Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-10-25 / 43. szám

278 VADASZ ÉS VERSENY-LAP. O CT. 25. 1876. az égből kapott esőzukany felett, melyből pe­dig a később jövő kocsiknak elég bőven jutott, úgy hogy mint veterán hydropatha bizton mond­hatom, hogy e mennyei fürdőből, főleg a höl­gyek részére dr. Szontagh Miklós kedves bará­tom sem utalványozott volna többet. De mind­ez feledve lőn, mert hát itt is bebizonyûlt a népdal igazsága : »ború után derül az ég« ... no meg aztán a vendéglős ugyancsak jó villás­reggelivel örvendeztetett meg, melyre aztán jól izlett a kitűnő hegyaljai — s erre nézve a ven­déglősnek eskü nélkül is elhittem, hogy a tu­lajdonos Szakmáry Donát barátom pinczéjéből került ; még pedig a mi igazán megérdemli a felemlitést, a maga pogány állapotjában, nem választá a vendéglős úr keresztgyermekének. TTtunkban nem történt semmi különös ; szeren­csésen elértük a Hochwaldi erdőséget, hol egy szép sas tán »kémszemlére küldve, vagy üd­vözlő hirnökül kerengett felettünk.« Miklós barátom azonban nem lévén biztos szándéká­ról, elővette jó Lancasterét, egy golyót szándé­kozván felé, vagy tán inkább belé röpíteni ; de biz' ezt sas koma nem várta be ; mire a patron előkerült, ő már tova vitorlázott. A tó feletti meredélyt elérve, az egész társaság leszállt a kocsikról, sétálva baladtunk a tó felé, gyönyör­ködve egy alattunk hulló záporban, a czikázó villámokban, s az ezt követő dörgésben, mely itt a magas hegyek között oly kísértetiesen hangzik. Mi társaimmal egyenest a szentiványi villához mentünk ; kocsink pedig podgyászunk­kal együtt — a többi kocsikkal egyetemben — a Kárpát-egyleti menházhoz hajtott, magával vive a podgyâszt s fegyverünket. Itt már egy egész társaságot találtunk, e vidék birtokosait Bán, Szmrecsányi és Szentiványi család tag­jait, részint régibb, részint új ismerősöket. »Hát ily későn kell jönni !« dorgált szives házi gazdánk —- »csak nehezen is tudtok ti attól a Tátrafüredtől megválni, pedig tegnap már folyt a vadászat, bizonysága egy szép bak-őz.« E liir kellemesen érintett, de meg sajnáltuk is, hogy a vadászatban részt nem vehettünk ; hogy pe­dig azt ne higyjék, hogy mi csak olyan rendet­len kóbor vadászok vagyunk, előkerestük az elkésett sürgönyt, mely egyszerre fényesen ki­derité a mi igazságunkat. A vadászat őzekre e napon is folyt Ragályi Ferdinánd, Marton Já­nos, Suskin uradalmi inspector, s a főerdész urak kint voltak már az állásokon, ügy szintén Bán bácsi, ki azonban ép megérkezésünk után érkezett a villába, nem akarván a nyomában követő záport bevárni, keveselvén biztos haj­lékül a fenyőfák lecsüggő lombjait. — Alig üdvözlék egymást, midőn a zápor is megeredt, az állásokon kint lévő vadászok nem valami különös nagy örömére ; de szerencsére tartama nem volt hosszabb, mint a lóversenyeknéli idő­köz és nem is következett, mint itt, a félórán­kinti uj futás. Bőröndjeink s a fegyverek még mindig a menháznál voltak. Miklós s Guszti barátim ép át akartak értök csónakázni, midőn a zápor nagy széllel megeredt, s igy el kellett az átkelést halasztani. Az eső elállván, én a menházhoz mentem, tátrafüredi ismerőseimtől búcsút veendő, hol véletlenül megyémbeli s liptói ismerősökkel is találkoztam, kik szintén e nap reggelén rándültak ki e gyönyörű helyre ; megörülve a véletlen találkozásnak, s hosszan búcsúzgatva a kedves Tátrafüredre visszatérő ismerősöktől, valóban elfeledtem, hogy még va­dászni is lehetne; ez csak akkor jutott eszembe, midőn ismerőseim szebbik része, tudván kirán­dülásunk czélját , ugyancsak kívántak nagy szerencsét számomra. »Jaj ! kedves hölgyeim csak ezt hagyják el,« kiálték fel, »hát nem tud­ják a vadász babonát, hogy vadászaton szeren­csét kívánni nem szabad — no lássák, most már épen ez okból nem fogok lőni semmit.« Lett nagy sajnálkozás, pedig hát ők igazán kívánták a szerencsét, mi nem is maradt el, s gazdagabb lettem azon egy tapasztalattal, hogy a szép hölgyek, mint mindenütt, úgy itt is a legnagyobb hatalmat képviselik, megtörik még a vadász-babona varázshatalmát is. Alig robogtak el kedves ismerőseim, midőn a tó feletti fenyvesből tisztán felhangzott egy gyönyörű harmonious zene, az ebek csaho­lása, mely mind közelebb-közelebb ért a men­ház alatt vivő úthoz. A vendéglős betoppant s figyelmeztetett, hogy ha van nálunk fegyver, álljunk az út kanyarülatára, az őz ott fog át­jönni. Szép biztatás ! De liât bol a fegyver ? (Folyt, köv.) Balogh völgyi. Prücskérezések a főváros körül. Budapest, okt. 9-én 187 6. Tisztelt szerkesztő ur ! Vagyok oly bátor a pesti környék körül levő vadállományt, a mint tehetségemben áll vázolni. Az uj-pesti tájon se fogolyt, sem nyulat nem lehet találni, fürj igen kevés. A palotai határon egy kevés fogoly, nyul is, de fürj alig van. — A Rák si erdő körül valami négy csapat fogoly és nyul volna, de a katonai manőverek miatt oly annyira el vannak vadulva, hogy csak ritkán le­het belölök egyet-kettőt lőni. Ugy szintén a kő­bányai szőlőkben alig lézeng egy csapat, és most a szüret alkalmával itt-ott lőnek egy-egy nyulat melyet jo 1 b volna, ha magnak hagynának, mert daczára a puska megadóztatásának és a pesti határra szóló vadászkártyának, mely húsz forint, mégis annyi a vadász, hogy legalább fele alig lát nyulat vagy foglyot, és ha ezen sok kocza­vadász oly annyira zaklatja ezen kevés vadat (mert lőni ugy sem lő), idővel a szép Rákos még hirét sem tudja, hogy milyen a fogoly vagy nyul, ugy ki fog veszni. — Fürj volna meg­lehetősen. — Említést érdemel a versenytér, mely­ben mint magam személyesen az ön becses meg­engedésével egyszer vadásztam, csakugyan négy igen szép falka fogolyra bukkantam,*) melyek ott a sürü bozótok és a szigorú tilalom miatt igen kényelmes rejthelyet találnak. A versenytér hátulsó oldalán egy kis mocsár húzódik, melyen a Mos-snepf igen szeret tanyázni ; ezek néhány hű­vös éjszakán húztak, cs volt is elegendő, de ismét tovább mentek. A gubacsi, kispesti, kossuthfalvi határokon épen semmi a vad, még a fürj is ritka. A soroksári határon, hol még egy-két évvel ezelőtt mulatságot nyújtott a vadászat, most 9 puskás egy napi vadászat alatt két nyulat és két darab foglyot tudott csak lőni ; jobb volna, ha ezek az urak másba kapnának, nem pedig ezért a csekély vadállományért oly nagy árendát fizetnek. Haraszti és taksonyi határokon a nyul kevés, fogoly egy néhány csapat, fürj volna