Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-10-18 / 42. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. a fegyverre irányzott csapás által a lövést elháritá, azonban a másik cső elsült, s alövés a főnök egyik csinos leányát találta, ki egy hét múlva sebében meg is halt. Egy másik leány azonban megmenté a canadait a megérdemlett büntetéstől az által, hogy elmetszette a kötelékeket, s igy módot nyújtott neki arra, hogy az erdőkbe meneküljön. Ez és még több más' episód kissé regényszerű benyomást tesz az olvasóra. Mig Cooper az indiánusokat idealizálta, Mayne Read kapitány ellenben igen is roszaknak festette : Gilmore, ugy látszik, elkerüli a végleteket s meglehetősen objective rajzolja őket. Egyetlen európai — úgymond — jó fegyverrel és elég munitióval ellátva, több szarvast és jávorszarvast ejthet el, mint bárom indiánus együttvéve. A mi azonban a vadállatok szokásainak alapos ismeretét illeti, továbbá azon ügyességet, melylyel azokhoz pihenésük alatt hozzáférköznek s a sebesülteket nyomon követik, erre nézve távolról sem mérközhetik senlq egy Uncával vagy Chingachgook-kal. Még a szerző éles és gyakorlott szeme sem bírt olykor semmit is észrevenni, midőn már a vörösbőrüek oly tárgyakat, miket ő fatörzsnek vagy köveknek nézett, czélba vettek s zsákmányukat oly biztonsággal teritették le, mely a jeles vadász előtt is bűvészet gyanánt tünt fel. Általában szerző az indiánusokat jószivüeknek s igen értelmeseknek mondja. Sententiosus beszédmódjukból is közöl néhány mutatványt. Alljon itt az egyik példánl : A kirándulás előtt a két kutya közöl az egyik — vadállatoknak szánt csapó-vasba kerülvén, — nyomorúságosan elveszett; a másik pedig elkóborgott, — de azután visszatért az indiánus faluba, s midőn Gillmore oda visszaérkezett, megugatta őt, mint valami idegen koldust. Midőn észrevette tévedését, több napon át kerülte gazdáját, a mire egy indiánus suhancz azon észrevételt tette : »a kutya, csak ugy, mint ember, ha roszat tesz, igen elszégyenli magát.« Valóban nem tudjuk, hogy min csodálkozzunk jobban, a fiatal indus megtisztelő bizalmán az emberek vagy az eb irányában ? Soutbesk lord is gyakorta jött érintkezésbe indiánusokkal, sőt kevésen mult, liogy bele nem keveredett egy háborúba, mely akkor tájt a különböző törzsek között dúlt. О is iparkodik jó tulajdonságaikat kiemelni; azonban az általa vázolt kép minden inkább, mint rnegnyerő_ És ha a köztük uralkodó borzasztó corruptio jó részben a civilizatió képviselőinek rovására is, — mindazonáltal mégis szomorú tény marad. A-d. A rigyetö ezarvas. (Erdei kép.) Csendes, de zord öszi est alkonyodik a tölgy erdőkre; hullámzó, fehér ködrétegek emelkednek a közte el-elterülö ingoványok, s nádasokkal borított mocsárokból, melyek fölött nehézkesen csattogtatja szárnyait a gém, szellős pályáján tovább baladva. A legmélyebb nyugalom uralkodik a meszsze elterülő vidéken, egyetlen egy hang sem zavarván meg a néma erdei magányt. De egyszerre annál hatalmasabban hangzik ki a tágas erdőség siri cseudjéből, elejénte szaggatott, azután hosszura nyújtott bőgés, az üzekedö agancsár hatalmas hangja. — Az üzekedö mellett egy szarvastehén sincs, s elhagyottsága miatt dühösködve, hivja ki szerencsésebb társait komoly | küzdelemre. És csakugyan, nem kell soká feleletre várnia, mert rögtön, mint saját bőgésének tompa viszhangja, áthallik egy másik szarvas bőgése, a fenyveskeritette, mozdulatlan és sötéten tükröződő tó túlsó partjáról. A legszenvedélyesebb módon hallatják harczra ingerlő bőgésüket egy ideig; mig az elsöbbik dühtől lihegve, ingovány és mocsáron keresztül gázolva,hogy a fölfecskendezett viz körül sugározza sötét szinü testét — az előtte sötétlő tóba veti magát, melynek hűvös hullámai nem csak üditőleg hatnak a dühtől fölhevültnek forró lehelletü szügyére, hanem át is viszik a túlsó partszélre, hogy ott a parton szembe szálljon ellenével. De alig éri el, a vízből kigázolódva és tökéletesen átázva, ellenfelé nek tehenekkel jól megrakott üzekedö helyét, midőn ez is, daczos bátorsággal szembe száll a merész betolakodóval. Elkeseredett, vad pillantásokat vált egymással csekély távolból a harczra kész és egyenlőn erős két ellenfél ; de most a földühösitett és teheneit védő megtámadott, neki megy vakmerő vetélytársának ; a féltékenyek súlyos fegyverei összecsapnak, hogy csak ugy recseg, mintha ágak töredeznének ; az összeütközés után csapást-csapásra mérnek, eszeveszett gyorsasággal. Sokáig eldöntetlen marad az elkeseredett havcz, mert erő és ügyesség mindkét részen egyenlő. De végre a jogának bátor és hősies védője, szorittatva, hátra léptében sikos talajra ér, s kicsusszanva, hirtelen elbukik, mire a feltartóztathatlanul utánna törő dühös ellenfél, nagyott lökve hegyes agancsaival oly súlyosan megsebesiti, hogy az elbukottra nézve a harcz veszve van. Alig múlik egy pillanat, és az utóbbi ismét felugrik ugyan, de ellenfelének kitérve, félre megy, s határozottan eláll a mérges tusa megújításától; sőt inkább megszökve aczéledzett lábaival az összetiprott hareztérröl, s fájdalomtól kínozva, mintha meglőve lenne, szalad a nádas felé, hogy sebét, mely talán halálos, a vizben hütögethesse. Miután a győztes, engesztelh tien daczczal egy darabig űzőbe veszi a futót, még egyszer élesen s áthatón bőg utána; de már most nem kap feleletet ; e's es ik ezután kerüli körül lihegő szügygyel, s reszkető lágyékkal, a bátorságával meghódított csoport vadat, annak egyes tagjait szorosan egymáshoz terelve, mintha attól félne, hogy előbbeni urok nyomát követni találnák. De a vörösbőrü szépek nagyon is jól tudják uj udvarlójuk merészségét és erejét méltányolni. Oly nyugalommal, minővel a hareznak nézői voltak, és teljes készséggel engedik о la magokat hatalmas vezérök kegyén'k, ki. me'g miudig a legnagyobb izgalomban, nem szűnik meg fenyegető bőgését hallatni a csen les er lőségben ; mig végre a gyönyörrel átélt éj után, meghódított dámiit halk mormogással követve, »z erdőbe vonul; ezalatt pedig, szegény kiszorult ellenfele, talán nem meszj sze előbbeni serailjatól, az ingovány zordon ná1 dasában lelte halálát, koronás szép fejét tört szemekkel a nedves sirba fektetve. G. H Agarászat, kopászát. Okt. 2 5. Csanádmegyei agarász-egglet. Kölyökagár verseny. Összejövetel Makón. Nevezés a verseny előestéjén. (39. sz.) Okt. 29. Galgavidéki agarász-eyglel. Kölyökagárverseny. Tiszteletdij 150 frt. értékben. Nevezés a versenyt megelőző nap Máriássy Manó egyl.-titkárnál. (40. sz.) Okt. 29. Szabolcs-vajai agurász-társulat. Kölyök agárverseny. Tiszteletdij. Nevezni lehet Nagy-Kállóban a verseny előestején. Nov. 8. 9. Félegyházi dijagároerseny. Csolyos pusztán. Díj egy nyeregszerszám 80 frt értékben. Jelentkezés nov. 7-én déli 12 óráig , Bánhidy titkárnál Félegyházán. (39. sz.) Nov. 15. Zemplérmegyei agarász-egglet.. Elegyagárverseny. Egyleti díj. Találkozás a versenyt mege lőző este. S.-Patakon. (39. sz.) Válaszúton, hol a br. Bánffyak már a mult hó közepe óta agarásznak, hétfőn volt nagyobb találkozás br. Bánffy György vezetése alatt; kivüle még részt vettek br. Bánffy Ernő, gr. Lázár Jenő, br. Wesselényi Miklós, Asbóth János; tiztől kettőig tartottak a hajtások, és az üldözőbe vett négy tapsifüles stratéga mindenike eredménytelenül igyekezett felhasználni a meredélyek, vízmosások, tengeriföldek, árkok és a posványos Borsa-patak által nyújtott előnyöket. Egy kitűnő fekete erdélyi agár, kiválva a Zichy-féle többi fölött, nem tágított a végsőig. Egyik meredélyen báró Bánffy Ernő lova elejére rogyott, de lovasa rajta maradván, ennek daczára első érkezett a Killhez. A vadászok br. Bánffy Adám vendégszerető házánál találkoztak egy vadásznövel is, Karacsay Clemence grófnővel, ki anyjával átutazóban volt a bethleni agarászatokra. Gr. Lázár Jenő és neje innen nemsokára a sámsondi kopászatokra indul, mig br. Bánffy Gy. a kolozsváriakra fog bejönni. »Ébr.« A Magyar Athletikai Club nagy érdemű elnöke gróf Esterházy Miksa legközelebb a fővárosba váratik. Jelenléte alatt több fontos, a hazai Athletika felvirágzását s a Clubot egyaránt érintő kérdés fog napi rendre kerülni s elintézést találni. Örvendetes tudomásul hozzuk, bogy e napokban Zomborban is alakult egy Athletikai egylet ; az ügy és hivei szépen terjednek hazánkban, s már nem egy vidéki város bir Athletikai Clubbal, mely a központi vezér egyletnek mintájára alakulva, általánossá, országos lendületűvé népszerűsíti a sport ezen ágát. Boxing. Kerestetik egy budapesti club számára a téli idényre egy angol, ki Budapesten lakván, qualificálva és hajlandó lenne hetenkint a Club helyiségében 3—4 Boxoló-leczkét adni a tagoknak. — Kesztyű van. Ajánlatokat a »V. és V.« lap szerkesztősége »

Boxing« alatt fogad el. Vegyes, Az 1877-iki soproni p dgárdijat a dunántuli versenyegylet 600 aranyról 800 aranyra emelte fel. Nevezési zárnap 1876. deczember 31-én Mr. Fr. Cavalieronál. A teljes propositió legközelebb közzé fog tétetni. * * * Capt. Barange Amneris kanczája tegnap Cliautilly-ba indult Kent idomá rhoz. A kancza a legszebb reményekre jogosit és Hesp idomár formájával teljesen meg volt elégedve. * * _ * Egy végzetei lövés. Egy erdőkerülőnek hg Coburg gömörmegyei birtokain azon oktalan szokása volt, hogy vadászatok alkalmával elhagyta a lövészek vonalát, s négykézláb mászott a vad elébe, nehogy az más lövésztáisboz közelebb érve, ez által ejtessék el. — Ugyanigy tett midőn a a vidékbeli honvédzászlóalj zászlószentelése alkalmából Jolsva tájékán hajtóvadászatok voltak vaddisznóra. Egy másik erdőkerülő meglőtt volt egy felhajtott vaddisznót, s miután a vad egy pillanatra eltűnt, készen tartotta magát a második lövésre.Ezalatt emberünk elővette megint a régi praxist, s a bozót között halkan a medve felé lopódzott. A másik erdőkerülő zörgést hallván, azt hitte, hogy s a vaddisznó közelit, s másik csövéből tüzet adott. Csak midőn a cserjés közé ment, akkor vette nagy iszonyodással észre, hogy a vadkan helyett pajtása hevert ott szétzúzott fejjel. A golyó a vad helyett vadászt talált. * « Orvadászok a cs. udvari erdőben. A »Pr sse« nek September 1-ről a következőket irják. Az offensee-i cs. ud. erdőkben az erdöfelügyelő két orvadászt ép akkor fogott el, mikor egy szarvast meglőttek. Az elfogottak egyike a környék