egy fiatal lányka ijedve közbe kiált. Mint észrevevém, életem iránt érdeklödék; az emberi nyelvben akkor még nem voltam járatos, de hangja oly szelíd s megindító volt, hogy kérelmére magam is megkegyelmeztem volna életemnek.