Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-11-08 / 45. szám

DECZ . 13. 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 289 képességét kiismernem csak itt pár vadászaton lett alkalmam. — Egyet még majd elfeledek megemlíteni, hogy midőn a főerdész úrral ál­lásunk felé igyekeztünk, a felettünk levő csúcs meredek oldalán 8 darab zergét pillantánk meg, melyek azonban neszt véve egy mélyedésen ki a csúcsnak tartva eltűntek. Fegyverem felszerelve — pár töltényt táskámból még a gyors töltés szüksége esetére táskámra helyezve —plaidembe burkolózva, kimerülten húzódtam egy nagy kö­darab alá ; hogy a mennyire csak lehetséges fedve legyek nemcsak a zergék éleslátásá­tól, de a Gallicia felől jövő zord széltől is, mely a mint a népdal mondja, ugy átjárt, liogy a lelkem is fázott belől ! Áldám, a ki a plaidet ki­találta, mert a nélkül bizony nem tudom, ha volnék-e abban a kellemes helyzetben, hogy e sorokat megírhatom ? A hajtásé közben nemsokára kezdetét vette >' elébb egyes kurjantások, majd a hajtók pisz­tolydurranásai vegyültek a szél zúgásába — mit a viszbang sokszor többszörösen dörgött vissza. Kimerültségem daczára is fellelkesített e zaj, — társam után tekintek; csakhamar fel­fedeztem öt, tőlem vagy 400lépésre,a mintegy szirtfalhoz lapulva állott— csak fél arczát, ka­lapját s jó hosszú szakálát láthatára, mely utób­bit, mint zászlót lengeté észak hideg szele. E közben dörgött a fegyver, melyből, mint helye­sen Ítéltem, már megkezdődött a csata. Csakha­mar egy nagy robajra lettem figyelmessé, mit a hulló kövek okoztak ; zergék futottak a felet­tünk levő meredélyen ; kettőt meg is pillauték, a mint kifelé igyekeztek ; plaidem ledobni s a fegyvert felragadni pillanat műve volt ; de több zerge nem mutatkozott csak később futott még egy felém, de roppant távoltól. Aztán itt csendes lett minden, de a Furgott s Bástáról még hangzottak a lövések, aztán itt is csendesség. A csend lehangolt, gondoltam, vége mindennek, de aztán újra felvidultam, el­gondolva, liogy hány zergevadászat foly le a nélkül, liogy csak lásson is némely vadász zer­gét, én pedig most e vadászaton is liány izben s hány zergét láttam ? E közben láttam társa­mat is felém tartani ; úthoz készültem , fegyve­remből kivettem a töltényt s plaidem össze­hajtva, vállamra dobtam. A leérkezett főerdész ur elkékült arczára s kezeire tekintve megnyugvással vettem észre, hogy nemcsak én fáztam még, de ő is, ki pe­dig ez égaljhoz inkább szokva van. A főerdész mondta, hogy már nincs tovább mire várnunk, mivel a zergék már innen feljebb hatoltak, s igy baktatni kezdtünk lefelé. A szél csendesülvén, utunk kellemesebbé lön. Eközben újra dörgött a Básta magaslatán a fegyver ; láttuk a füstöt is egy kiálló szirtcsúcs alatt, de a távolság rop­pant nagy lévén, a zergéket, melyekre Miklós barátunk duplázott, nem láthattuk. Két va­dászt azonban, mint piczi gnómokat felfedez­tünk, a mint a csucsót kerülgették, s az alatta elterülő óriás mosások körül kémkedtek. Igy hiedelmünk az volt, liogy talán sebesült vad. Yolt is a dologban valami, mert Miklós bará­tom egy zergére épen akkor lőtt, midőn az egy kiálló csúcsra felszökött s onnan leszökve nem tudta, hogy ba bár nagy távolban volt is, nem találta-e el ; azért volt a kémszemle a csúcs körül. Most pedig mivel az én véletlen esetem volt a vadászat berekesztője, áttérek a társak élmé­nyeire, amint azt nékem előadták, hiven óhajt­ván ecsetelni gyenge tollammal az események­érdekfeszitő lefolyását. A Bástán a bárom ur­vadász közül csak Miklós barátom jutott lövés­hez — bár látni láttak vadat mind a hárman, ugy szintén az erdővédek is. Itt egy nagy csa­pat zerge, az egyik igen tapasztalt erdővéd ál­I litása szerint, mintegy 40 darab a Mengusz­fuszi völgybe vágott át s ezek többé hajtásba nem kerültek. Itt nagyobb csapatban nem is mutatkozott csak egyesek vagy 2—4-enkint a túloldalon levők közül, melyek a hajtásból erre vágtak át. Miklós barátunk egy kiálló csúcs alatt vett állást roppant magasban ép a gerincz alatt ; alatta egy roppant mélység terült el. mellette zergecsapások. Csakhamar észrevett egy zergét a mint óvatosan alólról, vagy is in­kább oldalvást felé közeledett. Jól el lévén rej­tőzve bár a zerge mintegy 200 lépésre megál­lott, nem akart lőni, bizton remélve, liogy még közelebb jön ; azonban azt vette észre, hogy a zerge nyugtalankodni kezd, majd visszafelé ugrik s megfut. Látva távozását, a mint még egy kisebb csúcsra felszökött, golyós csövével rátüzelt ; de hihetőleg a nagy távolság, s nem is vontcsövű, bár jó Lancasterével tevén a lö­vést, eltéveszté. Mi ugyan a tanyán azzal kese­rítettük, hogy az volt oka a bibázásnak, liogy a vadpáva-vadászatokon járt az esze, melyről Tátrafüreden egy bájos erdélyi kisasszonynyal oly szívesen társalgott. Ő még két izben lőtt zergêkre, de a roppant távolság folytán ezúttal eredmény nélkül, pedig én leginkább biztam közülünk — gömöriek közül — nemcsak elég jó s biztos lövésében, de szerencséjében is. Vagy ! tán neki, mint nőtlen embernek nem használt a hölgyek szerencsekivánata ? Később kisült, liogy első zergéjét egy erdővéd riasztá meg, ki azt liivén, liogy már itt nem lesz zerge, s mi­vel meg is fázott keményen, barátunk állása felé tartva elriasztá, az ő nagy sajnálatára és egy kis boszuságára, oly szépen felé tartó zer­géjét. (Folyt, köv.) Balogh völgyi. gyoba mennyiséget az ország központja körül — a Csepelszigeten észlelték. Egy ismerősünk okt. 2 7-én Ráczkeve és Tököly közt levő erdős lan­kaság mellett többed magával esti lesen levén, — állításaként egy negyed óra alatt 20-nál többet számlált, s közülök 12 darabot lőttek. A szent­j endrei és monostori szigeten, a némedi és sorok­] sári turjányosok körül — parasztpuskások még november 3-ig folyvást szép számmal lőttek sza­j lonkát, melyek mind a pesti Casino asztalára ke­rültek. — Lenn a Muraközben csak okt. 20-ka és 30-ka közt mutatkoztak nagyobb számmal. Gr. Sigray Fülöpnél Ivánczon (Szt.-Gotthard és Szombathely közt) október utolsó napjaiban gr. M. K, és még egy pár vadász naponként 15—20 I darabot lőtt, és ha többen vannak, többet is lő­hettek volna. Hogy a lábodi, iharosberényi, vaisz­koi s több ily hires szalonkázó helyen mily ered­ménynyel vadásztak az idén — még nem tudjuk. Nyilas. * * * Mármarosban, Lonka körül nagyon eredménydús medvevadászat volt a mult héten (okt. 26-án), melyet a mármarosi kincstári uradalmak igazga­tója, Prugberger királyi tanácsos és br. Stojka Gyula rendeztek; 52 vadász, ugyanannyi hajtó és 4 eb működött. Tizenégy darab medve volt a hajtásokban, s három órai vadászat alatt ezek közül 3 őre» medve és 3 bocs lövetett le, oly eredmény, minő még Mármarosban sem volt soha. Okt. 28-án folytatták e vadászatokat a nagy­bocskói erdőségekben, mely alkalommal még egy medvét és egy vadkant lőttek. Az utóbbi bárom hét alatt tehát a bocskói a m. kir. erdő-hivatal kö­rében 12 medve és 2 vadsertés ejtetett volna el. Az idei Őszi szalonka-vándorlás (most már Ítél­hetünk róla) a leggyengébbek egyike volt az a nélkül is kedvezőtlen utóbbi években. Szeptem­ber közepe felé ugyan megindultak már Svéczia és Norvégiából a liosszúcsörüek, mert a magas északon hirtelen b állt fagyos hideg — mint a Dagbladet egy utóbbi számában ez időről szóló jelentés a »Vándormadarak költözéséről« mondja : korán megmozdította őket dél felé. Es csakugyan, Mihály-nap előtt 10 nappal, szept. 15-ike körül, Közép-Európa több helyén már jelentkeztek is, mint ezt a német sportlapok gyöngén található adatai után látjuk ; — de a szeptemberi és októberi száraz időjárás mellett — a scandináv félszigetről jövő áramlat többnyire Dánia, Schles­wig, Hollandia, az angol és franczia tengepartok hosszában húzódott dél felé. Nálunk is mutatko­zott egyenként 16-ika óta, de az október elején beállt forró, száraz idők miatt — gyorsan áthú­zódott még az a kevés is, mely a magyar sík­ságnak vette útját. Erdélyben október 6-ka és 10-ke közt, Kolozsvár körül nagyobb mennyiség­ben voltak, mint már régen. — Időközönként a Duna völgye mentén is jelentkeztek (itt-ott egy­két napot időzve az alkalmasb, nedves helyeken) egész október utoljáig, mióta a hirtelen beállt száraz hideg egészen elűzte őket. Az utolsó na­Agarássat. Itopamt. A békcsmegyei agarászegylet 187 6. évi november 18-án Gerendáson díjagarászatot rendez. Gyülhely az Inkey-féle csárda. Futhat bárkinek a jegyzőnél a versenynap reg. 9 óráig bejelen­tett agara. Tét egyleti tag 2 frt, nem egyleti tag 5frt. Dij 100 frt értékű. Kelt B.-Csaba, 1876. nov. 1-én. Fejér Béla, fgyl- jegyző. ? . * Változtatás. A Galga-vidéki agarász-egyletnek a »Vad. és Vers.-lap« 44-ik számában megjelent hirdetésére vonatkozólag megjegyeztetik, hogy utólagos változtatás folytán a találkozás és neve zés nem a »Nagy fogadóban«, hanem a Vecsési iudó-liáznál lesz. Eeséd, nov. 5. 18 76. M. M. * « * A szabóles-vajai agarásztársulat vegyes agár­versenyét november hó 22-én tartja Vaján. Gyű­lés november 21-én cstve. * Az okt. 29-iki kölyök versenyt Gencsy Zoltán ur Kisasszony agara nyerte, legközelebb részle­tesebben. G., B. társulati jegyző. A pesti falka okt. 30. — nov. 4. Hétfőn okt. 30-án meet a versenytéren. Az itt talált róka Kőbányának indult-, de az »earthstop­pertól« elszabadult »terrier« által megfordítva visszatért, s az ültetések közül sikerült elmene­külnie ; ugyanily szerencse érte a második rókát is, kit a Cséri-féle kis coverben vett fel a falka. Ezután a péteri kis covert kereste fel a társa­ság, s nem is eredménytelenül, mert nemsokára hangzott a »tally ho!« s jó »paceben« hajtott a falka a soroksári coverig, hol a róka menedé­ket keresett. Itt a falka uj rókát vőn fel, mely elődeinél nagyobb bátorságot mutatott, mert men­helyet nem keresve, egyenes irányban ment Ha­rasztra át az Alsó-Némedin alóli szőlőkig, hol 40 pereznyi run után, melyben néhány csinos »brook«

Next

/
Oldalképek
Tartalom