Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-11-15 / 46. szám
Ост . 11. 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. •297 Mihelyt kissé fölmelegedtünk , rögtön el kellett mondani éleményeinket a lent maradt társaknak, s hogy ennek vége lön, a kedélyes derék Bán bácsi kérdőre vont, hogy hát lőttünk-e már zergét ? Bár sejtettük János barátommal, hogy e kérdés nem puszta kíváncsiságból történik, őszintén kijelentők az igazság érdekében, hogy ez mindkettőnknek első zergelövése volt. No hát kedves öcséim, — mondá Bán bácsi, hogy ti ezentúl mint diplomaticus zergevadászok szerepelhessetek, ősi szokásaink értelmében fel fogunk avatni, s ezennel felhívom inspector urat az intézkedések megtételére. Pár pillanat alatt össze volt szedve a vadászok s erdővédek által egy roppant csomó havasi fü s virág, melyből egy pár nyugágyat rögtönöztek, — reá fektetve a két zergét, — a zergékre János barátomat s engem, a puskaveszszőt előhozták, az inspector ur azt vadásztársunk Ragályinak nyujtá át, hogy tegye meg az első csapást, ő azonban el nem fogadta, kijelentvén, hogy azt a legtöbb zergét lőtt vadásznak kell megtenni. Ez pedig ép az inspector ur volt, ki már daczára fiatalságának igen sokszor részesült e nem mindennapi szerencséhen. János barátom kapta ki előbb a magáét, előbb egyet az inspector úrtól, — mely mint barátom mondá, elég erős volt arrra, hogy el ne feledje, s aztán egy szintén sok zergét lőtt erdővéd mért rá két szelid csapást — de iszonyú veszsző-forgatások közt — s végre egy szúrást, ékes dictióban kívánva szerencsét — de a mit én nagy sajnálatomra — mivel tótul volt előadva — meg nem értettem. Utánna rám került a sor, de hozzám az inspector ur már kegyelmesebb voit ; mi azonban nem nagy vigasztalás, mert már ezt biztosan tisztesebb koromnak köszönhetem. A szertartás ép úgy ment véghez mint János barátomnál, ki azőta csak azt sajnálja, hogy б mint előbb felavatott zergevadász nem élt azzal a jogával, hogy rám egy csapást mérjen. A felavatást megköszönve, az erdővédeket megajándékozva, siettünk lefelé tanyánkra, — hol készen várt a teritett asztal, s bogy az ebéd jól izlett, s a magnum áldomás el nem maradt, említenem is felesleges. Ebéd után a társaság egy része a dolce farniente kéjeit élvezé, m ás része pedig pagátot kergetett, de mindenki jókor nyugodni tért, Bogomér barátunk minden ellenvetése daczára, ki váltig állítá, hogy a korai lefekvés nem urakhoz illő. (Vége következik.) Baloghvölgyi. Idei szarvasvadászatok a munkácsi és bereg-szent-miklósi uradalomban. A gróf Schönborn-Buchheim-féle uradalmakon a szarvasüzekedés ez idén szeptember 6-án vette kezdetét. Ez a vadász urnák tudtára adatván, ő méltósága szeptember 13-án Munkácsra jött, és néhány napot Munkácson, a gazdaság megtekintése végett tartózkodván, 17-én indult Szolyvára, honnan a reggeli elköltése után a Vocsi-ban levő vadásztanyára indult. Még az nap este is cserkészett már a vadász ur, azonban az előrehaladott idő miatt csak a Vocsi-i vadászlak lőszomszédságában. Mindazonáltal egy 12-es agancsár került lövésre, melyet azonban a gróf a sötétség miatt elhibázott. Másnap, szeptember 18-án a magas vadász ur a szernyáki nevezetű, a szolyvai hegy tövében levő vadászkunyhó tájékán cserkészett, de bár több szarvast látott, nem került lövésre egy sem. Szeptember 19-kén a gróf egy 12-es agancsárt ejtett, mely kizsigerelve 404 vámfontot nyomott. Még jobban kedvezett a vadász-szerencse a következő napokon. О méltósága ugyanis szeptember 20-kân a reggeli és esti cserkészeten еёУе8У 12 ág u szarvast lőtt, melyek közül az első 379, a másik 292 vámfontot nyomott. Szép- ! tember 21-én szintén két szarvas került a teri1 tőre, az egyik, egy 16-os 402 fontot, a másik, egy derék 12-es agancsár 495 vám font elég ritka sulylyal birt. Szeptember 22-étől 28-ig a vadászur nem folytathatta a cserkészetet egy fájdalmas tályog miatt, mely nyakán képződött. Csak szeptember 29-én mehetett ki ismét, de e napon a borongós, esős, szeles idő tökéletesen meghiu1 sitotta a cserkészést. Október l-jén ő méltósága egy visszaváltott 8 águt lőtt, melynek 366 font egészen tisztes- : séges súlya volt. Ez utóbbi szarvas csuhája feltünőleg világos színezetű volt, szintúgy az agancsok is. Feltevésem szerint betegség okoz1 batta az abnormis világos színezetet, valamint azt is, hogy a szarvas agancsát visszaváltotta. — Az elejtett 6 darab szarvason kivül a vadászur még vagy hármat elhibázott. Szeptember 19-én érkezett Munkácsra, mint ő méltóságának vadász-vendége,. gróf H о у о s Miksa, kiuek cserkészeti helyül a krasznidolini terület, s részben a Yocsi környéke lett kijelölve. Ezen urat az idén Dianna istennő különös kegyébe fogadta, — mert sikerült két oly ritka szarvast ejtenie, a minővel a nagy vadászatok általánosan érzett hanyatlásának korában nem sok halandó dicsekedhetik. Szeptember 20-án kezdvén meg a vadászatot, már e napon egy jó 10-es lőtt 401 vámfont sulylyal. Szeptember 22-én lőtte a vendég gróf az első 22 águ s z a r V a s t, melynek súlya 479 vámfont, az agancs maga ritka szép és 25 bécsi ft sulyu. Másnap ismét egy tizest lőtt 399 vámfont sulylyal. Szeptember 26-án ismét jó nap volt, a mennyiben ekkor is egy szép 400 font sulyu 10-es agancsár esett. Az a közmondás, hogy : »a szerencse ritkán jön egyedül,« Hoyos grófnál a legfényesebben bebizonyult. Ugyanis szeptember 28. egy másik hasonlóan ritka derék 22 ágast lőtt 490 font sulylyal. Az agancs maga 22 bécsi fontot nyomott. — A lelőtt szarvasok nagy számából biztosan lehet következtetni, hogy hibázás is eshetett egynéhány. A gróf szeptember 30-kán elutazott. Szeptember 17-én érkezett a másik vendég báró Ludvigstorff Lajos, a kinek cserkeszési helyül Szinyák környéke lett kijelölve. Szeptember 25-ig a fertelmes időjárás miatt a báró ur nem tudott semmi eredményt felmutatni. Két szarvast meglőtt ugyan, de éjjelenkint mindig nagy záporeső köszöntvén be, a sebvért tökéletesen elmosta, s igy a szarvasokat feltalálni nem lehetett. Az idézett napon megfordult a vadászszerencse ; a báró ur ugyanis egy pompás 12-est lőtt 452 vámfontnyi sulylyal. Október 2-án szintén szerencsés volt a báró ur. E napon ugyanis nem kevesebb mint bárom szarvast lőtt, melyek közül az első egy 8-as 293 vámfont sulylyal, a másik egy 12-es 342 fontot a harmadik egy 14 águ 325 vámfontot nyomott. GrófSchönborn-Wiesenheita 3-ik vadászvendég szeptember 23-kán érkezett meg, szintén a Szinyák területen foglalt állást. A gróf rövid ittléte alatt 3 szarvasra lőtt. Az első egy derék 12-es 470 vámfont sulylyal. Szeptember 25-kén és 26-kán ejtette a másik kettőt, melyek között egy tiz águ 320 vámfont sulylyal. Szintén szeptember 23-kán érkezett gróf Fünfkircheu Henrik, a ki helyét a kraszni-dolini területen elfoglalván, több napig nem jöhetett lövéshez. Szeptember 29-én az Uklina-gyili erdőségbe ment át, és ott szeptember 30-án reggeli cserkészeten csakugyan sikerült 2 szarvast ejtenie, melyek köz ül az első, pitymallatkor lőtt, 8 águ volt 305 vámfontnyi, a második pedig egy igen jó 14-es 395 vámfont sulylyal. Gróf Wilczek János szeptember 25. érkezett meg Yocsiban, és a szernyáki nevü vadásztéren a szolyvai begy alatt foglalt állást. A gróf mindössze 2 szarvast lőtt, és pedig szeptember 27-én egy 10 águt 375 vámfont sulylyal, és szeptember 30-án egy rendkívül erős 16 águt, melynek súlya 515 vám fontra ment. Ez volt az idén lőtt szarvasok közt a legerősebb, — s különben máshol sem gyakran akad párja. Gróf T r auf t m a n n s d о r f Frigyes is lőtt egy 10 águ szarvast. Ezt azonban csak néhány nap múlva sikerült feltalálni, a midőn egy medve már lakmározott rajta, s igy csak az agancsot lehetett használni. Alulirott is lőtt október 8-án egy 10 águ szavast 350 vámfont sulylyal, s ezzel befejezte az idei szarvas-lelövést. Jelen voltak még a vadászatokon herczeg Trauttmansdorf Károly és gróf Kinsky Rudolf. Különös fényt és kellemet kölcsönzött az idén kitűnően sikerült szarvascserkészetnek azon körülmény, hogy a magas hölgyek, mint SchönbornFrancziska grófnő, a háziasszony és Fünfkirchen grófnő, szül. Lichtenstein herczegnő szintén osztoztak a cserkészet fáradalmaiban, a meredek és vadregényes munkácsi hegyoldalokon, csak ugy mint a férfiak. Szeptember 28-án az összes vendégvadász urak a messze eső területekből a vocsi-i vadászkastélyban találkoztak, a hol az uradalmi orvos, dr. Schmied Ferencz a hölgyek tiszteletére tűzi játékot rendezett. Egész nap csak ugy szakadt az eső, de a tüzi-játéknak mégis megkegyelmezett Jupiter pluvius, s igy akadály nélkül mehetett végbe. Ezentúl kedélyes vacsora . volt, melyen a fentebb idézett orvos a bájos háziasszony tiszteletere igen talpraesett verses szavalatot mondott. Miután a magas vendégek elutazni szándékoztak, az utolsó napot arra használtam föl, hogy egy kis medvevadászatot rendezzek az okornyai erdőségben Paszika mellett.
