Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-02-02 / 5. szám

34 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 2. 187 6. Gyepéi* 4 efc ti, A magyarországi Összes verseny-egyletek pro­grammjai — hála az égnek, az idén már mind készek, s igy a pesti Lovar-egylet febr. 1-ére be is terjeszthcté veteményezését az államdijak fe­löl földmiiv.-üg3'i miniszter ő őméltóságának — általánosan helyeselvén a vidéki egyletek itt-ott felmerülő kivánatait. Miután Kassa és Debreezen programmjait — lapunk igen tiszt, olvasói lega­lább egy részének legkedvesebb tanulmányo­zásul már mai számunkban közölhetjük, röviden csak annyit jegyezünk meg, hogy változás csak a debreczeni programban van, hol az eddig 5 részre osztott államdijakat elönyösbn-k látszott 4-re összevonni, annál inkább, ine.t a 3évesek 150 aranyából 50 elesvén, a felmaradt /00 arany igen kicsiny dij lett volna, s igy az a 2évesek dijához esatoltatot', mely ily formán 200 aranyra nőtte ki magát az idén. Kolozsvár az újonnan nyert 50 aranynyal az Erdélyben ellett lovak dijját szaporitá, s programja, — melyet al­kalmilag közlünk — egyébben nem is változik a tavalitól. Ami még összeegyeztetésre vár, az a vidéki gyepek versenynapjai. Miután a prágai nagyver­senyek az idén legutolsók lesznek ó'szszel, kívá­natos volna, hogy a Campagne Magyarországon ko­rábban végződjék ; s Kassa, Debreezen és Kolosz­vár után az istállóknak legyen egy kis pihenésök, mielőtt nyugatfelé nyomulnak. — E czélból Kassa és Debreezen jóval előbbre (sept. 8, 1" és sept. 16, 17-re) helyezték versenynapjaikat, csak Ko­lozsvár — hihetőleg nem értesülvén e tervezetről — maradt igen hátra (okt. 6 és 8-ra kitűzött napjaival) Debreezen után, ugy hogy a Kolozsvárt meglátogatni akaróknak Debrec/enbol lovaikkal együtt vagy hazatérni, és ujabban leutazni, vagy Kolozsvár látogatásáról leniondaniok kellene. Ily körülmények közt a pesti lovaregylet szük­ségesnek tartá a kolozsvári lovaregylet figyelmét e körülményre felhivni, s megkérdezni, nem tartaná-e czélszerüuek versenyeit egy korábbi időre, péld. egyhétre a debreczeniek után (tehát körülbelül sept. 24-re) helyezni. Miután azonban Soprouy, e combi­natioba szintén nem találólag, sept. 22 és 24-re tűzte ki versenyeit, a pesti és bécsi lovai-egyletek ott is szives figyelembe vételre ajánlják a változta­tás szükségességét, s igy a sopronyi versenyek va­lószínűleg októberbe helyeztetnek át. Alább közöl­jük az igért verseny-programmokat. VeirseEty=>1Mtétete&. A pesti őszi lóversenyek sorozata 1876. október 15- és 17-kén. Első nap Vasárnap okt. 15. d. u. 2 órakor. 1. Kétévesek versenye 400 drb 10 fre arany. Ebból 300 ar. állam- és 100 arany egyleti dij. Futhat minden két éves ló. Távolság 948 méter (500 öl) Teher 52'/г kilogr. (105 font), mén 1 kilogr. (2 font), franczia vagy angol ló 5 kilogr. (10 fonttal) több. Egyszeri nyertes 2'Ja kilogr. (5 fonttal), két vagy többszöri nyertes 4 ki­logr. (8 fonttal) több. Tét 100 frt. bánat 50 frt. A má­sodik ló a tételek és bánatok felét nyeri. 2. St. Leger. 2000 frt. Lovar-Egyleti díj. Minden bel­földi 3 éves ló számára. Tartandó az Őszi versenyekkor. Távolság 2800 méter (l 3 4 rnfld;. Teher : mén 53 kilogr. (106 font), kaueza és herélt 1 kilogr. (2 fonttal) keve­sebb. Tét : 200 frt bánat 100 frt, a versenyt megelőző év august, l-ig jelentve csak 50 frt. A második ló a tételek és bánatok felét nyeri. Nevezés 1878-ra 1876. august. 