Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-09-13 / 37. szám
2 I 6 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A UG . 30. 1876. denesetre igen használható emberek, ismervén az erdők ösvényeit, s biztosan tudván a vadak tartózkodási helyeit. Elindulva, mindjárt azon irányban haladtunk, a hol — állítólag — a vad csorda tanyázik. Egy órát mentünk már, s egyszerre friss orrszarvú nyomokat, s nyomban reá hulladékait találtunk. A kalauzok, — kik egyébiránt az ilyenekben sok ügyességgel és tapasztalattal birnak — azonnal biztosítottak — természetesen csak jelek által, s ama néhány szóban, melyet nyelvükből már értettem — hogy három Cun-thay az az orrszarvú — melyek már jó ideje e tájon barangolnak, egészen közelünkben lesznek. Már többször kénytelen levén efféle friss nyomok csapázásával sikertelenül felhagyni, miután vagy az áttörhetlen bambus és tövis miatt, vagy ingoványoktól, melyekbe az orrszarvú szeret elvonulni, a vad nem követhető, most se sokat biztam a sikerben, s csak épen — gondolám — ezzel is eltelik egy óra. A kalauzok legidősbje, a legtapasztaltabb is, előre ment. Az orrszarvú nyomai tisztábban kivehetők ugyan mint az elefánté, csapásuk mégis az erdei bozót sűrűsége és zárt volta miatt a legnagyobb figyelmet igényié. Ehhez járul a körülmény, hogy az Anamiták az orrszarvutói még jobban félnek, mint az elefánttól és a tigristől, s lia valószínűséggel jár, hogy a vadra bukkanhatnak, gyakran készakarva is elvesztik a nyomot. Ezért én is kétszeresen figyeltem. A lehető gyorsan és nyugalommal baladtunk előre, s a mint egy kis tisztásra értem az erdőben, szemben velem egyszerre megpillantani az orrszarvúak széles, fekete hátát, melyek épen a sűrűbe hatolni készültek. Egyszerre a legszebb remények biztatának, feltéve, hogy a talaj nem tol előmbe elhárithatlan nehézségeket. Egy pillanatra megálltam, hogy fegyvereimet megtöltsem, s azután még neliány töltényt zsebembe dugva, embereimet a legnagyobb nyugalomra intém s előre siettem. A csapás egy kis folyóhoz vezetett, melynek vize még egész zavaros volt, miután az orrszarvúak a süppedékes partot orrmáDyukkal szeretik feltűrni, hogy aztán a sárosvizben meghentergőzzenek, miáltal egész iszapréteget szednek magukra, mely őket a pánczéljukba furakodó legyek és férgek ellen oltalmazza. Itt csaknem elveszítők a nyomot, azonban öten levén, csakhamar újra felkerestük azt, mintegy 30 lépésnyire felfelé haladván a folyam mellett, a hol épen kijöttek abból vadjaink. A part melletti bokrok frissen iszapos levelei, teljes bizonyságot nyújtottak, hogy közvetlen közelében vagyok a vadaknak, a minthogy csakugyan egy perez múlva már hallám az ágak ropogósát s az állatok mormogását. Elérkezett a perez, melyben minden hidegvérüségemet össze kelle szednem, hogy a harezot nyugalommal és megfontolással elfogadjam, melyre el kelle készülve lennem, elég különféle adatot hallván már e dühös és veszélyes bestiák viselt dolgairól. Gyorsan kicseréltem a kezemben levő kisebb fegyvert a legényem által tartott nagyobbal ; embereim hátra maradtak, s én sietve előre törtem azon irányban, a honnan a zaj hangzott. Csakhamar megpillantottam egy him orrszarvút, mely gyorsan ügetett előttem. A tövisek és sürü bambus daczára futni kezdtem az óriás után. Már 15 lépésnyi közelben álltam hozzá, s izgatottan vártam, hogy a szörnyeteg megfordul, hogy igy biztosabb lövést adhassak neki, mint ez hátulról lehető lenne. A következő pillanatban várakozásom teljesülve volt. A vad a futásom által okozott zajt meghallva, gyorsan megfordult s szemben állt velem. Felemelt fővel, kis hegyes füleit előre hegyezgetve, mély, mormogásszerü hangot hallatott s jobbrabalra keresni látszott a támadó ellent. A mint észrevettem, hogy a feldühödt vad is támadni akar, gyorsan letérdeltem, hogy jobban fed ve legyek s sziigyét biztosabban czélba vehessem. Egy pillanatig nem tudtam mit tegyek. Könyvekből és vadászati leirásokból mindig azt olvas' tam, hogy a vad pánczélját golyó át nem hatja, 1 s ha csak a lövés a páuczél ránczai közé vagy a vad szájüregébe nem hatol, melyet megtámadás esetében rendesen feltát, nem ér semmit. Csakhamar volt alkalmam meggyőződni, hogy ez állitások egyike sem igaz, mert sem a pánczél nem golyóbiztos — legalább ilyen hatalmas puska ellen, mint a mi kezemben volt, nem ! — sem száját nem tátotta fel az óriás. (Folyt, köv.) Rendkívül i lövések *) Br. Orczy Elek az idei lungaui zergevadászatokon egy Kiiner-féle Express-Rifle-lel 235 lépésről egy szép bakot lőtt. Ugy tetszik, hogy mi is tudjuk már az Express-rifleket ugy készíteni mint az angolok. jegyes, A rókavadászatok ügyében a falkauagy (gr. Esterházy Miklós) megbízatása folytán van szerencsénk tudatni a t. részvevő urakkal, liogy miután a legutóbbi napokig tartott meleg időjárás miatt a falka rendes munkáját nem végezhette (a mi elörevigyázatból is az ez évszakban kitörni szokott ebdüb miatt történt), — ennek folytán a falka csak e hó 15-ike után hagyja oda Tatát s igy az első cubhunting nem fog e hó 20-ika előtt megtartathatni. A vadászati napok, valamint a találkozás órája, mely magától érthetöleg a mindenkori szimat-viszonyoktól függ, a rendes vadászatok megnyíltával, az illető vadászatot megelőző napon a nemzeti casinóban fog kifüggesztetni. Miután az időjárási viszonyok már ősz elején is kedvezőknek mutatkoznak, a reDdcs vadászatok azonnal meg fognak kezdődni, mihelyt az ebek conditiója megengedi, valószínűleg október első felében. Megbízásból : Sárkány J. F. * * * Boomerang ellen, mely a kassai versenyek 2-dik napján az államdijat nyerte, mint értesülünk Long idomár óvást adott be. Az uj versenyszabályok 26. pontja ellen történt volna mulasztás, melynek pontos kezelésére a titkárokat az uj versenyszabályok 81-dik pontja nehéz felelősséggel szorítja. A kassai versenyegylet elutasította ugyan a panaszlót, de ez felebbezést jelentett be a felsőbb Vitabirósághoz, melyet az uj egységes versenyszabályok hivtak életbe, s felerészben ausztriai, fele részben magyarországi tagokból állván, Ítélete részrehajlatlan lehet. Kíváncsiak vagyunk az eredményre. Boomerang nyereménye egyelőre visszatartatott. * * * A debreczeni versenyekre átutaztak : Cantharides 2é. (ap. Cambuscan a. Clematis) gr. Esterházy Imre tsikaja, mely Reevesnél van idomitásban. * * * Mr. Francis Cavaliero f. hó 9-kén Angliába utazott, hogy a doncasteri St. Legerben Kisbért láthassa, s a middleparki árverésen, mely sept. 22. és 23-án lesz, jelen legyen. Levelek megtalálják őt : Britibh Hotel, Jermyn Street, London. Pulay Kornél ur a mult héten érkezett vissza Németországból, hol hosszabb ideig utazott, s a lovásárokat figyelte ; a majnai frankfurtiról egy érdekes közleményt irt, mely a Földmiv. Erdekeinkben jelent meg. * * * Andrew Powlett a gödi idomitó-intézetben nyert alkalmazást mint istállómester. * * * A lungaui vadászok az idén, mint halljuk 103 db zergét lőttek. Ujabb olvasóink kedveért megjegyezzük, hogy e vadásztársulat gr. Károlyi Alajos (a berlini nagykövet) gr. Wenckheim Ru*) Lásd lapunk tavali utolsó, s jelen évi első számait is. [. dolf, gr. Károlyi Gyula, gr. Károlyi Viktor, gr. Széchenyi Béla és gr. Erdödy Györgyből áll. A vadászterrenum Felső-Ausztriában, Gastein vidékén van. Volt oly nap is, mint halljuk, melyen 28 db zerge lövetett. Vendégek voltak az idén : Gr. Zichy Rudolf, br. Orczy Elek stb. A másik zerge-vadásztársulat —Gr. Festetich Pál, Kund Béla, lnkey István urak stb. az idén 32 db zergét lőtt. Hogy Erdélyben a Retyezáton vagy a Mamma laján, Fogaras vidékén stb. löttek-e zergét, még nem értesültünk. Kérjük az illetőket már csak a napi renden levő statistika érdekében is. * * * A somogyi vadasokban — mint hallottuk — csak September 8 — 10-ke körül kezdték a szarvasok bőgését hallani, még csak gyéren. — Gróf Festetich Pál böliönyei erdeiben lőtt egy pár agancsárt sept. 10-ke körül. A nagykárolyi uradalomhoz tartozó mérki szarvas-kertben nagyszerűen szaporodott a szarvas állomány. Alig 3 éve eresztettek ki 30—35 db tehenet s 5 — 6 db agar.csárt, már is 70 — 80 darabra rúg a szarvas-állomány. Fövad ott kitűnő helyre talál, s a szarvasok igen erősek. Gróf K. Gyula lőtt ott pár nap előtt egy pár 8 —10 ágasr, melyek még tavai csak villások voltak, s az idén egyszerre ily roppant agancsot raktak fel. A munkácsi uradalom erdeiben is beállt már az üzekedés. Gr. Nádasdy Ferencz és gr. Zichy Béla 13-án utaztak el oda. Több db medvét is jeleztek onnan. * * * Madáreső. Egy jeges eső után, mely Szarvas város határában aug. 27-én esett, egész csapat madár hullott le a légből, köztük gólyák, vadkacsák, részint elkábulva, részint törött szárnyakkal, s igy könnyen elfoghatok voltak. (így olvastuk ezt a Neues Wiener Abendblattban.) * * * A statistikai congressus tagjai az alvidékre tett kirándulásuk alkalmával mult bét végén Mezőhegyest is meglátogatták, s fogadtatásukról a következőket olvassuk. Pontban féltízkor érkeztek meg a kocsik Mezőhegyes községébe az »uj« telepre, hol Horváth János ezredes ur teljes diszben fogadta az érkezőket. A hölgyeket az ezredes ur szeretetreméltó neje és bájos leánya vették gondviselésökbe. A község egész lakossága, a katonai személyzet talpon volt. Csanádmegye hatósága s Makó város értelmisége roppant számmal — mintegy 1200 ember —volt jelen, Csanádmegyét különösen Návay Tamás főispán, Meskó Sándor alspán, Tőrök Imre főügyész, Návay Zoltán, Lonovics Gyula és Hervay Kálmán szolgabirák és sok más tisztviselő, Békés megyének Mezőhegyessel határos járását Eördögli Lajos szolgabiró és sok más előkelő birtokos képviselték. A megérkezés után első dolog a portól való megszabadulás, s reggelizés volt. Mindenről a legkedvezőbben gondoskodtak. A hölgyek az ezredes ur lakásán, az urak az e czélra feldiszitett s berendezett lovardában találtak kitünö kávét, fris vajat stb. A lovardában a mezöhegyesi urodalom nyerstermékeiből kis kiállitás is volt rögtönözve. Tiz óra után a vendégek fáradalmalmaikat kipihenve kocsin és gyalog a telep melletti nagy szabad térre mentek, hol számukra állványok voltak rögtönözve. Itt Horváth ezredes ur személyesen mutatta be a vendégeknek ama nagyszerű lótenyésztést és fényes eredményeit, melyek valóban bámulatra ragadtak mindenkit. Könyvet lehetne irni arról, a mit itt rövid másfél óra alatt láttunk. Először ts 9 3 darab gyöngyörü arab felvér lovat vezettek elő ; ezeket hat darab törzs-mén, majd egy angol félvér-ménes követte. Erre négy darab Nonius-csödört, a ménes csödöreit bámulta a közönség. Ezután egy normán fajta — a Kis-Nonius-család — ménes következett. E faj 1816. óta tenyésztetik Mezőhegyesen s kitűnő könnyű lovakat ad. Azután ismét négy darab telivér csődör következett, anyjok Revolver, telivér ló volt. Azután a Nagy-Noniusménes pompás lovaiben gyönyörködtük. Ezek hatalmas nehéz lovak s szintén hatvan év óta te-