meglehe­tősen. Dnna-Varsányon fogoly, nyul kevés, fürj sok. Majosházán fogoly jócskán, nyul sok. Fürj a *) Nem álmondta ön ezt ? — Mert néha egyes, a közeli kukoriczásokban vadászok által szétrebbentett, ide menekült példányokat — ugyan látni ; de különben nem levén táplálékok, nincsenek. Szerk. nedves réteken törmérdek volt az idén, de már is vándorlásnak eredtek. Mos-snepf szép számmal egész nyáron találtatott; megemlítést érdemel még, hogy ezen a tájon a tökölyi erdőből áthúzódó fáczá­nyokból — melyek mindég igen nagy számmal voltak és szép vadászatot nyújtottak — az idén egynél több nem lövetett. Jele, hogy a tökölyi erdőben is ritkán voltak, mi a márcziusi vizáradásnak kö­vetkezése. T. i. a fáczányosból a fáczányok elre­pültek és a fákra rakodtak, hol éhen a vizbe döglöttek. — Apoika és Laczház táján nyul és fürj van, de fogoly kevés ; ha csak még a sző­lőkben nem tartózkodnak. Visszatérek a csepelszigeti csúcsra, melyet az idén, mint haliám, két ide tartozó kereskedő bé­relt ki tiz évre, s hol az idén fürjön kivül mit­sem lőhetnek. Ezek már most Csehországban meg­rendeltek 50 darab nyulat és 50 pár fogolyt, mit tavaszszal kibocsátanak. A szent-miklósi határban — melyet egy idevaló i pesti) lakatos hat évre bérelt ki, a mellett hogy egy vadászt is tart, — mondják a fogoly nagyon sok, de nem volt kedvem próbára tenni, hogy csakugyan ugy van-e ? mivel egy idei vadász­kártya 50 frt; s ez még is egy kicsit sok. Az­tán minden darab lött vadat még külön meg kell fizetni. Igen sok pénze lehet ebben a rosz idők­ben egy lakatosmesternek. — Következnek az uradalmi területek, melyekben csak akkor lehet megtudni a vadállomány hogyan létét, ha a liajtó­vadászatok megkezdődtek, mi fáczányokra nézve sajnos, de az idén aligha lesz. Jövőre a budai oldalról a mennyire lehet ; üd­vözlettel H i d a s s y. L ő - j e g y z é к. Kimutatás a munkácsi és bereg-szent-miktósi uradalmakon az idei szarvasüzekedés alatt lelőtt vadakról.*) Szarvas-agancsárok. Kelt lövész há n->" V/ m" agu font Sept. 19 gr. Schönborn Ervin 12-es 404 » 20 » » » 12-es 379 » 20 » » » 12-es 392 » 21 » » » 16-os 402 » 21 » » » 12-es 495 Okt. 1 » » » 8-as 366 Sept. 20 gr. Hoyos Miksa 10-es 401 » 22 » » » 2 2-es 479 » 23 » » » 10-es 399 » 26 » » » 10-es 400 » 28 » » » 22-es 490 » 25 gr. Schönborn Károly 12-es 470 » 26 » » » 10-es 320 » 27 gr. Wilczek János 10-es 375 » 30 » » » 16-os 515 » 30 gr. Taufkirchen H. 14-es 395 » 30 » » » 8-as 305 » 29 Br. Ludvigsdorf L. 12-es 452 Oct. 2 » » » 8-as 293 » 2 » » » 12-es 342 » 2 » » » 14-es 325 » 8 Polifka fővadászmester 10-es 350 » 8 Gr. Trautmansdorf Fr. 10-es 360 Összesen lövetett 23 darab , és pedig két22-tes két 16-tos, két 14-gyes, hét 12-es, hét 10-es és három 8-as. Lött azonkívül gr. Schönborn Ervin 2 medvét, egy öreg kant és egy nőstényt, az első 336, az utóbbi 237 fontot nyomott. Bereg-Szt.-Miklós, 187 6. oct. Polifka Alajos, fővadászmester. Okt. 29. tialgavidéki agarász-eyylet. Kölyökagár­verseny. Tiszteletdíj 150 frt értékben. Nevezés a ver­senyt megelőző nap Máriássy Manó egyl.-titkárnál. (40. sz.) *) E vadászatok részletes leírása jövő számunkban. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom