Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-07-26 / 30. szám

JULIUS 26. 187 6. VADÁSZ- ÈS VERSENY-LAP. 192 addig mig »riadnak a kürtök, dördül a fegy­ver, felhangzik a bérezre a vezéreb ezava....« в megírják, hogy milyen a kilátás a nékünk jövö hó közepén beállandó aratásra. Mivel pedig szalonka-vadászataimról e lapokban részletesen nem irtam — csakis megérkezésüket jelzém, hát viszonzásul szives tudósításodért — pár szóval én is megemlítem élményimet. Hozzánk a szalonkák, mint említém is, igen is korán jöttek; márczius 2-kán lőtte birtokos vadásztársam va­dásza az elsőt, de azután sokáig nem is mutat­koztak. Én csak márczius 23-kán, hóban, vizsla előtt lőttem az elsőt, s ezt megelőzőleg 2 nap­pal egy vízi szalonkát s az utolsó erdei szalonkát ápril 3-dikán ; de azt a száras völgyön — hol a saison végét töltém.Itt azonbanmár fogytán volt,csak hetet lőttünk húzáson — s ebből Diana kegyel­méből öt az én aggatékomra jutott. — Hajtóva­dászat eredménytelen volt, a hajtásban levő né­hány szalonka visszavágott. Csak egy róka ál­dozott bőrével. Mi mindössze itt s a száraz völgyön 31 darabot ejtettünk; körülbelől ilyfor­mán — vagy valamivel többet lőttek a hg. Co­burg erdeiben. Az idény hosszú volt, — de sza­lonka csak közép számmal — s egy időben az időjárás lehetlenné tette a vadászatot. De elég ebből ennyi ; nehogy unalmat okozzak, aztán meg remélem , hogy majd Tátra-Füreden, — ott az ég felé nyúló bérezek tövénél — a gyorsan rohanó hegyi pataknál, a susogó fenyvek közt, megbe­széljük bőven, s iszunk rá áldomást az általad s hü sétatársunk Grádwohl tábornok által s ál­talam is annyira szeretett Csáky-forrás üditő vi­zéből. De engem még az a remény is biztatt — hogy az oroszországi élményeket nem csak hal­lani, — de olvasni is fogjuk e lapok hasábjain, melyet, tudom buzgón óhajt vélem együtt sok szenvedélyes vadász. Isten veled a viszontlátá­sig ! Maradok tisztelettel igaz vadásztársad, Balogvölgy julius 18. 187 6. Balog völgyi. dik eset a föuii család nő- és gyermek-tagjait megfosztotta azon élvezettől, hogy a gyönyörű park sétányait használhassák és a kastélytól to­vább, csak a pisztráng-tavakig is sétálni bátor­kodjanak. Ajánlatba hozható lenne talán a tul­szigoru vadászati és fegyvertartási törvénynek enyhitése legalább a felvidékre nézve, hol mint р. o. Turóczmegyében is, a medvék igen nagy károkat okoznak marhában és gabnákban, és már fényes nappal is a falvakhoz merészkednek. Egy kellemetlen vendég. Turócz Szt-Mártonból irják lapunknak : E hó 23-án délelőtt mintegy 11 órákkor báró Révay Simon ur gyönyörű fek­vésű s szorgalommal ápolt, vagy hat pisztrángtó­val ékesített parkjában a báró és Mennyey Jó­zsef urak sétáltak. A kastélytól mintegy száz, az üvegháztól mintegy 40 — 50 lépésnyire eső árnyas és virágokkal diszitett köröndben melyben a bárói család a nyári napokban ozsonálni és este felé mulatni szokott, egy vas pamlagra letelepedtek. Alig beszélgettek vagy tiz perczig, midőn mint­egy 9 lépésnyire egy nagy medve tünt fel. A két urat a váratlan vendég igen kellemetlenül lépte meg ; fegyver egyiknél sem volt, a báró ke­zében csak sétabotja volt. Mozdulatlanul ültek belyökön, midőn egyszerrre a medve nagy mérges szemeit reájok szegezve megfordult és a poron­don tova iramodni kezdett. Utána siettek ugyan, s zajt ütvén, üldözőbe vették , de csakhamar nyomát vesztették. A báró a kastélyba sietett, hogy házinépével s a jelenlevő több vendéggel közölje az eseményt, és a medve felhajtására a szükséges intézkedéseket megtegye. Sokan az esetetet kétségbevonták, de a medve által az utak porondjában hagyott mély talpnyo­mok a téuy valóságát mindenkinek kétségenkivül helyezték. És ez már harmadik eset, hogy egy év lefolyása alatt a bárói család ily életveszé­lyes meglepetésekben részesül parkjának majdnem ugyanazon részében. Van egy éve, hogy egy vaddisznó hatolt be oda ; a folyó év tavaszán egy pár lépésnyire azon helytől, hol a medve meglepte, egy hiúz támadta meg, mely alkalommal két mopsz-kutyája a hiúz áldozatjává lett, mig magát a vadat is elejtette a báró védelmére elősietett személyzet*). E harma­*) Ez eset lapunkban bőven le volt irva annak idején. Távgyaloglás Parádra Vasárnap délután egész mozgalom volt a nem zeti színház körül, a honnan indultak a távgya­loglók. Négy óra előtt már nagy csoportokban gyülekezett a kíváncsi közönség'. Két versenyző­nek : Ribianszky Józsefnek és Bendik Istvának a neve már előre ki volt irva, a kíváncsiság tehát mindenek fölött »N. N.« úrra fordult. Ennek személyében Balassovits Árpád jel ntkezett. Az athletikai club elnöke: gr. Esterházy Miksa fel­olvastatá a versenyzők előtt a pályázat szabályait, melyeknek megtartására ők szavukat adták, s aztán az elnöknek és egymásnak kezet nyújtva, pontban négy órakor megindultak. Az elnök és több tag elkísérték őket kocsin a vámházig, hol Bendiket handicapolták, azaz később indúlt, mint a többiek. Tele hittel és reménynyel a győzelem iránt, indultak mind a czél felé. Könnyen öltöz­tek s csak czipöiket láttatták el erős, vastag talp­pal. Balázsovits piros sipkát, Bendik vöröst, Ri­bianszky tarkát viselt. Mindeniknek oldalán volt egy bütykös ; továbbá egyiknek sárga, a két má­siknak piros öv az oldalán. A közönség megél­jenezte a távgyaloglókat, sokan fel is ültek a ló­vonatú vasútra, hogy még a vámháznál is üdvö­zöljék a versenyző athletákat. kiket útközben egyes állomásokon ünnepélyesen fogadtak. Az eredményről, mig részletes tudósitást kö­zölhetünk, álljon itt a következő rövid vázlat : Balázsovice csak Gödöllőig haladt s ott kilépett a versenyből; Hatvanba Ribianszky félperczczel elébb érkezett meg, mint Bendik ; Gyöngyösre pedig, hol taraezklövéssel fogadták s zeneszóval kisérték át a városon, reggel 8 óra 13 perezkor ért, mig Bendik 9 óra 43 perezkor. Onnan még nyolez mértföld volt hátra. — A győztes Bendik István lett. Az érkezett táviratok szerint Bendik hétfőn este 7 óra 15 perezkor, teljesen megfelelve a föl­tételeknek, és a legjobb erőben érkezett meg Pa­rádra. Tehát huszonhat és háromnegyed óra alatt tette meg az utat, mi jó trainirozottságra mutat. A czélnál az athletikai klub több választmányi tagja s a fiirdö számos vendége éljenzéssel fo­gadta a győztest, kinek tiszteletére többféle ün­nepélyt rendeztek. A diszes hölgyközönség babér­koszorút nyújtott át neki. Ribianszky látván, hog) 7 elsőnek már nem jöhet be, hosszabb pihenőt tar­tott, s igy csak másnap reggel ért Parádra, 42 óra alatt tévén meg az utat. 4 e g y © s. Figyelmeztetjük versenyló-tulajdonosainkat és telivér-tenyésztőinket az augustus 1-én lejárandó nagy nevezésekre, melyek lapunk elején olvasha­tók. Számos és nagy dijakra lehet kilátása a versenyzőnek a birodalmi gyepeken 1878-ra. Az 1 évesek számára a pesti Nemzeti, Hazafi és St. Leger, a bécsi Derby és 400 arany, a pozsonyi Trial-Stakes, a prágai 1000 arany stb. Ugyancsak augustus 1-éig lehet uevezni az idei öszi verse­nyek Sopronyban, Kassán, Debreczenben nyitva álló dijaira. Mint