Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-12-20 / 51. szám

336 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ban változás történik, miután kitétettek az intézők felvilágosítást kérhetnek ezért az illető ló tulajdonosa vagy idomárjától, és ha ezen változás kellőleg nem igazolható, a tulajdonos, idomár vagy lovar 500 frtig terjedő ^ságra Ítélhető leg igazolhatná. A vitt tulteher az illető ló kitett száma mellé a jelzőtáblára kitűzendő s a hivatalos jelentésben közzéteendő. Ha valamely lovarnak túlsúlya a visszamázsálásnál egy kilogrammnál több, mint a melylyel a mázsálás37. czikk. Mérlegelés verseny előtt és után. Minden lovar köteles magát a verseny előtt "az erre rendelt helyiségben megmérettetni s ha ezt tenni elmulasztja, 100 frtig terjedő birságra ítélhető, lia csak az intézőknél ezen mulasztását nem igazolja, mely igazolás a mázsálónak bejelentendő. Minden lovar, mielőtt leszállna, közvetlenül a verseny után köteles a mázsálóhoz lovagolni s magát visszamázsáltatni, és addig, mig nincs a mázsáló megelégedésére megmázsálva, máshoz mint lovaglószereihez nyúlnia nem szabad. Ha ezen szabály ellen vét, 50—250 forintra terjedhető birságra ítélhető s a lónak nincs igénye a nyereményhez. Ha a lovar súlyából hiányzik valami, az általa lovagolt ló távolozottnak tekintetik ; szintúgy a ló elveszti igényét a nyereményhez vagy helyét a versenyben, ha a lovar előbb leszáll, mint a mázsáló-helynél, hacsak valami szerencsétlenség nem gátolja ebben, mely esetben a mázsához vezettetheti vagy vitetheti magát. A lovar tetszése szerint kantárral vagy a nélkül mázsáltathatja meg magát, mely utóbbi esetben rudas- vagy kettős zabiáért lj2 kilogramm számíttatik be ; csikózabláért azonban ily beszámításnak nincs helye. Ostort vagy azt pótló eszközt a mázsára vinni nem szabad. Ha a ló szem-ellenzővel fut, ugy ez is megmázsálható. 83. czikk. Teher-töhblet. Minden lovar lehet l kilogrammal nehezebb, mint a lovára szabott teher ; de ha a tulteher több, ugy köteles azt U órával a verseny előtt a mázsálónál bejelenteni. Ezen szabályelmulasztása esetében a lovar 50 frt büntetésre s az illető versenyben való részvételből j kor birt. akkor az általa lovagolt ló távolozott* nak tekintendő, kizárható. 39. czikk. Mérlegelt lóért a tét fizetendő, ha nem fut is. Minden lóért, mely megmâzsâltatott, s melynek száma a jelző táblára felhuzatott, az egész tétel fizetendő, ha az után nem futna is. 40. czikk. A bírói páholy előtt ellovagolni kell. Minden lovar köteles közvetlenül a verseny előtt és után a biró páholy előtt ellovagolni vagy magát az előtt elvezettetni, ellenkező esetben 50 frt birsággal róható meg. Akadályoztatása esetében ezt a pályabírónak bejelenteni tartozik. 41. czikk. Az indítás. Az indítónak (starter) joga van a lovasokat az inditó-oszlop mögé visszarendelni, és minden lovas, ki parancsának nem engedelmeskedik, vagy valamely meg nem engedett fogással él, birsággal vagy a lovaglástól való felfüggesztéssel büntethető. Az inditó nem engedheti meg, hogy a lovak nyargalva menjenek az inditó-oszlophoz, hanem mindig lépésből kell a lovakat indulni hagyni, és az indítónak semmi esetre sem szabad az inditó-oszlopon innen indítani ; ha ez mégis megtörténnék, akkor az inditás érvénytelen. Ha valamely ló a kiszabott időre nem jelennék meg az inditóoszlopnál, akkor az inditó tartozik 10 perczig, de nem tovább, az indítással reá várakozni. 42. czikk. Rendetlen lovaglás. vasra kiderült, hogy a keresztezés vagy a vo" nalból való kiszorítás készakarva történt, az illető lovas megfelelő büntetés alá esik. 43. czikk. Belül lovaglás. Ha valamely lovar a pályán felállított póznák valamelyikén belül lovagol el, akkor lova távolozottnak tekintendő, kivéve, ha a lovar lo vát azonnal megállította s pózna előtt. újra ellovagolt a ítélhető, kivéve lia e mulasztásért magát kellőHa egy ló a másiknak útját keresztezi vagy vonalából kiszorítja, akkor az ilyen ló távolozottnak tekintendő ; csak akkor lehet egy ló útját átvágni, ha ezen ló már 2 egész lólioszszal vagy többel meg van előzve. Ha valamely loMásodik ló. 44. czikk. A 2-dik dij kié ? Ha valamely versenyben a kitűzött dij egy része, vagy a tét- és bánatpénzek vagy ezek egy része a 2-ik ló számára vannak föntartva, a versenyben azonban csak egy ló járja körül a pályát vagy második ló nem helyeztetik, akkor az első ló kapja az egész díjösszeget. Ha azonban különös dij van kitűzve, fentartással a 2-ik ló részére, azonban ilyen nem helyeztetnék vagy csak egy ló járná körül a pályát, akkor ezen dij a versenypénztárt illeti. Ugyanez áll a harmadikat illető nyereményre nézve is. Holt-verseny. 45. czikk .Holtverseny. Ha egy versenyben két vagy több ló oly egyformán halad el a czél előtt, hogy a biró nem határozhatja meg, melyik előzte meg a másikat, akkor az holtversenynek neveztetik, s a holtversenyt futott lovak tulajdonosai, hacsak a dijon osztakozni nem akarnak, tartoznak azokat újra futtatni, és pedig még az nap a kitűzött versenyek utolsója után. Ha azonban az e napon még következő versenyek valamelyi kére a részvét jogosultsága a döntő-futam kime netelétől függ, akkor ez amaz előtt megy végbe 46. czikk. Díjmegosztás következményei. Ha a holt versenyt futott lovak tulajdonosai megegyeznek abban, hogy a dijat megosztják, akkor egyik lónak sem kell többé köA nélkül, hogy a későbbi eseményeket megelőzzem, le kellene előbb irnoin, miként állottuk ki a zord téli időszakot. Hogy ezt pontossan megtebessem, meteorologiai intézethez kellene folyamodnom a légtüneti és mérsékleti adatok megszerzése végett, melyekből kitűnik, hogy az őszből miként lesz tél, s a télből tavasz. Miután ez nagyon hosszadalmas volna, csak azt jegyzem meg röviden, hogy az ilyen csúf átmeneti időszakokban rendkívül sokat szenvedtünk. A folytonos őszi esőben búskomolyakká lettünk ; de aztán még roeszab napokra ébredénk. Sötétség és hideg lettek az uralkodók. Köd és eső mint hó hullott a földre, mely keményre volt fagyva. A rügyek Szőrös köpenybe burkolództak, s minden szemecske vagy más megehető dolog mélyen a hó alá temetették, mely halotti lepelként terült el, erdő, mező és szántóföldek fölött ; s hova csak tekinténk mindenütt pusztaság és magány, még a legkisebb bogárka sem volt megfogható. A legkeservesebb önfentartási gondok közt folytak el napjaink ; kertek és falvak közelébe valánk kénytelenek húzódni, életünket undorító eledelekkel tengetve, s mindezeken kivül még óvak^dnunk kellett kétlábú elleneink gyilkos merényleteitől, kik szünet nélkül hálók, csapdák s minden kigondolható eszközökkel törtenek életünk ellen. A kakas, ki csapatját a tél viszontagságai ellenében is sértetlenül össze tudja tartani, a beresinai csatát is megnyerhette volna. Hogy mi a kegyetlen hideg következtében meg nem fogyatkozánk, annak sajátságos oka van, mint azt később, ártatlanul fogságba kerülve, megtudám. A szárnyasok nagy ellenállási képessége a külső hideg ellen belső szervezetükben, különösen pedig véredényeik nagy mérvbeni fejlettsége, és léhlző szerveik legmagasabb fokú tökéletességében, s ezzel kapcsolatosan belséjiik nagy hőmérsékletében rejlik. Hogy ez igaz e mind, arról nem kezeskedhetem. Végre beköszöntött a tavasz, enyhe szellőivel, hol borult, hol derült egével, mikor egy óra alatt eső és verőfény tizszer váltakoznak, s közmondás szerint az ördög a feleségit veri. A föld tavaszi pompában fénylett, — s uralkodásom megszűnt. Mindig nagyobb és nagyobb erővel nyilatkozék az ébredő természet éltető ereje, s magamban is hatalmas ösztön támadt sajátságos, eddig még soha nem próbált tevéaenységre. Bizonyos ábrándozó sóvárgás ömlék el egész lényemen, s igen sajátságos kedvet érezek, nénjeimre kacsintgatni. A természet alkotó erejének lüktetése volt-e az, mi átrezgé keblemet, vagy valamely más hatalom, mely minden meggondolást és eszességet elfojta bennem, ezt megvizsgálni már nem állott hitalmomban ; tény az: nővéreim ezerszerte kecsesebbeknek tűntek fel, mint az előtt, oly szendén, jókedviileg és gyöngéden pillantának rám, hogy valamennyi érzeményeim lángra lobbantak. Minden csapodárság nélkül csakhamar észrevevém, hogy a jó benyomás kölcsönös, s egymásközti viszonyaink mindinkább élénkebbekké és kellemesebbekké lettek, nem zavarva az ellenséges sors durva kezétől. Megvalljam-e ? még az anyám iránti tisztelet is, e komoly szelid érzés, mely már a tojás héjában ébrede fel bennem, tünedezni kezde. Ódon plastikai szépsége nagy hatással volt rám, s a gyermeki szeretet azon útra tért, hová a testvéri ; mindkettő végtelen vágyódásba olvadván össze, oly annyira, miként ugy tetszék, hogy a világ valamennyi tyúkjai nem lesznek képesek azt kielégiteni. Egy szellemdus angol (pedig akad olyan is a három egy királyságban) azt mondja valahol : a a férfi nem képes szeretni, ki csekély mértékben a világ valamennyi nőibe nem szerelmes. E sarkalatos igazság teljesen megmagyarázza párzási időszakunk történetét. El lehet képzelni, minő háztartás volt, mit két erőteljes kakas és hét, több mint kaczér tyuk vitt. Bátyám a megtestesült ledérség és erkölcstelenség, minden tyúkot el akart tőlem szeretni ; de én ezt, öntudatában a család körül szerzett érdemeimnek, meg nem engedhetém, s igy a polgárháború el nem maradhatott. Végre kitört a harez, s én meg bátyám mint két őrült veszekedénk, a nélkül, hogy tudnók, miért ; a mint ez rendszerint a polgári háborúkban is megszokott történni. A mi engem illet, a dologgal, melyet védelmezek, nem valék egészen tisztába. Tyúkjainkat igen kecseseknek találtam, s mint Othelló, féltém őket a nélkül, hogy valami mély érzéssel viseltettem volna irántuk. Eddig csak a fej, nem a sziv beszélt, s gyakran elgondolám, mily együgyűség, hét élvsovár tyúkból álló serailt tartani csupán azért, hogy pillangó módjára virágról virágra szállhassak udvarolni. Kezdék vágyat érezni oly lény után mely lebilincsel örökre. S mi történt ? Egyik nap, midőn bátyámmal ismét egymást búboztuk, két nővérünk felhasználva az alkalmat hogy ily perpatvarkodó familiaris élettől meneküljenek, s egyúttal jó házasságra levén kilátásuk, a szomszédos falkából két fiatal kakassal megszöktek. Dühbe jővén ilyetén magukviscletén, a rablókat űzőbe vettük, de örökös veszekedésünk miatt való kimerültségünk következtében a nyomorult gazemberek által keservesen elpáholtatánk, s óh gyalázat, saját nővéreink örültek legjobban vereségünknek. Az egyik vöröslábu néném, ki mindig jó érzésű volt irányomban, komoly intelmeimre azt