Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-12-20 / 51. szám
L ECZ . 20. 187 6. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 339 bús vadaskereskedö ábrázatja a nagyságos aszszony indignálódó szavára: »mily gondolat, fáczányt venni, mikor a csirke is megteszi!« Mercnr. Róka a fővadász ebédjén. F. év november havának elején történt ezen kissé eredeti ugyan, de ravaszéktól nem első történet. — S. fővadász egy kedvező napot felhasználni akarván, a lakása körül elterülő szép vágásokhoz elindult szalonkázni. Mint régi. practikus vadász, a fegyver és töltényeken kivül, ínég egy kis vadászebédet és egy palaczk bort vett magá hoz, igy indult el csak öt hajtóval, — de annál vérmesebb reményekkel, miután vidékén az időtájban igen sok szalonkát jeleztek. — De a szerencse nem igen kedvezett, hosszú fáradság után még csak egy szalonkát lőhetett. Ezt is, ugy a kis vadászebédet, hogy czipelni ne keljen, egy kis gyertyánfának lehajló ágára akasztotta, azon szándékkal, hogy majd később ba szükség lesz reá, elhozatja. De oh pech-ek pech-je ! Mig ő vadászatát folytatta, mig ismét sok fáradtság után egy másik szalonkát lőtt, s már belülről is érezni kezdette, hogy a delet régen elharangozhatták : azalatt a ravaszok királya, egy vén practicus róka, a fővadász ebédjét szépségesen elkölté. — Az ebédért küldött hajtó a tolvajt tetten kapta, mire az szépen kereket oldott, de akkor már a sült kacsát, a sületlen szalonkát s a kenyeret is magával vitte, nem hagyva egyebet legnagyobb ellenségének, a fövadásznak, mint a savanyu uborkákat s az asztalkendőnek rongyait, a melybe mindezek bekötve voltak. — A palaezk bort, mert abban kellemes zamatu aszú helyett csak falusi korcsmai bor volt, nem itta ki, de összetörte azt, hogy az éhes és szomjas fövadásznak az se maradjon. Igy szerzett magának könnyű szerrel jó ebédet éi elégtételt az előbbi bajszákért а melyről már most, mint ravasz élményeinek egyik legsikerültebbjéről, valamely odvas üregben mosolyogva álmélkodhatik. — De az igy pórul járt fővadász, az önkénytelen böjt felett még most is boszankodik, takarékos felesége pedig nem rest a széttépett asztalkendőért orra alá naponkint tormát reszelni, de mindez nem bántja ugy mint a kíváncsiság : hogy vájjon a vén ravasz a kendőbe takart kenyeret, a sületlen szalonkához Wigy a sült kacsához ette-e meg? Golyó. A kapzsiság jutalma. »Gyerek, ne hirtelenkedj a lövéssel,« szokta nekem annak idején boldogult Zs. bátyám, zsenge korotnbani tanitóm Szent-Hubertus nemes mesterségében, mondani; »aztán ne légy kapzsi« elégedj meg egy darab vaddal egy lövésre, ne kivánj többet ; de különössen arra ügyelj, hogy csizmád sarka mindig orroddal egy függélyes vonalban álljon, ne tekergesd a nyakad mint a gólya.« — »Mert lásd, — folytatá az öreg, mialatt a gyepen hason fekve, öblös pipáját nyomogatá mutató ujjával, azt jobb tűzre gerjesztendő, — s én pedig dohányozási inaskoromban lévén, nagy áhítattal szívám az akkor még jobb hirben álló »inaspipásoknak« gyártott Portoriccót, — »lásd gyerek, •én fiatal koromban is éltem-haltam a vadászatért, '(nem mint most ti a kártyáért, morgá foga közt), de mégis legjobban szerettem tavaszkor a szalonkalest. Én lőttem mindig az elsőt, és az utolsót is én vittem haza. De több is volt akkor mint most, (erre akkorát sóhajtott az öreg, liogy azt hittem őszi szellő.) E helyen volt, egy szép tavaszi estén, midőn szalonka-lesen ama töltés koronáján álltam s lestem a szerencsét. Akkor tájt a »Sneffek« már javában húztak. Mind onnan jött a »baracská«-ról. Szép holdvilágos est volt, a hold épp' hátam megett világított, igy hát gyönyörű »Stand«-om volt. Egyszerre csak látom szivdobogva mint húz felém két bosszú csőrü, egymással szerelmeskedve. — »No Pisti, ezt lelövöd mind a kettőt.« Szépen utánnuk tartottam, mig ők semmi roszat nem sejtve, elhúztak felettem. Én csak vezettem a puska csővet utánnuk, várva hogy összecsapnak, s akkor majd mind kettőt leszedem. Mig igy utánnuk czélozgatok, állásom olyan lett, mint a hátranéző gólyáé, de én ezt hevemben észre nem vettem. Egyszerre a két Sneff összecsap, én pedig durr ! — azaz puff ! az egyensúlyt elvesztém és mint a nyúl legurultam a töltésen, puskám pedig a levegőbe elsült. —- Bosszúsan összeszedtem magam s megtisztogatóztam a sártól, feltevén migamban, liogy solia többet nem akarok két sneffet lőni egy lövésre, — tedd te is úgy gyerek !« . . végzé az öreg kivervén pipáját, mint dukál, a csizmája sarkán. Szt -k. Ingyen réven. Az idei nagy dunai árvízkor történt, hogy »Mó ker« az öreg halász, — kereszt vagy vezeték nevét nem tudom, mert akkor mikor ö született, mint ő mondja, még nem irtak be minden porontyot a plébánián a protikulouiba, — elhatározta magát, miután a »varsázás« éppen nem, a »esu hézás« pedig éppenséggel roszul ment, hogy elmegy vadászni ; gondolván ő ilyeténképpen : halász—vadász — ez kadencziáva megy ki, tehát rokon mesterség, annál is inkább mert mindkettő néha éhenkórász ; — továbbá kifundálhatta azt is, hogy a vadászati jog törvényében sehol sincs megirva az, liogy a vadat — lia lebet — kézzel nem szabad megfogni. — A tér pedig, melyen vadászni szándékozott, a folyó Duna volt, melyet senki sem vett ki lárendába« — s ugy is az ő revierje volt. Mondom tehát elindult a vén »Móker« lélekvesztőjén nyulvesztőre, kikémlendö olyan, árviz körözte k's szigetecskéket, melyeket egy-két tapsi mentőlielyül keresett ki magának. — A mint igy evezget, meglát valami fej-félét úszni a túlsó meredekebb dunapart felé. — Nosza, gondolja, ez az én nyulam ! Siet elérni ; — el is érte, — de ekkor О szent Jeremiás ! ! látja hogy nem nyul, hanem egy valóságos, bozontos fcjü farkas, mely teljes erőből iparkodott a túlpart felé. Megfor dúlni későn volt, mert a mint a farkas koma meglátta az ép mellette lévő ladikot, egyszerre feléje szökkent és egy pillanat alatt felkapaszkodott a ladikba. Móker bátyó ugy megijedt erre, hagy alig tarthatta az evezőt. A farkas pedig szépen lerázta magáról а szőke Duna iszapos hullámcsepjeit, — abból jó részt az ájuldozó evezősre rázogatva — ki e hideg tusch által némileg felocsúdott ijedelméből, — s aztán lekuporodott a ladik orrára, farkas szemet nézvén Mókerrel. — S Móker ijedtében, — mit volt tennie mit nem ? — kénytelen volt a rá néhanéha fogvicsorgó állatot a túlsó part felé evezni — hol is a farkas szépen kiugorván a ladikból, minden köszönet nélkül a sűrűben eltűnt. — De Móker is megfogadta, hogy nem megy többé vadászni. Sz—k. livéreinkbez nem merne kanczát küldeni, félvén hogy azután nem vitetheli а batáron át ismét haza. Hogy e bajokon lehetőleg segitve legyen, a földmivelésügyi minisztérium legközelebb azon kérelmet intézte a pénzügyminisztériumhoz, mint a lókiviteli tilalom iránti intézkedésekben egyedül illetékes forumhoz, miszerint minden oly esetben, hol a telivérlovak tulajdonosai a fent jelzett czélokból csupán ideiglenesen akarják lovaikat a határon kivitetni, s azon szándékuk valóságát kérvényükben a lovaregylet által kiállított bizonyitványnyal beigazolják, a kiviteli engedély haladéktalanéi megadassék. — Reméljük, hogy a