Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-11-15 / 46. szám

Ост

. 35. 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENY-X.AP. 295 őszinte sajnálatára — egy ujabb szerencsétlenség érte. Fáezánvadászat volt, s az egyik hajtás megtörténte után állásából — fegyverrel vállán — az njabb felállításba átmenet közt, egy árokugrásnál a síkos talajon elcsúszott, s oly szerencsétlenül esett a fegyverre, hogy jobbkarja válpereczben kifiezamodott. Szerencsére nemsokára helyreigazittatott, — de a magas beteg pár hétig alkalmasint nem mehet ki. — A vadászaton mintegy 500 drb. fáczán lövetett, jelen voltak a házi uron és rokonain kivül még gr. Károlyi Tibor is, ki azon megnyugtatást hozta Prstre, miszerint a beteg veszélyen kivül van, mely örvendetes hirt sietünk közleni. A liptói szép napok. Gömöri Szentiványi József barátomnak. (Folytatás.) A Szoliszkó oldalon még hevesebben folyt a csata. Itt több zerge szorult a hajtásba, s az ügyes rendezés folytán, több vadász jutott lövéshez. Az én s a főerdész állásához legközelebb esett a Ragályi Ferdinánd uré ; itt foglalt helyet az én fegyvertelen Guszti barátom is. A hajtás zajára itt is mutatkoztak zergék, de lőtávolon kivül. Egy zerge azonban nem kis izgatottságot okozott tisztelt vadásztársunknak azon secant viseletével, hogy állásával szemben, mintegy 4—500 lépésre egy kiálló csúcson helyet foglalva, öt mintegy fixirozni látszott, daczára a hajtásnak, s különböző helyekről feldörgő lövéseknek, positiót cserélni nem kivánt, mely kibivó viseletével előidézte az ily eseteknél könnyen elő jövö vadászlázat, s tán ez eset egy társa életét mentette meg ? Bár itt több zerge is mutatkozott, de mind lőtávolon kivül, s ez is végre távozni kezdvén, Ragályi Ferdinánd ur — leginkább csak azért, hogy mint mondá, elmondhassa legalább, hogy tán 19— 20-ik vadászatán lőtt zergére — rásütötte fegyverét. Alig iramodtak tova e zergék, alig ; lett töltve a kilőtt cső, midőn egy zerge, alig 30—40 lépésre állásától rohant lefelé. Daczára a nem várt meglepetésnek a fegyver arczhoz kapódott, de óh malheur ! nem sültel... E nem várt eset fokozván az előbbi izgatottságot, azt eredményezé, hogy t. vadásztársunk másik csővével elhibázta, s megfosztatott a legnagyobb vadász gyönyörtől. Marton János barátom élményeit szives volt nekem Írásban megküldeni, megemlitve társa — a legfelső csúcson álló — Suskin inspector ur viselt dolgait is ; oly kimerítően s e mellett kedélyesen irja le az élményeket, hogy meg nem állhattam, hogy azt egész terjedelmében ide ne iktassam. — »Vadásztársainkatállásaikon hagyva az inspector úrral tovább folytattuk utunkat a Szoliszkó hegy oly meredek részén, melynek megmászása közben az izzadság nem is gyöngyözött, de futott rólam, mig inspector barátom bámulatomra minden neki melegedés nélkül, égő szivarral szájában kalauzolt engem állásomig. Itt egy szép zerge bakot pillantánk meg mintegy 600 lépésről, mely bennünket megpillantva, egy füttyöt hallatva, rop pant szökéssel egy pillanat alatt eltűnt szemeink elöl. Tizenegy órakor értem kimerülten állásomra, a kapott utasítások s ovatossági szabályoktól áthatva, kémszemlét tartottam a körülöttem lévő helyek fölött. Állásom, vagy inkább ülésem egy kopár kőtömeg között, alattam széditö mélység alján befagyott tóval, mellettem balra egy mintegy 30 lépésre terjedő szép gyepes tér, szikla fallal szegélyezve, mely alatt roppant vízmosás nyúlik le hoszszan, jobbra tőlem egy zord töbör tele hóval. Alig helyezkedtem el, kőcsörtetést hallok hátam mögött, kiváncsiságom erőt vőn rajtam, gyorsan megfordulva, egy legelésző zerge bakot pillanték meg, mely azonban még szemesebb lévén, rögtön észrevett, s hatalmas szökéssel tova iramodott, körülbelől 80 lépésre lehetett, midőn golyós csövem rá dördült, de különösen gyakorlatlan lövőtől nem csuda, ha ily gyors iramban kissé elébe lő a vadnak, mert a lövés után láttuk az inspectorral a mint fejét megrázva egy szökéssel eltűnt. Ép % 12 órakor baliám meg a hajtók pisztoly sütögetéseit, s alig 5 perez múlva iszonyú kőcsörtetést — mennydörgésszerű zajt hallva előre figyeltem ; s gyönyörű látvány tárult előmbe, t. i. a Szoliszkó hegy élén öt sziklaháton föl s leszökve, egy circa 30 —35 darabból álló csapatot pillanték meg. mely egyenesen az inspectornak tartott, ki azonban erős bakot nem látván köztük — fegyverhez sem nyúlt, hanem felállva helyéről megij észté őket,

s igy történt, hogy a csapatból 2 darab kiválva, szemközt jött nekem, s én elég ügyetlenül szemközt lőni nem mertem, oldalt akarván őket passiroztatni,hogy vadász kapzsisággal mindkettőt elejthessem ; számitásom csalt, mert ezek két szökéssel egy nagy — a fent emiitett — sziklafal mögé ugrottak, ugy kogy csak fejüket látva, — de egyszersmind félve attól, nehogy a sziklafal alatti nagy vízmosásba ugorjanak lövés nélkül, futós csövemet rájok sütve, elhibáztam, e lövés után kiugrottak a szép tisztás gyepre, hol egyiket sikerült golyómmal hátgerinczen találva leterítenem, mely egész a Ferdinánd bátyám állásáig gurult, a másik is ott vágott át. Ezeken kivül még láttam egyszerre hatot, később négyet, végre egy egyest sokáig állva egy helyen, ezekre azonban nagy távolból csak az inspector ur lövöldözött, hogy az alant álló vadászokra lekergesse.« Az itt állásokon levő erdővédek is láttak mindnyájan zergéket, de lövéshez egyik sem jutott, lehet azonban az is, hogy ők többnyire közelebbi lövéshez lévén szokva, száz lépést meg- lajdonságok, s öröklött betegségek mind mélyebben gyökereznek el az unokákban. A mily fontos tehát egyrészről a beltenyésztés, hogy egy-egy állattörzs jellegét általa fentarthnssuk, másrészről azonban megvannak hátrányai is, mert tény, hogy a testi szervezetet gyöngíti ; s gyakori tapasztalatok bizonyítják, hogy az ily módon származott állatok nagyságokból, szaporaságokból vesztenek és idomtalariabbak lesznek ; e hátrányok igaz, hogy csak több ivadék után szoktak mutatkozni, de néha már a második generationál előfordulnak. Angliai tenyésztők azt hiszik, hogy a beltenyésztés ilyetén hátrányait kevesbitni lehetne az által, ha a párosítandó rokonokat egy ideig távol egymástól s különböző foglalkozás és éghajlatátalakitó befolyásának teszik ki ; mind e mellett Angliában újólag igen ellenzik a családbani tovább tenyésztést, különösen az ebeknél. Ez utóbbiaknál talán azon okból, mert a szukák nagy termékenységénél fogva a családbani tenyésztés legközelebbi veszélyét — az egyhasbóli testvérek közti párosodást — nem mindig kerülik ki. Ez okozta, hogy a mezei gazdák is legrosszabb tapasztalataikat a leitenyésztés körül a sertéseknél tapasztalták, melyeknél a bensőleg lappangó betegségek — a házi kezelés mellett "— mind jobban elgyökereztek, és sokszor ragályos módon az egész szeliditett családot elpusztították, mig a szabadban élők, p, о. a nagy uradalmi erdőkben együtt élö nyulak a családbani tovább tenyészet (in and in-Breed) mellett is, számos ivadékon át minden hátrány nélkül fennmaradtak. Dr. Rueff után. mint »fattyú vérbeliek« (liberi incestuosi) kizárat- I tak törvény által az örökösödésből. A paráznaság második fokának tekintetett az emberi törvények elleni vétség (humani juris), azaz: ha állami vagy egyházi törvények ellenére, melyek a nöszülést bizonyos vérségi fokig tiltották, mégis házasulás vagy nemi közösülés történt. Az első fokú beltenyésztés tehát nemzők és ivadékok közti párosodás, р. о. a nagyapa az unokanövel, az apa a leánynyal, vagy a fiu és unoka az anyával vagy nagyanyával. Itt a párosulok egyikében félig már más vér van, mert például a leány az apai és anyai vér keverülékéböl való, tehát az ily vérfertőzésből származó ivadék csak % rész egyenlő vérrel bir. Az európai törvéuybozás, mely részint a római, részint az egyházi törvényekből támadt, a nemző és ivadékok közti vérfertőzésnél a nemzőt különösen orösebben sújtja — mint a rokonáguak közti ily bűnt, leginkább azonban csak azért, mert amott a szülői hatalom kényszerét, vagy legalább annak lehetőségét is felteszi. Második fokú vérfertőzésnek tekintetik az ugyanazon vérbeli rokonok — tehát a testvérek közti ; miután itt mindkettő egyenlő vérből, ugyanazon apa és anya véréből valú. Az állat-tenyésztésben, különösen az eb-tenyésztésben, hol egyszeri kölykezésnél rendesen számos testvér lát napvilágot, még ugyanazon ellésü (congeniti) testvéreket, tehát az egymáshoz legközelebb álló vér-rokonokat kell megkülönböztetnünk, ellentétben az egyugyanazon szülőktől eredő, de különböző nemzési és szülési időből való testvérektől. Az állat-teryésztésben ezen megkülönböztetés a testvérek nemzési és ellesi ideje közt azért fontos : j mert a vér minősége különböző időszak szerint az állatban igen változó. Gyakran vitetnek át betegségek vagy hibák a magzatokra ha a nemzés vagy szülés idejében az apa vagy anya ily hibában szenvednek, — mik azonban később elenyésznek, s a legközelebbi kölykezés magzatjai vagy teljesen mentek tőle, vagy némely hiányok csak az egyik nemre (sexus) származnak át. — Magától értetődik, hogy a féltestvérek közti rokonság — kiknea csak apjok vagy anyjok ugyanaz — kevesebb, és nem oly káros a tenyésztésnél. Igy tehát a családbeli (in and inBreed) tenyésztésnél az egykorú szülöttek (egyhasbóliak = congeniti) párosítása igen kényes dolog, de nem egészen elvetendő. Az emberi törvények ugyan még nem helyeslik az első vagy másodfokú rokonok közti párosodást, de az állat-tenyésztésben ez nem aggasztó. A családbani tenyésztés (Incest-Breed) elvileg nem kárhoztatható, s egy jó állatismerö és kiválasztani tudó tenyésztő vezérlete mellett a legolcsóbb mód — egy jeles törzsöt állandóan fentartani. De hogy ez történjék, szükséges, hogy e törzsből csak azon individuumok használtassanak tenyésztésre, melyek igen egészségesek, hibátlanok, kitűnőek, s melyekben a törzs alaki és belső jó tulajdonai szemmel láthatólag a legnagyobb mértékben megvannak ; — mert nem csak a kivánt jó tulajdonok örökködnek át — hanem a hibák is ; tehát a kiválasztandó tenyészanyagban mentől kevesebb legyen ebből. A tenyészanyag kiválasztásával megbizott egyénnek tehát, különösen a beltenyésztésnél, behatóan kell ismerni a párosítandó állatok mind külső mind belső előnyeit és hibáit, s ezért előbb hoezszabb időn át folyvást figyelemmel kell kisérni azok életét, különben könnyen elfajzanak az ivadékok, mert családi hibák, sajátságos, de erősebben mutatkoznak az átöröklésnél, mint a jó tu-