Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-10-04 / 40. szám

Ост. 11. 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. •253 Legközelebb a szegedi országos kiállítás egyetlen puskájáról és állapotainkról. Addig pedig jó mulatságot kivánok. Semper idem. Álla t-k épek. T i X i. Törpe kis állat, iiyoraorékos kinézéssel : előre görbülő első térdek, hosszú derék, alacsony lábak. — A laikus előtt szánandó nyomoréknak látszik, de a szakértő első tekintetre felismeri benne a tiszta jeles vért, a kitűnő testalkatot, az értelmes leleményességet, harczias bátorságot, és hűséget. Mert hogy állatunkban mindezen tulajdonságoknak meg kell lenni, hogy tiszta fajú nemes vérnek jelentsük ki, az kétségbe vonhatatlan, de hogy meg is vannak benne, s mindazon jellemvonásokkal bir is, azt élete során számtalanszor bebizonyítani képes volt. Született mint a hajdani hübérrendszer egyik jobbágya egy magas kastély falaihoz ragasztott kis hajlékban ; születésére tehát alacsonynak volna mondható simetrikus tekintetben ; de mivel nem a sövény árnya, vagy a szárnyak enyhelye alatt jött a világra, hanem valóságos házban — habár ezen házat köznyelven kunyhónak nevezték is, — fajrokonaihoz képest mégis előkelő születésnek örvendett. Ezen előkelő születés mellett mégis alá volt vetve mint a többi atyafiai azon sajátságos jelenségnek, hogy vakon jött a világra ; azaz neki 9 napig a világ nem világított hanem sötét volt. De ez jó is volt reá nézve ; — nem láthatta legalább az őket szülő gyöngéd anya fájdalmas kimúlását, — a mellette elnyúlt kis testvére megdermedett tetemét ; ki alig egy pár órával élte tul a szegény anya kimultát. — Hanem ő a sötétben vakon, a márcziusi hűvös éji levegő csipös befolyása alatt visitva és nyöszörögve tehetetlenül hömpölygött a vastag szalmaalom rétegei között, mignem a regg felvirradásával egy irgalmatlan szamaritanus, kire a kutyák gondozása volt bízva, egy kétfülü kosárba felszedve az eleveneket és holtakat, kivivé agyagos gödrök sivatag halmai közé, s nem igen hederitve a kis nyöszörgő egérnagyságu árvára, oda boritá egy gödör fenekére, megnyugtatva lelkiismeretét a fajtája azon szokásos eljárásával, hogy az élő kisdedet is, ha anyja a gyermekágyban meg talál halni, megszoptatják a meghalt anya emlőin, azért, hogy ne éljen tovább anyjánál, s ha ezt megteszik az emberek, miért éljen akkor a kutyakölyök, kivált ily csámpás lábu fekete puczok ; hogy ha mégis kuvasz kutya lenne!.. Sirja fenekén temetetlen volt a kis reszkető alak, vérei dermedt hullái között, körül ugrándozva a figyelmes szarkacsoport csörgő ujongása, s a prédára leső tarka varjak vésztjósló károgása mellett. Figyelmessé téve azon ragadozó állatok sürgése és élénksége miatt, az agyaggödrök felé tértem le a gyalog ösvényről; s szemembe tünt a szánandó csoportozat, s megesett szivem az élő árván, ki hivatva lett volna az elevenen való felemésztésre — s felvevém a kis árvát s öcsémnek adám, ki ilyféle lelketlen árvák felnevelésében nagy mester volt s vártam az eredményt. Meleg csepübe takarva, és langyos tejbe áztatott csepü-ezuczli alkalmazásával lassan-lassan működni kezdett a megdermedt Organismus, mi élénk szuszogás és lassúbb nyöszörgésben nyilvánult ; — kilencz nap múlva felnyiltak az élénk olajbarna szemek is, telve a kifejezhetlen hála ragyogásával s holnapok múlván, mint egy erős patkány ugrik a kis Tixi sárga strimpflis lábaival s kigörbülő első térdeivel — nem mulasztva el soha hűségének folytonos jeleit nyilvánítaniMár tacskó korában dúsan megfizette a reá fordított gondos ápolást, élénk, jóeszü, kedves mulattató modorával és örökös apró figyelmeivel, s midőn túl volt a 9 hónapon, bátorságának is számtalan jeleit adta, mert a legnagyobb kuvaszszal is szembeszállva, megmutatá gyönyörű fehér fogait s heves támadása mindig hátrálásra kényszerűé ellenfeleit, bármily óriások voltak is azok, pedig ö nem volt nagyobb a tengerinyulnál. Egy alkalommal az ér partjára mentem ki vizi szalonkák után. Tixi utánam szökött s magát döczögetve ballagott hátam mögött, midőn egy szalonka röppent ki előttem, mely fegyverem durranása után a sás szélébe a vizbe esett. Vizslám nem volt, és én sóhajtva gondoltam a vizén lebegő szalonkára, midőn kis Tixim hozzám ért, s rövid szemlét tartva a helyzet felett, egynehány hízelgő ugrást téve, keresé a tekintetemet s ezzel a nélkül, hogy hozzá szóltam volna, óvatosan a vizbe lépegetett, s mindenütt gázolva a sekély vizben, megfogá a vizén lebegő szalonka szárnya hegyét, kivonszolá azt a partra, lábamhoz tevé, s ismét keresve tekintetem szemeivel, szembe egynehány ügyes ugrást téve nagy vigan koezogott előre, legyezőjét kevélyen hátra kunkorítva. (Nábrádon történt Borka Géza társaságában.) Ez volt első tette, s ekkor határoztam el, hogy most ipár beavatom a vadászat nemes mesterségébe. Mily örömmel követett a rengetegbe, ó mily élénken hangzott gyönyörű csaholása a nagy kopók boszus hangja között, — s hajtás után mily örömmel jött hozzám a kürthangra s mily hűséggel feküdt letett tarisznyámra, élénk morgást hallatva mindig, ha azt valaki megközelítette. Vadásztársaim nevették kis borzebemet és gúnyolva mondták, hogy miként fog az a Bikkben járni, ha hóesések lesznek. Én ezen körülményt azért is figyelmen kivül hagytam, mert hiszen akkor még augusztusban voltunk. Mindjárt a második hajtásnál megmutatta Tixi, hogy ö számot tesz a kopók között, és hogy a természettől szaglási képességgel sokkal jobban fel van ruházva mint hosszúlábú társai. Ugyanis egy begynyakon állva kíváncsian vártam a felém közeledő hajtást, melynek élénk csaholásaiból vidáman hangzott ki a kis Tixi eleven tenor hangja. Rövid időn, alattam előtört a bak s egyenest felém tartva, egy nagy omlott falat keresztül ugorva kissé megállapodott, majd ugyanazon a nyomon visszaugorva, hatalmas oldalugrással cselt vetve a kopóknak eltűnt. Ezen látványosság közel történt ugyan hozzám, de mind amellett lőtávolon kivül, s nekem nem volt más teendőm, mint nyugodtan várni a történendöket. Alig egy pereznyi időre a bak megjelenése után hangos csaholás között jöttek egyenesen a bak nyomán a kopók, s az omlós fát elérve, azt megszimatolták, s keresztül ugrálva egyenes irányban elnyargaltak — nem telt bele egy másik perez, midőn kis borzebem orrát a földön hordozva s farkát egyenesen leeresztve élénk csaholással jött hosszúlábú társai nyomába, — ö nem ugrotta keresztül az omlós fát, hanem felmászott rá, a tetején szimatolva átmászott rajta, majd a tulfelén ismét szimatolva visszamászott a törzsön, s egyenesen az őz nyomain haladva alig néhány perez múlva a rejtbe vonult bakot kiugrasztá, mely sebes iramban egyenesen nekem tartván, egy jó lapoczkalövéstöl találva esett össze állásom előtt. Mily diadalmas volt Tixi ordítása, midőn hozzám érkezett s az első zsákmányt megpillantá ; mily dühhel rohant a még vonagló bak torkának, s midőn az megszűnt mozogni, mily kéjérzettel nyalogatá annak szivárgó sebnyilását. Ez volt Tixi első vadászata. Öszszel már lent volt velem ismét a Szamosköz síkjain — s rendeltetésének első próbáját ott mutatta meg. A történet röviden következő. Egy derült octóberi napon, mely három napi esőzésre bekövetkezett, kint voltam vizslámmal kutatni a vágást ; de sovány eredménynyel : mert csak is egy szalonkát sikerült találnom és ejtenem. Rosz kedvvel mentem haza felé ; s hogy zsákmányomat gazdagíthassam, eltértem irányomtól oldalt, egy messze terjedő szántásba, — de tapsi I füles nem mutatkozott; felfedeztem azonban egy más valamit, mely minden idegeimet élénk reszketésbe ejtette.J Ugyanis a szántás közepén egy nagy homokgödörre bukkantam, mely egykor építésre szolgált anyagul, de elhagyatván, sürü burjánnal benőve terült el mintegy 100 • méter térségen, s mintegy méter mélységben ásva, függőleges oldalaiban több vizirányos vonalba furt rókalyukat mutogatott. Ezen helyet már ösmertem ugyan, s többször kutattam a burjánt nyulak búvóhelyeként, nem gondolván meg, mint tapasztalatlan vadász, hogy rókák rejthelye körül óvakodik a tapsi buvhelyet használni, s igy természetesen minden eredmény nélkül jártam mindig. Most azonban az egyik rókalyuknál nagy halom kiszórt sárga homokot pillantottam meg, s ezen látvány volt az, mi oly izgalomba hozott, anynyira : hogy szivem hangos dobogását messzire kihallottam. Óvatosan közelitve a homokhalomhoz, élénken vizsgáltam a talajt s megpillantám a keskeny talpú hosszúkás nyomokat, melyek három első bevágott körömhelye világossan igazolá, hogy a ravasz nem régen járt itt, s valószínű hogy most is bent heverész földalati palotájában. Elég volt ennyit tudnom, hogy tervem megállapítsam ; mindenek előtt vizslámat hátra parancsolva, leülésre intém, azután egy kiszakított seprüforma gazzal a homokhalmot simára elegyengetém, s előre képzelt élvezetek és örömök ábrándjával gondolkodva haza lépegeték. Másnap reggel 9 órakor Tixit betevém vadásztarisznyámba, ugy hogy abból csak az orra látszott ki ; — mint aféle tapasztalatlan vadász, ásó helyett puskát, ás kéngyertya helyett pipát véve magamhoz, kimentem a tegnapi rókabarlang terre numára. Természetes, hogy legelső dolgom volt a kémszemlét megtenni, s a simára elsöpört lágy sárga homokon megtaláltam a ravasz nyomait ; egyet kifelé, egyet pedig befelé — s ebből meggyőződtem, hogy a homok elsimítás utánni este kiment, s hajnalba újra visszatért. Ezután a barlang kijárásait sondiroztam, de szorgos keresésem arról győzött meg, hogy a rókának jelenleg még csak egy közlekedési utja van, s erről bizonyosságig meggyőződve kivettem Tixit a tarisznyámból, a barlang szájába helyeztem s feszülten vártam a történ endőkre. Tixi első dolga volt a szimatolás, s ennek bevégezte után ovatos léptekkel ment befelé, de alig ment egy meter mélységre be a gyönge lejtésű üregen, rögtön sietve hátrált kifelé, s hátam mögé húzódva leült, s figyelmesen szemem közé nézett. Első kisérletem lévén a sport eme neme — nem tudtam mire vélni Tixi gyors visszatértét, mely nagyon hasonlított az ijedt hátráláshoz, s nem tudtam, mihez kezdeni az első kudarcz után. Levetve az én vadásztarisznyamat a barlang szájához, reá ültem, s Tixit magamhoz szólítva, kezdtem kaparászni a barlang talaján s őtet lassú hangon biztatni, mire Tixi csakugyan megindult lassan óvatosan befelé, mig végre farka hegye is eltűnt a fekete sötétségben. Féltízre történt ezen elválás, s én fülemet a lyuk szájához tartva feszülten hallgatóztam, s néhány másodpercz múlva folytonos gyors dübörgést hallottam a föld alatt, mi világosan jelenté nekem, hogy kis borzebem hozzá látott a kapáláshoz, s hogy a gyors dübörgés nem más, mint első lábaival történt kaparás kihallatszó hangja. Már elmúlt egy óra; a dübörgés szünetlenül tartott, midőn pont 11 órakor előbb egy élénk morgás, azután hangos csaholás tört elő a föld alól, mely régen várt hangok hallatára talpamtól szivemhez szökött minden vérem, s beljebb hajolva a lyuk szájába, lángoló szemekkel kívántam behatolni annak fekete éjeiébe, hogy részt vehessek az élénk csata szemléletében s gyönyörködve láthassam a megkezdett ütközetet, melyet az én tengeri nyul nagyságú kis ebem kezdett a hatalmas ravaszszal. De semmit sem láthattam, habár a csaholás lénkült, a morgás fokozódott, mignem ebem egy