Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-10-25 / 43. szám
274 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. O CT . 1 1. 1876. seben tevékenyen szerepelnek. A meghaladt idő, : kók, különösen Der Landgraf, mely már a mult s lapunk szük tere, melyen annyiféle igényeket májusi árverésen a Freudenauban feltűnt szabákell tekintetbe venni, nem engedik, hogy névszeriut felsoroljak mindazok neveit, kik megjelenésükkel az ügy iráuti buzgalmukat tanúsították. A sopronyi versenyek mindenik napja igen kemény küzdelmek, érdekes újdonságok megjelenése, és hellyel közzel nagy meglepetések közt folyt le. Az érdekességek legnagyobbja Kincsem megjelenése volt ; a küzdelmek legnagyobbja a Prince Paris és ß u omerang közti párbaj ; a meglepetések közt pedig, — bogy e versenyek első napján a Blaskovi c s" S zt rúray lovak egyetlenegyszer sem nyertek ; ily n aP aligha volt az idei versenyek alatt. Könn) e n érthető azonban, ha meggondoljuk, hogy Bibor, Hirnök, Miczi, Harmat tavasz óta kevés kivéte'lel folytonosan futottak s az egész nyarat Néinet orsz ag ban utazással töltötték. A fáradság vegre rajtok is erot vett. Az egyes futamokra áttérve : Az Asszonyságok dijában kérdés, hogy Bendigo győzött volna-e, ha Konotoppa a befordulónál ki nem tör?*) Bendigót ugyan sebesebb lónak tartják, mint Konotoppát, de minthogy e mén »si1% infidig nehezen lyos és roppant termete által. E csikó gr. Esterházy Antal tallósi ménesének nevelése, anyja Lady Bertha, s igy a jóhirü néhai Markgraf és Altgraf testvére anyai részről. A Captain Blue társaság Landgrafja, mint már mondtuk, nagyszerű és szabályos ló, de a sopronyi versenyekre még nem volt egészen kész ; — sok feleges hus látszott rajta, s izomzata sem oly szilárd még, hogy e roppant termetet könnyedén mozdíthassa ; jövő évre azonban nagyszerű lóvá fejlődhetik ki. A másik Cambuscan — Little Luder, br. Springer lova, szintén tallósi kanczától, a hires Tzarizától származott ; a harmadik gr. Henckel Camilloja, mely első nap győzött, de másodnap csodálatosan roszul futott, s igy még próbatét várandó képessége felől, mig róla Ítéletet mondani lehetne. A Vespasian-csikó igen előkelő vér ; anyja Chance, King Tómtól. Hogy azonban e hires vérből mennyi van benne, ezt majd szintén csak ujabb próbatételek után mutathatja ki. A futamban Kincsem tetszés szerint nyert ; az indulás után csak hamar 100 lépéssel előre volt, s kényelmesen futott egész végig. A többiek csak pol«, a l*/2 mnaig nehezen tartotta volna ki a derék kar.cza előtt. A 3 évesek futtatása a Feste j a második helyért küzdöttek. tics-dijban erős küzdelem közt folyt le ; ugyszinte Az idei 2éves versenyek már teljesen igazola Nagy Handicap is. — A 2 évesek dijában Ca- J ak a zou régebbi feltevést — hogy a Cambuscamillo győzelme s Csalogány veresége nem tekinthető mérvadónak, mint az a másnapi futamból kitűnt, melyben Camillo h e] yet sem kapott, Csalogány ellenben renomméját visszaállította. — Az Oroszvári-dij ban Talisman ez n ap másodszor futott, s midőn mégis olya n i 0vak ellen, mint Palmyra és Miczi nyerni tudott, ez által igen jó atestatumot szerzett maginak.**) Az akadályversenyben Hanreioh higgadt lovaglása nek és Carnivalok — korábban fejlődésük miatt, sokkal több esélylyel versenyezhetnek ily időkorukban, mint a Buccaneerek, s ennek folytán ez utóbbinak ivadékaiból még nem is próbáltak egyet sem ez idén ; *) a Buccaneerek majd csak mint 3évesek és idösbbek fogják fölényüket bemutathatni. A nagy handicap volt e nap legérdekesb futama. Nyolcz ló, s pedig mindaunyian többszörös biztositá a kissé lassú Liverpoolnak a győzelmet, ; győztesek — küzdöttek egymással; u. m. Prince a gyorsabb Libelle ell eDj m ei y hol előre menve, ; Pari s> Boomerang, Palmyra, Hirnök, Prince Frehol hátra maradva ki me i.jj]t. A második napi ej sö versenyben a Henckelistálló Monthalonnal győzött a 3évesek dijában Strabantzer és a fáradt Bibor ellen. — A nap legnagyobb érdekességét azonban a 2évesek versenye képezte. Négy Cambuscan csikó és egy Vespasian lépett a sikra. A Cambuscauek — mind nagyra termett s Kincsem kivételével erős csi*) Az óta már eidölt e kérdés Konotoppa javára. Szerk. **) E nézetünket legújabban Bécsben igazolta. Szerk. I dériek, Justice to Kladrub stb. — Boomerang a handicapper által, kassai győzelme miatt Prince Paris ellen — ettől csak 3 fonttal különítve, de egyébkint a korteher felett csak 2 fonttal emelve — remekül futott a roppant hosszú vágtatással biró zsibói mén mellett egész végig s boltversenyt csinált vele ; s ha Hirnök lovasa, czélt nem tévesztve, korán fel nem tartja lovát — ugy egy hármas holtverseny lesz e futamból, — teljesen *) Azóta igen, — Gordeniát, Posten. izerk, T á a ® 2 д. Tom Frere, a kemény lovas. — Idstone után — Nem kell önöknek sokáig a szomszédságban lakniok, — föltévén, hogy huntingmanek, — nem sokára látni fogják Tom Freret, vagy legalább hallani fogják hirét, ha ugyan meg nem ismerkednek vele. Egyébbiránt se baj, ha ismeretséget nem kötnek is vele, mert ez esetben bizonynyal ö fogja keresni az önök ismeretségét. Sem tulszerénynek, sem alakoskodónak nem lehetett Tomot tartani; őrizkedett ö nagyon attól, hogy ily szinben tűnjék föl ; hanem hát nem szenvedhette egyátalán azt, a mi »külföldies«, jelleget mutat, noha másfelől nyugodt kedélyű, fogékony lelkű, nem érzékenykedő, nem azonnal tűzbejövő férfin volt ő. Nem sok ideig laktam még azon a vidéken, midőn egyszer csak bemutatta magát nálam. En idegen voltam, — az egyetlen részre hajlatlan idegen vendég a bérlők egyik gyűlésén, liol rendesen mintegy 40—50 földművelő gyűlt össze a birtokos urnái évnegyedenkint értekezletre s aztán kedélyes ebédre. A gyűlés aztán elnyúlt egész a végtelenségig, beszélgetve a különböző ür-méretü vadászfegyverekről, a »National« és »Provinciai« futamairól a legnagyobb részletességgel. Mindemellett az emancipált bérlőknek meg lön engedve elébb fölállani, a képtárban szétnézni s megszemlélni a régi mesterek kép- és szobormüveit, a meddig csak gyönyörködni oliajtottak azokban. A képtár szépen megtelt, s a jó kulcsár, kinek ilyenkor ugyancsak nehéz napja volt, végre jelenkezett az ő ünnepi öltözékében, tudatva, hogy a a leves és ürücomb már elkészült. Mi mindnyájan а legjobb kedélyhangulatban voltunk, midőn Tome belépett, magával hozva egy rakás brandyt, és vizes poharat. Ha ő rózsás kedvében volt, nem bánta, ha a legdurvábban ácsolt tölgy-falóczán ült is ; ilyenkor azt képzelte, hogy egy alvó Venuson ül, csak tele pohárral kezében áldozhassák istenségének. О valamivel kisebb volt a középtermetűnél, arcza keskeny, szeme átható, szája széles; erős fogai kiállók, melyek természetesen legott magokra vonták a figyelmet, — nyaka pedig olyan volt — akár a bikáé. Akkor volt ő leginkább elemében, ha kemény lovaglásról volt szó, s ba az ő rendkívüli sportélményei kerültek napi rendre. Mintegy huszonöt éves lehetett ő, de bizvast lehetett fiatalabbnak is tartani, vagyis könnyebben értbetőleg fejezve magunkat ki, a tizenhét éves suhanezok közt bátran számot tehetett volna' Akár volt igaza, akár nem : oly véleményt adott, mint a delphii orákulom, de volt oly nézete is mely néha érvényre emelkedett. — Jó reggelt ! — köszöntött ö engem egy izben oly bizalmasan, mintha csak sógorságban lettünk volna egymással, sőt mondhatnók, a leereszkedés egy nemével. Körülbelől hét óra lehetett. — Nem gondolnám, — folytatá, — bogy paripája látna valamint lent a völgyben, ha találkoznánk. Egy eseményre czélzott ő, mely néhány nappal ezelőtt rajtam történt, midőn egy, a tengeri nyulak által aláásott s összevissza vonesolt talajon beszakadtam, és Tom, ki egy fiatal irföldi lovon vágigazolva igy is a teher-határozót, miután a többiek is alig egy-egy félhosszal csomósán jöttek be- — A döntő futásban az érdeklődők nagyobb része Prince Paris győzelmét sokkal hihetőbbnek tartá, megemlékezvén róla, hogy Prince Paris egy évvel előbb a pesti gyepen, két ily egymásutáni futamban, és pedig hosszasb távolságra és nagyobb teher alatt hasonló jó lovak ellen, már megmutatá menési képességét; s a futam igazolá feltevésüket. Prinoe Paris elejétől végig pár lóhosszal elöl levén, könnyen nyert. Az erre következő eladóverseny és lovaglók egyletének akadályversenye semmi kitűnőt sem mutatott. Clairette, mely tavaly mint 2éves az oly nagyreményekre jogositott, az idén nem igazolá a hozzákötött reményeket, s ezért eladásra bocsátá tulajdonosa ; az előbbi versenyt egy ügyes joekey-shippel nyervén. A lóhus azonban olyan olcsó volt Sopronyban, hogy senki sem kívánta. Egy vidáman töltött est után, melyet a sopronyiak kedélyessége emelt, búcsút mondtunk Sopronynak jövő évi viszontlátásig. Versenyek, A nyitrai verseny napjára hos'/.as esőzések után végre szép idő virradt fel. Volt is sürgés-forgás a kis város piaczán és utczáin, a ki csak szerét tehette, mind kizarándokolt a verseny helyére, ki gyalog, ki csézán, batáron, szekéren s per pedes apostolorum. A környékből s távolabbról csak ugy özönlött a sportot felkaroló közönség (mely között azonban igen szórványosan akad a tollforgató ember , különben nem kellett volna eddig várnunk a tudósításra). Lovak is szép számmal voltak, melyek a dijakért vetélkedtek. Egy szóval a sportünnep oly jó sikerrel ment végbe, a milyet csak kivánni lehetett a verseny buzgó rendezőjének gr. Apponyi Antalnak. A pálya kitűnő jó volt s az akudulyok is igen jól elrendezettek. Legerősebb volt ezek között egy tizenkét lábnyi széles árok sövénynyel. Az egyes versenyszámok igen érdekes látványt nyújtottak és különösen az Asszonyságok dijában és a Nagy akadályversenyben erős küzdelmek voltak. Az elsőben a mély talaj előnyére volt gr. Apponyi vadászlovának, a melynek végre sikerült az öreg Goldstart legyűrni. A nagy akadályver . tátott mögöttem, majdnem/a vállamra esett. Beszédét még tovább is folytatta volna, fölvilágosítást adandó a vidék kopóiról és lovairól, de a házi gazda már várta vendégeit az ebéddel. Ebéd alatt keveset beszéltem vele, de az után bizonyos szalonkákra vonatkozó emésztbetlen históriákat akart velünk elhitetni; azonkívül még egy szomszéd birtokost is rajzolgatott, mint a féle kósza természetű egyént igyekezve nevetségessé tenni, mit házi gazdánk nagyon is zokon látszott venni, mert a lerajzolt »kósza« szomszéd esetleg ép legjobb barátja volt. Tom nem volt ugyan maga haszonbérlő, csupán haszonbérlőnek a fia, s mint atyjának legöregebb fia, és képviselője jelenkezett a gyűlésen is. A fiatalabbak vitték a gazdaságot ; Tom azonban soha sem ment a földeken végig /agarai nélkül, s ritkán történt, hogy egy-két nyul aggatékra ne került volna. Egyúttal ő volt a legjobb szalonkavadászok egyike a hazában, mert köztök nőtt föl. A kis terrace, mely a vén ház mögött zöldéit, csak árkolás által lőn nyerve, mocsárból, ingóványból. Nem volt Tómnak egyébb teendője, mint átvágni e terrase-on s mértföldekre lebarangolni. Jól értett ő a horgászathoz is. A folyók nem távol esvén lakhelyüktől, minden nap fordíthatott pár órát a halászatra az évnek minden szakában. De Tom mind e sportot mellőzte, ha a lovaglásra gondolt, s abbau a maga nemében tündökölhetett. Családja nem valami vagyonos volt, sőt sokan azt állították, hogy nincs semmijök ; de néha megtörténik, hogy ép azok, kiknek semmijök sincs, boldogulnak legjobban, s ép a legszükségesebbnek a hiánya szolgált Tómnak előnyére, a mennyiben