1. (1876-ra bezárva 49, 1877-re 54 nevezéssel. 3. Ritter díj. 265 cs. arany. A monarchiában elletett és nevelt lovak számára, heréltek kizárásával. Távolság: 2800 méter (l 3/ 4 mfld). Teher: 3é. 51'/ 3 kilogr. (103 font), 4é. 60 kilogr. (120 font), 5é. 64 kilogr. (128 font), 6é. és id. 66 kilogr. (132 font) ; kanczára l' /з kilogr, (3 fonttal) kevesebb. 2000 forint értékű versenynek (a tét beszámításával) nyertesére D/, kilogr. (3 fonttal), 5000 forintnál nagyobb értékű verseny nyertesére 2 1/ 2 ki­logr. (5 fonttal) több. Tét 100 frt, bánat 50 frt ; a máso­dik ló tételét menti. E feltételek 3 évre kötelezők, ez idő elteltével vagy újra megerősítendők, vagy ujabb három évre módositandók. 4. Nagy Handicap. 1200 frt e. d. Táv. 3600 méter (27, mfld). Futhat minden ló. Tét 100 frt, bánat 50, de csak 20 frt, ha octóber l-ig bejelentve. A terhek Septem­ber 20-án tétetnek közzé. E nap után 1500 frtos ver­HO i V • t 8 Ii ® 8. A »Dunántuli lóverseny-egylet« (Sopronban) f. évi február hó 6-án, vasárnap d. u. 3 órakor, mélt. gr. Széchenyi Kálmán elnök ur lakásán III-adik rendes évi közgyűlését tartja, melyre a Egylet t. cz. tagjai ezennel tisz­telettel meghivatnak. Előadandó tárgyak: 1. A vers-egylet működése 1875-ben. 2. Az 1875. évi zár-számadás bemutatása. 3. Az 1876-ra szóló költségelőirányzata. 4. 1875. évi gyepkönyv kiadása. 5. Netaláni inditványok. .Sopron, 1876. jan. 22. A »Dunántúli lóvers.-egyl.« titkársága Hanny Károly, ny. alezredes. тлчШ&ьтшшх. Verseny-naptár. Sop. ony, (tavaszi) april 9. Bécs, (tavaszelői) april 17, 23. Pozsony, april 27, 28, 30 Pest, (májusi) máj. 7, 9, 11. Bécs, (májusi) máj. 21, 25, 28. Soprony, (őszi) Kassa, sept. 8, 10. Debreezen sept. 16, 17. Kolozsvár, Pest, (őszi) okt. 15, 17. TÁRCSA Az én sportom Indiában. — CZETWERTVNSKI BoKIS IIEKCZEGTÖL. II. Kéthavi tigrisvadászat Közép-Indiában. ( Mortuccából Indorébe. — Halkar küldöttségei. — Tábor­helyünk. — Jelszavunk. — A 13-as szám. — Az első tig­ris. — Utána a másik. — » Lookout! — Tigris az ele­fánt csípején. — A közös pipa. — Operette a jungle-ok között. — Hassah Sing. — Ismét tigris. — Örves medve. Továbbutazás Mugurda és Badrikheri felé. — Patrani. — Az emberevő. — A nőstény tigris. — Mit jelez a páva ? — A »bara Sahib« látogatása. — Uj nevem. — Hindostáni nyelvkisérlet, — 137 foknyi meleg. — Találkozás ben ja­vákkal. — Les a folyam mellett. (Folytatás.) S/iali Zada Sahib persa nyelveu annyit jelent, mint királyfi, s miután én tigrist vadászni men­tem, a Bohadoor melléknevet is örököltem ; ez pe­dig annyi, mint hős, vitéz. Nos, azt hiszem, eny­nyivel csak meg lehet elégedni! Most tehát fogadnom kellelt e derék uri em­bert, kiégni látszott а kíváncsiságtól, szinről szinre szemlélhetni a Shah-Zada Sabib Bohadoort, s vele társaloghatni is. Kissé már beszéltem nyelvüket, s már mindent megértettem, miután tanulmányoz­tam is azt egy ideig. Szerencsémre a társalgás folyvást ugyanegy Ihcmáról folyt, s gondolám, hogy a rajah való­színűleg még aznap elutazik, a legjobb véle­ményt táplálván az én hindostáni nyelvbeli jár­tasságom felől, melyet tulajdonképen nem érde­meltem vala. Másnap (24-én) visszaadva a rajahnak a látoga­tást, a dabi ее-i uton vágtattunk el, 10 inéitföld­nyire a helységtől. Dabree halmok alján, nagy sikon terül, telje­sen kitéve az égető nap sugárainak. Itt hire-hamva sem volt ugyan a tigiisnek, azonban legközelebbi kirándulásunk központjául szolgálhatott az. El­képzelhető, mily kevéssé kellemes 137 foknyi melegben táborozni, minden sport nélkül, érezve a rettenetes hőséget egész lényünkben. Emócziókra és sportra van ott az embernek szüksége, hogy elviselhesse az égalj nyomasztó hevét s kikerül­hesse az ártalmas kórokat. Csalhatlan bizonyítéka ez állitásomnak az, hogy Közép-Indiában azok az emberek, kik a junglc-ok királyának üldözésével : tigrisvadászattal foglalkoztak, s a meleg évszak­ban éveken át e sportra adták magokat, soha semmiféle komolyabb betegség nem jeleukezett ná­lok, míg ellenben amaz ezredekből, melyek a meleg évszakot henyélve tölték, habár hasonló kényelem­ben részesülve , mint a sport emberei, számos ál­dozatot ragadt ki a halál, kiváltképen az angol katonák közül. A dabreei uton számos benjarával találkoztunk, kik egész szarvasmarha-gulyát hajtottak. A benjarák Indiának valódi ezigáuyai, kiktől erednek azok, kik Európa sikjait összebarangol­ják. Ezek is ép ugy megtarták független életmód­jókat, mint a mieink, ép ugy megőrizték szoká­saikat és nyelvüket, és én meg vagyok győződve, hogy ezek szintúgy megértenék az orosz, mint a magyarországi ezigányok beszédét. — Batthyányi a ki több szót tud a magyarországi ezigányok nyelvéből, — váltott is neháuy szót а benjarák­kal. 25 én reggel nem csekély örömünkre elhagy­hattuk vesztegállomásunkat. Málháinkat, mint szokás szerint, még este előre küldtük s miután egy szép folyam partján szá­mos alkalmas jungle-részt valánk meghajtandók, a hajtók számára is meglehetős mennyiségű élel­mi szert szállítottunk magunkkal. Azt a tiz mért­földnyi távközt, mely köztünk e's a folyam közt volt, csikhamar betöltöttük, s a legelragadóbb helyre jutottunk a minőt csak képzelni lehet a jungle-okbau. De a vadásznak nem az a hivatása Indi ikon, hogy mindig a természet szépségeit cso­dálja s azok fölött hosszasan elmerengjen. Az Indiákon lakók háromnegyedrésze ép auy­nyira ismeri a vidékeket, -mint azok, a kik még soha Parist vagy Londont oda nem hagyták ; ők inkább csak az angol városokban töltik napjaikat s kirándulásaik alkalmával csak is a vasúti állo­másokra szorítkoznak. De ugyan hogy is lehetne ez máskép ? Esős időben a kirándulások czéltala­nok s minden közlekedés meg vau szakadva még a falvak közt is. A meleg évszakban pedig mikép tenné ki magát az ember a napszurásnak, a láznak, kolerának, mely bajoktól a városiak annyira félnek ! Maga a bá­jos természet nem nyújt nekiek elegendő varázst, hogy magokat annyi képzelt veszélynek kitegyék. Erős, önálló lélekre van szüksége annak, ki a vadonok éles párázatát belehelni akarja s ke­mény szivre annak, ki a váratlan emotiók it kellő hidegvérrel fogadja s válán lőfegyverrel barau­golva föltalálhassa élvezetét akkor, midőn a vi­lágból úgyszólván ki van zárva. Nem túloztam, midőn a helyet, a hova érkez­tünk, bámulatosnak állítottam. Utunk köves jung­le-on vezetett át, hol а tenyészetet részint az égető nap heve forrázta le, részint a tűz tette tönkre. Ujabb vegetácziónak még semmi nyoma sem látszott, s az egész vidék rendkívül zord és mélahús képot öltött

Next

/
Oldalképek
Tartalom