Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-12-13 / 50. szám

\ ECZ. 13. 1876. VADÁSZ- ES VERSENY-LAP. 327 Tisztdij Nyeremény *Curiosity — 2287 *Louisa Lee 3 1340 'Monarch — 1005 »Libelle — 939 »Pull Devil — 885 •The Wren 3 592 »Vándor 1 550 »Lady Spencer — 545 •Little Ellen — 260 Zmrok — 230 •Volta — 205 »Marathon 2 165 Seraphin — 137 •Gipsy — 110 »Huntsmann's Sister — 92 »Emma — 70 •Hindoo herélt 1 65 •Grouse 1 30 »Hajós 1 30 •Coquette 1 20 »Frou-Frou — 10 »Moonlight 1 — Összesen 9567 Eladók : egy importált eredeti félvér irlandi kancza, a. Hunting Horn, a. irlandi félvér, Clydesdal-kancza, gesztenyepej, 7 éves, 15 m. 2% b. magas, két évig vadászott falka után, fedezve van Damitól. Továbbá egy irlandi származású, de kisbéri nevelésű kancza, Nordstar után egy irl. Blackrosekanczából, sötétpej, 7éves, 15 m. 3 h. magas, szintén két évig vadászott falka után. Meddő. Mindkét kancza ára együtt 2500 frt; külön az eredeti irlandi 1500, a kisbéri nevelésű 1200 frt. Az első Nagy-Lángon, a második Sár-Szent» Miklóson áll. Közelebbi felvilágosítással szolgál Sóe Ferencz tiszttartó Sár-Sz.-Miklóson, u. p. Sárbogárd, Sz.-Fehérvártól 3 órányira. f^^P^I mének. A nád&sd-ladányi ménesben : 1 % órányira Sz.-Fehérvártól, posta helyben, fedez 1877. február l-jétől : 1. Dami teliv. s. p. m. ap. Dollár, anyja Officious stb. Félvér kanczát ... 60 frtért. Telivér kanczát ... 100 frtért. Kanczát, mely vagy maga, vagy melynek ivadéka versenyben egy dijban 1000 frtot nyert — ingy-n. 2. Ossian eredeti normán s. p. m. 40 frtért. Kellő számú kényelmes box-ról gondoskodva van. Zab, széna piaezi áron. Minden kancza után 5 frt jár az istálló-személyzetnek. Levelezések és jelentések Mentler Gyula kasznár u'hoz intézendők helyben. Ellések. Blaskovics Miklós úr istállójában 1875-ben: Lady Florence ellett egy sárga kancza csikót kis csillaggal, apja Blinkhoolie ; a csikó neve Borostyán. Lady of the Lake ellett vil. pej kancza csikót kis csillaggal, ap. Buccaneer, a csikó neve Borbolya. (Megjegyzendő, hogy e csikó korai szülés, 1874. dec. 27-kén.) 1876-ban : Louisa tv. k. ellett pej kancza-csikót, Cambuscantál, egy kis csillaggal. Lady Florence tv. k. ellett, pej kancza-csikót, apja Buccaneer, v. Cambuscan. (Megjegyzendő, hogy a kanczát először Cambuscan fedezte 1875. april 29-én Buccaneer pedig 1875. évi junius 2-án, — A csikó pedig elletett 1876. május hó 11-kén. All my Eye ellett egy pej kancza csikót, egyik orrán kis fehér folttal, ap. Buccaneer. Ugyané ménesből eladatott All-my-Eye. a. Tim Wiffler a. Crafton Laes ; megvette gr. Apponyi Aptal. Eilenben megvétetett a ménes számára herczeg Lichtensteintöl 3é. p. k. ap. Buccaneer a. Dahlia. Igazítás. Gr. Esterházy Pál gyimoti méneséből űiophantushoz fedezésre bejelentett Bebe és Mantilla kanczák tévesen voltak félvérekkint emlitve, mert azok, mint a beküldött méneskönyvi kivonatból látjuk, telivérek. gr. Pejacsevics rumai méneséből. Ennyit addig is, mig származásukat közölni fogjuk. Sáros-megye nov. hó 24-én. Megyénkből ritkán olvashatni vadászati tudósításokat, holott Sáros-megyének igen sok s kitűnő vadásza van. A megye erdőségei mindenféle vaddal bővelkednek, található medve, vadkan, farkas s más ragadozó vad, nem is emlitve a sok rókát, nyulat és özet. Érdekes volt többi közt nov. hó közepe táján a Hermány erdőségekben tartott vadászat. Péchy Béla odavaló birtokos pár uri vendéggel kiment vadkan vadászatra. Az eredmény meglepő ! pár órai vadászat után, 6 darab vaddisznó esett. Péchy Antal egymaga félóra alatt 3 darabot lőtt. Másnap ismételve ment ki az uri vadász társaság nyulakra, s 6 drb nyulat és egy rókát ejtettek el. T á г с z a i. Néhány napi medvevadászatom Marmarosban. Gyermekkori agarász ezimborám, M. Antal barátom, Szabolcs homok buczkáit elhagyva, pár évvel ezelőtt Ugocsa megyébe költözött. »Gyermekek,« szóla atyánk »tovább nem hallgathatom többé el. Ma életünk forog a kérdésben, ha eszesen s gyorsan nem inüködünk. Itt köröskörül e réteken tánczmulatságot rendeznek, ránk nézve valószínűleg haláltánczot, melyre egyébiránt már születésünk adja a meghívót. A kinek tehát nincs kedve e mulatságban résztvenni, az fogadjon nekem mindenben szót. »Te gyerek,« szólt apám bátyámhoz fordulva, »mint elsőszülött, első tisztem léssz, s