értesülünk, az idén a főváros határában vadászati jegyeket kiadni nem fognak, hanem mint már tavaly is inditványoztatott, a vadászatot bér­fogják adni. A gazdasági hivatal már el is ké­szítette az erről szóló jelentést s legközelebb a közgyűlés elé terjesztendi. * * * Friedrich György lovag alezredest, a gráczi ál­lami méntelep parancsnokát, az osztrák földmive­lési minister a Piberi államénes parancsnokává ne­vezte ki. * * * A Deák-Szobor ügyében Majláth György és Ghyczy Kálmán elnökök, Falk Miksa és Jókai Mór jegyzők aláírásával következő »felhivás« kül­detett szerkesztőségünkhöz: »A közhála, a tör­ténetírást is megelőzve, törvényben sietetett meg­örökíteni Deák Ferencznek csaknem félszázadon át, vezéri szerepben, olykor a legválságosabb kö­rülmények közt szerzett hazafiúi érdemeit. S ugyanazon törvény, melynek lapjára iktatta fej­delem és nemzet Deák Ferencz emlékezetét, ren­deli egyszersmind, hogy a kormány az ország fő­városában az elhunythoz méltó emléknek, országos adakozás utján, felállítása iránt is intézkedjék. A törvény eme rendeletének végrehajtása végett, a kormány felhívására a fővárosban az országgyű­lés elnökeinek vezetése alaít egy nagy bizottság alakult. Ugy hiszi e bizottság, hogy jövője biz­tosításán munkál a nemzet, midőn maradandó alakban, a művészet vésője által is megörökíteni törekszik amaz államférfiúi tulajdonok emlékét, a melyeknek jelene biztosságát köszönheti, s az utó­dok elé is örök példányul állítja az egyszerű pol­I gári nagyságot, mely a teljesített hazafiúi köte­lesség öntudatában kereste és találta föl minden jutalmát. A bizottság ez okból hazafiúi köteles­I séget vél teljesíteni, midőn az országos adakozás megkönnyítése végett aláírási iveket bocsátva ki, a törvény rendeletéből egyszerűen felhívja a haza minden osztályú polgárait : »Emeljünk szobrot Deák Ferencznek.« * * * Az 1878-iki angol versenyekre való nevezések mult kedden bezárattak és pedig a következő eredménynyel: a Derby-ve neveztetett 236 ló, az Oaksra 216 és a St. Legerre 245 ló. Ez utób­bira fennállása óta még soha sem történt annyi nevezés, csak az 1865-ik évi közelitette meg az ideit, a midőn a nevezett csikók száma 243 volt. Tavaly az 1877-diki Derby-re 253, az Oaksra 177, a St Legerre 219 volt a nevezések száma. Tehát csak a Derbynél mntatkozik az idén hiány tavalyhoz képest , — a másik kettőnél pedig tetemes a többlet. Baltazzi Sándor ur öt a ma­gyar-osztrák monárchiában nevelt csikót nevezett : melyek közöl egy Cremorne-tól, egy Pero Go­meztól és három Buccaneer-tól való ; neveztek azon­kívül többen még a monarchiából és Németországból többen, kiket »Kisbér« babérai bátorítottak fel erre. Igy pl. gr. Henckel nevezte Oroszvárt a. Allbrok a. Old England ; azonkivül neveztek még , br Gersewald, gr. Lehndorf, Bokow tábornok, Újest bg., gr. Metternich stb. Megemlítjük még, hogy az 1878-iki newmar­keti Champion-Stakee-re, mely 234 nevezéssel zá­ratott el, gróf Lagrange egymaga 30 lovat ne­vezett, — mely szám eddig páratlan a verseny­1 sport annalisaiban. Szerkesztői posta. It. L. итак Nagylakon : Nem rajtunk mult, hogy a kivánt képpel nem szolgálhattunk közönségünk­nek ; hanem egyedül azon körülményen, hogy »Kisbér«-nek hiteles rajzát nem kaphattuk meg. Jászberénybe : Iparkodunk teljesíteni kérelmét. G. urnák. Zsombolya. Köszönettel vettük s fel­használjuk. Felelős szerkesztő és kiadó-tulaiduno« : Sárkány Ján. Fer. Nyomatott az Athenaeum r. társ. nyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom