Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-01-26 / 4. szám

28 VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 2 6 187 6. emeljük, a széna-portiôt pedig 4 fontra szállítsuk le ; a rákövetkező héten pedig ismét sétáltassuk a lovat, délelőtt is,délután is két óra hoszszáig. Ekkor tehát a kikötött időnek köriilbelől egy negyedrésze ment el a nélkül, hogy egyetlen cantert ís próbáltunk volna. De-e miatt ne aggódjunk legkevésbé : se Jobb lassan, de biztosan előrehaladni, mint bármely elsietés által a slendriánnak utat nyitni. A gyors munka feladata kétirányú : az egyik, hogy a légzési szerveket erősítse ; a másik, hogy az izmokat és inakat amaz erő és gyorsaság által, melylyel dolgoznak, a folytonos megfeszüléshez szoktassuk. A trainirozásnál rendesen követett eljárás ez : felváltva lépésben és galoppban hagyják a lovat menni, és pedig egy félmértföldet lépésben s ugyané távolságra canter-ben és jó iramban vissza, e gyakorlatra reggelenkint bárom órát fordítván. De ez — nézetem szerint — kelleténél sokkal több idő ; ennyi ideig fiatal csikót lábon tartani nem szabad. (Folyt, köv.) YÁrs&uy-Mf ételek. A pesti tavaszi lóversenyek sorozata 1876. május 7, 9., és 11-kén. Első nap. Vasárnap, május 7. (Délután 3 órakor.) 1. Széchenyi díj, 100 arany. Futhat minden méu és kancza. Távolság 3000 méter (1600 öl). Teher: 3é. 5IV2 kiig. (103 f.), 4é. 60 kii. fl20 f.), 5é. 64 kii. (128 f.), 6é. 66 kii. (132 f.), id. 67'/

2 kii. (133 f.) ; kauczára 1 kilogrammal (2 font) kevesebb. Lóra, mely már dijat nyert 24i kii. (5 fonttal) több. Tét 10 cs. arany, fele bánat. A tét és bánatösszeg 40 aranyig a második lóé, azonfelül az elsőé. 2. Egyesült nemzeli díj, összesen 518 arany, ezüst serlegben. Futhat magyarhoni (azaz Magyarországon ellett és nevelt) minden mén és kancza. Táv. (1600 méter (1 ang. mfld.) Teher : 53 kii. (106 f.), kanczára 1 kii. (2 fonttal) kevesebb. A tét- és bánatösszeg fele az első, fele a második lóé. — Az 1869. jan. 20-kán tartott közgyűlés határozata szerint ezentúl csikót csak 1 éves korában lehet nevezni. Nevezési zárnap 1878-ra 1876 a u g. l-jén. Tét 40, bánat 20 arany; a verseny előtti év aug. l-ig jelentve csak 10 arany. (1876-ra bezárva: 40, 1877-re 47 nevezéssel.) 3. Asszonyságok díja, 20 ar. ért. serlegben annyi arany, amennyi az aláirt 355 arany összegből évenként begyül. Ez a tét és a bánatösszeggel az első lóé, leszámítva 50 aranyat, mely a másodiké. Futhat minden ló. Egyszer körül, 37 méterrel (20 öllel) a nyerpont előtt kezdve. Tét 10 arany, »fuss vagy fizess.« Teher : 3 é. 61 »/a kilogr. (125 font), 4 é. 70 kilogr. (140 font)^ 5 é. 73 kilogr. (146 font), 6 é. és idősebbre 75»/

2 kilogr. (151 font), ménre 1 kilogrammal több. — 2000 forintot érő verseny nyerője 3 kl. (6 font), — két ilyen vagy egy 3000 forintot érő verseny nyerője 5 kilogr. (10 f.) több de nem halmozva ; nyeretlen lónak 2'/o kii. (5 font) engedélyezve ; külföldi lóra 5 kilogr. (10 fonttal) több. — TJrlovarok a szokott színekben. 4. Mezei gazdák versenye. Futhatnak mezei gazdák saját félvér lovai. — Telivérek kizáratnak. Az első 100, a második 50, a harmadik 25 forintot nyer. Bejelentés a futás elöttig egy órával. 5. Kis akadály-verseny, 800 frt e. d. Handicap. Futhat minden ló. Táv. k. b. 4000 méter (2>/

2 mfld). Tét 80 frt, bánat 50, május l-ig jelentve 20 frt. A terhek april 25-én tétetnek közzé. A második ló a tét és bánatok felét nyeri. Második nap. Kedd, május 9-kén. 1. Hazafi díj, 500 arany. Es pedig 300 állam — és 200 arany alapítványi és egyleti díj. Minden magyarországi 3é. kancza számára. Távolság 1600 méter (1 mfld.). Teher 52 kilogr. (104 font). Tét 20 arany, bánat 10 arany. A második ló a tét és bánatok felét nyeri. Az 1871. január 7-én tartott választmányi ülés határozata szerint e dijra a csikó ezentúl mindig 1 éves korában nevezendő. Nevezési zár nap 1878-ra 1876 augusztus 1. (1876-ra, bezárva 16, 1877-re 30 nevezéssel.) 2. I. osztályú állam-díj, 1000 drb 10 frc. ar. Futhat minden belföldi mén és kancza. Távolság 3200 méter (2 mfld). Teher 3é. 48'/

2 kilogr. (97 font), 4é. 62>/г klgr. (125 font), 5é. 67 kilogr. (134 font), 6é. 69 kilogr. (138 font), mén 1 kilogr. (2 fonttal) több. Magyarországban ellett mén vagy kancza ivadéka 2"/

2 kilogr. (5 fonttal), mindkettő ivadéka 4 kilogr. (8 fonttal) kevesebbet visz. Egy 5000 frt értékű verseny nyerőjére 4 kilogr. (8 font), két vagy több ily dij nyerőjére 6 kilogr. (12 fonttal) több, de nem halmozva. Tét 200 frt, fele bánat. A második ló a tét és bánatok felét nyeri. 3. Handicap. 1000 frt. Futhat minden ló. Távolság a távoszloptól kezdve egyszer körül. Tét 100 frt, bánat 50, kishánat 20 frt ; a 2-ik ló a tét és bánatok 'Д-át nyeri. Terhek april 25-én tétetnek közzé, e nap után 1500 frt verseny nyerője 2'/

2 kilogr. (5 font), két vagy több ily verseny nyerője 4 kilogr. (8 fonttal) többet visz ; kis bánat május 1-éig bejelentve. 4. Esterházy dij. 500 frt, ebből 400 frt az első lóé, 100 frt a másodiké. Futhat minden belföldi ló. — Távolság 100 lépéssel a nyerpont előtt kezdve egyszer körül. — Teher : 3é. 51V

2 kilogr. (103 font), 4é. 64 kilogr. (128 font), 5é. 67 kilogr. (134 font), 6é. és idősebbre 68'/a kilogr. (137 font), ménre 1 kilogr. (2 fonttal) több. Nemzeti dij nyertesére l

J/

2 kilogr. (3 fonttal) több. Tét 90 o. é. frt, 30 frt bánat ; a tét- és bánatösszeg kétharmada az első, s egyharmada a második lóé. 5. Akadály-verseny. A lovaglók egylete dijára. (A propositiók később közöltetnek.) Harniailik nap, csütörtökön, május 11-én. 1. Batthyány-Hunyady-dij, 200 arany. Futhat minden ló. Táv. 1600 meter(1 ang. mfld.) Teher 3é. 51'Д kilogr. (103 font), 4é. 60 kilogr. (120 font), 5é. 64. kilogr. (128 font), 6é. 66. kilogr. (132 font), idősbre 67 kilogr. (134 font), ménre 1 kilogr. (2 fonttal) több. Tét 20 arany, »fuss vagy fizess.» A tétössz 40 aranyig a második lóé, azonfölül az elsőé. Nevezés a futás előtt három nappal (azaz május 8-án.) 2. Gr. Károlyi tétverseny. Eddig 1575 frt ; az aláirás foly. Bel- és külföldi minden ménés kanczának 1874-től 1883-ig bezárólag, azaz 10 évre biztosítva. — Távolság 3600 méter (2

1/, angol mfld). — Tét 200 frt, bánat 100 frt. A második ló a tét és bánatok felét kapja. Teher : 3é. 47i/

2 kii. (95 font), 4é. 59. kilogr. (118 font), 5é. 62 kii. (124 font), idősbre 54'/= kilogr. (129 font) ; ménre 1/2 kilogr. (3 fonttal) több. E dij nyerőjére minden évtáborhelyünktöl hat mértföldnyire, a »kill« helyére mentünk, mely egy szép folyó partján jamonfacsoportozatok közt esik. Mi a legjobb helyeket elfoglalván, a hajtás megkezdődött; én egy halomlejtön levő bokorban vontam meg magamat, honnan az egész hajtást figyelemmel kisérhettem. Már láttam a hajtókat mindinkább közeledni felém az elefántokkal, midőn egyszerre egy ordítást hallék s láttam, a mint körülbelül husz ember a legközelebb eső fák felé futva, azokon egy másodpercz alatt fölkapaszkodik ; aztán egy tigrist pillantottam meg, mely pár szökkenéssel a folyam partjának magas füvében tünt el. A hajtás félbeszakadt s én G . . hangját a folyam túlsó partjáról hallottam, ki kérdést intézett az öreg Hassahhoz : nem látta-e merre bujt meg a tigris ? Az öreg ama helyre mutatott s G . . . lekúszott a meredélyes parton. En, mielőtt fegy verdöiejt hallottam, két izben láttam a kékes füstöt felszökkenni puskájából — s a tigris utolsó hörgő orditását hallatá. Elővigyázatból még egy golyót röpített Hassah a fenevadba, mely azonban meg sem moczczant többé. Egy füttyentésre mindnyájan összesereglettünk az elejtett vad körül, mely eléggé kistermetű nőstény tigris volt, de gyönyörű bundával ékeskedett. Már a hajtás előtt bizonyos valék abban, hogy nőstény tigrissel lesz ügyünk ; mert az nagy ritkaság, hogy egy felnőtt him visszaforduljon s a hajtókat megrohanja. Talán impozánsabb látvány egy him tigris, mely szemünk elé tárja óriási erejű izmait ; de átalában véve a himek sokkal butábbak és kevésbbé dühösek, mint a nőstények avagy a fiatal tigrisek. Tény, hogy a tigrisvadá-z tton történő legtöbb szerencsétlenséget nőstény vagy pedig fiatal tigris idézi elő. Miután még egy »fciií«-ünk volt e környéken, másnap r.'ggel (23-án) táborunkat a hat mértföldre eső Lmkoiba indítók, mi pedig még egy hajtást kísérlettünk meg. A térség talaja szerfölött egyenetlen s a jó rejtekhelyek, a hol a tigrisek a nap égető heve ellen fedezhessék magokat, nem hiányzottak. Mielőtt a hajtás kezdődött volna, G. figyelmembe ajánlotta, hogy igyekezzem, addig némi helyismeretet szerezni. A legovatosabban haladtunk előre ama rejt felé, hol tigrist lappangani véltünk egy bokorral borított halom lejtőjén, tanulmányozva a helyet, midőn nem messze tőlünk pávakiáltozást hallottunk. Rögtön megállottunk. Tudtuk már, hogy mihez tartsuk magunkat. A páva a tigrist jelzé, mely barlangját oda hagyta. E fölött semmi kétsége sem lehete annak, ki a jungle-ok titkaival ismerős. Minden zajnak, minden kiáltásnak, a legkisebb nesznek megvan a maga jelentése e vad helyeken s ez mind csalhatatlan kalauzul szolgál annak, a ki megérti. Igy, a páva kiáltozásának értelme : ha a páva szokott módon lármáz azt jelenti, hogy közelében tartózkodik a jungle-ok királya, vagy valamely párduez. Sem medve, sem ember sem bármely más állat nem zavarja föl, a mig a nap a jungle-okat megvilágítja. Este vagy éjjel azonban kiáltozásai határozott jelentőséggel nem birnak. Most midőn a páva kiáltását hallók, a hajtás esélyét kétesnek tartottuk s ép ezért siettünk az öreg Hassahot s a többi vadászt értesíteni, hogy közeledjenek azonnal. Gyorsan meg volt téve minden intézkedés, de a szerencse nem fordult felénk ; a tigris úgyszólván ujjaink között siklott át. G. azonban abban nyert kárpótlást, hogy egy vadkant ejtett el, azt hiszem, csak azért, hogy gyönyörködhessék a muzulmán urak szörnyű grimace-ában, kik a sörtevadat ki nem állhatják, mig sink-jeink nagy örömüket lelték benne. Itt futólagosan megjegyzem, hogy az angolok e gyengeséget előnyükre zsákmányolják ki, s az ö fekete ezredeikbe a shikeket és muzulmánokat vegyesen sorozzák, tudván, hogy ha lázadás ütne ki valamelyik félnél, azt egyik vagy másik fél, a köztük uralkodó ellenszenv folytán meghiúsítaná. Lackóiba érkezve asztalhoz ültünk, s rövid étkezés után a »bara SaJiib« vagyis a helység rajahjának látogatását jelenték nekünk. Fentebbi czimen szokták nevezni némely falvak urait, kik mindnyájan a • vidékek egyik-másik maharajahjának hűbéresei és adófizetői. Noha az ily falvak lakosai szennyesek s ronda viskókban laknak, a a földesurak átalában rendkívül gazdagok és bőven elhalmozva drágakövekkel , s egész nagy kísérettel jőnek eléd »salam«-jukat fölajánlani. Ilyen volt az is, ki minket meglátogatott, s különösen engem, mint herczegef, a maharajáhot megillető tisztelettel üdvözölt. Valóban egész kis celebritássá váltam már Indiákon s miután ott minden uralkodónak pártfogásában részesültem, igyekeztek az emberek irántam szívélyességet tanúsítani. Ők engem uj névvel ruháztak föl. Valódi nevem eltűnt s mindenütt csak Shah-Zada SahibBohadoor-nak neveztek. (Folyt, következik.)