4oldalomon maradsz. Öcséd az utócsapitot fogja vezetni.« Ez atyai fogás nagyon átlátszó vala. Mindamellett ez alkalommal még nem volt jogom panaszkodni, mivel a veszélyes állást a becsület tanárai mindig dicséretesnek tartják. Tehát azon büszke öntudattal foglaiám el helyemet, melyet Buffon ugyan nem tulajdonit nekem, bár egy Burit Elihu ezt a maga módja szerint megmagyarázta volna. Röviddel ezután bárom alak tűnt fel a halmon. Egyike ezeknek, mond apám, a főerdész, kit inkább barátunk, mint ellenségünknek tekinthetünk, mert minket kimélni tartozik — De azért sohse higyjünk a látszatnak. Ez ember kiméi minket ugyan némileg ura érdekében, de még inkább saját maga javára. A három ember, kutyáikkal maguk előtt, lejöttek a dombról. Az egyik kutya szimatra akadván, felénk irányozta útját. »Most előre« parancsnokolt atyánk a csapat élire állva s beljebb-beljebb vonulánk a tarlókba. Az erdőhöz érve megállapodánk, az ellenség mozdulatait kikémlelendők. A mint egyet fordulék, meglátom a kutyát, ugyanazon helyen, hol kevéssel azelőtt valánk, a legfurcsább tagficzamitásokat producálni, mig ura holmi eszközt tartott a fejéhez, s feszült figyelemmel latszék fölkelésünket várakozni. A kutya vakkigyó módra követé nyomunkat. »Vártalak, nyomorult kuvasz,« mond apánk, lassan a zabvetésbe húzódva, mely egy terjedelmes ligettel határos. A mint a zabhoz érünk, apánk győzelmi jelt ad s nagy zajjal felrepül. Szülőnk taktikáját épen követni akarám, midőn édes-kesernyés hang tartóztat fel, mely a következő magánbeszédet tartá : »Mi bujt ebbe a népségbe, bogy a békés emberek nyugalmát megzavarják. Perczig sem hagynak nyugton, midőn oly kellemes lenne ily gyönyörü helyen meghízni. ValóbaD, alig érdem s a földközi tengeren át ide utazni.« »Komámaezszony,« válaszolék udvariasan ; »anyám mondja, az ember sohase utazhat eleget. A helyett, hogy itt tépelődik, jobb lenne velünk tartani, mig a ligetbe érünk ; biztosítom nem fogja megbánni.« Erre tovább húzódtam családom után, mely ép a ligetbe csapott. Rövid idö múlva csakugyan látjuk a kutyáját sóvárogva követő vadászt ugyanazon helyre lépni. A szimat azonban a légbe szállt, s nem mi, hanem a kutya volt bolonddá tartva ; mert »nincs oly nagy kópé, kit rá ne lehetne szedni.« E perezben füstfelleg födi el a vadászt, durranás hallik, s egy madár fejjel lefelé, a zabvetésbe hull. »Ki hiányzik közülünk,« kiált ijedten apánk, s riadót ve-, girlit-girlit ... s farkát hevesen billegeti. »Mindnyájan itt vagyunk,« jelentem én. »Csak egy együgyű fürj , kit barátságosan intettem, hogy kövessen, esett el. De ő, mert tul a tengerről jött, okosabbnak tartá magát. Most kikapta a részét. Önfejiiség az ostobaság erélye !« »Jól van,« váLszolt hidegvérün apánk.» A kövér jószág adta meg a mai nap árát. Gyerünk reggelizni.« A vadász és kutyája még kevés ideig ide s tova bujkálván a zabföldön, visszatértek társaikhoz, a nélkül, hogy nekünk tovább alkalmatlankodtak volna. I IV. ! Több visszavonulásról hallottam mesélni, s különösen egyről, melynek valóságában csak azért is kétkedem, mert maga a vezére irja le. A ki messziről jön, könnyen hazudhatik, s senki sem fogja velem elhitetni, hogy hadvezér 10.000 főnyi sereggel a Tigristől Chrysopolisig vágja magát keresztül, a nélkül, hogy csak egyetlenegy embert is veszítsen. A történelem határozottan állit ilyesmit Xenophonról, de én bizonyosan tudom, ez keleti humbug. Különben az emberek közti tartózkodásom idejében azon tapasztalást szereztem, hogy ők a történetet akként csinálják, hogy minél többet tanulnak, annál kevesebbet tudnak belőle. Anyánk közmondása : »Des gouts et des couleurs il ne faut pas disputer« értelmében föl is tudom fogni, mért szereté első Napoleon a görög hadvezér könyvét oly nagyon, hihetőleg saját sorsának tükrét látta benne. »Mily esztelenség« fogja némely olvasó mondani »fogoly tart előadást a történetből. « És miért ne ? A fogolycsapat genialis visszavonulása nem indithatna összehasonlításokra ? Aristophanes még sokkal okosabb dolgokat mondat a madarakkal, s végtére is, mi sok mindenfélére tanitI hatnók az embereket. A vezér szelleme hatással van a katonák szellemére is, és igaztalanság állítani, hogy a bizalom ki nem erőszakolható. Minket a bizalom gyakran merészekké tőn, s mint az utóesapat parancsnoka többször valék kénytelen nénjeimmel komolyan duzzogni, midőn egy bogárka vagy buzaszem miatt papa mozdulataira nem ügyeltek. *