pénzügyminisztérium ezen kérelmet teljesitendi, s határozatáról olvasóinkat értesíteni fogjuk. Hogy az angolok nagy »macherek« mint a magyar mondani szokta, iég ismeretes dolog; az ő fürkésző elméjök találta fel a gözmozdonyt és legújabban, hogy egyebet ne mondjunk a görkorcsolyát; — de mind e találmányokon túltesz most egy bizonyos Mr. Geary, Hendonból. Ez uri ember egy mesterséges nyulat construált, — mely tapsi komának minden mozdulatát hiven utánozza s igy vadászatra is használható oly vidéken, hol a nyul ritka, vagy épen nem fordul elő. A mesterséges nyúl már a tüzpróbát is kiállta, a menynyiben egy agarászaton 4 napig használtatott a legteljesebb sikerrel ! A találmány szabadalmat is nyert az angol kormány részéről. Föezélja, hogy bármily tetszés szerinti időben és helyen lehessen agarászatot rendezni s e czélt az által, hogy az agarakat tökéletesen tévútra vezeti — a mi pedig fődolog — el is éri. — A kísérlet nem rég tétetett, és ebben a mesterséges tap3Í nagy szökésekben iramodott a rét egyik végéről a másikra, követve az agarak által, melyek mindannyiszor rámentek a lépre. Ilyenformán a mechanikus nyul a modern vadászsport legújabb segédszere gyanánt tekintendő. A mi Geary ur találmányának részleteit illeti, ez állegy lehető természetin vén kitömött nyulbőrből, a mely egy a mostanában felkapott gyermek-játékszerhez , a hintalóhoz hasonló állványon áll. Ez utóbbi egy nyilt csőben szalad egy zsineg segélyével, melynek ho'szsza a befutandó tér szerint változhatik. A vadászat színhelyéül szolgáló mező egyik végén egy különös szerkezetű és két ember által mozgásba hozott hengerkerék áll, melyre a zsineg feltekerödik, s mely igy a nyul szökéseit előidézi. A gépet egy lombból alkotott fal eltakarja, a mely mögé azután a nyul üldözőinek nagy ámulatára és boszu ságára eltűnik. A kísérlet, mint már emiitettük' teljesen sikerült, s a mesterséges nyulvadászat létele ezentúl biztosítottnak látszik. Vegyesek, A lókiviteli tilalom sok alkalmatlanságot ukoz telivér tenyésztőinknek s versenyistállóink tulajdonosainak, sőt némelykor lehetetlenné tehetné a lcgészszerübb tervek kivitelét. Igy például a kiviteli tilalom szigorú alkalmazása mellett, telivér kanczát sem lehetne valamely hozzá leginkább illő külföldi ménhez küldeni, versenylovat pedig külföldi idomárhoz vagy futtatás végett külföldi gyepre vitetni. Külföldi tenyésztő pedig a mi teHányféle eb faj és törzs-család van a világon ? Fitzinger: »Der Hund und seine Racen« czimíí s általunk múltkor felemiitett müvének kimutatása szerint 190-féle eb-család (törzs) létezik а különböző világrészek és éghajlatok alatt. Ez ebek tulajdonképpen csak 7—8 föfajra oszolnának, és pedig l) a házi kutyákra (Canes domestici), 48-féle családdal, ezek közt a házőrző, juhász, kanász és spitz törzsek, laplandi, japán, eskimo, indus, török, tatár stb. házőrzők. 2) a selyemszörű faj (Canes extrarii) 30 különféle családdal; 3) a borzebek (Canes vertagi) 12 család; 4) vadászebek (Canes sagaces), melyben a vizslák és kopók 35 különféle családja foglaltatik ; az 5-ik csoportba tartoznak a bulldogok (Molossii) 19-féle családdal; a 6 ba az agarak (leporarii) 35-féle törzszsel ; a 7-ikbe a meztelen ebek (Coraibae) 6-féle törzszsel, s még ezenkívül a valódi vidra-eb (Canis vertagus, hybridus) és 4-féle vadon élő ebfaj, u. m. a fekete amerikai farkas (Canis occidentalis, niger); a coyote (canis ochropus), a dingo (canis novae-hollandiae) és az uj-irlandi eb (canis-NovaeHiberniae). Felelős szerkesztő és kiadó-tidajdonos : Sárkány Ján. Fer.
