Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-08-09 / 32. szám

202 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. J U LIUS 26 . 1876. tompa dübörgést véltem hallani. Azonnal fel­ugrottam s alighogy állásba helyezkedtem, iszo­nyú esörtetés s fúvás zaja közeledik, majd az előttem levő sürü gazban 8—10 lépésnyire egy vereses tömeg rohan elö. Tisztában lévén kiléte iránt elöltöltő Kirner-puskám farkas-futós csö­vét a lapoczkára irányozva eldörditem s hirte­len izgatottsággal a balcső golyóját is utána eresztem... A löporfüst s a sürü bozót elfödte az eredményt s én lefegyverzetten két lépést tettem bátra carabinomat készen tartó s egy fának támaszkodott hajdúm felé. Ekkor a fene­vad előugrik, 5—6 lépést szemközt megállva locomotiv-szerüleg reám fuj, tekintete a föld­höz szegzett s mozdulatlanná tett... hajdúm halálsápadtan tartja a töltött fegyvert . . . 20—25 másodperczig tartott e kétes helyze­tünk, mire én meglepetésemből ocsúdva Jan­csira kiálték, hogy löjjön. E hangtól a medve jobbra vágott s négy lassú ugrással a sűrűben eltűnt, utolsó ugrásánál többszöri unszolásomra sült el hajdúm fegyvere ; persze az égbe. Ezzel a hajtás, melyben négy medve, egy csapat vaddisznó s több darab róka és öz volt, véget ért a nélkül, hogy több lövés esett volna s most következtek a tréfák és élczélések tett lövéseim s a medve búcsúja fölött. En azon­ban bizva első lövésem sikerében a hajtás foly­tatását forciroztam s csakhamar másodszor elálltunk; a hajtás is szépen kezdődött, amennyi­ben egy bocs s egy család vaddisznó mutatko­zott a hajtók előtt. Kifejlődést azonban nem ért, mert egy hajtó kiáltása »itt a medve« a többit is megzavarta s a folyton növekvő zajra ma­gunk is lábra kapva a helyszínére siettünk, a hol az én maczkóm négy futóval átlőve feküdt s a körülállókra egy utolsó pillantást vetett. Volt öröm és lárma ; alig birtam bőrét épen megmenteni mert a nép: »ez lovamért,— ez ökrömért« stb. kiáltásjk közt bot és baltával rohant a szép vadra. Ezután még pár eredménytelen hajtást téve — az időközben a rozsnyói fürdőbe levitt s ott a nők által virágbokréták- s koszorúkkal feldi­szitett medvét valóságos diadalmenetben a vá­rosba hoztuk. Gyönyörű már elverdett fekete liimmedve volt ; kora, kopott fogai után Ítélve 12—14 év, súlya a kora idő daczára 292 font. Jövő héten a betléri uradalom medvéit s sör­tevadjait zavarjuk és ba eredményt érünk t. szerkesztő ur engedelmével értesiteni fogom.*) Sonntagsjäger. Az óz természetrajzához. DOBROVSZK Y RAOUL LOVAG UTÁN. III. Óvás és vadászás. (Folytatás.) Oz-tehenet, általában véve, solia sem szabad löni ; kivételt cfak üreg, meddő sutáik képezhetnek ; de erre csak az erdőterületet és az őzállomány t nagyon jól ismerő vadászt lehet felhatalmazni. — Külön­ben pedig az öztehenet, a meddig свак szaporít, gondosan kell kimé ni és védeni, mert helyesen kezelt vadasterületen ritkán szaporodik el a vad annyira, hogy az erdőben kört okozhatna, s a némely évben meddőn maradt suta (mi megtör­ténhetik azáltal, hogy öreg bakok a fiatalokat el­verik tőle) mindjárt a következő idényben ismét ollózhat. — Még azon esetben is, lia a szomszé­dos vadászterületet csak »lövészek« és nem va­lódi vadászok birnák, kik csupán azért bérelnek *) Kérjük a tudósítást mielőbb. Szerk. vadászterületet, hogy onnan mindent kilövöldöz­zenek , — mondjuk, még ez esetben is czélsze­rübb, hogy inkább magunk kíméljük a vadat, azaz teljes csendességet tartunk az erdőben és bőséges téli és nyári táplálékról gondoskodjunk, — mint­hogy a határos mesgyéken lelövöldözzük vadain­kat, mint ezt némelyek szokták. Mert ha nyugo­dalmat és bő táplálékot talál pagonyaink beljé­ben a vad, nem fog a határokra csatangolni. A vad kilövöldözése gazdászati szempontból is káros volna, miután a vad az er iöség oly táp­növényeit is lelegeli, melyek különben többnyire kárba vesznének ; ízléses husa és csuhája pedig elég kárpótlást nyújt azon csekély káréri, mit néha a gabonavetésekben okoz. IV. Acserkészés Egy jól kezelt vadasterületben a cserkésző va­dászat az, melyet leginkább fog kedvelni az igazi vadász; egyúttal azonban a vadászásnak 1 gne­hezebb neme is, melynek eredmén)es végrehajtá­sához a legügyesebb vad, szási tehetség szükséges ; mert itt a vadnak élesen kifejlődött érzékei, és az erdőtalajon haladhitás nehézségei ellen kell küzdi nie. Nyugodtság, körültekintés és gyors el­határozás szükséges itt a talaj és vad megköze­lithetése, felismerése és felhasználására. Éles szem és hallás; gyakorlott, erőteljes, hajlékony test, és végre egy jó kipróbált fegyverhez biztos kéz, — ezek a tökéletes cserkésző vadász mul­hatlan kellékei. Magától értetődik, hogy a vadászandó állat életszoki sainak és sajátságainak részletes isme­rése szintoly szükséges, mint ezek ellenében a tapasztalás és ügyesség, hogy azokat a vadász kijátszhassa. A cserkésző vadász öltönyének könnyűnek, me­legnek és czélszerüen szabottnak kell lenni, hogy a tagok mozgását ne akadályozza. Szinre nézve ob an zöldes-sziirke, mint közönségesen a fatörzs és levelei távolból ; a kalap is hasonló szinü le­het, széles karimával, bogy a szemet a nap fénye ellen megóvja. A kalap karimája a cserkészésnél nem kis fontossággel bir, miről majd később szólok. Felöltőül legczélszerübbnek tartom a blouse-ot, bő ujjakkal egész a kézesuklóig, mert ez legke­vésbé akadályozza a felsőtest e's a kiírok moz­gását, s minden időjáráshoz czélszerü. Ehhez ha­sonló szinü lábr,valókat, melyek a térdbajlást nem akadályozzák, rövid gamaschlikat és erős talpú füző-sarukat, melyek nem ropognak. — Vadász­táska nem szükséges, m rt csak akadályoz; egy pár tartaléktöltényt az oldalzsebben könnyebben elviselhetni. Ha magas hegységi vadászatra több töltényt és valami cl.-dcit is akar a vadász magával vinni, akkor a következő felszerelést ajánlom, mely sa» ját találmányom, s melyet zergevadászatok alkal­mával is igen czélszeríín к tapasztaltam. Csináltass 15—16 centimeter szélességű, s meg­felelő magasságú bőrtáskát, mely két részre le­gyen osztva; továbbá két kisebb 8 négyszög cen­timéter teriméjü táskát, melyek hátul két-két ke­resztben fekvő hurokkal legyenek ellátva, s igy derék-szijra fűzhetők s felcsatolhatok. E szíjra fűzhető a vadászkés is, valamint erős zsineg hur­kokkal. A nagy táskába, melyet hátul viselhet a vadász, jő az eleség az egyik részbe, a másikba tartalék harisnyák és puskatörlők ; a másik két kis táskák egyikébe 6 golyótöltés, a másikába pe­dig egy jó látcső, mely a cserkésző vadásznak elmar idhatlau kelléke, s melylyel messze távolban felismerheti a vadat, s a hozzá vezető utat. Fegy­verül legjobb a cserkész kurtály vagy golyós puska, természetesen hátultöltő. Én hosszú évi tapaszta­lat után legclönyösbnek találtam a hátultöltő fegy­vert, daczára az ellene többeknél mutatkozó el­lenszenvnek, de tanácslom, hogy vagy vászon ta­paszszal bevont gömbölyű golyót, vagy "makk-for­máju tompa esnesu s faggyúzott rov.ítkos golyót használjon a vadász, semmi esetre azonban be­gyes golyót. A fegyver löképessége ugy legyen igazítva, hogy nem igen finom »nézőn« át 100 lépésnyire feketébe telje-en találjon. Ravasza is akként le­gyen beállitva, hogy elnyomásakor a fegyver meg ne ránduljon. A ravasz ugyan jó ba peczekkel (Stecher) el van látva, de ezt csak is nagy távol­ságnál kell használni ; rövid távolságra és futó vadoál többnyire elhamarkodtatja a lövést. (Folytatjuk.) Adalékok a fegyverisméhez. Érdekesnek tartjuk a »Ch. 111. «-bol a fegyver­i me're vonatkozó következő érdekes kérdőponto­kat és feleleteket átvenni. Igy többek között valami E. S. ur Alexandriá­ból azt kérdezi: milyen adag kell a legfinomabb fajta »extrafine« lőporból (»fejedelmek porából«) egy 12-es kaliberű központi tüzű fegyverhez, és milyen ólommennyiség felel meg ugyanennyi pornak ? — A kérdő megjegyzi, hogy azon vidéken a levegő rendkívül nedves s egye­dül a fentnevezett lőporfajta az, mely legjobban elleutáll a lég behatásának ; ezen előnyös oldala mellett azonban azon hátránya van, begy igen erős s például : 4 gramm lőporból s 40 gramm ólomból n lkotott töltés, még nedves időben is szer­felett visszalök. Egy másik levelező mindjárt 7 kérdöpouttal áll elő, melyek ím a következők : 1. Nem lehetne-e táblázatban összeállítani a sima vadászfegyverek súlyát (a maximumot és minimumot) tekintettel a kaliberre ? 2. Vidéki puskamívesek a tölténytokokkal együtt nemezből vagy cartonból való fojtásokat s ugyancsak kartonból való lökem-fokozó fojtásokat (culot) is adnak el. Már most van-e ezen lökem­fokozó fojtásoknak valami hasznuk ? 3. A zsiros nemez fojtás előnyösebb-e az ugyan ­azon anyagtól való száraz fojtásnál? 4. Van e valami előnye annak, lia a finomabb fajta serétböl többféle numerust összevegyitve hasz­nálunk ? 5. Midőn az egy töltényben levő göbecset car­ton-lemezck által több rekeszre osztjuk, remélhe­tünk-e ebből valami előnyt a lövés horderejére vonatkozólag, mint ezt némely gyakorlott vadász­tól hallani? 6. A töltény cartonjának minősége van-e be­folyásssal a hordképesség szabályosságára ? 7. Fémhüvelyü (réz- és vasból raló) töltények elönyösebbek-e a cartonból valóknál síkvadászato­kon? A «Ch. III.« rovatvezetője, Mr. Brevams, a ki elismert szaktekintély is — ebzörnyüködik a kér­i dések sokaságán és fogós voltán. Levelezőink b z­galma igen megtisztelő reánk nézve — úgymond — de lehetetlen be nem látni, hogy egy egész emberélet is kevés lenne ezek némelyikének pon­tos és minutiósus megftjtésére kísérleti u'on, a melyen egyedül lehet czélhoz jutni. De ők köny­nyebb végét fogják meg a dolognak, holott ren­delkeznek az experimentatio fo kellékeivel, idővel és térrel, mely nagyvárosi s különösen párisi em­bernek szűkmarkúan osztatik. Kétségkívül a vidéki munkatársaknak, a mindennapi gyakorlat emberei­nek kellene — úgymond — a kísérleteket esz­I közölni s a kétes pontokra nézve minket felvilá­gosítani ! Különben a lövés hordereje és sz ibályszerűsége — igy folytatja — függ nem csak a rendszer­től, a körlég állapo'ától, a munitio minőségétől s a töltés módjá'ól, hanem a gyúszerkezet minémü­ségétől s a fegyvertől magától is. Hogyan lehessen mindezekre nézve tapaszta­latokat szerezni, tekiuteítel lévén a tényleg gya­korlatban levő sokféle rendszerre, mikor gyakran véghetctle.n csekély külömbségen fordul meg az egész ? Ha mégis az újkori tüzérség monstrelöve­geiröl volna szó, ha egész lőporzsákok és kilo meterre menő távolságok forognának kérdésben, — J akkor még lehetne kilátás a kérdések sikeres megoldására. Azonban a mi szerény vadászfegy­vereinkre vonatkozólag, a hol legfölebb egy-két mét' r diff rcntiáról van szó, érdemes e oly nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom